Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-11 / 134. szám

r gy nő Jennifer Lannore szerepei Kezünkben" egy új CD. Call Me'fyfeter f-SYőíftson Uramnak!) — így a szokatlan cím, s a borítón helyes fiatal hölgy szivarozik öltönyben. Ha rápillantunk az összeállításra, megértjük a rendhagyó kezdés okát: a repertoár operai nadrágos szerepeket tartalmaz. A más­fél évszázadot átfogó Válogatás szerzői között van Gluck, Mozart, Rossini. Bellini, Donizetti, Meyerbe­er, Gounod, Csajkovszkij és Johann Strauss, az előadó pedig az amerikai Jennifer Lannore, napjaink opera­színpadainak ünnepelt mezzoszopránja. „Az operában kezdetben nem léphettek fel nők, így a mezzoszoprán szerepeket sokáig kasztrált férfiak éne­kelték”, mondja Mohos Nagy Eva, a debreceni Cso­konai Színház magánénekese, főiskolai magénénekta- nár, aki örömmel vállalta, hogy a különös lemezről megosztja gondolatait olvasóinkkal. “A 18. század vé­gen aztan a überaus szellem ekerjecieseyel az opera­színpadokon megjelenhettek az énekesnők, akik a szer­zők kívánalmainak megfelelően hol férfi, hol női ka­raktert alakítottak. A jellegzetes nős nadrágszerepek egyike Cherubin alakja Mozart Figaro házassága cí­mű operájából, átni szintén helyet kapott a lemezen.” Szót a CD, hallgatjuk a részleteket, amelyek közül néhány ismeretlen Mohos Nagy Évának. „Rossini, Bel­lini, Donizetti ontották az operákat, s bizony, nem mindegyik állta ki az idő próbáját", jegyzi meg. „Kel­lemes hallgatni őket, de lehet, hogy a színpadon a mai igényeink szérfnt nézhetetlenek volnának. Sem a Tankréddal, sem a Capulet és Montaguval, sem a Boteyn Annával nem volt eddig találkozásom. A Fa­usttal, a Hugenottáícal vagy a Denevérrel természete­sen más a helyzet. Megjegyzem, hogy a múlt század­ban sok operát a bemutatójukat követően Budapes­ten is műsorra tűztek. Hol vágyunk ma ettől! Alig van fogalmunk arról, mi zajlik a világban.” Az összeállítás ötlete magától az énekesnőtől szár­mazik. Ki is Jennifer Larmore! Az amerikai Atlanta­ban születette Európában 1986-ban mutatkozott be a nizzai operában. Első felvétele Rossinitól a Sevillai borbély Rosinája volt, ezzel debütált 1995-ben a New York-i Metropolitanben is. Repertoárján a Carmen és a Rigületto épp úgy szerepel, mint Mozart, Handel és Schönberg dalai vagy Stravinsky Pulcinellája. A Tel- dec cég eddig egy tucat, lemezt készített vele. „Teljesítményéről csak felső/okban tudok nyilat­kozni", mondja Mohos Nagy Éva. „Hangja egy ár-. nyalatta! sötétebb kedvenc mezzoszopránoménál, a spanyol Teresa Berganzaénál, de hihetetlen magassá­gokat és mélységeket képes átfogni. Számára nincse­nek technikai akadályok, hallatlan természetességgel oldja meg a legnehezebb feladatokat is. Nagy karm- lénákat énekel, bel canto technikája töretlen, kolo- Fatúrái nagyszerűen érvényesülnek. Éneke a zenekari kiállásokkor is rendkívül kiíejezésteljes. Különleges hangi adottságaihoz sugárzó nőiesség é« biztos muzi­kalitás társul. Ebben a hangrartomúnyban valószínű­iéi: 6 ma a világ legjobbja. A zenekar odaadóan kísé­ri, .együttműködésük mintaszerű.” A zenekar ayalesi Welsh National Orchestra,,a karmester az plasz Carlo Rizzi. „A válogatás zenei és üzleti szempontból is érdekes”, állapítja meg . vendégkrítikusurtk, „noha a [emezen nem látjuk g nad- íáj’őf. Élfoglaltságaim miatt mostanában kevésbé tu­dom figyelni a: újdonságokat, így Jennifer Larmore rievévp sem találkoztam, de azt tudom, hogy ä világ legjobb énekiskolája ma Amerikában van/Az ameri­kai énekesek hallatlanul felkészültek, több nyelven beszélnek, szorgalmasak, és nagy bennük az akarat, mert tudják, hogy érvényesülésüknek ez az útja. Mi­vel az újvilágban kevés -az operah'áz, s azok sztárokat foglalkoztatnak, a fiatalok átjönnek Európába karriert csinálni. Ennek példája ez a minden szempontból ki­tűnő lemez.” (Teldec) T. G. MMeOMMMMeMMMMMMMaMOMMMOMMMMOMOMMMMWMMOMMMMMOMeMMMMeMMMMMMM szerű hangját” a karácsonyi ünnepkör­ből vett művek képviselik. Ezek könnyed, üde hangzását ä más világot idéző, Ar­Gergely Péter Pál és kitűnő egyházi kó­rusa, a Miskolc Mindszenty énekegyüttes ritka módját választotta a történelmi em­lékezésnek. A Millecentenárium évében kiadott CD-lemezükön nem a jól bevált sikerszámokkal léptek a nyilvánosság elé, hanem kevéssé ismert művek bemutatá­sára vállalkoztak. Ez áll a hiteles stílusér­zékkel előadott Palestrina-kórusokra éppúgy, mint Halmos vagy Deák Bárdos ciklusaira. Önmagában már ez a tény is elisme­rést érdemel, de még inkább a megvaló­sítás színvonala, mely mind technikai, mind zenei szempontból kiváló felkészült­ségre vall. A kórus egységes hangzása, vibrátó nélküli kristályos intonációja, magas fokú muzikalitása maradandó él­ményt nyújt a hallgatónak. S híven iga­zolja az együttes másfél évtizedes múltjá­nak hazai és külho­ni sikere­it. Prog­ram j u - kon Hal­mos Lász­ló „nép­póA-házi példaképeink című sorozat köve­ti. A különböző, karakterű „zenei szent­képek” megformálása igényes feladat, s ha nem is minden részlete tűnik telita­lálatnak, jól illusztrálja a zeneszerző új iránti érzékenységét csakúgy, mint az 1995-ben született Cantate Domino cí­mű motetta. Deák Bárdos György Parasceve so­rozata sűrített drámaisággal fogalmazza meg nagypéntek misztériumának súly­ponti szövegeit. Így egészében a hét té­tel alig hangzik el, nyilván a feladat ne­hézsége miatt, csak néhányat szoktak be­lőle énekelni. A miskolci kórus atmosz­férateremtő erővel szólaltatja meg vala­mennyit, érzékenyen követve karnagyá­nak szuggesztív elképzelését. Talán csak az Eli, Eli tétel glissandói lassabbak a szerző által hitelesített hagyománynál. De ez semmit sem von le az előadás értéké­ből. Szép gesztus, hogy a dedikációban megemlékeznek a kórus alapítását inspi­ráló Szendrey Bonaventura minorita atyáról, aki Miskolc egyházi zeneéletének fogalommá vált alakja volt; és a nemrég elhunyt munkatársról, Altrichter Antal orgonistáról. Aki lélekemelő percekre vá­gyik, hallgassa meg a Mindszenty Kórus felvételét! Nem fogja megbánni. Tárcái Zoltán Nemcsak a dzsessz, ha­nem a 20. szá­zadi zene tör­ténetének is kiemelkedő. fejezete Miles Davis trombi­tás és Gil Evans hang­szerelő együtt- működése, amely az 1957-et köve­tő években klasszikussá vált stúdiófelvételek sorát eredményez­te. Az első három album, a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain mestermű, a dzsessz- szólista és a nagyzenekari hangszerelés máig felül­múlhatatlan találkozása. A CBS cég 1996-ban hat CD-n jelentette meg a páros összes felvételét, s a vállalkozásnak utóbb rövidített változata készült Best of Miles Davis and Gil Evans címmel, amely 12 szá­mot tartalmaz. A legtöbb Gershwin népszerű Porgy and Bess című operájából való, de teljes terjedel­mében elhangzik Rodrigo Concertio de Aranjuez című kompozíciójának varázsos adagio tétele is. Evans fátyolos, áttört hangszereléseihez tökéletesen illeszkedik Davis lírat, szemlélődő trombitajátéka. A válogatás kitűnő bevezető a két muzsikus közös éveinek termésébe. (Columbia-Sony) (t. g.) bontható. Az egyik szempont idő­beli: művek az alapvetően dicsősé­ges tizenkét nap alatt - és az azt követő hónapokban-években. A másik aspektus térbeli: opuszok, al­kotások az országhatárokon belül - és szerte a nagyvilágban. A rend­szerváltozás óta eltelt hét eszten­dő még nem bizonyult elegendő­nek arra, hogy ’56 teljes művészi hozadékát megnyugtatóan feltárjuk (netán - tényleg csak anyagi erők híján? - külön múzeumban össze- gyűjtsük és bemutassuk.) Mindenesetre eb ben n ­rén „képzelet- i” múzeumban nagy nevek sorakoznának egymás mel­lett. Például Ferenczy Béni és Sző- nyi István, Vitt Tibor és Lossonczy Tamás, Jakovits József és Bálint Endre, Vajda Júlia és Szántó Piros­ka, Marosán (sic!) Gyula és Páz- mándy István - a külföldi művé­szek közül (legalábbis reprodukci­ón!) Cocteau, Chagall, Kokosch­ka és mások. És mások... És kiemelkedő he­lyen Szaláy Lajos! Amikor ideha­za a forradalom kitört, ő éppen nyolcadik éve az argentin főváros­ban, Buenos Airesben élt. Ott, ahol - a város nevével játszadozva - jó volt a levegő, de Szalay lelke a budapesti utcákon, tereken, kö­zökben bolyongott. Lázasan bújta az újságokat, állandóan fülelve hallgatta a rádiót - és rajzolt, raj­zolt: kialvatlanul, véreres szemek­kel. E feszült figyelem és a forradal­márokkal, ártatlan szenvedőkkel való együttlélegzés eredménye az a 44 SÖS-rajz (a magyar kiadásban 48 grafika szerepel), amelyet a Dél- amerikai Magyarság című lap adott ki spanyolul El Drama de Hungá­ria címmel, először 2000 példány­ban 1957-ben. Szalay Lajos (1909-1995) honi újrafelfedezése 1988 után indult meg, nem utolsósorban az ő nagy­lelkű adománya eredményeképpen. Amikor 1990-ben 450 rajzát Buda­pesten bemutatták, Sümegi György az előszót még így zárta: „Az isme­retlen Szalay (az évtizedekig nagy hatással tanító professzor, az 1956- os forradalmat könyvbe rajzoló, az első (?) 1956-os emlékművet meg­alkotó) továbbra is ismeretlen ma­rad. Egyelőre.” Ezután következett a Miskolci Galéria megnyitása 1992-ben, benne egy igen erőtel­jes Szalay-válogatással. A kataló­gusa már megmutatott egy Kivég­zés (1957) és egy Nincs kegyelem! (1959) című grafikát, illetve előbb említett 56-os emlékművé­nek fotókópiáját ( N o r ■ wo 1 k, onneeticut, felállítva: 1966- bronz dombormű egy 3x3 mé­teres betonlapon). Es most a kezünkben - leg­alábbis a szerencsésekében, mert a terjesztésétől, nincs tudomásom - tarthatjuk úgynevezett 56-os köte­tét is. Mi minden sűrűsödik, tor- lódik-kavarog ebben! A felháboro­dás és gyűlölet, a rokonszenves ag­gódás, a jajkiáltás és remény. Lát­juk a legújabb magyar Golgotát, a békegalambot csirkeként meg­fojtó szovjet martalócot, a gép- pisztolyos gyilkosokat és vörös- csillagos erőszaktevőket, a rá- kösísta cézári gőgöt lefelé for­dított hüvelykujjak a színház­ban, a Iustitiát bomírt gúnnyal és ostoba kéjjel megbecstele­nítő „bíróságot”, a forradalmár fiatalok deportálását, a Ma­gyarországot elözönlő szovjet Apokalipszis lovasait... De lát­juk a forradalmi lelkesedést és pátoszt, a megfáradt remény­kedést, a szovjet tankkal fa­karddal szembeszegülő kisfiút s egy másikat, aki Gavroche-hoz (Victor Hugo) hasonlít, a for­radalmárt, amint Krisztus er­kölcsi fölényével magasodik vádlója fölé, a gyermekét vé­delmező apát... Olyan gyors művészt reagá­lás mindez, amely csak később tisztul le, s nyer egyetemes-ál­talánosabb formát. De a huma­nista tiltakozás mögött hatal­mas és elkötelezett szenvedély, mesterségbeli bravúr, humanizmus és művészi tradíció alkot biztos alapzatot. Klasszikus motívumok, részelemek nyernek itt új értelmet és jelentést: Dürer és Delacroix, Rude és Picasso, George Grosz és Otto Dix hatásának levegőjét érez­zük bennük. „Szalay Lajosnak és másoknak az 1956-os forradalmat és szabad­ságharcot megelevenítő, 1956-59 között születet képzőművészeti munkáit a forradalom egyidejű áb­rázolásainak fo­gadhatjuk el” - írja utószavá­ban Sümegi . Majd így ytarja: „Minden későb­bi munka csak ezekhez az első al­kotásokhoz, vizuális látleletekhez képest viszonyítva veendő számba, elemezhető, állítható ikonográfiái rendbe. Ez utóbbi fontosságát-je- lentőségét kiemeli az a sürgető igény is, hogy a magyar irodalom­nak az 1956-os forradalomról rög­zített „képét’a valóságos képekkel: rajzokkal, festményekkel, grafikák­kal szembesíthessük. A szóképek, metaforák, szimbólumok; á versek világa vizuális alkotásokkal össze­vethető." Éles Csaba A Magyar Könyv Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támoga­tásával egy mélyen magyar és ugyanakkor magasan európai ér­tékű-érvényű, értelmű és tanulsá- gú kötet ismét hazaérkezett. (Saj­nos vagy szerencsére - ez nem po­litikai nézőpont kérdése! - nem el­sőnek s nem is utolsónak.) A szer­kesztés és az utószó Sümegi György, a fordítás Kulcsár Dalma, a kiadás és nyomás a Nalors Grafika Kft. munkája és érdeme. Az S. O. S. 1956: A magyar dráma. Szalay Lajos rajzaival (te­gyük hozzá, hogy Sümegi György „Rajzolt 1956” című utószavával) több vonatkozásban is doku- mentumkötet. Do­kumentuma mindenekelőtt a Dél-Amerikában élő magyar emig­ráció hazaszereteté­nek és tenntakarásának. Bizonyí­ték továbbá a szó hagyományos, történészi értelmében, hiszen idő­rendi sorrendben (1956. október 23-tól november 4-ig) közli a tör­ténelmi jelentőségűvé vált politi­kai események magyarországi rá­dióadásainak szövegeit - az óraidő- pontok és adók megjelölésével! Ki­váló, klasszikusnak mondható és egyetemes jelentőségű grafikusmű­vészünk: Szalay Lajos rajzai pedig önmagukban kétszeresen is doku- mentumértékűek. Egyrészt úgy, ahogy azt Pierre Francastel fran­cia művészetszociológus érti: a tör- ténettudós ne csupán a szövegek­ből, hanem a vizuális művészetek­ből is tudjon (ki)olvasni. Másrészt abban az értelemben, hogy Szalay Lajos 1956-os rajzai eleven művé­szettörténeti bizonyítékai képző­művészeti kultúránk camus-i mó­don értendő elkötelezettségének (legalábbis ami egyik vonulatát érinti); a művész helye a történel­met elszenvedők, az igazságért ki­állók oldalán van. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kulturális - s ben­ne képzőművészeti - ihletése - két szempontból két-két csoportra j ß

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom