Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-06 / 104. szám
Itt-Hon |rjf Riport Hernádnémeti (ÉM - NZ) - A községben előrehaladott állapotban van a római katolikus templom bővítése, felújítása. Az év elején a helyi álltalános iskola aulájában jótékonysági bált is rendeztek, ámennek bevételét - egyéb adományokkal együtt - a templom építésere fordítják. Az építkezés apropóján a templom múltjáról, az egyházközség jelenéről beszélgettünk Jaskó László plébánossal és Hernádnémeti polgármesterével, Szilágyi Györggyel.- A reformáció idején az ősi Nagyboldog asszony templom a református hajdúk tulajdonába került, amit 1895-ben a jelenleg meglévő református templom építésekor bontottak le. A falut báró Mes- kó Jakabék kapták meg kegydíj javadalomként. Az ő cselédségük, jobbágyságuk viszont katolikus volt, akik nem rendelkeztek templommal. Ezért épített 1768-69-ben Bővítik, felújítják a római katolikus templomot az idősebb báró Meskó Jakab egy egyszerű, de nagyon célszerű templomot. Erről az 1814-ben tartott kassai püspöki vizitáció jegyzőkönyvéből tudunk - idézi a múltat Szilágyi György polgármester úgy is mint régebbi hemádnéme- ti lakos, de úgy is, mint aki feleségével együtt behatóan foglalkozik a község történetével. - Ez a mostani templom szentélyét és középső részét foglalta magába, később ez kicsinek bizonyult. Ehhez kapott még egy fő- és két kereszthajót. A máig meglévő, formáját 1873-ban vette fel, ekkor épült hozzá a torony. Eredetileg ennek hagymakupolás süvege volt, de az I. világháború utolsó esztendejében ágyútalálat érte. Ezt követően építették újjá az egyszerűbb formájú tornyot. Most ott tartunk, hogy a jelenlegi egyházközségnek ismét kicsivé vált a templom. Már 1959-ben is szerette volna Túli István esperes-plébános bővíteni, de ez lehetetlen volt az akkori helyzetben. A friss fejleményekről Jaskó László plébános tájékoztatott bennünket.- Hernádnémetibe 1991.december Tjén neveztek ki plébánosnak. Felvetődött a kérdés: miként lehetne bővíteni a szűkössé vált templomot. Megindultak a tervezési munkálatok és 1996-ban megkezdtük az építkezést is. A bővítéssel együtt duplája lesz az épület a réginek. Az építkezés félkész stádiumánál tartunk. Készen van a tetőzet is. Mindehhez sok pénzre volt és van szükségünk, ezért született az év elején a kezdeményezés, hogy a helybéli hívek, polgárok egy jótékonysági bál bevételével is segítsék a tervek valóra válását. A hívek nagylelkű adományai és a polgármesteri hivatal eddig is segítették az építkezést. De támogat bennünket egyházmegyei hatóságunk, és bízunk külföldi segítségben is. Szeretnénk ez évben befejezni a bővítést, a felújítást. Amennyiben ez nem sikerülne, számításaink szerint csak a belső munkálatok egy része maradna jövőre.- Mit tudhatunk a tervezésről, a kivitelezőkről?- A tervezést Orbán Tibor budapesti építészmérnök vállalta. 0 már két papsógorának segített templomtervezésben, így - tudomásom szerint - Szikszón és Fü- zérradványban. A kivitelező Balázs Barna kőműves mester Detek- ről. Sajnos a munkája kissé elhúzódott, ezért nem került tavaly ősszel,tető alá a bővítmény. Az ácsmester Csepely Zoltán Encsről, aki már a tél végén, tavaly elején munkához kezdett, hogy védjük az új falakat. Velük a tiszalúci templom tavalyi építésénél kerültem 5 I Aranylakodalmat ültek Rakacán Összességében nehéz, de szép volt az életük csirmaznécservenyákhona A kis falu templomában 1947. április 27-én ünnepségre gyűltek össze, ahol „Bober” Obbágy Teréz és „Király” Cservenyák János örök hűséget esküdött egymásnak, hogy jóban, rosszban kitartanak egymás mellett. És ők kitartottak, pedig nem volt könnyű az életük. Visszagondolva életükre azt mondják: 50 év örömökből is sok! Nekik pedig nemcsak örömből, de gondból és bánatból is volt elég. Volt benne kórháztól halálig minden. Akkor sem volt könnyű a fiatal házasok élete. Nem volt külön lakás, a szüleikkel éltek, akik gazdálkodtak. Az első gyermek alig született meg, jött az ötvenes évek beadási időszaka és mindent elvittek. Volt olyan nap, amikor egy pohár gríz volt otthon és abból kellett nyolc embernek vacsorát készíteni. És az egyetlen tehenet is elvitték a rekvirálók, amelyik legalább a gyerekeknek tejet adott volna. Az állatoknak az erdőben makkot szedtek, az emberek maguknak gombát, somot, szedret, a patakból pedig halat fogtak. De túlélték. Bíztak önmagukban és egymásban. Mindig azon gondolkodtak, hogyan lehetne könnyíteni az életükön. Nyáron a gazdasággal foglalkoztak: ültettek, arattak, kendert nyűttek, áztattak, tilol- tak. Télen pedig a férfiak nappal fát vágtak, követ fejtettek - a környéken sok mészkő található -, meszet égettek. Esténként gereblyét faragtak, amit a vásáron eladtak. Az asszonyok fontak, szőttek, varrtak, vagy a miskolci piacra vitték eladni vagy elcserélni az Amerikából Cservenyák János és családja Fotó: ÉM-archív kapott csomagok tartalmát.-j xxwx«%<'x-x:v:«x:xxvx Hernádnémetiben bővítik az immár kicsivé vált katolikus templomot kapcsolatba. A bádogos is encsi, Bucskó Zoltán. A bátyám encsi plébános, innen az ismertség. A helyi összefogás, a segítőkészség nemcsak pénzben, hanem munkában is megmutatkozik.- Tavaly például minden nap 8-15 ember segített a kőművesnek, hordták a téglát, keverték a betont, ami ilyenkor szükséges. Az anyagot magunk szereztük be, személyesen mentem vásárolni a tiszalúci és a helyi tüzépre - mondja a plébános úr.- Mi jellemzi az egyházi életet napjainkban Hernádnémetiben?- Az összlakosság 3800 körül alakul, ebből tudtommal ezren vannak a reformátusok, a többiek katolikusok vagy esetleg nem gyakorolják a vallásukat. Tehát a többség katolikus és tapasztalatom szerint - mondja Jaskó László plébános - „buzgóbban” gyakorolják a vallást, mint a környéken, adakozásra is készek az egyházért, ezért is mertünk belevágni az építkezésbe. Hála Istennek olyan a templomba járási készség, hogy szűkké vált a régi templom. A nagy ünnepeket: a búcsút, a bérmálást, az elsőáldozást az utóbbi időben már mindig a templomkertben kellett megtartani Itt-Hon pi# Riport 5 szabadtéri oltárnál, amit esetenként megzavart az időjárás. Ez is indokolta a bővítést. A hitoktatás iránt is megfelelő az érdeklődés. Tiszalúcra is én járok, de Hernád- kak község is hozzánk tartozik. Ott Hajdú Imréné részt vett hitoktató képzésben, ennek alapján ő vállalta a hitoktatást. Bőcsre és Berzékre is járok. Felvetődött még Hernádkakon is a templomépítés igénye: egy alapítványt hoztak létre „Hemádkak Templomáért” néven. Úgy vélem ez akkor kezdődhet el, ha itt befejeztük a munkát. A község nagy kiterjedésére tekintettel felvetődött , hogy itt is jó volna még egy templom, de ennek a lelkészi ellátása nem látszik megoldhatónak. Jaskó László jelenleg három plébánián végez lelkészi munkát: Hernádnémetiben, Tiszalúcon és Berzéken. Ez minden vasárnap három szentmisét jelent. Bőcsről Berzékre járnak át a hívek, Her- nádkakról és Belegrádról pedig Hernádnémetibe. A szülők egyénileg gazdálkodtak mondván;- ők nem adják el lelkűket az ördögnek. A fiatalok a té- eszben dolgoztak, de nem kerestek annyit, hogy az öregek egyéni gazdálkodása miatt ki tudták volna fizetni az adót. Minden gyerek „isteníti” a nagyszülőket. Az ő 3 éves gyermekük is azt tette. Büszkén mondta, hogy ő is „egyéni” és - óvoda nem lévén - a nagyszülőkkel jár „dolgozni” a tagba annak ellenére, hogy az édesapja brigádvezető a té- eszben. Akkor nem tudta, hogy ez a szüleinek milyen nehéz problémát jelentett. Akkor könnyebbedéit az életük, amikor a szülők is beálltak a téeszbe és a keresetüket nem vitte el az adó. Akkor tudták a ’38-ban leégett házuk építését befejezni, a három gyermeküket taníttatni. Hitre, szeretetre és munkára nevelték őket. Gyermekeiknek mindent megadtak, ők pénz hiányában nem tudtak tanulni, a nehéz körülmények miatt a mezőgazdasági iskolát abba kellett hagyni. A lányaik taníttatására mindig előteremtették a pénzt, hogy a gyermekeiknek könnyebb legyen az életük. Ma sem pihennek, pedig már megérdemelnék. Reggel négykor keinek, hogy az állatokat ellássák. Ha két botra támaszkodva is, de a kertet művelik, hogy ha hazalátogatnak a gyerekek és családjaik, legyen mit adni nekik. Ma már ez szerez örömet nekik, ha tudnak adni a hazalátogató gyerekeknek, unokáknak és dédunokáknak. Örülnek ha ők jól vannak, jól tanulnak, dolgoznak és boldogan élnek. És ritkán hazalátogatnak Miskolcról, Mezőkövesdről, Budapestről. De a család összetartó ereje és szeretete, amire nevelték gyermekeiket mai napig is minden nagyobb ünnepen összehozza a kis családot. Most, 50 évvel később a családjuk körében ünnepelték aranylakodalmukat. Három lányuk, négy unokájuk, 1 dédunokájuk és azok családja köszöntötte a munkában elfáradt szerető édesapát, édesanyát. Összességében nehéz, de szép volt az életük és hálát adnak az Istennek, hogy ezt megérték, mert a többi „cimboratársaiknak” ez nem adatott meg. (A szerző a mezőkövesdi városi könyvtár igazgatója.) Régi-új igazgató Encs (ÉM - BGY) - Takács László mandátumát újabb öt esztendőre meghosszabbította az encsi önkormányzat kepviseló-testülete az április 19-i rendkívüli testületi ülésen. Erre a megismételt választásra azért volt szükség, mivel az encsi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatói állására jelentkező két jelölt közül egyik sem tudta megszerezni az „első körben” a minősített többséget, jóllehet a jelenlegi igazgató, Takács László „bírta” a tantestület szinte teljes bizalmát. De rá voksolt az iskolaszék és az önkormányzat kulturális bizottsága is. A zárt ülésen 9:2 arányban Takács László bizonyult jobbnak Bodnámé Király Erzsébet igazgatóhelyettessel szemben. Takács László egyébként Rásonysápberencsen született 1952-bon ós a szik- szói Szepsi Csombor Márton Gimnáziumban érettségizett. Ezután a sárospataki tanítóképzőbe jelentkezett, de végül az egri főiskolán lett biológia-földrajz szakos hallgató. Közben képesítés nélkül a baktakéki általános iskolában tanított tíz érig, egészen 1980-ig. Akkor Dienes László volt az iskola igazgatója. 1976-ra fejezte be főiskolai tanulmányait Egerben. Az úttörőcsapat vezetői teendőket is ellátta és munkájára felfigyeltek az encsi járásban: 1980-ban felkérték az úttörőelnöki tisztségre. 1987-ben viszont innen pályázta meg a Petőfi Általános Iskola jogelődjének igazgatói állását, mivel előde, Beke Gusztáv nyugállományba vonult. Juhász Zsolt és Papp Sándor volt a riválisa, de Takács László bizonyult jobbnak. Akkor még kizárólag a tantestületen múlott, hogy kit neveznek ki egy oktatási intézmény élére. Jó tantestületre talált itt. Akkor az iskola tanulóinak létszáma 395 volt és 40 pedagógus tanított. Ma a diákok létszáma 475 és a napközisekkel együtt 35 pedagógus „szolgálja ki” őket. A ’92-es iskolaigazgatói választáson már egyedül indult, mindenki mellette volt, mindössze egy ellenszavazat érkezett. Takács László felesége is a Petőfiben tanít. Dezső Magdolnával 1974-ben házasodtak össze, még Baktakéken ismerkedtek meg. Házasságukból két gyermek született. László harmadéves gépészhallgató a Miskolci Egyetemen, Dóra pedig az encsi gimnázium harmadikos tanulója. Ő a jogi pálya felé kacsingat. A feleség szívesen bíbelődik a dísznövényekkel, a virágokkal. Mindkettőjük számára a hobbit a Forró-Fancsal között lévő szedres, málnás, barackos jelenti. Mint mondják, ahol két felnőtt gyereke van, bizony elkél a kiegészítő jövedelem. A munkát egyébként sem szégyellik, hiszen paraszti családból származnak. A régi-új Petófis iskolaigazgató testvére, István Alsóvadászon, az általános iskolában karbantartó. Takács László fiatalabb korában focizott a megyei II. osztályban Rásonysápberencsen és Alsóvadászon. De sikeresen atletizált is. A dobószámokat kedvelte. Most hetenként az iskola tornatermében, hétfői napokon a pedagógusokkal ádáz focimeccseket vívnak. A megyei 1. osztályban szereplő encsi focicsapat bajnoki meccseire azonban már nem jár ki. Ha kevés szabadideje akad, akkor a televízió sportadásait azért szívesen megnézi. Három lányuk, négy unokájuk, 1 dédunokájuk és azok családja köszöntötte a munkában elfáradt szerető édesapát, édesanyát. Abaijjí-Tornai Portré
