Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-10 / 133. szám

Itt-Hón 4 Képriport o» «' " Egy kiállítás képekben A VII. Hegyaljai Gazdanapok legszebbnek ítélt standjai Ezüstérmet szereztek a rátkai iskolások Rátka (ÉM - SFL) - Az ország valamennyi általános iskolája kapott egy felhívást az elmúlt év végén a pezsgőtablettákat gyártó Pharmavit Rt.-től, amely mozgásra és szellemi vetél­kedőkre invitálta az ifjúságot. Régiónkból kiemelkedő telje­sítményt ért el a Rátkai Általános Iskola ötödikesekből és ha­todikosokból verbuválódott csapata.- Számos évközi feladatokat kellett teljesítenünk, amíg a célegye­nesbe jutottunk - kezdte az élménybeszámolót Magyar Katalin az egyik felkészítő tanár. - Karácsonyi ünnepséget szerveztünk az idő­sek számára, saját készítésű ajándéktárgyakkal leptük meg őket. Az eseményt megjelentettük az Eszak-Magyarország című napilapban, ez feltétele volt a kiírásnak. Következő feladatunk volt, hogy a leg­nagyobb januári zimankóban túrázzunk, majd jöttek a sportverse­nyek, szellemi totók. Továbbjutottunk a második fordulóba. Újabb túrákat vállaltunk tíz és tizenöt kilométeres távokon, azután egy elő­adás szervezése következett. Szülőket invitáltunk arra a találkozó­ra, ahol neves szakember tartott tájékoztatót az egészséges életmód­ról. Mátyás Ernő geológus professzor vállalta el ezt a feladatot, a gyógyító ásványok élettani hatásairól beszélt. Az előadás végén a gyermekek saját készítésű süteményekkel lepték meg a rendezvé­nyen résztvevőket, erről ismét beszámolt a Zemplén melléklet. A Pharmavit Rt. által kiírt verseny minden akadályát leküzdötték a rátkai iskolások és reményekkel telítve utaztak Veresegyházára, aho­vá az ország tíz legjobb csapata juthatott el.- Talán a szemfülesség is segített minket a döntő során - foly­tatta a beszámolót Doleszák Magdolna igazgatónő - ugyanis a veres- egyházi programot jelezte a RTV című újság. A műsorelőzetesben ol­vasható volt, mely versenyek láthatók majd az élő adásban és mi erre készültünk. Persze csak annyit tudtunk, hogy lesz sátorverés, erdei tájékozódási futás, falmászás, kenuzás, kerékpározás terepen, de ezen túlmenően semmi konkrétum nem állt rendelkezésünkre. A magunk módján gyakoroltuk a feladatokat, de a kenuzást ki kellett hagynunk. Erre nem volt lehetőségünk. Végszóra az igazgatónő szobájába toppan a tíz diák. Megszep- penten foglalnak helyet, pedig semmi ok az aggodalomra. A meg­szerzett ezüstérem is szépen csillog. Iskolájuknak kétszázezer fo­rintos utalványt nyertek, amiből számítógépet vásárolnak majd. Ók tízen pedig gazdagabbak lettek egy-egy karórával, utazótáskával, ku­laccsal, térképekkel, könyvekkel és sok-sok élménnyel. Természete­sen az is érdekelt, melyik program tetszett nekik legjobban az el­múlt hónapok során.- Nekem az - mondja Haupt Gabriella -, hogy rövid időre pol­gármester lehettem.- Való igaz - teszi hozzá az igazgatónő - az elődöntők egyikén ön- kormányzatot kellett alakítania a tíz gyermeknek polgármesterrel, munkacsoportokkal. Egészségügyi, szociális, kulturális bizottságok születtek, elképzeléseiket Héring Istvánné, községünk polgármeste­re véleményezte. Endrész Marika emlékeiben a téli túra nehézségei hagytak nyomokat - Dermesztő hideg volt Gibárt környékén - mond­ja. A döntőn Egerszegi Krisztinával találkoztak, énül valamennyi­en lelkesen beszélnek. Aláírása mindegyikük „egyenpólóján” szere­pel féltve őrzött kincsként.- Igazságtalanság lenne, ha nem szólnék a kollektíváról - veszi át a szót Doleszák Magdolna - hiszen a sikerhez minden pedagógus hozzájárult. Segítettek a felkészítésben, a programok lebonyolításá­ban, de ugyanezt mondhatom el a versenyben nem szereplő diákok­ról és szülőkről is. Másodiknak lenni egy országos megméretteté­sen, legyőzni nagy7 városok iskoláit, nem kis dolog egy7 apró, nemze­tiségi település esetében. Természetesen a legnagyobb érdem a tíz gyermeké. Tirk Emőke, Endrész Marika, Haupt Gabriella, Tirk An­géla, Sotkó Melinda, Kábái János, Balogh Nándor, Stumpf Gábor, Balogh József és Micsina Péter, büszkék lehetnek teljesítményükre. Csapatmunka volt ez a javából... Vasdiplomát kapott Mandi óvó néni Mád (ÉM) - A mádi óvoda évzá­ró ünnepélyét május 30-án ren­dezték meg a művelődési ott­honban. Ez a nap nemcsak a száznegyven óvodás gyermek ünneplését jelentette, hanem az óvoda „kedves Mandi néni­jének” köszöntését is, akinek ezen a napon adták át a vas­diplomát. Udvardi Jánosné Klinga Margit, sokszáz gyermek óvó nénije 1912. január 21-én született. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1932. június 15-én Budapesten a VII. kerület Magyar Királyi Állami Kisdedóvóképzó In­tézetben szerezte meg oklevelét. 1939-ben a mádi óvodába nevezték ki óvónőnek, ahol a 100-150 gyer­mekre két óvónő felügyelt abban az időben. Mindenkivel kedves, fi­nom lelkű, gyermekszerető óvónő volt. 1964-ben a mádi óvoda veze­tője lett, innen vonult nyugdíjba 1969-ben. Azóta családja körében él kiegyensúlyozott életet.- Boldogok lehettünk, hogy mi köszönthettük egykori óvó nénin­ket a diploma megszerzésének 65. évfordulója alkalmából - mondta Földy Istvánné óvodavezető. - 'A gyermekek a hála virágait kis ver­sekkel, énekükkel adták át. Ebből az alkalomból az önkormányzat ne­vében Kubus János polgármester és Novák András jegyző elismerő szavakkal méltatták az idős peda­gógus életútját majd átadták neki a vasdiplomát. Mi tolmácsolhattuk Mandi néninek Szőllőssy Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet főtitká­rának köszöntő levelét, valamint az egykori Kisdedóvóképző Intézet jogutódjának a Budapest VII. ke­rületi Tanárképző Főiskola igazga­tójának, Kelemen Elemérnek a jó­kívánságait is. Nagyon boldogok vagyunk, hogy megérhettük ezt a pillanatot és közöttünk lehetett a „nagy öreg”. Külön megtiszteltetést jelentett számomra - hangsúlyoz­ta az óvodavezető -, hogy én mint egykori óvódása, kolléganője majd utóda, köszönthettem Udvardi Já- nosnét ezen nagyon ritka, mond­hatni kiváltságosnak tűnő ese­mény alkalmából. sas? -swssíísí^w »a Perdukné Péter Nóra Taktaharkány (ÉM - SFL) - Perdukné Péter Nóra Miskolcon született 1972-ben. Óvodás és általános iskolai éveit a megyeszékhelyen töltöt­te el, és későbbi tanulmányait is ott folytatta A Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában szerezte meg a gyors- és gépírói szakbizonyít­ványt, majd a számviteli-gazdálkodási szak le­velező tagozatára jelentkezett. Nóra családi okok miatt tanulmányai végzése közben költözött Taktaharkányba, így egyik napról a másikra pottyant a vidéki élet izgalmasnak egyáltalán nem mondható hétköznapjai­ba. Elvégzett egy üzletvezetői tanfolyamot is azt remélve, hogy na­gyobb mozgástere lesz az elhelyezkedést illetően. Ez azonban nem úgy alakult, ahogy tervezte. Édesanyja - bár korábban női szabóként dolgozott - a vendéglátóiparban vállalkozóként próbált szerencsét. Ma is a Rásonv Sörözőt vezeti édesapjával, ahol az üzletvezetői is­meretek némi segítséget jelentettek. Nórát egy korábban megkötött szerződés két érig a Digéphez kötötte. Ezt követően azonban mun­kanélküli lett, A tétlenség idejét kihasználva elsajátította a számí­tógépes szövegszerkesztést és ennek, valamint a szakismeretének kö­szönhetően megtalálta helyét a Taktatej Rt. tiszalúci központjában. Jelenleg titkárnőként látja el teendőit az irodán. Munkája során egy­re több ismeretet szerez a tejtermékek gyártásának világában. Azt mondják, az ember előbb utóbb ráun arra az élelmiszerre, amit gyárt. Nóra esetében ez nincs így. Ó ugyanis imádja a fehér nedűt. Szabad­idejében szívesen olvas, hobbija a sport, a rejtvényfejtés és az uta­zás. 1996-ban házasodott. Félje Németországban dolgozik. Reményei szerint két éven belül sikerül síkját házat vásárolniuk. Most szülei­vel laknak egy háztartásban. Nóra titkon a városi élet után vágyó­dik, de nem elsősorban m3ga miatt. Idővel gyermekeket szeretne, és úgy véli saját - tinédzserkori - élményei és tapasztalatai alapján, hogy egy ma felnövő gyermek jövőjéhez a vidéki élet nem biztosít­hat megfelelő alapot és körülményeket...

Next

/
Oldalképek
Tartalom