Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-06 / 104. szám
A Épsta Nekünk Írták íép^ü^üüi, * —— m • ■ 3W*#Sfí>íí Új iskola - régi történelmi emlékek R itka esemény és a véletlen egybeesés, hogy városunk csodálatos új iskolájának átadásával egyidőben ünnepelheti a Tokaji Ferenc, az intézmény névadója által vezetett hegyaljai felkelés 300. évfordulóját. Az is sajátos, hogy ezt a nevet csak ez az iskola viseli az egész országban, immár 35 éve. Az intézmény akkori vezetői, tanárai tiszteletből, hazaszeretetből, helytörténetből jelesre vizsgáztak azzal, hogy a hivatalos elvárások ellenére a város történelmi jelentőségű harcosáról, a rebellis kurucról nevezték el a fiatal iskolát. (1952-62 között Petőfi Sándor nevét viselte). Tokaji Ferenc neve még a század elején is a legkedveltebbek között szerepelt a nép történeti tudatában: a helyiek egyszerűen csak Tokaji Ferkónak hívták. A vele kapcsolatos ismeretanyag mára sajnos megfakult a még viszonylag olvasott, iskolázott emberek körében is. Ennek okát lehetne vitatni, keresni, ehelyett azonban idézzük fel az eseményeket, tetteket Benczédi László „A hegyaljai felkelés 1967-ben” című könyve segítségével. Felső-Magyarország, azaz az északkeleti 13 vármegye súlyosan megszenvedte a török, a Habsburg elnyomást és az elnyomók ellen harcolt. A Törökországba szorult Thököly volt tisztjei és katonái főként e vidéket járták, hogy a nép elégedetlenségét ébren tartsák és a bujdosó fejedelem visszajövete- lének a reményével tegyék elviselhetővé szenvedésüket. Esze Tamás és Kis Albert a Tiszaháton, Tokaji Ferenc a Hegyalja környékén tevékenykedett. Tokaji Ferenc, a fiatalos külsejű, lelkes kuruc vitéz valamikor Rákóczi jobbágya, majd Thököly seregének katonája volt és a gyalogos hadnagyságig vitte. (A regéd vár őrségének hajdú-hadnagya is volt és az ő őrizetében raboskodott a vár tömlöcében Ko- háry István, a labanc főúr és katolikus költő). A török kiűzése után vándorkereskedőnek csapott fel, sok vidéken megfordult, tartotta a kapcsolatot az itthoni és az emigrációban élő kurucokkal. A szervezkedésben Szalontai György végardói bíró és Kabay Márton, az egyházából kiközösített prédikátor voltak legközelebbi társai. Rákóczi a bujdosásaiban írt „Vallomásaiban így írt róluk: „Mielőtt fegyvert fogtak, hosszú hónapokon át tartottak összejöveteleket regéd er- deimben és hegyeimben, s kemény eskövéssel kötelezték magukat titoktartásra. Sokan tudtak erről, mégis egész télen lappangott a dolog, s az új eseményekre való ter- vezgetés és készülődés teijedt el a nép között. Csak arra vártak, hogy a német katonaság elhagyja téli szállásait s a török ellen vonuljon”. Tokajiék jól ismerték a titkos szervezkedés módszereit, Thököly programját követték. Tisztában voltak azzal, hogy a felkelés sikerének érdekében a mozgalomba be kell vonni a nemesség alsó és középső rétegeit, a mezővárosok tanácsait és a fizetetten, s ezért elégedetlen végvári katonaságot. Tokajból Bajusz Gáspár, a várőrség magyar huszárainak kapitánya, Rajkai Zsigmond, Hadady János, Somlyai Szabó István, Bakos Gergely és a fő korifeusnak nevezett Szkhárossy Sámuel nótárius voltak a nevesebb résztvevők. A felkelés 1967. június 30-án, az újhelyi vásáron kezdődött, hogy a vásáron megjelentek gyorsan vigyék a hírt. A július 1-re virradó éjszaka rajtaütöttek Patak és Tokaj vára csekély őrségén. A kurucok Tokaj ellen vonuló 500 főnyi csapatát maga Tokaji Ferenc vezette. A felkelők a Tisza felől sószállító tutajokon közelítették meg a falakat, létrákon megmászták azt és a le- részegedett labanc őrséget lekaszabolták. A magyar huszárok előzetes megegyezés szerint csatlakoztak hozzájuk. Bajusz Gáspár állítólag a következő beszédet intézte a győzelem után társaihoz: „Isten szenvedésünket nem nézhette tovább, ütött immár a szabadulás órája! Itt az ideje, hogy elnyomóinkon, a bosszút megálljuk. Hatalmas Isten! Adj erőt és szerencsét hozzá!...” Tokaj és Patak várának elfoglalása után Tokaji, már mint Thököly ezredese fordult kiáltvánnyal a környező helységek, vármegyék, hajdúvárosok népéhez és szólította őket hadba: „Az élő és mindenható Istenre kérünk és intünk mindenkit, valakik hazájokat és nemesi szabadságokat keresik és nyomorúság aluli felszabadulásukat kívánják, hogy ez levelünket vévén, elviselhetetlen iga alól való felszabadulásokért mindjárt minden haladék nélkül fegyvert fogjanak és régen kívánt szabadságok helyreállításában Isten neve segítségül való hivatásával velünk együtt szívesen munkálkodjanak. Több intéseket senki ne is váljon, hanem holnapi napon seregenként jöjjön be Tokajba. Másként valaki intésünknek nem engedelmeskedik, mint haza javát és szabadságát nem szerető embernek feje és jószága elvész. Kelt Tokaj Várában, 1967. július 1-jén”. A felkelők kísérletet tettek arra is, hogy megnyeijék vezérüknek Rákóczit, azonban a 21 éves II. Rákóczi Ferenc ekkor még nem ébredt rá történelmi küldetésére és Bécsbe sietett személye tisztázására. A felkelés híre nagy megdöbbenést váltott ki a császári udvarban, hiszen a hadsereg Délvidéken harcolt a török ellen. Kritikus volt a helyzet, a lázadást márpedig gyorsan le akarták verni, hogy tovább ne teijedjen. Vandemont Károly herceg három lovas és egy gyalogos ezreddel gyors ütemben Tokaj ellen indult. Útközben csatlakoztak hozzá más zsoldosseregek, az itt maradt császáriak Rits- chan alezredes és Mihályi Pál deák vezetésével és felfegyverkeztek a főurak is. Többszörös túlerő és szakképzett sereg állt a császáriak oldalán. A Hegyaljára érkező Vandemont herceg serege július 17-én támadta meg Tokajt. Gyalogságát kilencszáz dragonyossal erősítette meg. A város kapuinál egész nap erős küzdelem tombolt, bár a felkelők három rohamot vertek vissza. Végül a császáriak utat találtak a hegyen, s a Váradi utca felől betörtek a városba. Szörnyű pusztítást végeztek, senkit nem kíméltek, akit találtak, megölték még a templomokba menekülőket is. A Cantio Tokay - ismeretlen szerző művében így olvashatnak erről: ...„ Kiált Tokaj vára, jajgat Patak vára, Kinek most hallatik veszedelmes kára. Sok szép lakóinak erős jajgatások, Ártatlan csöcsszopók keserves sírások. ... Sok asszonyi állat gyermekét fölvette, Magát magzatjával a Tiszába ölte. ... Ki siratja urát, ki jajgatja fiát, Szíve szerint szánja szerelmes magzatját. Kedves lakóhelyünk szörnyű pusztasága, Tokaj városának utolsó romlása..." (A kuruc költészet 109/11.- 390. old. Akadémiai KBp. 1997.) A felkelők, belátva a védekezés hiábavalóságát, kitörtek az ostromgyűrűből a tiszai oldalon és éjszaka a vár alatti dereglyéken és hajókon csendben elmenekültek. Bajusz Gáspár és huszárjai Temesvárig verekedték magukat és csatlakoztak Thököly emigráns híveihez, Tokaji Ferenc a szalánci erdőkben és a gömöri hegyekben folytatta a harcot. Árulás révén azonban fogságba esik és 1709-ben halt meg bécsi börtönében. A felkelést leverték, Patakot is visszafoglalták, a felkelők szétszéledtek: sokan visszatértek a császár oldalára, mások az erdőkben találtak menedéket, nem feledve céljukat. Szkhárossy eljutott Moldván át Thökölyhez, Bajusz Gáspár pedig Rákóczival tér vissza Tokajba és lesz a város kapitánya 1704- ben. Rákóczi hiába próbálta Tokajit és Kabayt császári foglyokkal kicserélni a szabadságharc idején, számukra nem volt kegyelem. Félelmetes ellenségnek számítottak ők, hiszen ők vetették el a szabadságküzdelem csíráit, amelynek növekedését nem állíthatták meg. Tudta ezt a közben történelmi szerepét vállaló Rákóczi is, hiszen Tokaji Ferenc árvájáról személyesen gondoskodott, eltartotta, taníttatta, kifejezve ezzel személye és hazája tiszteletét és háláját is. 300 év telt el! A történelemben kevés, a mindennapokban sok ez az idő! A tankönyv mindössze négy sorban emlékezik meg a történelmi eseményekről, így tanári naiv- ságom arra buzdított, hogy annak részletes megismerésére hívjam fel az olvasók figyelmét. Nincs már vár Tokajban, de elkészült a sziluettjére emlékeztető, európai színvonalú iskola. Háí’Istennek ma már nem a szabadságunkért, hanem „csupán” a város szépítéséért, a jobb megélhetésért kell küzde- nünk. Jó lenne, ha az új gimnázium előtt álló Tokaji Ferenc szobor (egy kuruc-fej), hiszen hiteles kép, rajz nem maradt róla) jelképe lenne ma is a városi, hegyaljai, országos összefogásnak, önző, haszonszerzésre törekvő világunkban pedig az önfeláldozó hazaszeretetnek! Kevés olyan alakja van a magyar történelemnek, akit a változó politikai áramlatok ne értékeltek volna „újra”. Védjük meg őket. A Tokaji Ferencnek, a kis tettek nélkül nem mozdult volna előbbre ez az ország. Tokaji Ferenc a miénk: az iskoláé, a városé, Hegyaljáé, az országé, dicsőség és tisztelet emlékének! Makó Balázsné történelem szakos tanár X-K«*-. A Rákócziak nyomában Szerencs (ÉM) - A szerencsi Rákóczi Zsigmond Általános Iskola tanulói az elmúlt hétvégét vendégségben töltötték II. Rákóczi Ferenc utódainál Rákóczi- falva önkormányzata és iskolája meghívásából. Ezen találkozó célja, a volt Rákóczi birtok településeinek közös emlékezése legnagyobb szabadsághősünkre, a közös múlt megismerése, hagyományápolás. Képviseltette magát Borsi, Szécsény, Ernőd, Sárospatak, Rimóc, Rákócziújfalu, iskolánk és a rendező nagyközség tanulóifjúsága. Á „Rákóczi Tavasz” elnevezésű sorozat nyitóünnepsége az iskolások történelmi, kulturális és sportvetélkedését jelentette. Iskolánk népes csapattal képviseltette magát, hiszen felkérésre a szórakoztató kulturális programból is kivettük részünket. Eredményeinkre sincs szégyenkeznivalónk, hiszen nem indultunk minden kategóriában és a hazai, valamint a Széchenyi 8 osztályos gimnázium tanulói mögött a harmadik helyezést szereztük meg az iskolák pontversenyében. Szinte lélegzetelállító volt, ahogy a történelmi vetélkedő győztes csapatának tagja Kamenyiczki Csaba elmondta H. Rákóczi Ferenc az ónodi országgyűlésen elmondott beszédét. Könny szökött a zsűri szemébe is. A csapat további tagjai Tamás Gabriella, Járdány Krisztián, az utóbbi Csabával együtt hangszeren is szórakoztatta a közönséget. Mindhárom a 8. b. osztály tanulói, felkészítőjük, osztályfőnökük Naszrainé Sárossi Eszter. „Magyarnak lenni tudod mit jelent?” kérdezte Falussy Zsuzsa 7. b. osztályos tanulónk gyönyörű versében, amit a zsűri különdíjban és Gálában való szerepléssel jutalmazott. Felkészítője: Aranyosi Edit. Ügyeskezű rajzosaink közül a 3. b. osztályos Fábián Andrea a harmadik helyet szerezte meg, Schlosser Sándomé rajzszakos kolléganő segítségével. 5-6. osztályos labdarúgóink egy győzelem és két döntetlen eredmény elérése után a jelképes dobogó harmadik fokára állhatták fel Kulcsár Sándor testnevelővel együtt. A csapat tagjai: Hegedűs István, Demeter Bence, Fűzi Attila, Tóth István, Tóth Márton, Na- lesnyik Péter, Szabó Balázs, Dajka István, Tassi Gábor és Nyíri Gergő. Kulturális gálaműsorban néptáncosaink és citerásaink között a zeneiskola képviseletében gyönyörű hangszeres bemutatót tartottak közös tanítványaink klarinét és fagott hangszereken. Kiemelkedett Erdő Zoltán sokoldalúsága, aki az országban egyetlen ilyenkorú tanuló, aki csodálatosan játszik a Rákócziak hangszerén a tárogatón, de klari- nétozott citerázott is, amit a törött lába sem zavart. A helyi iskola különdí- ját érdemelte ki Lukács Pál, ő a cite- rások népdalcsokrában előadott szólóénekével bűvölte el a közönséget. Sajnos hely hiányában nem tudom leírni valamennyi, a néptáncban és citeraze- nekarban is szereplő tanítványainkat, hiszen 25-en voltak, de büszkén fogadtuk a gratulációkat, melyeket boldogan osztottunk meg felkészítő kollégáinkkal: Mikolai Elemémé néptáncoktatóval, Bálint Béla zenetanárral, Vadas László citeraoktatóval és Kardos Sán- dorné Zeneiskola igazgatójával. Ezen a két napon a Rákóczi-földbe vetetett mag, a vendégfogadó Rákóczifalva ön- kormányzata, iskolája és a helyi polgárok segítségével mély gyökeret eresztett, hiszen új barátságok szövődtek, közös emlékek szép élmények birtokosaivá váltak Rákóczi utódai. Köszönjük, hogy Szerencs önkormányzata segítségével, Bodnár Béla aljegyző és Várhelyi Gyula a Városi Művelődési Központ igazgatója társaságában e siker részesei lehettünk Kulcsár Sándorné igazgató Itt-Hon ............... In fórüm 3 író-olvasó találkozó Szerencsen Szerencs (ÉM - SFL) - Moldova György, Kossuth-díjas író április 22-én a Föld napja alkalmából érkezett a szerencsi kulturális központban megrendezett író-olvasó találkozóra, hogy a közelmúltban megjelent két kötetéről, A Balaton elrablása és a Magyarország szennybemeneteléről beszélgessen kötetlen formában olvasóival. Tamóczy Katalin, a vendéglátó intézmény igazgatóhelyettesének megnyitója után Moldova György azokról a környezetvédelmi problémákról szólt, amelyek ugyan kimaradtak a két könyvből, mégis kiemelkedőjelentőséggel bírnak hétköznapjainkat illetően. Elmondta, hogy hazánk valamennyi folyó és állóvizével szeretett volna foglalkozni, de rájött, hogy ez nem egy embernek való feladat. Ezért maradt a Balatonnál. Az író később pályafutásának legérdekesebb epizódjairól tartott élménybeszámolót. Moldova György tanulmányai befejezése után sokáig újságíróskodott. Riportalanyai között egyaránt megtalálható a koldustól és a miniszterelnök is. Ákik ismerik írásait tudják, hogy szókimondó, keresi az események mögött megbúvó rejtett igazságot. Egy olvasói kérdésre válaszolva az író elmondta, hogy nem egy bátor típus. írásai kapcsán sokszor érték támadások, de soha nem változtatott a leírtakon. Bírósági perek sokaságát vészelte át, jelenleg is két eljárás főijük ellene. Tudott dolog, hogy Szerencs mellett Monok határában tervezik egy akkumulátor üzem felépítését, a hallgatóság kíváncsi volt az író ezzel kapcsolatos véleményére. Moldova György szerint az ilyen és hasonló üzemek által levegőbe juttatott szennyeződések széliránytól függően kétségtelenül emelik a környező településeken élők rákos megbetegedési arányát, bár nem számottevően. Viszont sokkal veszélyesebbek a szétszórt, eldobált akkumulátorok, tehát még mindig jobb, ha azokat újra bedolgozzák. Azonban nem feltétlenül biztos, hogy minden szeméttel Magyarországon kell foglalkozni. Az író később kifejtette véleményét napjaink aktuális problémáiról, majd végezetül könyveit dedikálta. Kolduló gyerekekkel először a mozivásznon, az olasz neorealista filmekben szembesültem. Abban az időben még nemcsak a hivatalos kultúrpolitika, de a fejlett szocialista társadalom ideológusai, szószólói is a „rothadó kapitalizmus" mélyen elítélendő, tűzzel- vassal irtandó csökevé- nyeként jellemezték az efféle eseteket. Azóta nagyot változott a világ itt a keleti végeken is. A hatvanas-hetvenes évek mozijaiból ismert itáliai nyomornegyedek nálunk is „meghonosodtak". Egyre másra látni kéregetőket, köztük szép számmal pici gyerekeket is. De az egyre erősödő jelenség mellett nem szabad csak úgy szó nélkül Buzafalvi Győző nek, több kárt okozva, mint hasznot hajtva. Ha az autós nem nyúl azonnal a bukszájába, ketten- hárman nekitámaszkodami bizony nem igen kelendő. Ahol nem ütötték nyélbe az üzletet, onnan nem tágítanak. Szinte rátapadnak az ablaküvegbe Agresszív kéregetés elmennünk. Annál is inkább, mivel a kéregetéshez sokszor az alpári stílusú agresszió is társul a pénzért kunyeráló gyerekeknél. Piros lámpánál - egyre több településen - 10-14 éves suhancok esnek a kocsi szélvédőjénak a gépjárműnek, szid- ják-szidalmazzák, olykor köpködik is a vezetőt. A gesztelyi hídépítésnél hat-nyolc éves süvölvé- nyek próbálják rásózni a bizonyára rokonság által készített fűzfaseprő-tákol- mányokat az átutazókra, pár forintot követelve. Nem tudom, ki, hogy van vele: engem az ilyenfajta inzultáció inkább taszít, mintsem megindítaná a telkemet és megoldaná pénztárcámat, ügy érzem, nem hagyják meg azt az érzést, hogy magamtól segítsek a rászorulónak. Sőt azt sem engedik: eldönthessem mikor, kinek, mit adok. Minél durvább és erőszakosabb a követelődzés, annál nagyobb ellenállást vált ki belőlem. Jól tudom, szörnyű lehet az éhség, a mindennapi nyomor. De mégsem az a megoldás, hogy a szülők arra nevelik a kicsiket, hogy rúgjanak-harapja- nak akkor, ha őket nem szánják meg a tehetősebbeknek véltek. Félő, hogy ez a lehangoló szellemiség tovább rombolja majd az amúgy is kihalóban lévő karitatív érzékenységet.
