Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-07 / 105. szám
4 ESZAK-Magyarorszag Helyi Hírek 1997- Mátus 7., Szerda Az edelényi városháza hírei Edelény (ÉM - PTA) - A város tavalyi gazdálkodását értékelte legutóbbi ülésén a képviselő-testület. Nehéz év volt Edelény igen nehéz, de eredményes évet zárt. A város bevétele 1996-ban összesen majdnem 772 millió forint volt. A kiadások közül a legnagyobb tételt a város intézményeinek működése jelentette. Több mint 130 millió forintot költöttek beruházásra, vagyonbővítésre, miközben jelentősen csökkent az önkormányzat hiteltartozása. Egyensúlyban a gazdálkodás Az előző évben az önkormányzat az egyes intézmények önállóságát is korlátozni kényszerült, hogy egyensúlyba hozza a helyhatóság gazdálkodását. A város vezetőinek törekvését az intézmények vezetői is segítették. Ennek köszönhetően egyensúlyba került, és stabilizálódott Edelény gazdasági és pénzügyi helyzete. Újra pályáznak együtt is Edelény és környéke a Közmunka Tanács legutóbbi pályázatán nem nyerte el az igényelt forrást. A térség polgármesterei ennek ellenére úgy döntöttek, hogy nemcsak közvetlenül, hanem együtt is újra pályáznak a B.-A.-Z. Megyei Fejlesztési Tanácson keresztül. A bírálatban közreműködőktől ezúttal remélik, hogy méltányolni fogják a térség valós, égető foglalkoztatási gondjait. A kistérségi program keretén belül a belvízelvezetési megoldására, a fejlesztési tanácson keresztül az önkormányzat kezelésében lévő utak karbantartására pályáznak. _Ém-portré A gyermekfelügyelő Miskolc (ÉM - SZA) - Soltészné Vadászi Katalin hatodik éve dolgozik már a miskolci Lakásotthonban gyermekfelügyelőként. Mint elárulja: egész életében arra vágyott, hogy nagy családja legyen, s most ez az álom valóra vált. Korábban a szikszói bölcsődében „gyakorolta a csemeték nyelvét”, majd - egy kis kitérő után - könyvelő lett az egyik ingatlanközvetítőnél. Innen útja az Ady Endre Általános Iskolába vezetett, ahol házfelügyelő és hivatalsegéd munkakört töltött be. Hat évvel ezelőtt azonban adódott egy lehetőség, amit nem halasztott el. Ennek köszönhetően került a Lakásotthonba, mint gyermekfelügyelő. Szavaiból kiderül: anyapótló, hiszen mindent, amit egy családban az anyától tanulni lehet, azt tőle lesik el a gyerekek. Együtt mosnak, vasalnak, takarítanak, amit természetesen egy bizonyos idő eltelte után már önállóan kell végezniük, nemcsak a lányoknak, de a fiúknak is. Sőt, a srácok - hangsúlyozza - olykor még nagyobb odaadással veszik ki részüket például a babgulyás főzésből vagy a mosogatásból, mint a lányok. Amikor a gyerekek lelkivilágáról beszél, elmondja: gyakran fordulnak hozzá ügyes-bajos problémáikkal. Ebből is kitűnik, igénylik a bensőséges, bizalmas kapcsolatot. Magáról bevallja: érti a viccet, bár a tekintély miatt szükséges némi távolságtartás. Mivel hétvégén nincsen iskola, ezért akkora szerveznek leginkább programokat az otthon lakóinak. De ő ezt a plusz elfoglaltságot egyáltalán nem veszi zokon, hiszen amikor idekerült, elkötelezte magát „gyermekei” mellett. Júniusban indul az új felvonó A kórházi részleg belső átalakításának „nadrágszíján" kell húzni Hamarosan pótolják a „kifelejtett" liftet a kazincbarcikai kórházban Fotó: Szathmáry-Király Ádámné Kazincbarcika (ÉM - SZN) - A Kazincbarcikai Városi Kórház korábbi fertőzőosztályának ápolási részleggé alakítására nyert pályázati összeg felébe kerül az az új, korszerű felvonó, amelyet a valamikori mérnökök - nyilván takarékossági okokból - egyszerűen „kifelejtettek” a tervezésből, építésből. A lift átadása szerződés szerint június 3-ára várható, költségei miatt viszont a kórtermi rész felújítási teendői közül kell néhányat elhalasztani. A Népjóléti Minisztérium 30 millió forinttal támogatta tavaly a kórház terveit a gyakorlatilag különálló in- fectológiai épületszárny átalakítására, ahol az elképzelések szerint már néhány héten belül 48 ágyas ápolási részleg kezdheti meg tevékenységét. Az alapvető feladatot az jelentette, hogy nem volt felvonó a háromszintes építményben. Szoko- lovszky István műszaki osztályvezető nem titkolja: a lift már korábban is elkelt volna, de az itteni ellátás jellegéből és a betegek életkorából adódóan nem volt „életbe vágó” a hiánya, s ami még ennél is nyomosabb érv: soha nem sikerült elegendő pénzt szerezni az építéséhez - pontosabban mindig adódtak ehhez képest elsőbbséget élvező, elengedhetetlen beruházások. Az igen szigorú biztonsági előírások szerint tervezett felvonó szerelését a Miskolclift Kft. végzi, az aknaépítés pedig a szintén megye- székhelyi Raszter Kft. munkája. Az átadás határideje június 3., s a cégek jó referenciája, a kivitelezés jelenlegi állása alátámasztja, hogy az Alsózsolca (ÉM - SZA) - Nem egyértelmű lelkesedéssel fogadták az alsózsolcaiak a cigány gyerekek felzárkóztatását szolgáló óvoda létesítésének hírét. A közelmúltban rendezett közmeghallgatáson akadt, aki gettósításnak minősítette a kezdeményezést. Volt, aki attól tartott, hogy az intézmény miatt erősödik a községből való elvándorlás. Az alsózsolcai 2. Számú Napközi Otthonos Óvoda cigány gyerekek korai fejlesztésére, felzárkóztatásra nyújtott be pályázatot a művelődési tárcához. Mint arról korábban lapunk is beszámolt, a metodista egyház egyetértett a törekvéssel, és lemondott a településen időpont nem csúszik el. Az eredetileg igényelt 52 millióból a kórház 30-at kapott, a felvonó-beruházás ennek éppen a felébe, 15 millió forintba kerül. Ezen a területen spórolni nincs lehetőség, ezért a kórtermi, szolgáltatási rész belső tennivalóiból kell egyik-másikat elhalasztani, így például az újraburkolás, vagy a fűtés felújításának egy része egyelőre elmarad. Az ápolási részleget úgy kellett kialakítani, lévő - jelenleg használaton kívüli - imaháza tulajdonjogáról. Amennyiben a két csoport beindulna, úgy megoldódna 60-70 óvodaérett cigány gyerek intézményes nevelése. A helyiek egy része azonban a közelmúltbeli közmeghallgatáson annak a véleményének adott hangot, hogy ezzel a kezdeményezéssel nem segítenek, hanem még inkább rontanak a faluban az együttélés amúgy is feszült viszonyain. Ha a kérdéses helyen csak cigány gyereket nevelnének, elszeparálnák őket a külvilágtól, nem lenne módjuk beilleszkedni hasonló korú nem cigány társaik közé, Akadt, aki kimondta: burkoltan, de gettósításról van szó. A pályázatot benyújtó óvoda vehogy amennyiben szükséges, fertőző ellátást is szolgálhasson, tehát alapvető infectológiai jellegét meghagyták, ez szintén behatárolta a kivitelezési lehetőségeket. A csaknem 30 éves intézmény 1 milliárdos nagyságrendű, egyre égetőbb rekonstrukciója továbbra is bizonytalan, de az „apró lépések” közül a kazán-csere tavaly, az ápolási részleg beruházása pedig az idén valósul meg. zetője, Szekeres Béláné cáfolta, hogy gettósításról lenne szó. Éppen ellenkezőleg igaz: a cigány gyerekek hátrányainak ledolgozása a kezdeményezés célja. Igyekeznének minden olyan segítséget megadni a kicsiknek, ami szükséges az eredményes iskolakezdésükhöz. Hozzátette: elszigetelést emlegetni azért is rossz megközelítés, hiszen az óvoda elvégzése után a szülők a településen működő három iskola bármelyikébe beírathatják majd gyermekeiket. Vadász Jenő roma képviselő azt hangsúlyozta: örülni kellene, hogy a 6000 lelket számláló településen - ahol 1200 a cigány emberek száma - van ilyen lehetőség. Szerinte életre kell hívni az óvodát, ezzel is esélyt adva a felzárkóztatásra. Zöld út az építkezésekhez Sajólád (ÉM - SZA) - Amennyiben Sajóládon végleg eltüntetik a volt kommunális hulladéklerakó nyomait, annak közelében pár éven belül újabb 10 ingatlant parcelláznak majd ki. Varga István polgár- mester szerint egyre nagyobb az igény településükön az építési telkekre, azonban az említett területet eddig éppen a lerakó miatt nem értékesíthették. Bántja a szemüket a szemét Martonyi (ÉM - SZA) - Környezetvédelmi közhasznú munkások foglalkoztatására nyújt be pályázatot Martonyi. A Környezetvédelmi Alaptól 1 millió forint támogatást várnak. Nyolc embernek adnának munkát: az árkokat, a patak medrét tisztítanák, valamint felszámolnák az illegális hulladéklerakókat. Politikai fórum, vendégekkel Mezőkövesd (ÉM) - Bemutatkozó politikai fórumot tart a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) B.-A.-Z. Megyei Szervezete csütörtökön a helyi közösségi házban délután 6 órától. Vendégként Bogár László, Kónya Imre, Raskó György országgyűlési képviselők, Mile Lajos, az MDNP országos elnökségének tagja és Zambó Péter, az MDNP B.-A.-Z. megyei elnöke hivatalosak a fórumra. Korszerűsítik a buszvárókat Putnok (ÉM - PTA) - Féltucat buszváró megépítéséről döntött legutóbb a helyi képviselő-testület. A főutcai buszvárók többsége az évek során elhasználódott, két buszmegállóban pedig teljesen hiányzott. Putnok a cserére, illetve a pótlásra több mint két millió forintot áldoz költségvetéséből. A buszvárókhoz szükséges anyagok beszerzéséről harminc napon belül gondoskodik a város, az utána kezdődő munkálatok pedig - fokozatosan és folyamatosan elosztva a terheket - várhatóan év végére befejeződnek. „Orvoskör” az étteremben Miskolc (ÉM) - A „Polgári Orvoskor” a soron következő csütörtöki ülését Miskolcon, a Calypso étterem különtermében tartja délután 4 órától. Az ülés előadói Selmeczi Gabriella Fidesz-MPP-s országgyűlési képviselő és Kulin Sándor, az MDNP egészségügyi szakértője lesznek. Gettó, vagy nem gettó: óvoda Érvek és ellenérvek a felzárkóztató intézmény megnyitásáról „A háborúban elesettekről meg kell emlékezni” Ötvenkét esztendővel a háború után hadifogoly-nap lett május 9. Balogh Attila Miskolc (ÉM) - A volt hadifoglyok több tízezer tagot számláló szövetsége nemrégiben úgy döntött: május 9-ét, a világháború végét jelentő első békenap évfordulóját minden esztendőben az elhunyt egykori bajtársak emlékének szenteli. Idén először lesznek tehát hadifogoly-napi ünnepségek, mindenekelőtt a fővárosban, ahol emlékművet avatnak. Emellett szerte az országban megemlékezéseket tartanak, így - két nappal korábban, ma - Miskolcon is. Az alkalom kapcsán Tárcái Bélával, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége megyei szervezetének titkárával beszélgettünk. □ Miért kell a szövetség értelmezése szerint fontosnak tartanunk az egykori hadifoglyokra való emlékezést, immár fél évszázaddal a legutolsó nagy európai háború befejezését követően? • Nem akarok párhuzamot vonni, de úgy vélem: ha a holocaustról rendszeresen megemlékezünk, akkor - minthogy humanisták volnánk - kötelességünk emlékezni azokra a milliókra is, akik háborúban, táborokban, az erőszak és törvénytelenség áldozataiként vesztették életüket. Azoknak a hadifoglyoknak az emléke, akik közül százezrek haltak meg, semmiféle kegyeletben nem részesült nálunk. □ Mi ennek a kérdésnek a megítélése világszerte? • Egy nemzetközi egyezmény, a genfi konvenció úgy rendelkezik, hogy a háborúban elesettekről meg kell emlékezni. De a lényeg természetesen nem jogi, hanem érzelmi vonatkozású: a hozzátartozók számára, az a sók százezer ember, akinek az apja, férje, nagyapja nem tért vissza a háborúból. Nekik az elmúlt időszakban nem volt módjuk, hogy a - többnyire nem is létező - sírhoz elzarándokoljanak; hol gyújtsanak meg egy gyertyát, hol róják le a kegyeletüket. Ennek a személyes ügynek társadalmi üggyé kell válnia. Ezért van szükség az emlékművekre. □ Elvileg a megemlékezés a történelem számtalan háborúja minden áldozatának szól, valójában Tárcái Béla Fotók: Farkas Maya azonban a legutóbbi világháború „kitüntetett” helyett kell, hogy kapjon. • Ez a háború ugyanis sajátos volt: olyan szörnyűségek történtek, amelyek korábban sohasem. ’45-ben mindkét oldalon a harci cselekmények beszüntetése, a fegyverletétel megkötése után rengeteg „hadifoglyot” ejtettek. Mikor - mind a keleti, mind a nyugati fronton - három hónap elteltével sem engedték el őket, akkor valójában kényszermunkásokká váltak. Nemcsak törvénytelen helyzetbe kerültek, hanem többnyire embertelen viszonyok közé. Százezrek pusztultak el, de a számukról nincs korrekt adat, hiszen a táborokban nem tettek különbséget a nációk között. Számításaink szerint a Szovjetunióban mintegy 250 ezren, az amerikai, francia és angol táborokban 50 ezren vesztek oda. Ehhez jön még a deportált civilek 130 ezer fős csoportja, és nem utolsó, de elsősorban: a több mint félmillió kivégzett zsidó... □ Úgy érzi, segít valamit, ha történelem ezen legsötétebb időszakáról hosszú évtizedek elteltével újra beszélünk? • Igenis, beszélnünk kell róla, a „magyar holocaustról”. Ezek a százezrek nem bűnösök voltak: kisemberek, egyszerű katonák, akiket a hatalom küldött a halálba. A túlélőknek is - én magam, személy szerint is így érzem -, a hátramaradottaknak is nyújt az emlékezés talán némi elégtételt vagy vigaszt. □
