Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-10 / 133. szám
Itt-Hón 4 Képriport o» «' " Egy kiállítás képekben A VII. Hegyaljai Gazdanapok legszebbnek ítélt standjai Ezüstérmet szereztek a rátkai iskolások Rátka (ÉM - SFL) - Az ország valamennyi általános iskolája kapott egy felhívást az elmúlt év végén a pezsgőtablettákat gyártó Pharmavit Rt.-től, amely mozgásra és szellemi vetélkedőkre invitálta az ifjúságot. Régiónkból kiemelkedő teljesítményt ért el a Rátkai Általános Iskola ötödikesekből és hatodikosokból verbuválódott csapata.- Számos évközi feladatokat kellett teljesítenünk, amíg a célegyenesbe jutottunk - kezdte az élménybeszámolót Magyar Katalin az egyik felkészítő tanár. - Karácsonyi ünnepséget szerveztünk az idősek számára, saját készítésű ajándéktárgyakkal leptük meg őket. Az eseményt megjelentettük az Eszak-Magyarország című napilapban, ez feltétele volt a kiírásnak. Következő feladatunk volt, hogy a legnagyobb januári zimankóban túrázzunk, majd jöttek a sportversenyek, szellemi totók. Továbbjutottunk a második fordulóba. Újabb túrákat vállaltunk tíz és tizenöt kilométeres távokon, azután egy előadás szervezése következett. Szülőket invitáltunk arra a találkozóra, ahol neves szakember tartott tájékoztatót az egészséges életmódról. Mátyás Ernő geológus professzor vállalta el ezt a feladatot, a gyógyító ásványok élettani hatásairól beszélt. Az előadás végén a gyermekek saját készítésű süteményekkel lepték meg a rendezvényen résztvevőket, erről ismét beszámolt a Zemplén melléklet. A Pharmavit Rt. által kiírt verseny minden akadályát leküzdötték a rátkai iskolások és reményekkel telítve utaztak Veresegyházára, ahová az ország tíz legjobb csapata juthatott el.- Talán a szemfülesség is segített minket a döntő során - folytatta a beszámolót Doleszák Magdolna igazgatónő - ugyanis a veres- egyházi programot jelezte a RTV című újság. A műsorelőzetesben olvasható volt, mely versenyek láthatók majd az élő adásban és mi erre készültünk. Persze csak annyit tudtunk, hogy lesz sátorverés, erdei tájékozódási futás, falmászás, kenuzás, kerékpározás terepen, de ezen túlmenően semmi konkrétum nem állt rendelkezésünkre. A magunk módján gyakoroltuk a feladatokat, de a kenuzást ki kellett hagynunk. Erre nem volt lehetőségünk. Végszóra az igazgatónő szobájába toppan a tíz diák. Megszep- penten foglalnak helyet, pedig semmi ok az aggodalomra. A megszerzett ezüstérem is szépen csillog. Iskolájuknak kétszázezer forintos utalványt nyertek, amiből számítógépet vásárolnak majd. Ók tízen pedig gazdagabbak lettek egy-egy karórával, utazótáskával, kulaccsal, térképekkel, könyvekkel és sok-sok élménnyel. Természetesen az is érdekelt, melyik program tetszett nekik legjobban az elmúlt hónapok során.- Nekem az - mondja Haupt Gabriella -, hogy rövid időre polgármester lehettem.- Való igaz - teszi hozzá az igazgatónő - az elődöntők egyikén ön- kormányzatot kellett alakítania a tíz gyermeknek polgármesterrel, munkacsoportokkal. Egészségügyi, szociális, kulturális bizottságok születtek, elképzeléseiket Héring Istvánné, községünk polgármestere véleményezte. Endrész Marika emlékeiben a téli túra nehézségei hagytak nyomokat - Dermesztő hideg volt Gibárt környékén - mondja. A döntőn Egerszegi Krisztinával találkoztak, énül valamennyien lelkesen beszélnek. Aláírása mindegyikük „egyenpólóján” szerepel féltve őrzött kincsként.- Igazságtalanság lenne, ha nem szólnék a kollektíváról - veszi át a szót Doleszák Magdolna - hiszen a sikerhez minden pedagógus hozzájárult. Segítettek a felkészítésben, a programok lebonyolításában, de ugyanezt mondhatom el a versenyben nem szereplő diákokról és szülőkről is. Másodiknak lenni egy országos megmérettetésen, legyőzni nagy7 városok iskoláit, nem kis dolog egy7 apró, nemzetiségi település esetében. Természetesen a legnagyobb érdem a tíz gyermeké. Tirk Emőke, Endrész Marika, Haupt Gabriella, Tirk Angéla, Sotkó Melinda, Kábái János, Balogh Nándor, Stumpf Gábor, Balogh József és Micsina Péter, büszkék lehetnek teljesítményükre. Csapatmunka volt ez a javából... Vasdiplomát kapott Mandi óvó néni Mád (ÉM) - A mádi óvoda évzáró ünnepélyét május 30-án rendezték meg a művelődési otthonban. Ez a nap nemcsak a száznegyven óvodás gyermek ünneplését jelentette, hanem az óvoda „kedves Mandi nénijének” köszöntését is, akinek ezen a napon adták át a vasdiplomát. Udvardi Jánosné Klinga Margit, sokszáz gyermek óvó nénije 1912. január 21-én született. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1932. június 15-én Budapesten a VII. kerület Magyar Királyi Állami Kisdedóvóképzó Intézetben szerezte meg oklevelét. 1939-ben a mádi óvodába nevezték ki óvónőnek, ahol a 100-150 gyermekre két óvónő felügyelt abban az időben. Mindenkivel kedves, finom lelkű, gyermekszerető óvónő volt. 1964-ben a mádi óvoda vezetője lett, innen vonult nyugdíjba 1969-ben. Azóta családja körében él kiegyensúlyozott életet.- Boldogok lehettünk, hogy mi köszönthettük egykori óvó néninket a diploma megszerzésének 65. évfordulója alkalmából - mondta Földy Istvánné óvodavezető. - 'A gyermekek a hála virágait kis versekkel, énekükkel adták át. Ebből az alkalomból az önkormányzat nevében Kubus János polgármester és Novák András jegyző elismerő szavakkal méltatták az idős pedagógus életútját majd átadták neki a vasdiplomát. Mi tolmácsolhattuk Mandi néninek Szőllőssy Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet főtitkárának köszöntő levelét, valamint az egykori Kisdedóvóképző Intézet jogutódjának a Budapest VII. kerületi Tanárképző Főiskola igazgatójának, Kelemen Elemérnek a jókívánságait is. Nagyon boldogok vagyunk, hogy megérhettük ezt a pillanatot és közöttünk lehetett a „nagy öreg”. Külön megtiszteltetést jelentett számomra - hangsúlyozta az óvodavezető -, hogy én mint egykori óvódása, kolléganője majd utóda, köszönthettem Udvardi Já- nosnét ezen nagyon ritka, mondhatni kiváltságosnak tűnő esemény alkalmából. sas? -swssíísí^w »a Perdukné Péter Nóra Taktaharkány (ÉM - SFL) - Perdukné Péter Nóra Miskolcon született 1972-ben. Óvodás és általános iskolai éveit a megyeszékhelyen töltötte el, és későbbi tanulmányait is ott folytatta A Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában szerezte meg a gyors- és gépírói szakbizonyítványt, majd a számviteli-gazdálkodási szak levelező tagozatára jelentkezett. Nóra családi okok miatt tanulmányai végzése közben költözött Taktaharkányba, így egyik napról a másikra pottyant a vidéki élet izgalmasnak egyáltalán nem mondható hétköznapjaiba. Elvégzett egy üzletvezetői tanfolyamot is azt remélve, hogy nagyobb mozgástere lesz az elhelyezkedést illetően. Ez azonban nem úgy alakult, ahogy tervezte. Édesanyja - bár korábban női szabóként dolgozott - a vendéglátóiparban vállalkozóként próbált szerencsét. Ma is a Rásonv Sörözőt vezeti édesapjával, ahol az üzletvezetői ismeretek némi segítséget jelentettek. Nórát egy korábban megkötött szerződés két érig a Digéphez kötötte. Ezt követően azonban munkanélküli lett, A tétlenség idejét kihasználva elsajátította a számítógépes szövegszerkesztést és ennek, valamint a szakismeretének köszönhetően megtalálta helyét a Taktatej Rt. tiszalúci központjában. Jelenleg titkárnőként látja el teendőit az irodán. Munkája során egyre több ismeretet szerez a tejtermékek gyártásának világában. Azt mondják, az ember előbb utóbb ráun arra az élelmiszerre, amit gyárt. Nóra esetében ez nincs így. Ó ugyanis imádja a fehér nedűt. Szabadidejében szívesen olvas, hobbija a sport, a rejtvényfejtés és az utazás. 1996-ban házasodott. Félje Németországban dolgozik. Reményei szerint két éven belül sikerül síkját házat vásárolniuk. Most szüleivel laknak egy háztartásban. Nóra titkon a városi élet után vágyódik, de nem elsősorban m3ga miatt. Idővel gyermekeket szeretne, és úgy véli saját - tinédzserkori - élményei és tapasztalatai alapján, hogy egy ma felnövő gyermek jövőjéhez a vidéki élet nem biztosíthat megfelelő alapot és körülményeket...
