Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-27 / 121. szám

8 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1997« Mátus 27., Kedd _ Televízió Egy derék negyvenes Brackó István Nem szégyellem bevallani, sőt büszke vagyok arra, hogy én már 1957-ben láttam monosz­kópot és televíziót. Egy vidéki vasboltban tet­ték közszemlére a bűvös dobozt, s gyermek­ként bebocsátást nyertem a szentélybe, ahol egy fólfordított vödrön üldögélve bámultam a csodát. A kép vibrált, a szívem a torkomban dobogott, s sokadmagammal tudtam, hogy meghatározó az élmény, történelmi pillanat részese lehetek. Negyvenéves a Magyar Televízió. Engem nosztalgiára csábít az évforduló, s mostanság nem tudom úgy benyomni a gombot, noha több tucatnyi csatorna között válogathatok, hogy ne idéződne fel bennem a daliás időszak. A hőskor, a nagy varázslat... Amikor Varga Józsi és Takács Mari konferált. Amikor Né­met Lehel énekelt. Amikor a Szinetár rendez­te tévé-játékok live-ban mentek. A községben, ahol akkor laktunk, eseményszámba ment, hogy a? 1960-as római olimpia tiszteletére vettünk egy Munkácsy!,. A sokgombos, hatal­mas készülék mágnesként vonzotta a szom­szédokat, s akkor az bevett esti, családi prog­ram volt, hogy a fél utca összejött televíziózni. Együtt láttuk a kenus Parti János győzelmét, s üvöltöttünk, amikor Török „Béka” az arany­éremért öklözött... Aztán mennyi minden tör­tént még! De közben a totemállat, a külön bú­tordarabnak, információs oltárnak számító készülék mindennapi tárggyá, technikai esz­közzé vált. Más kérdés, hogy a látványt, adó elektromos média rangja, tömegbefolyása hi­hetetlenül megnőtt, másként befolyásolja éle­tünket, mint korábban. Ez a derék negyvenes a legszebb férfikorba lépett Magyarországon. Am gyanítom, hogy a televízió feminin jellegű. Azaz nőies. Kicsit rapszodikus, kicsit befolyásolható, s nem ke­véssé anyáskodó... Ám a latin kifejezésnek van egy másfajta értelmezése is: elpuhult. Nem akarok ünneprontó lenni, de ki kell je­lentenem, hogy mint adófizető állampolgár, mint européer: elégedetlen vagyok a produkci­óval. Most tényeket kellene fölsorakoztatnom, de egy régi kérdést teszek föl, s közlöm a nyomtatásban és a celluloid szalagon is közre­adott választ. Miért rosszak a magyar filmek? Csak! Televíziós válogató Miskolc (ÉM) - „Z plusz” néven új országos könnyűzenei televíziós csatorna indul az idén. A televízió 18 és 27 közötti fiatalokat vár mű­sorvezetőnek. Részükre ma délután 2 órától este 8 óráig válogatást rendeznek Miskolcon az Ady Endre Művelődési Házban. _Téka Álmot őrző mesék Fecske Csaba Kézbe és szívbe simuló könyv Anga Mária - egri óvónő - Az álmot őrző párnácska című meséskönyve a Könyvesház kiadásában. Cse­kély számú, igazán szép és értékes gyerek­könyveink egyike, mondhatnám fehér holló, ízes hazai étek a piacot uraló waltdisney-s szellemi hamburgerek között. Minden szülő és minden kis kófic, gödrös állú Cupido, minden tejfogú kis testvérem fi­gyelmébe jószívvel ajánlom. Mindössze tíz rövidebb-hosszabb mese az egész könyv, mégis egy csodavilág. Az élet tel­jessége tárul fel előttünk. Novellaszerú kis re­mekek tündéri realizmusa, tündérmesék, édes-bús hangulatok, a nyelv jóíze, összességé­ben gyermekien emberi-angyali, hamisítatlan angamaris mesevilág, tele meglepetésekkel, tündéri rebbenésekkel, a hétköznapi élet sok­szor elsikkadó kis csodáival. Az élet teljességé­nek illúziója ebben a negyven-egynéhány olda­las karcsú könyvecskében, amelyből a szeretet melege árad. Mert nem az izgalmas cselek­ményvezetés, nem is a remek hangulatterem­tő képeség a legfőbb értéke ennek a,könyvnek, hanem a mindent átható szeretet. És a költői- ség. Mert el ne felejtsem, Anga Mária poe- tessza, avatott tollú meseköltő. Meseköltó és nem meseíró. Nagy különbség.­A mesék költóisége, sejtelmes hangulata még sokáig fog rezonálni bennem. A könyv la­pozgatása közben ugyanaz az örömteli érzés fogott el, mint gyermekkoromban, amikor mesét olvastam. Gyerek lehettem újra egy meséskönyv erejéig és idejéig. Anga Mária tud valamit, amit csak kevesen tudnak, a gyerekek nyelvén szólni. A szív nyelve ez. Igazán jól csak a szívével lát az ember,, mond­ja Exupery, s más szavakkal Anga Mária is. Férfiasán bevallom, el vagyok varázsolva, s ebben segítettek a szép színes grafikák is, Herczeg István ihletett munkái. De szép a kötet tipográfiája, topográfiája is. Úgy szép az egész, ahogy van. És jó, hogy van. Nagyon jó. Örül az ember lelke: hát mégiscsak van­nak csodák. Ember és tárgya címmel Bucskó Béla és fia magángyűjteményéből látható kiállítás június 12-ig a ka­zincbarcikai Kisgalériában. A tárla­ton antik öntöttvas kályhákat és egyéb tárgyakat mutatnak be a gyűjtők. „Valamikor ezek a kályhák jelen­tették a családi békét, a fimon me­leget, az összetartozást, ami a mi rohanó világunkból nagyon hiány­zik az embereknek. Ezek a kályhák a tűzből születtek" - ezekkel a sza­vakkal ajánlja a közönség figyel­mébe az egykori dolnai, kassai, ka- láni, salgótarjáni, diósgyőri, his- nyovizi, munkácsi műhelyekből ki­került - begyújtatlanságuk ellenére is meleget sugárzó - kályhákat Bucskó Béla, a gyűjtemény egyik tulajdonosa. Fotó: Farkas Maya Tűzből született tárgyak A szikszói templom magasságából Nagy Károly, megyénk budapesti baráti körének vezetője Nagy Zoltán Budapest, Miskolc (ÉM) - Bor* sod-Abaúj-Zemplén Megye Bu­dapesti Baráti Köre szinte egyedülálló képződmény az or­szágban. Igaz, a más megyékből elszármazottak is tartanak összejöveteleket, de nemigen maradnak együtt ilyen hosszú ideig, mint a mi barátaink. A kör 16 éve minden hónapban tart összejövetelt a fővárosban, avagy kirándulásokat szervez­nek az „óhaza” tájaira. Az egye­sülés egyik alapító atyja, tevé­kenységének fő motorja Nagy Károly jogász. Egy budapesti rendezvényen és Miskolcon - ahová a város ünnepére érke­zett - abból az alkalomból be­szélgettünk vele, hogy betölt- vén 60. életévét nyugdíjba vo­nult főállásából, a Pest Megyei Főügyészségről. □ Melyek a megyerikhez fűződő tar­tós kötődés indítékai? Hol született, és meddig élt megyénkben Nagy Károly? •Az akkori Abaúj-Toma vármegyé­ben Szikszón születtem. A reformá­tus templom árnyékában nevelked­tem, csupán száz méternyire lak­tunk a templomtól, így aztán gye­rekként sokat játszottam annak kertjében. Bár én magam apám ré­vén katolikus vagyok, anyám vi­szont református volt. Ez időnként vallási vitákra adott alkalmat a családban, én próbáltam mindket­tőjüknek igazat adni. Ez a vitatkozó légkör meghatározta későbbi éne­met, mindig odafigyeltem a külön­böző véleményekre. A református templomnak van egy 52 méter ma­gas tornya, amelyet én akkoriban amolyan felhőkarcolónak láttam. Később - Miskolcon és Pesten - va­lamiképpen a szikszói református templom magasságából láttam a vi­lágot. Ma is csodálom e műemlék Nagy Károly Fotó: Nagy Gábor épületóriást. 1955-ben kerültem el Szikszóról a pesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára, előbb szülővárosomból jártam be Miskolcra a Földes Gimnáziumba. □ Nyilván e gyermekkori élménykö­réből fakadóan kezdeményezte 1981-ben a megye baráti körének életre hívását Budapesten... • Ennek volt előzménye, a gyer­mekkori indíttatáson kívül is. Fia­tal jogászként eljártam a Sárospa­taki Öregdiákok Baráti Körének fő­városi rendezvényeire. Ott vállal­tam előbb egy abaúji, majd egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei est szervezését. Impulzust adott a mis­kolci, a mezőkövesdi gimnáziumok­ban végzettek összefogása is. Majd a köralapítás gondolatát 1974-ben vetettem fel a Jó estét, Miskolc! cí­mű tv-músorban. □ Milyen céllal indult a baráti kör? • Főképpen azért, hogy ne felejt­sük el szülőmegyénket, falunkat, városunkat. Célunk volt, hogy se­gítsük például a honiak bemutat­kozását a fővárosban, szinte kivétel nélkül sorra kerültek a városok, a középiskolák. Közreműködtünk 1984-ben egy miskolci hét szervezé­sében, ugyancsak kiemelkedő volt a mezőkövesdiek matyó rendez­vénysorozata. Ott vagyunk, amikor a Miskolci Nemzeti Színház, avagy a Miskolci Szimfonikus Zenekar szerepel Budapesten. Örömmel fo­gadtuk az Észak-Magyarország be­mutatkozását, és köszönjük az irántunk megnyilvánuló érdeklő­dést is. Szeretettel várjuk a helyi alkotók, közéleti emberek bemutat­kozását, tájékoztatójukat. A folya­matos kapcsolattartást jól segítette többek között, hogy Gyárfás Ildikó, a megyei közgyűlés elnöke, a váro­sok polgármesterei, köztük Kobold Tamás Miskolcról tájékoztattak bennünket az időszerű, itthoni helyzetről. Szívesen rendezünk könyvpremiert, ha új kiadvány je­lenik meg megyénkben. Ilyen volt legutóbb a Bakonyi Béla abaúj- szántói zenetanár életútját bemu­tató Háromnegyed évszázad a zene szolgálatában című könyv budapes­ti bemutatója. □ Nosztalgia vagy lobbizás? Mi a jellemzőbb? • Úgy fogalmaznék, hogy is-is. Ez a nosztalgia léleképítő, szellemgya­rapító, egyben felelősségérzet a szülőföldért, az egykori iskoláért. Lobbizás is persze, ahogy erről szó esett: ez a kulturális téren eredmé­nyes igazán. Ötlettel, szereplők közvetítésével segítjük a különböző települések kulturális programjait. Ilyen ötletünk volt Kaján Tibor hí­res karikaturista meghívása tavaly Miskolcra. A művész a megyeszék­hely szülötte, és talán a mi „lob­bizásunknak” is része van a 70. születésnapja alkalmából kapott kitüntetésben. Családommal év vé­gén Lillafüreden szoktunk üdülni. Ez jó alkalmat ad a kapcsolatok építéséhez. így állapodtunk meg például Kobold Tamással, hogy olyan fővárosi rendezvényeken, ke­gyeleti évfordulós eseményeken képviseljük a várost, amelyeken az önkormányzat részéről nem tud­nak részt venni. Ellenpont: Iskolapélda Miskolc (ÉM) - Iskolapélda - A Fráter épületébe költözik a Fráter, vagy a Földesben marad a Földes címmel kö­zöltünk riportot lapunk szombati számában. Az írás­ra reagálva a következők közzétételét kérte tőlünk Kormos Vilmos, a Földes Fe­renc Gimnázium volt igazga­tója, a művelődési osztály vezetője. Az újságírónő, Dobos Klára eb­ben az ügyben januártól mint iskolaigazgatót és művelődési osztályvezetőt többször megke­resett. Elmondtam neki, hogy addig, amíg a közgyűlés nem dönt ebben az ügyben, nem tar­tom célszerűnek a vélemény- nyilvánítást. Mint egykori Föl­des-diák erről a témáról kötetle­nül, magánbeszélgetés formájá­ban többször szót ejtettünk. Saj­nálatos módon ezen eszmecse­rék során elhangzott gondola­tok, a szövegösszefüggésekből kiragadva, nem az én szókin­csem és stílusom szellemében bekerültek az említett cikkbe. Ezt az eljárást sérelmezem, mert félreértésekre és felesleges vitákra ad okot. Nem terveztem ugyan, de eb­ben a helyzetben néhány gondo­latot szükségesnek tartok közzé­tenni. A Földes nemcsak a város, ha­nem az országnak is nagy értéke. Az iskola karakterének ldalakítá- sában döntő szerepe volt azoknak a csodálatos tanáregyéniségek­nek, akik Fráter és Lévay Gim­náziumból kerültek az erőszakos iskolaegyesítés révén az „új” isko­lába, a Földesbe. Ok nem a múl­ton és nem is az ’50-es évek politi­kai helyzetén sopánkodtak, ha­nem az iskolával, a fiatalsággal törődtek, mert ez és a nemzet sor­sa számukra szent volt. Az utá­nuk következő tanárgenerációk nem kis erőfeszítések árán vitték tovább ezt a szellemiséget - amely a két egyházi gimnázium hagyományaiból táplálkozott. Énnek az iskolának az ered­ményei oktatási és nevelési terü­leten egyaránt méltóak a szelle­mi gyökereihez. Ha a fiatalokról van szó oktatásról, nevelésről, nincs értelme a cikkben szereplő másik oldalról írni. Vala­mennyiünknek azonos oldalon kell állnunk, és nem egymással szemben. Féltem és szeretem a Földest. Adva van azonban egy jogsza­bály, amely az egyházi ingatla­nokról rendelkezik. Ez egyértel­mű. Hiszem, hogy a döntéshozók a helyzet minden részletével tisz­tában vannak. A 800 Földes diák sorsát nagyon komolyan veszik, és olyan döntést hoznak, amely valamennyi érdekelt számára megnyugtató. Miskolc iskolaváros volt, és remélem, marad is. Nagyon sok tehetséges fiatal tanul itt állami és egyházi intézményekben. Kö­zös feladatunk, hogy számukra a lehető legjobb feltételeket biz­tosítsuk tehetségük kibontako­zására. Ezeknek az iskoláknak - az egészséges versengést fi­gyelembe véve - együtt kell mű­ködniük, erőiket, tapasztalatai­kat egyesíteni kell, mert csak összefogással tudunk ebben a városban, de az egész országban is előrelépni. Káli-est Miskolc (ÉM) - Káli Sándor szer­zői estjére hívja az érdeklődőket a Kelet Irodalmi és Társművészeti Egyesület. A TIT Kazinczy-klubjá- ban (Széchenyi u. 14.) ma este fél 7-kor kezdődő összejövetelen a Cseh Károly mutatja be a költőtár­sát, Káli Sándor verseit pedig Raf- fai Csilla és Szabados Ambrus elő­adásában hallhatja a közönség. Iskolai jubileum Miskolc (ÉM) - Ünnepi műsort rendeznek a miskolci Komlóstetói Általános Iskola tízéves fennállása alkalmából június 3-án, kedden dél­előtt 10 órától. Köszöntőt mond Ko­bold Tamás, Miskolc polgármestere. Jelenidő Miskolc (ÉM) - A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója Jelenidö című irodalmi műsorának bemu­tatkozására várják az érdeklődőket május 27-én, kedden délután 5 órá­ra a Miskolci Galéria udvarára (Rákóczi u. 2.). Bevezetőt mond Hajnal József stúdióvezető, a mű­sort bemutatják a szerkesztők, Jó­nás Zoltán és Serfőző Simon. A ren­dezvényen közreműködik Szabados Ambrus előadóművész. A műsor­ban elhangzanak Finta Éva, Hor­váth Gyula, Kalász László, Nyilas Atilla, Varga Rudolf, Vass Tibor és Zemlényi Attila versei. Alkotótábor Szerencs (ÉM) - A korábban En- csen, ’93-tól Szerencsen működő - Fajó János festőművész által veze­tett - képzőművészeti alkotótábort az idén július 6-20. között rendezik meg a szerencsi gimnáziumban. A festő, fotó, plasztika, kerámia, gra­fika szekció mellett az idén az iro­dalom és a képzőművészet kapcso­latával is foglalkozhatnak a jelent­kezők. Bővebb felvilágosítást Sturm Orsolyától kérhető a 33-27- 083-as budapesti telefonszámon, il­letve levélben: Alkotótábori Egye­sület, Hidasnémeti, Mészáros u. 6. 3876. A szekcióvezetők: Sturm Or­solya (kerámia), Fajó János (festé­szet), Baska József (festészet), Kol- lányi Gyula (fotó), Gulyás Gyula (plasztika), Kéri Ádám (grafika), Petőcz András (irodalom). Ökumenikus út Füzérkajata, Graz (ÉM) - Euró­pai Ökumenikus Találkozót ren­deznek június 23-tól 29-ig az auszt­riai Grazban. (Hasonló esemény legutóbb 1989-ben Bázelben volt.) Az előzetes program szerint a nap reggeli imádsággal és bibliatanul­mánnyal kezdődik. Ezután több száz rendezvény közül választhat­nak a résztvevők a kiscsoportos be­szélgetésektől a nemzeti találkozó­ig. Naponta gazdag kulturális mű­sor is váija az érdeklődőket. A füzérkajatai Keresztelő Sz. Já­nos Közössége csoportos utazást szervez az eseményre, Grazban pedig ingyenszállást biztosít. így az út 4-5000 forintba kerül. Infor­mációt és jelentkezési lapot május végéig lehet kérni a 47/370-462-es telefonszámon. Nyelvi döntőseink Miskolc (ÉM) - Megyénkből két di­ák, Vámosi László (Tiszaújváros, Hunyadi Mátyás Ált. Isk.) és Ta­más Gergely (Ózd, József Attila Gimn.) jutott be a Verseghy Ferenc­ről elnevezett nyelvművelő verseny Szolnokon rendezendő döntőjébe. A versenyt 21 évvel ezelőtt a Szol­nok Megyei Könyvtár indította. Or­szágos versennyé 1985-ben vált, ’89-től pedig a határainkon túli ma­gyar anyanyelvű iskolák tanulói is részt vesznek rajta. A magyaror­szági megyékből érkező nevezések számát tekintve B.-A.-Z. megye az első harmadban szerepel. Az isko­lákban tartott selejtezők után a megyei elődöntőt május 23-án - 21 résztvevővel - a miskolci II. Rá­kóczi Ferenc Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárában tartották. Á verseny célja, hogy a felkészülök minél jobban megismerjék a ma­gyar nyelvet, használják helyesen, választékosam, kerüljék el a nyelvi torzulásokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom