Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

- A legnagyobb gyermekem Gusztáv, középis­kolás. Az Irinyi János Szakközépiskolában ta­nul, vízügyi és geológiai szakon - kezdi a család bemutatását Ma­kula Gusztávné. - Jó tanuló, ma­gatartása kiváló, itthon is segít a háztartásban, szófogadó. Gábor 15 éves, a 105. számú Szakközépis­kolába jár, erősáramú berendezés­szerelőnek készül. A tanulásban kicsit kevesebbet teljesít, de jó hu­morú, szolgálatkész. Veronika 14 Itt-Hön Jjj NE N - ONNAN Kazincbarcika (ÉM - LM) - Makula Gusz- távné Progli Veronika Kazincbarcikán, a Béke tér 14. szám alatt él, főállású anya. Férje segédmunkásként dolgozott, de munkanélküli lett. Tizenhét éve házasok, öt gyermeket nevelnek havi negyvenezer forintból. Parasznyán kaptak egy házhe­lyet, most ott építkeznek. A Makula család Kazinc­barcikán Gábor nélkül éves, a Jókai Mór Egészségügyi Szakközépiskolába jár, nővér lesz. Jó tanuló, nincs gond a magatar­tásával, szívesen segít idehaza. Zoltán koraszülöttként jött a vi­lágra, agyvérzése volt, de hál’ is­tennek rendbe jött. Betegségének semmi nyoma nem maradt. Má­sodik osztályba jár és négyes ta­nuló. Viktória a legkisebb, négy és fél éves. Szófogadó és a ő a test­véreinek a kis kedvence. Dédelgetik, babus­gatják, sokat játszanak vele. Makuláné Vero­nika elmondja, hogy három gyermeket tér­Gyermeknapi családlátogatás veztek, de végül hat év után jött Zolika és utá­na 3 év elteltével Viktória is, nagy örömükre. - Anyák napján mindig felköszöntenek, Zol­tán nagy közönség előtt, szorong­va mondta: .Anyák napján, a mai napon azt ígérem néked, mindig hű fiad leszek.” - Szeretném a gye­rekeimnek mindazt megadni, amit én soha nem kaphattam meg - folytatja Veronika. - A gyerekek mennek kirándulni, de mi még so­ha nem voltunk a férjemmel üdül­ni. A nap 24 órájából 22 az övék, a gyerekeké. A mai fiataloknak üzenem, hogy amikor valaki anya lesz, ne csak magára gondoljon, hanem a gyermekeire. Mindenről tudjon lemondani az ő érdekük­ben, még ha bármilyen nehéz is. Ha elmúlnak a mézeshetek és jön­nek a gondok, akkor is tartsanak össze a szülők, s próbálják közö­sen megoldani a problémákat. Jó példát kell mutatni a gyerekeknek és mindig egy szép családmodellt, szeretetben, segítségben. A család olyan kell legyen, amiben meg­nyugvást találnak. Az anyáknak van elsősorban nagy szerepük ab­ban, hogy a család rendben legyen, békességben. A boldogság szá­momra azt jelenti, ha érzem, nem vagyok egyedül. A családom köré­ben a jót és rosszat el tudom fo­gadni. Nagy boldogság számomra, ha gyermekeimet magamhoz ölelhe­tem, ha egy szál virággal, vagy verssel köszöntenek. Mind az öt gyermekem egyformán szeretem, s úgy érzem, hogy tőlük sokszoro­san visszakapom azt, amit adtam, s adni tudok. Remélem, ha meg­öregszünk, a gyermekeink, unoká­ink körében lehetünk, akik szeretettel vesz­nek körül, ha már a fizikai erőnk és egészsé­günk elhagy. Az első ÁFÉSZ-borverseny Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Idén először rendezte meg a közelmúlt­ban a Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ tagjai számára Bogácson a borversenyt. Mint azt Eperjesi Jó­zsef elnöktől megtudtuk, a szőlé­szettel, borászattal foglalkozó szö­vetkezeti tagok kezdeményezésére történt a borverseny megrendezé­se, amin több mint harminc tagúk vett részt, hetvenhárom féle bor­ral. Az elnök szavaiból kiderült, minden évben támogatnak sport-, vagy művészeti rendezvényeket a tagok számára, ami jó hatást gya­korol a szövetkezetiek egymás kö­zötti kapcsolatára, akik a környék legkülönbözőbb településeiről ér­keztek most a is a versenyre. Az Áfész azért tartotta fontosnak a rendezvény „felkarolását” - említi -, hogy segítsék a tagok terméke­inek minőségi javulását, piacra ke­rülését, a szőlészeti és borászati kultúra fejlődését, s végül, hogy öregbítsék szövetkezetük jó hírne­vét, ami sikerült is. Ezt bizonyít­ja többek között a magas színvo­nalú verseny, ahol többen vehet­tek át díjakat. Amennyiben igény és érdeklődés lesz rá, jövőre is megrendezik az Áfész borversenyt. A helyezésekről: elnöki különdí- jat kapott Viziné Bóta Mária Bük- kábrány, Szerencsi Ottó Bogács. Kiemelkedőnek ítélték az alábbi termelők borait: Mezőkövesd, Bogács, Homonyi Bari Kálmán Tibolddaróc, Tf Bogác s, Tibolddaróc, Tóth István Mezőkövesd. ELSŐSEGÉLYNYÚJTÓ VER- A SENY. A Vöröskereszt megyei el- J1» sősegélynyújtó versenyén a középis­kolai kategóriában második lett a mezőköves­di Szent László Gimnázium és Közgazdasá­gi Szakközépiskola (Lázár Beáta, Szendrei Éva, Gomány Krisztina, Benkő Zsuzsanna, Sára Viktória), harmadik a kazincbarcikai Irinyi János Műszaki Középiskola (Balázs Hajnalka, Kucskár Erzsébet, Dienes Andrea, Zundák Viktória, Tóth Csaba) csapata. Az általános iskolai kategóriában máso­dik helyen végeztek a kazincbarcikai Dózsa György Utcai Általános Iskola tanulói (Sza­va Hajnalka, Kónya Vanda, Piros Anita, Tú­ri Balázs, Emri Dóra), a harmadik helyet a tiszaújvárosi Széchenyi István Általános Is­kola csapata (Székely Éva, Kiss Magdolna, Szigeti Dóra, Máté Krisztina, Galgóczi An­namária) nyerte el. ◄ JÓTÉKONY BÉKE ÉS SZERE­TET. Jótékonysági estet rendezett a mezőkövesdi Bárdos Lajos Általá­nos iskola - „Bemutatkozik a Bár­dos” címmel - a közelmúltban. Az iskola ta­nulói - a hét évestől a tizennégy évesig - ma­gas színvonalú és bensőséges kis ünnepben részesítették a megjelent szülőket, érdeklő­dőket. A meleghangú - még „anyák napi” - szavalatoktól kezdve a békedalig minden megjelent a színpadon, de nagy sikert ara­tott a kisdiákok Hupikék törpikék csapata is. Az iskola bemutatkozott: megmutatta, hogy - igaz sok munkával, és a pedagógu­sok segítségével - mire képesek a nebulók. PORMENTES UTAK HEJO- KERESZTÚRBAN. Egyetlen önkormányzati kezelésben lévő út sem volt pormentes 1995-ben a településen. Aztán az évről évre beadott pályázataikkal elnyert pénzből sorra készültek az utak. Először Deák utca kapott bitu­men borítást, aztán a Kossuth, Rákóczi és Táncsics következett. Ebben az évben a most elnyert 1 millió 483 ezer forintból az Ady Endre utcát portalanítják. Eddig összesen 3000 méter út készült el a faluban, idén - a tervek szerint júliusban - további 1000 méter. Jövőre már csak kicsi utak bitu- menezése marad hátra. Felvételünk a tavalyi munkálatokról készült. B Infórum-Hon 3 Aki közírásra adja a fejét, annak a közszereplést, a közbenjárást is kell, kelle­ne vállalnia. Mivel az öröm kevésszavú, s a bánat be­szédesebb, így sokkal több panaszos észrevételt kapok. Fullánkos napjainkban egy­re több a seb, a szájon nincs lakat... Hallgatom, ol­vasom a keserű szavakat, de az esetek többségében gyógyítani nem tudok. De talán segítek az együttérző (meg) hallgatással, s tippe­ket adok a jogorvoslatra. Lehetőségeim korlátozot­tak, de megtisztel az a bi­zalom, amely miatt az igaz­ságtevő Mátyás szerepében tetszeleghetem. A minap Tiszaújvárosból kerestek. A környéken ren­deztek egy horgászver­senyt, ahol a számbavétel és az eredményhirdetés - enyhén szólva - gyanús körülmények között zaj­lott. A férj a zsákmányt fel­esége haltartójába tette, így az asszony érdemtelenül lett az első a becsülettel pecázó nők között. A kár­vallottakat nem elsősorban az olcsó díjak elmaradásá­szőrén-szálán. A gazda fel­nevelte, leszerződte őket, a felvásárló elvitte, hozóm­ra, fizetés nélkül. Azóta nemcsak az istálló üres, Utólag - lehetővé teszi a fü­lelést. így aztán a faluban nem titok, hogy ki és mit főz, ki és kivel beszél meg randevút, családi kirándu­Brackó István Csak szép szó... nak ténye bosszantja, ha­nem az eljárás. És az azt hitelesítő jegyzőkönyv. Mi­ért kell ilyen piti ügyedben csalni? Ez persze nem ad fölmentést az olajszőkítők­nek, a „sikerdíjas" ügyvé­deknek, a sokkal nagyob­bat kaszáló gépkocsitolva­joknak... De a morál nem centizhető, a büntetési té­tel nagyságával csak a pa­ragrafusokba foglalt jog mér. Mérhetne is, például a bika-ügyben. Ott, ahol a Sajó közelít a Tiszához, öt derék négylábú tűnt el hanem a tenyésztő pénz­tárcája is. Kérdezte, mit te­gyen, Kérdem én is. Segí­teni nem tudtam, de fel­piszkáltam a gyógyító re­mény parazsát. Egy nemrég telefonizált borsodi településről azt az információt kaptam, hogy több, új készüléktulajdonos véleménye szerint beszél­getéseiket lehallgatják. Nem a titkosszolgálat, ha­nem néhány vagánykodó ifjonc. A miskolci Zsarnai piacon olyan műszerhez jutottak hozzá, amely - ál­lás miatt melyik ház marad üresen a hétvégén... Ne­vessek vagy sírjak? Higgyek vagy kételkedjek? A Még most is tisztázatlan, orszá­gos botrányt kavaró Nyír­fa-ügy árnyékában ez a maréknyi (vélt) gyom alig­ha rondít az irdatlan, elva­dult őserdőn. Csak a virág, illetve a virágnyelv segíthet. Amíg nem fülelik le a fel­tételezett telefon-kukkoló- kat, addig kódolva kell be­szélni. A fekete jelentse a fehéret, a hideg a meleget, a szeretlek pedig azt, hogy utállak. Ezzel helyreáll a rend, a titok megmarad ti­toknak, s a rút kifejezések szép szavakká válnak. A Miskolcról keltezett ti- bolddaróci üzenetet nem kell kódolni. A már nyug­díjas városi polgár ősei jo­gán pincetulajdonos lett. Szőlőt már alig terem a domb, a mustot máshon­nan hozzák, de a bor da­róci. Ehhez makacsul ra­gaszkodik, mert a hely szelleme erre kötelezi. A genius loci elve alapján szeretné, ha ez a szép, tör­ténelmi ereklyékben gaz­dag bükki település né­hány épülete, temetője nem jutna a kihalt mamu­tok sorsára. Mert beszédes ez a táj, s mondandóját nemcsak a régészek, ha­nem az élményre vágyó, fizetőképes turisták is értik és értékelik. Hősömnek sem mindegy, hogy ott­honról haza jár. Mert ez a haza: jár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom