Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

Május 24., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III O Iskolapélda A Fráter épületébe költözik a Fráter, vagy a Földesben marad a Földes Dobos Klára Bizonytalan, tisztázatlan a megye ki­magaslóan legeredményesebb gimná­ziumának a jövője. A bizonytalanság aggodalomra, olykor megalapozatlan feltételezésekre adhat okot, de kikény­szerítheti a tisztázó párbeszédet, a megoldást kereső eszmecserét, a köl­csönösen elfogadható kompro­misszumot is. Tény, hogy a katolikus egyház visszaigényelte a miskolci Föl­des Ferenc Gimnázium jellegzetes, vö­rös téglás épületét, s tény az is, bogy törvény úja elő: ennek az igénynek va­lamiképpen eleget kell tenni. Egyálta­lán nem mindegy viszont, hogy milyen út vezet a majdani megoldáshoz: bé­kés, egymásra figyelő vitákról, vagy sebeket ejtő civakodásokról számolnak be a krónikák. A szellem és a falak ereje A Földes ügyében eljáró miskolc-mind- szenti plébános, Berkes László a közel­múlt példáit idézi. Mert vannak már példák: a Városház térről új otthonba költözött a Herman Ottó Gimnázium, mint ahogy a Zrínyit, is másutt talál­juk egy év óta, mint ahol korábban megszoktuk.- Minden gyerek, akivel beszéltem - és nem csak a hittanosok - azt mondta: ez messze jobb, mint amilyen azelőtt volt. És ennek alig néhány éve. Szinte már másnap elfelejtették a ré­git. De ne legyen másnap, legyen tíz év, ami egy intézmény életében egyál­talán nem hosszú idő. Ha a gyerek ugyanazt a tanárt látja egy világo­sabb, szebb teremben, ugyanúgy meg tudja tanulni, amit kell. Ésetleg most egy buszmegállóval odább megy... A korábbi Herman-épület vissza­juttatásának emlékéről sem feledkezik meg Berkes László.- A katolikus gimnazistáknak ko­rántsem volt ilyen jó dolguk. A Város­ház téri iskolát teljesen „kipucolták”. Nemhogy kémcső nem maradt, de táb­la sem. Mindent elvittek, ami mozgat­ható volt... Mostanra azért egészen jól belak­ták. Az egyház mégis szeretné, ha a gimnázium átkerülne a mai Éöldes épületébe, s akkor a régi ház a katoli­kus általános iskolának adhatna ott­hont. így egyáltalán nem hiábavalóak azok az erőfeszítések, amelyeket a fel­újításra fordítanak. Bár Mariscsák Ist­ván igazgató egyelőre nem gondolko­dik a költözésről.- Kétezer még messze van - mondja a polgár­mester. ..- A hermanosok és a zrí- nyisek is gytorsan meg­szokták. az új épületet, jobb helyzetben vannak, mint régen - állítja a plébános...- A Földes az Földes! - fogalmaz a volt igaz­gató...- Hosszú távú fejlesztési terveink vannak - nyilatkozta korábban. - A tornatermet lebontjuk, hogy aztán egy nagyobbat építsünk a helyére... A Földes sem olyan szép, mint az egyház (pontosabban a törvény) „jóvoltából” új épületet kapott társai. Bizony, volna rajta felújítani való. De azért jól megvannak benne a tanárok, diákok. Keményen dolgoznak, sorra nyerik a versenyeket, jelenleg az or­szág második legjobb gimnáziumát tisztelhetjük benne! Történelmi kitérő A katolikus gimnáziumot (a mai Föl­des elődjét) Kelemen Didák tarto­mányfőnök irányításával a minorita szerzetesek alapították, 1730-ban kez­dődött meg a tanítás. Többször is új épületbe költöztek: 1753-ban majd 1777-ben, a mai épületet pedig 1911- ben vették birtokba. A minorita gim­názium jelentős átalakulásához veze­tett Trefort Ágoston kultuszminiszter 1886-os rendelete az iskolák államosí­tásáról, amely esetünkben azt jelentet­te, hogy a Mária Terézia által 1780- ban létrehozott Katolikus Tanulmányi Alap tulajdonába került az iskola. (Áz adatok ellentmondásosak, van olyan forrás, amely már 1776-tól katolikus tanulmányalapi gimnáziumként emlí­ti...) A tanítás ekkor kikerült a minori­ták kezéből, világi igazgató vezette to­vább az intézményt. Jelentős előrelé­pésnek számított, amikor 1911-ben nyolcosztályos gimnáziummá alakult át a Miskolci Királyi Katolikus Főgim­názium, amely Fráter György nevét 1922-ben vette fel. (A királyi nem szi­nonimája az államinak!) 1948-ban ál­lamosították az iskolákat, s mert az új vezetés szívéhez nemigen állt közel Fráter György esztergomi bíboros ér­sek, ezért 1950-től Földes Ferenc ne­vét „adományozták” - természetesen kötelező jelleggel. (Máshol azt olvas­hatjuk, hogy a névváltoztatás minisz­teri utasítás nélkül történt, „miskolci túlbuzgóságból.”) 1953-ban összevon­ták az Állami Általános Mikszáth Kál­mán Gimnáziummal, azaz a korábbi Református Lévay József Reálgimná­ziummal. Az egykori diákok emlékeze­te szerint az 1956-os forradalom - ugyan csak fél évre - új táblát tétetett a bejárat fölé, amely a Széchenyi Ist­ván Gimnáziumot hirdette. Áztán mintha mi sem történt volna: ismét Földes neve fémjelezte az iskolát... Ki is volt Földes Ferenc, méltó-e ar­ra, hogy nevét viselje egy gimnázium? Túl sokat nem tudunk róla. Részt vett az illegális kommunista mozgalom­ban, három nyelven beszélt, az egye­temre Rajk Lászlóval egyidóben felvé­telizett, de vizsgái nem voltak. 1942- ben mint munkaszolgálatos az orosz frontra került, a Donnál eltűnt... A Földes-diákok kiváló pedagógusként „tisztelhették” (erről emléktábla szólt), pedig sokat valószínűleg nem tanított. Külön történet: vajon a rendszer- változás névváltoztató éveiben miért maradt Földes a Földes, s miért nem lett újra Fráter? Hagyjuk ezt most, an­nál is inkább, mert értelmetlenné vált a kérdés: a volt Miskolci Katolikus Gimnázium alig több mint egy hónap­ja felvette Fráter György nevét. Törvény és megértés Természetes, hogy vihart kavarnak az iskolaátadások, minden visszaigény­lésnél ambivalensek az érzések. Ber­kes László átérzi a helyzetet.- Nagyon nehéz átélni, elviselni, amikor az embertől elvesznek valamit, ami az övé. Pláne nehéz az egyháznak, hiszen volt egyfajta egyházellenesség, aminek a hatása még mai is érződik. Generációk nőttek fel ebben a szellem­ben. Én is a fiatal nemzedékhez szá­mítom magam. Csak én pap lettem... Beszélgettem a Földesbe járó gyere­kekkel, és úgy tapasztaltam, okosan, forradalmi módon gondolkodnak. Meg­érthetik tehát a helyzetet. Kértem őket, legyenek reálisak, képzeljék azt el, hogy a családjuknak akár csak száz évre visszamenőleg van valamilyen tu­lajdonuk, ott a ház, ahol gyerekesked- tek, élték az életüket. Aztán ezt hirte­len elveszik tőlük. Pláne úgy, ahogy annak idején: megjelent a teherautó, és menni kellett. A szerzetesrendek házait például így vették el. A „másik oldal” is megérti ezt, még­is erősebb a felháborodásuk.- Mintha nem érdekelné őket nyolcszáz gyerek sorsa! „Kirúgják” az ország második legjobb iskoláját - mondta indulattal vegyes szomorúság­gal Kormos Vilmos néhány hónapja, még az iskola igazgatójaként. (Persze ma is ugyanúgy háborog, de ez év ta­vaszától már mint a miskolci önkor­mányzat művelődési osztályának ve­zetője.) - Ráadásul az építésben egyet­len fillérje sincs a katolikus oktatási alapnak, csak az iskola működtetését finanszírozta. Az építéshez az összeg nagy részét a megye és a város adta... Másként látja ezt Kobold Tamás polgármester.- Ez az egész egyházi pénz, mert ezt II. József az egyházaktól vonta el, anűkor az 1790-es években feloszlatta a rendeket Magyarországon. Az egy­házi vagyont aztán alapba tette, és eb­ből az alapból építtette a katolikus is­kolákat. Á Földes is ebből készült. A ferences rend iskoláját bontották le, annak a helyére emelték az új iskolát. De nem is nekünk kell eldöntenünk, hogy jogos-e az igény vagy nem. A kor­mányzat már elfogadta azzal, hogy elidegenítési tilalmat jegyzett be. Mit is mond a törvény? „A materialista és ateista világné­zet kizárólagosságának elvi alapján ál­ló pártállam az egyházak vagyontár­gyainak elkobzásával, szervezeteik jó­részének felszámolásával és más ha­talmi eszközökkel - folyamatos jogsér­téseket elkövetve - az egyházak hit­életi tevékenységét és társadalmi sze­repüket szűk korlátok közé szorította. /.../ E törvény alkalmazásában egyházi tulajdonnak kell tekintem az egyház javára létesített alapítvány tulajdonát és az egyháznak az egykori kegyúri jogviszonyon alapuló ingatlanhaszná­latijogát is...” Lemondtak, a megváltásról Egyszer már majdnem sikerült „vérál- dozat” nélkül dönteni, de egy váratla­nul érkezett levél közbeszólt. Az tör­tént ugyanis, hogy az egyház benyúj­totta a kárpótlási igényt, de - leg­alábbis ez szerepelt a Kovács Endre püspök, az előző mindszenti plébános által megfogalmazott iratban - nem igényelte a természetbeni kártalaní­tást, hanem kiegyezett volna pénzbeni megváltással is. Meg is állapították az összeget - mintegy 450 millió forintot. A közgyűlés reggelén azonban az új mindszenti plébános, Berkes László le­vele volt az asztalon, melyben kinyil­vánította, hogy mégis az épületet sze­retnék. így - november végén - nem került a közgyűlés elé a téma. Februári beszélgetésünk során ki­derült, Kobold Tamás egyáltalán nem gondolja, hogy fellebbezni kellett volna a Földes ügyében.- Ebben a városban élnek keresz­tény polgárok, vagy olyanok, akik szimpatizálnak a kereszténységgel. Sót, sok olyan szülő is van, aki ateista világnézetű, de mégis katolikus gim­náziumba járatja a gyerekét. Gondo­lom, abból adódóan, hogy ott a nevelés más szempontok szerint történik. Egy­házi nevelő intézetekre szükség van. Azt viszont sajnálja Kobold Tamás, hogy addig-addig húzódott a pénzbeli megváltás jóváhagyása, amíg megér­kezett Berkes atya levele.- Ebben a kérdésben a város nagy hibát követett el. Korábban meg kel­lett volna születni a döntésnek, és már nem lenne probléma. Kétezerre kéri vissza az egyház, addig a város köz­gyűlése nyilván foglalkozik ezzel az üggyel. Napirendre fogjuk tűzni, hisz nyilván át kell gondolni nekünk is a helyzetet, aztán tárgyalni kell az egy­házzal.- Foglalkoztak már azzal, legalább gondolatban, hogy ha az épületet átve­szi az egyház, akkor hová költözhet a Földes?- Még nem. Most keressük a lehet­séges megoldásokat. Amikor meglesz­nek, beszélünk majd róla a város köz­gyűlésén. A Földes Ferenc Gimnázium nyilván olyan érték, amit meg kell őrizni. De saját erőnkből ez nem megy, szükség van az állami segítségre. Fel­tételezhető, hogy segít, ahogy az előző esetekben is tette. Ingatlan! - ingathatatlanul A visszaigénylés módjának megvál­tozását nagyban befolyásolta a Sere­gély István egri érsekkel, az egyház­megye vezetőjével folytatott beszélge­tés - idézi fel a közelmúltat Berkes László.- Az érsek atya is átgondolta Mis­kolc, illetve a katolikus gimnázium helyzetét, ami tulajdonképpen a Frá­ter örökségét szeretné fölvállalni. Ez nem egy újabb gimnázium lenne, ha­nem a katolikus gimnázium menne át oda, annak helyén pedig katolikus ál­talános iskola indulhatna. A hely ideá­lis: az épület egy nagy templom tó­szomszédságában áll. És az egyházi is­kolák többsége ilyen komplexumként él együtt templommal, kollégiummal. Gondoljunk Pannonhalmára, vagy akár a miskolci jezsuita gimnáziumra!- Tudjuk, hogy nagyon sok bravó emberkét felnevelt már a Földes. Ép­pen ezért én az intézményt védem, de az ingatlant visszakérem - mondja a plébános. - Azt hiszem, senki nem vonja kétségbe, hogy vissza kell adni jogos tulajdonosának, ha már a tör­vényt meghozták. Törvényes alapon állok. AZ ITC-re nem mondom, hogy szeretném, akár tetszik az épület, akár nem. És ez valójában nem is visszaigénylés. Itt nem visszaadnak valamit, hanem visszavásárolnak. Az épületben közfeladatot ellátó intéz­mény működik, az önkormányzat felü­gyelete alatt. Mégis az államtól kapják a pénzt a visszavásárlásra, vagyis anyagi kára a városnak nem keletke­zik. És nem csak azért, mert kap az ál­lamtól egy megfelelő összeget, hanem azért sem, mert a funkció folytatódik. Utószó- Nyolcszáz gyerekkel nem lehet ját­szadozni! Mindenképpen úgy kell ren­dezni a dolgokat, hogy megnyugtató legyen a gyerekek, a szülők, a városla­kók számára egyaránt. Mi szeretnénk minél hamarabb pontot tenni a végére- mondta a napokban Horváth Ottóné, az oktatási bizottság elnöke. És még egy hírrel szolgált: a most következő csütörtökön várhatóan a közgyűlés elé kerül az ügy. Mondhatnánk erre: a Földes-Fráter- pardon, a Földes ÉS a Fráter sorsa most már Isten és az önkormányzat kezében van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom