Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

4 ESZAK-Magyarország Levelezés« Szólástér 1997» Mátus 20,« Kedd Szerkeszti: Bodnár Ildikó Egy kis reménysugarat Sajnálattal vették tudomásul a „szerencse lovagjai”, hogy a va­laha létezett ajándéksorsolást megszüntették. Miután a nagy számsorsolásban Fortuna jóté­konykodásával nem kényezteti el a fogadók ezreit, ezért a meg­számlálhatatlanul sok nulla-ta- lálatos játékos nevében is azt kérem: tegyék újra lehetővé a tárgyjutalmat, mintegy kárpót­lásként. Legalább ilyen formá­ban legyen számunkra egy kis reménysugár. Igaz, hogy jelentős appará­tust igényel az újrakezdés, ám a havonta egyszer megtartott sorsolás, feltehetően még job­ban fogja lelkesíteni a fogadó­kat vagy a próba-szerencsével kacérkodókat. Nem nagy aján­dékra gondolok, csak valami­lyen csekélységre, hogy mégis legyen „neve a gyereknek.” Ezt javasolja a Fortuna-asz- szony kegyeire régóta váró sok­sok ezer ember közül egy. Nyíri Kálmán Miskolc Egy nap kevés a Földért Az utóbbi időben mintha kétsé­gek merülnének fel az évszakok váltását illetően. Elég ha csak a mostani hosszúra nyúlt télre, az elmaradt tavaszra gondolunk. Már régebbtől mondják: lassú felmelegedés jelei tapasztalha­tók Földünkön. A légtérbe kerü­lő gázok itt-ott már elvékonyí­tották az ózonpajzsot, fokozódik az üvegházhatás és az elsivata- gosodás jelei rémisztgetnek bennünket. Egy-egy nagyváros­ban, így szűkebb pátriánkban is a kipufogógázoktól alig kapunk levegőt, a keletkezett szmog csí­pi a szemünket. Vizeinket hol itt, hol ott szennyezik olajjal, lú­gokkal, szennyvízzel. De a talaj sem marad mentes a károso­dástól. Gyakran hallani ide vagy oda elásott veszélyes hul­ladékokról. Olykor pedig savas eső pásztázza földjeinket. A felsorolás hézagos. A hoz­záértők nyilván sokkal szaksze­rűbben és bővebben tudnának számot adni a bolygónkban ke­letkezett sérülések okairól. Egy azonban biztos: abban, hogy je­lentős változást regisztrálhas­sunk, kinek-kinek a maga terü­letén kell tennie határainkon belül és azon túl. Ehhez egy év­ben egy nap kevés. Ma még két táborra oszlik a társadalom: környezetvédőkre és környeze­tünket szennyezőkre. Alig egy hónappal a Föld napja után is­mét eldobott cigarettavégek, összegyűrt papírok, béltartal­muktól megfosztott göngyöle­gek tarkítják járdáinkat, park­jainkat, kirándulóhelyeinket. De bizonyára a levegőt, vizein­ket és a talajt szennyezőket sem hatotta meg a Föld napja alkalmából rendezett globális akció, valamint a hírközlő szer­veken keresztül zúduló tájékoz­tató és felvilágosító özön sem, mely azt sugallta, sugallja, hogy milyen veszélyeknek, egészségkárosodásnak vagyunk valamennyien kitéve. Milyen jó volna, ha a tudat alatti mély­ségben egy belső hang megszó­lalna és jobb belátásra bírná lelkiismeretünket. Mivel csodák nincsenek, ma­rad a meggyőzés, a jobb belá­tásra bírás, ha másként nem megy, akár komoly büntetések kilátásba helyezésével. Pásztor György Miskolc Máshol is fellépnének Május 10-én nagy ünnepséget rendeztek a bocsi nyugdíjasok a nemrégiben felépült Faluház­ban. Több mint százan öltöztek ünnepi ruhába, hogy részt ve­gyenek az anyák napi ünnepsé­gen. Az érkezőket megterített asztal várta. Aradi Dezső, a klub elnöke kedves szavakkal köszöntötte az anyákat, nagy­mamákat, majd az öregek ad­tak műsort egymásnak. Öröm volt nézni, hogy a 60-70-80-éves asszonyok és férfiak milyen átéléssel adják elő a színdara­bokat és az alkalomhoz illő ver­seket. Az énekkar ugyancsak kitett magáért, szebbnél szebb pávakörös dalaikkal sikerült megörvendeztetniük az egybe­gyűlteket. A klub tánccsoportja népviseletbe öltözve ropta a táncot, amelynek szintén nagy sikere volt. Szép volt az ünnepség, gá­láns volt a megvendégelés. Kö­szönjük Lippai Lajos polgár- mesterünknek, az önkormány­zati képviselőknek és a szerep­lőknek. Többünkben megfogal­mazódott: jó lenne, ha öregje­ink színvonalas műsorát mások is láthatnák, amely természete­sen nem csak anyák napjához kötődik. így, ha valamelyik kö­zségből meghívás érkezne, an­nak nagyon szívesen eleget is tennének. Várja a jelentkezése­ket a klub elnöke, Aradi Dezső. (3574 Bocs, Petőfi u. 45., T: 318-431). Kozma Lajos Bocs .Szólástér. Szerkesztői üzenetek S. Adél, Sárospatak: A diákigazolvány 70 százalékos kedvezménye csak a felszállás és a leszállás helyeként megnevezett állomásokig szól. A sofőr helyesen járt el akkor, amikor a közbülső állomásra nem adta ki a jegyet, K. S., Miskolc: Javasoljuk, keresse fel panaszával legközelebbi, május 26-i jogsegélyszolgálatunkat. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyes­kedő, bántó hangvételű, a jogrendét, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Először tehetünk virágot „hantjaikra” Üzennek a hősök, mert a hősök nem halinak meg; szellemük örökké él. A legszebb és legna­gyobb áldozatot az hozza, aki önként áldozza, életét barátai­ért, hazájáért. így él közöttünk most is Török Árpád szakaszve­zető, izsófalvi lakos. Lelki sze­meim előtt látom, amint har­minc ember életét a sajátja fel­áldozásával menti meg. Közeleg május utolsó vasár­napja, a hősök ünnepe. Az első világháború után az akkori ma­gyar kormány törvénybe iktat­ta, hogy május utolsó vasárnap­ja legyen mindenkor a hősök ünnepe. A Doni Bajtársi Szö­vetség május 25-én délelőtt 10 órakor részt vesz a Kossuth ut­cai református templomi isten­tiszteleten, majd onnan zászló alatt vonul a Szemere kerti kopjafához. Ünnepélyes kere­tek között zászlót, fejet hajtva megemlékezik azokról, akik a legdrágábbat, az életüket ál­dozták a haza oltárán. Fiata­lok, idősek! Vegyetek részt ezen az ünnepélyes megemlékezésen május 25-én, délelőtt 11 órakor a Szemere kerti kopjafa előtt! A lelkipásztorok pedig emlékezze­nek meg azokról, akiknek nem jutott harang-, de még búcsúszó sem. Akiknek jeltelen tömegsí­rokban porladnak a csontjai, s akiknek sírján a kegyelet virá­gai helyett gaz terem. Sok he­lyen ezek a sírok eltiporva, a földdel egyenlővé téve találha­tók. Vessük már le a megaláz­tatás, a megfélemlítés nehéz ólomsúlyát, ami négy évtizeden keresztül nehezedett ránk! Amikor még bűn volt beszélni hőseinkről, akiket elsiratni is csak titokban lehetett. Ne han­gozzon el felelős vezető szájá­ból: „a második világháborúban nem születtek hősök, csak áldo­zatok.” A 30-as évek közismert em­bere volt Dadányi Sándor sajó- szentpéteri földbirtokos, aki önfeláldozó magatartásával be­írta nevét a hősök könyvébe. Amikor cselédje, egy hatgyer­mekes családapa megkapta a behívóját, Dadányi elkérte azt tőle. Bevitte a kiegészítő pa­rancsnokságra, és helyette el­kérte a sajátját. A huszárkapi­tány századával érkezett meg a Donhoz. Pár nap múlva az oro­szok betörtek a magyar állá­sokba. Dadányi a támadás visszaverésére kapott paran­csot. A küzdelem rövid volt, de annál véresebb. Visszafoglal­ták az elfoglalt területet, a falu újra a magyaroké lett. A siker nagy árat követelt: a huszár­század nagy része, parancsno­kával együtt elvérzett. Vajon ó is csak áldozat volt? Üzennek a hősök, akikkel együtt küzdöttünk, véreztünk egy szebb és egy boldogabb jövő reményében. Második világháborús kato­nák, akik még éltek, jöjjetek el e szomorú találkozóra, hajtsa­tok fejet a régi barátok, harcos­társak emléke előtt! Hozzátar­tozók, családtagok, özvegyek és árvák, hozzatok egy szál virá­got erre az ünnepélyes megem­lékezésre! De hívjuk és várjuk a város vezetőit, az üzemek és intézmények dolgozóit is. No és a fiatalokat, a cserkészeket, hogy díszőrséget álljanak a hő­sök emlékműve előtt. Most kerülhet először virág­csokor egy olyan földre (egy kül­döttség a múlt nyáron 13 ma­gyar katonatemetőből hozott föl­det ide), amelynek hantjai alatt magyar hősök nyugszanak. A Doni Bajtársi Szövetség nevében: Vitéz Király László nyugalmazott pedagógus Itt van a paradicsom... „Két hete madarat lehet velem fogatni.” (Majd) csökken az inf­láció. Talán még a kormányvál­tás szintjére is visszamegy. A gazdasági fejlődés, hát az még nem éri el az 1994-es károsan magas (?) értéket, de tagadha­tatlan, hogy rohamléptékben araszol. A múlt évi egy száza­léknál biztos több lesz. Na de a reálbérek, tisztelt honfitársaim! Csak a bála mély érzésével gondolhatunk Bokros Lajosra, akinek köszönhetően az elve­szett 20-30 (közalkalmazottak­nál 50) százalékos hároméves reálbércsökkenésünkből már idén egyesek 3-4 százalékot visz- sza is kaphatnak.. Nagy dolog ám a stabilizáció. És főleg hasz­nos. Egyeseknek. Persze a fen­tiekhez a jóslatoknak is be kell jönniük, amiket kormányunk a múlt években 30-400 százalé­kos hibával teljesített is. (Lásd még Sikertelen számmánia cí­műjanuári írásomat.) Örömömet csak fokozza a (majd) pórul járó maffiózók ese­te. „Gazdagságunk” jóleső büsz­keségével hallgattam illetékes vezetőink nyilatkozatát arról, hogy ők bizony több tízmilliárd forinttal „gazdálkodtak.” És tessék mondani: a pénz is meg­lesz? Majd’ elfelejtettem: az or­szág adóssága tényleg csökkent és többszörösével a vagyona. Kormányunk korai sikerpro­pagandája után érdeklődéssel várom az MDF beígért „ország­mérlegét”. Nagy kár, hogy mi­vel itt élek és még Cavintont sem szedek, így „örömömet” el­rontva velük fogok egyetérteni. D.Zs. Miskolc Jogalkotás - tanulságokkal A magyar Parlament megkezd­te a büntető törvénykönyv mó­dosításának vitáját. Akkor, amikor még az is vitatható, hogy milyen szellemiséget je­lent az emberi méltóság, amit a törvényekben érvényesíteni kell. (Ez országok és vallások szerint sem azonos értelmezé­sű. Van ahol a nacionalizmus sem sérti az emberi méltóságot, vagy éppen a többnejűség.) Vita van a „súly” megítélésé­ben is. (Mennyi legyen a legke­vesebb és mennyi a legtöbb bör­tönidő.) Ami pedig a bűnmegelő­zést illeti, abból sem lett szak­mai kérdés kis hazánkban. Csak humorral lehet nézni egyes ban­kok védekezését. Áll egy őr a fe­lek fogadására szolgáló helyiség­ben egy pisztollyal (?) az olda­lán, akit bármikor ki lehet „iktatni”. Egyszerűen azért, mert nem golyóálló fülke mögött van, ahonnan például a kijárati ajtókat is blokkolni tudná, no meg a rendőrséget riasztani. Aztán: a pénztároló sincs mindenütt olyan záróblokkoló­val ellátva, amit rádióhullámo­kon leadott kód (a leadó titkos helyen működne) oldana. A tör­ténelem nagy tanítómester, de csak annak, aki ezt felismeri. (A hamisítást is. Nálunk ilyen is van.) A jogalkotásban sem lehet nélkülözni a történelmi tanul­ságokat, bár a politika gyakran ódzkodik ettől. A bűnesetek száma megduplázódott. Miért? Egyet viszont mindenképpen tudni kell: nem szabad a múl­tat ott folytatni, ahol rég meg­szakadt, mert ezért nem a tör­vény, hanem az élet fogja a büntetést kiszabni. Csapó András Miskolc Hangsúlyok a miskolci tömegközlekedésben A május 1-jétől alkalmazott tömegközleke­dési menetrend néhány összefüggéséről, a változások okairól és körülményeiről, a be­vezetés óta eltelt néhány nap tapasztalatai­ról szeretném az írott és szóban elhangzott észrevételek reagálásaként tájékoztatni az utazóközönséget. Először is azt kell ismételten leszögezni, hogy a miskolci tömegközlekedés teljesít­ménymérséklésének oka a romló működési feltételek mellett az, hogy 1989 óta a fizető utasszám 25 százalékkal csökkent. A ko­rábban kialakított tömegközlekedési rend­szer - ahol az utasok 84 százaléka közvet­lenül, átszállás nélkül jut el az úti céljához- ilyen mértékű utazási igény csökkenése meŰett csak aránytalanul nagy többletkölt­séggel volna fenntartható. A szükséges és lehetséges módosítások meghatározásánál alapvető szempont volt, hogy a Környezet- védelmi és Területfejlesztési Minisztérium- villamosközlekedés rekonstrukciójához biztosított több mint félmilliárd forintos - támogatásának, illetve kamatmentes hite­lének feltétele az volt, hogy a K-Ny-i ge­rincvonalon a tömegközlekedést jelentős számú autóbusz kivonásával, a villamos üzemág teljesítményének növelésével kör- nyezetbarátabbá kell tenni. Meg kellett to­vábbá oldani azt a problémát, hogy a belvá­roson átmenő, illetve az Avas tömegközle­kedését lebonyolító viszonylatok nagy ré­szénél a járatszámcsökkentés utaslemara­dást, a külső területeket bekötőknél pedig jelentős eljutásiidő-növekedést okozna. Ezért a menetrendmódosítás főbb elemei­ben szakított azzal a korábbi módszerrel, mely a teljesítménycsökkentést az utazási igények mérséklődésével arányosan a vi­szonylatokra szétosztva valósítja meg. Al­kalmaztuk a Közlekedéstudományi Intézet által ajánlott racionalizációs elveket, me­lyek szerint: „Indokolt a város autóbusz-há­lózatának a villamosvonalra épített alapve­tően sugaras hálózattá történő átalakítása. Indokolt az autóbuszhálózat egyszerűsíté­se. Célszerű Felső-Majláthnál autóbusz-for­duló kialakítása.” A hálózat módosítását a folyamatos idő­ben és térben végzett utasszámolások in­formációi alapján végeztük el. A változások döntően két területre koncentrálódtak. Az egyik a már említett K-Ny-i gerinc­A villamosok szerepének növekedése környezetbarát érdek is Fotó: Bujdos Tibor vonal átszervezéseként a 101-es gyorsjárat­nak az utazási igények alakulásához való igazítása, az 5-ös, a 15-ös és a villamosvo­nal közvetlen kapcsolatának megteremté­se. Csak a két változtatás, valamint a Ma­jálispark végállomásfunkciójának meg­szüntetése évi 16 millió forintos megtakarí­tást jelent. A másik terület az avasi tömegközleke­dés racionalizációjaként a belváros és Sza­badságharcos utca forgalmának, környeze­ti szennyezettségének csökkentése és a tel­jesítménymegtakarítási igény összekap­csolása. A 29-es meghosszabbításával - nem nagy többletkapacitás biztosítása mel­lett - az Avas harmadik ütemből a belváros érintése nélkül gyorsabban lehet a Vas­gyárba jutni. Az útvonalrövidülés miatt 30 százalékos kapacitástöbblethez jutott 36-os pedig minimális útvonalmódosítással al­kalmassá vált a 37-es viszonylat teljes ki­váltására. A 36-oson és a 29-esen jelentkező forduló­szám növekedéséből származó teljesítmény­többletet pedig a legkevésbé igénybevett 32- es útvonalának megrövidítésével kompen­záltuk. A végrehajtott módosítások hatását a bevezetéstől kezdve folyamatosan figyelem­mel kísérjük. A néhány napos tapasztalat szerint az 1-es vonalcsoporton növekedett ugyan a kihasználtság, egy-egy járművön zsúfoltság is jelentkezik, de lemaradást nem tapasztaltunk. Reméljük, hogy a villa­mosszállítás színvonalemelkedésének ered­ményeként ez a feszültség oldódni fog. Az avasi tömegközlekedésnél hiányként je­lentkezett a két áthelyezett gimnázium és a harmadik ütem közvetlen kapcsolata (ezt többek között az avasi önkormányzati kép­viselők is jelezték), amit május 15-től bizto­sítunk. A kismértékben egyszerűsített há­lózaton az utazási igény alakulását követve korrekciók továbbra is lehetségesek. Szilágyi István elnök-igazgató MVKRt. C M *' K A, □

Next

/
Oldalképek
Tartalom