Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-05 / 103. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1997» Május 5», Hétfő _Szólástér M égiscsak egyházellenes államosítás volt Az ÉM április 21-i számában Apró Zoltán, a Földes volt tanulója annak az örömének ad hangot, hogy a mostani Katolikus Gimnázium felveszi Fráter György nevét. Még szívesebben olvastam volna levelében - hasonló megnyilatkozásként - arról, hogy maga a Földes veszi fel ezt a nevet - már csak a történelmi igazságszolgáltatás miatt is. Mert 1950- ben a Fráternek Földesre való átkeresztelése is egyházellenes lépés volt. Az államosítást követően több történelmi nagyság nevét viselő iskola megőrizhette titulusát, kivéve, ha a névadó egyházi személy volt. így jártunk Fráter Györggyel is, aki előbb pálos szerzetes, majd váradi püspök, végül esztergomi bíboros érsek volt, és aki az egyik legnehezebb történelmi időben politikusként is országunk ügyét szívén viselte, amelynek áldozata is lett, mert Ferdinánd király tudtával és beleegyezésével 1551-ben meggyilkolták. Történelmünk e nagy egyéniségét másodszor (igaz, csak szimbolikusan) akkor végezték ki, amikor a nevét viselő egyetlen intézmény is elvetette. De nem csak ez késztet arra, hogy írjak. Néhány nem egészen apró tévedést kell ugyanis helyreigazítanom. Kötelességemnek érzem ezt először is azért, mert annak a Minorita Rendnek vagyok a tagja, mely 1730-ban ezt az iskolát alapította, és több mint másfél száz éven át fenntartotta. Másodszor azért, mert 8 éven át tanultam a Fráter György Gimnáziumban, éppen abban az időben, amikor kétszer is címet változtatott. (A harmadik változás már nem ért ott engem.) Kezdtem, mint a Királyi Katolikus Főgimnázium diákja. Az intézet növendéke voltam, amikor államunk a királyságról átváltott a köztársaságra, s az iskolámat így titulálták: Katolikus Tanulmányi Alap Fráter György Gimnázium. Végül ott ért az államosítás is, amikor állami fráterista lettem. Nem 1883-ban, hanem 1948-ban. Az államosításról hivatalos irat is napvilágot látott, ebbe azonban egy diáknak nem volt módja betekinteni. Egy ma is meglévő miskolci telekkönyv azonban világosan mutatja, mikor lett az intézmény állami tulajdon. Ennek megtekintését tudnám ajánlani Apró Zoltánnak, aki mindössze 65 évet tévedett. Másik tévedése, hogy Trefort Ágoston kultuszminiszter 1883-ban ezt az intézményt államosította. Nem tehette, mert ez messze meghaladta volna jogkörét. A gimnázium tulajdonjogát a minoriták nem az államnak, hanem a Katolikus Tanulmányi Alapnak engedték át. A harmadik tévedése az, hogy ami királyi, az egyenlő az államival. Kérdem: miért nevezték a mai Ber- zeviczy elődjét Királyi Állami Deák Ferenc Kereskedelmi Iskolának? Miért adták ezt a „királyi-állami” párost rajta kívül a Hunfalvynak, a Fa- és Fémiparinak, a leánypolgárinak? Ugye akkor is tudták, hogy tilos a tautológia a címekben. Miért volt a két fiúpolgári csak „állami”? Miért volt a katolikus gimnáziumunk csak „királyi”? Ehhez érteni kellene, s nem felületesen összemosni a fogalmakat! A Katolikus Tanulmányi Alapot Mária Terézia 1780-ban hozta létre az 1773-ban feloszlatott jezsuita szerzetesrend roppant vagyonából. Tehette, mert a mindenkori király a magyar katolikus egyház kegyura volt, s annak vagyona felett rendelkezett. Ebből finanszírozták illetve segítették a katolikus középiskolákat. Ne feledjük, a király kegyúri joga nem terjedt addig, hogy egyházi vagyont kincstári tulajdonná tegyen! Viszont az a körülmény, hogy a király kezelte (illetve a kultuszminisztériummal kezeltette) az alapot, a belőle épült iskolák viselhették a kitüntető „királyi” címet. Viselték is. Hogy a miénken kívül csak a környékünkön létesült királyi-katolikus gimnáziumokat székhelyük szerint említsem: Mezőkövesd, Jászapáti, Nyíregyháza. A Katolikus Tanulmányi Alap minisztériumi kezelésének felügyeletét egy bizottság látta el, melynek tagjai hívő katolikus férfiak, továbbá papok voltak. A bizottság egyházi elnöke a hercegprímás volt. Elvileg kellett volna lennie civil elnöknek is, de ezt a tisztet a miniszter tapintatból nem töltötte be. Nos, ez az alap volt a fenntartója a Fráternek 1948-ig. Akkor „egyházellenesen” államosították. Tóth Alajos minorita tartományfőnök- helyettes A harmadik út: Széchenyi István Gimnázium Szerkeszti: Bodnár Ildikó Életmentő csapat Kiskőbányán Kiskőbánya-dűlőn lévő kiskertembe indultam április 24-én. A telkem előtti kerekes kúthoz érve egy reklámszatyrot vettem észre a földön. Úgy tűnt, valaki elveszthette. Miközben azon töprengtem, mi legyen a csomaggal, halk nyöszörgésre lettem figyelmes. Először arra gondoltam, a közeli Pece patakba eshetett valaki, de mivel ott senki nem volt, visszatérve benéztem a kútba. Egy számomra ismeretlen arc tekintett vissza rám, egyre keservesebb nyögések kíséretében. Kétségbe esve néztem körül, kit is hívhatnék a szerencsétlenül járt személy kimentésére. Először Gallaiéknak szóltam, majd Bartha Józsi bácsinak, akit arra kértem, hívja ki a tűzoltókat és a mentőket. A hangoskodásra egyre többen gyűltek a kút köré. Mindenki segíteni akart - az időközben egyikünk által felismert - a közelben lakó idős néninek. Ekkora már ott voltak Gal- laiék is a kötéllel és a létrával, s azt mondták, nem szabad tovább várni, mert mély a víz, bármikor elmerülhet benne az asszony. Szerencsére ekkor érkezett oda ifj. Molnár István, aki nagy termete ellenére vállalkozott a veszélyes mutatványra. Mindannyian nekik szorítottunk. Sikerült! Mire a tűzoltók és a mentők megérkeztek, a néni már biztonságban és melegben - a szomszédok által gyorsan összehordott pokrócokba bugyolálva - volt. Az idős hölgy vizes ruháit Mészáros- né vitte haza kimosni, hogy mire a balesetet szenvedett kijön a kórházból, azokat tisztán és szárazom ismét magára ölthesse. Úgy vélem, a segíteni akarás szép példáját bizonyították a környéken lakók, amelyért valamennyiüknek köszönet jár. Azt azért meg kell jegyeznem, előttem - mint kiderült - hárman is elmentek a kút mellett! Nagy Ferenc Miskolc Apáczai Kiadó a selyemréti iskolában A megye különböző iskoláiból 130 pedagógus vett részt azon a rendezvényen, melyet április 29-én tartottak a miskolci Selyemréti Általános Iskolában. Könyvkiállítás, könyv- ismertető, bemutató tanítás, majd szakmai konzultáció keretében kaptak hasznos információkat az alsó tagozatos nevelők. A tanácskozás vendége volt az Apáczai Kiadó igazgatóhelyettese, Boda Mária, valamint Némethné Rákos Katalin, a Szombat- helyi Tanárképző Főiskola Tanítóképző Intézetének igazgatója, Az én matematikám című könyv írója. így közvetlenül tehettek fel a résztvevők kérdéseket a szerzőnek, aki készséggel nyújtott segítséget a NAT bevezetésével kapcsolatban is. Hasznos délután volt, amelyért köszöne- tünket fejezzük ki a bemutató órát tartó nevelőknek (Ónodi Sándorné, Könözsy László- né és Kardos Zsirka Ilona), az Apáczai Kiadó szakreferensének (Kovács Ágnes) és a Selyemréti Általános Iskolának. Wágnerné Gregó Erzsébet Szerkesztőségi jogsegélyszolgálat Ma, május 5-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! ' . .. í , V'V Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. 1956. október 29-ét mutatott a naptár. A század nagy eseménye, a magyar forradalom a kivívott szabadság rövid napjaival állította minden addiginál nagyobb kihívás elé a vöröstéglás miskolci gimnázium diákjait és 51 tanárát. Többségükben katolikusokat és reformátusokat, a két nagy ősnek megfelelően. Akkoriban nem volt hivatalos nyilvántartás diák vagy tanár vallási hovatartozásáról, de mindenki tudta, hogy az összetétel nagyjából kiegyenlített lehet. És voltak közöttük más keresztények, meg zsidók is. A kihívás abban állt, hogy az elmúlt napok csodálatos nemzeti egységét ugyanaz a nép - ha nem is a közös harcban született, soha nem látott szinten - meg tudja-e őrizni a fegyverropogás megszűntével, vagy ezer darabra törik szét az érdekek és érzelmek mélyrétegeiben meghúzódó repedések mentén. Néhány évvel korábban, 1950. augusztus 31-én Jóború Magda, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium akkori államtitkára rövid levelet írt a Fráter György Gimnázium igazgatójának. „A politikai fejlődés indokolttá tette, hogy általános gimnáziumaink elnevezését felülvizsgáljuk, és az időszerűtlenné vált elnevezéseket megváltoztassuk... Értesítem Igazgató Kartársat, hogy a vezetése alatt álló gimnázium a Földes Ferenc Gimnázium nevet kapja, ezt az évnyitó ünnepélyen nyilvánosságra is hozhatja.” Hogy ld is volt a névadó? Erről nem szólt az államtitkár asszony. (Az iskola neves történelemtanára fél éves munkával derítette ki azt a keveset, amit az évkönyvekbe mégiscsak bele kellett írni később. Ennek lényege, hogy cikket írt szegénysorsú diákok védelmében. Különben a légynek sem ártott.) Azon a nevezetes napon a gimnázium tanári testületének értekezlete határozatot hozott. Az előterjesztő, köztiszteletben álló, nagytekintélyű történelemtanár emlékeztetett a „legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak a városhoz fűződő kapcsolatára. Párhuzamot vont Széchenyi alkotó szelleme és az iskolának az értékálló hagyományokon, a tudomány tiszteletén alapuló törekvései között. Az igazgató megkérdezte, van-e más javaslat. Nem volt. A testület egyhangúan, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, lelkesen keresztelte el az iskolát Széchenyi István Gimnáziumnak. Mindenki érezte, hogy ez több volt, mint egyszerű keresztelő. A nemzeti egység meghosszabbítása volt. Hamarosan elkészült az iskola pecsétje is. Lenyomata megtekinthető az 1957 januárjában kiadott féléves bizonyítványokban. Sokan őrzik, kegyelettel. Oláh Miklós Miskolc A törvény szerint is jogos a visszaigénylés A régi „Kir. Kath. Gymnasium" helyén 1910-től áll a jelenlegi épület Levelemet nem tekintem hivatalos levélnek, ugyanakkor teljesen magánjellegűnek sem, hiszen egy miskolci belvárosi plébánián vagyok plébános, s a Katolikus Gimnáziumnak úgymond működtetője, lelki igazgatója. Mindezen kívül számtalan miskolci polgár ösztönzött és buzdított e sorok megírására. Előrebocsátom azt is, hogy nem éltem még 1950-ben, nem vagyok miskolci származású és nem jártam éppen ezért sem a Fráter, sem a Földes Gimnáziumba. A győri Bencés Gimnáziumban érettségiztem, majd a katonaság után Pannonhalmán is töltöttem két esztendőt. Mindezt azért tartom fontosnak leírni, mert éppen 1996-ban, s még az idén is sokszor szóba kerül a magyar iskola 1000 éves fennállása, s így Pannonhalma neve. Megértem azokat az idősebb embereket, akiknek elszorul a szíve és könnybe lábad a szeme, ha régi egyházi iskolája, alma matere újraindulásáról szerez tudomást. S talán éppen ezért van az, hogy megértek minden iskolába járt volt embert, aki ragaszkodik egykori iskolájához. Itt - a hatályban lévő törvény alapján - a Katolikus Egyháznak egy olyan ingatlan-visszaigényléséről van szó, amely a jelenlegi kormány Művelődési és Közoktatási Minisztériumának tulajdonomban lévő határozata alapján is jogos, s az igény megalapozott. (Ennek a határozatnak egy példánya a városi önkormányzatnál is megtalálható.) Tudom, hogy személy és ház, intézmény és épület nagyon szoros kapcsolatban van egymással és erre hivatkozhat mindenki, aki egy bizonyos időnél hosszabb ideig tartózkodott egy helyen. Éppen ezért tartom nagyon jogosnak, hogyha a Katolikus Egyház visszaigényli az általa hosszú évekig, évtizedekig, sőt néha évszázadokig birtokolt épülete(ke)t. A mai fiatalok kevésbé értik ezt. Velük ilyen nem történt. Bevallom, velem sem, amikor is azt tapasztaltam volna, hogy a szülőházamat, családom évtizedek, évszázadok óta birtokolt tulajdonát egyszerűen elveszik, onnan az illetőket kilakoltatják. Nem éltem ugyan abban a korszakban, de találkoztam olyan emberekkel, akik ezt megélték. S most nem is elsősorban azokra szeretnék utalni akiket innen, a Fráter Gimnáziumból rúgtak ki - akár tanárokat, akár diákokat -, mert nem voltak kívánatosak az új szellemű Földes Gimnáziumban lévő tanításra illetve tanulásra. (Ma még nem az én feladatom, hogy mindazt a méltánytalanságot, kivetettséget bemutassam, amit a Fráter megszüntetésével és annak épületében a Földes Gimnázium beindításával tettek az akkori hatalmaskodó emberek.) Gyermek és fiatal koromban találkoztam olyan szerzetesekkel - mind férfiakkal, mind nőkkel -, akiket valóban tíz perc alatt, vagy maximum fél óra alatt dobtak ki az épületükből. Ezekkel az emberekkel találkozva, ismerve az ő jóságukat, szelídségüket és hatalmas türelmüket, egyszerűen nem tartom megengedhetőnek, hogy ne keljek „védelmükre”. S ezt nem a mai fiatalsággal szemben teszem, hanem értük, hiszen ha szüleiket nem is, nagyszüleik és dédszüleik nagy részét még ők nevelték. Senki nem vonja kétségbe, hogy a Földes Ferenc Gimnázium nevet szerzett magának. Mint ahogy nevet szerzett magának a Fráter is. Éppen ezért, - szemben azzal, és messzemenően elítélve azt a módszert, amit 1950-ben vagy az ’50-es években alkalmaztak - én, mint magánszemély és mint katolikus pap is, messzemenően azt támogatom, hogy ez az intézmény éljen és működjék tovább, és éppen ennek a zökkenőmentes működésnek az egyik legfontosabb feltétele, hogy ne csináljunk körülötte zűrzavart. Abban biztos vagyok, hogy megfelelő épületben tudni fogja • folytatni kiváló működését. Sajnálatos, hogy társadalmunk fogyóban van, s ezért kiüresednek lassacskán nemcsak az óvodák, iskolák, hanem a lakóházak is. Miskolc is szomorú módon fogy. Ez a legnagyobb baj, és erre kell odafigyelni, nem pedig arra, hogy most a Katolikus Égyház visszakapja-e jogos ingatlanát vagy nem. Hiszem azt, hogy Miskolc lakossága - amelyiknek nem lehet pontosan meghatározni százalékban, hogy hányad része katolikus, református, evangélikus vagy nem hívő - és ennek a városnak a képviseletét ellátó önkormányzat helyesen fogja megoldani ezt a kérdést, és a lehető legkisebb zűrzavarral. Hiszem azt, hogy a Katolikus Egyház - s itt nem a klérusára gondolok csupán, amely annak egy része - ebben a régióban is az emberek javát szolgálja. Nemcsak lelkileg, nemcsak a Mennyországgal kecsegtetve, hanem olyan értékeket átadva, amelyekkel az embereknek ezt a földi életét is szebbé teheti. Berkes László c. apát, kanonok, plébános (Miután az utóbbi hetekben több olvasói levelet közöltünk a Fráter-névválasztással és a volt egyházi ingatlan - mai Földes Ferenc Gimnázium épülete - visszaigénylésével kapcsolatban, a most megjelentetett három véleménnyel zárjuk a hozzászólások sorát Szólástér rovatunkban. Lapunkban természetesen továbbra is figyelemmel kísérjük az intézmények sorsát - szerk. megj.)
