Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-14 / 111. szám

1 Arthur C. Panto: A közhely színeváltozása 1H László Ágnes EGY SORS, EGY SZÁZAD PÁBRY PÁL PUTTE MOZAIKKÉPEKBEN K icsoda Fábry Pál? Ha nem alapítja meg a hazai újságírók munká­ját elismerő magyar Pu- litzer-díjat, talán ma sem tudnánk. Ez a gesztus azonban elegendő okot szolgáltatott László Ág­nesnek, hogy feldolgoz­za és elénk tárja az 1919- ben földbirtokos család­ban Budapesten született politikus-üzletember éle­tét, aki 1946-ban Tildy Zoltán titkára, majd az ankarai nagykövetség ügyvivője volt, később politikai emigránsként az angol hírszerzésnek dolgozott, végül Ameri­kában telepedett le. A könyv Fábry életútja ré­vén megismerteti az ol­vasót a nagy háborút kí­sérő és követő diplomácia iz­galmas kulisszatitkaival és a kommunista hatalomátvételt követően emigárcióra kénysze­rült, de fél szemükkel mindig hazájukra figyelő magyarok há­nyatott életével. (Magvető, Budapest, 1190 Ft.) 1. A piszoár (Duchamp Szökőkút című műalkotásáról van szó) a mo­dem művészetekről folytatott dis­kurzusok talán leggyakrabban idé­zett közhelye. Közhely, azaz toposz. (Cicero a toposzokat bányá­hoz és raktárkészlethez (köz-hely) hasonlítja, ahonnan bárki előkeres­heti az érveléséhez szüksé­ges példát.) Danto írásá­ban a műalkotások és a művészetelméleti fejtege­tések toposzait elemezve (a művészeti példák első­sorban a képzőművészet területéről származnak) fejti ki nézeteit a művé­szet ontológiájáról (a mű­alkotások és a „puszta va­lóságos dolgok” komplex kapcsolatrendszerének be­mutatásán keresztül), filo­zófia és művészet összefüg­géseiről, a műalkotáshoz fűződő esztétikai viszonyu­lásainkról, a műalkotás ér­telmezésének kérdéseiről, a mű­alkotás és a nem művészi reprezen­tációk közötti különbségekről stb. A közhely, amiből Danto kiin­dul tehát: Duchamp piszoárja és Andy Warhol ugyancsak elhíresült Brillo-dobozai. Ezek a műalkotá­sok perceptuálisan semmiben sem különböznek a közönséges tár­gyaktól. Mi teszi őket mégis mű­alkotássá? A kérdésre adott választ Danto a retorika, a kifejezés és a stílus fogalmának metszéspontján találja meg. A műalkotás nem csu­pán reprezentál egy dolgot (a rep­rezentált dolog létezése egyébként — Danto szerint — nem előfelté­tele a reprezentációnak), hanem a reprezentáció hogyanjával magá­hoz az adott reprezentációhoz fű­ződő viszonyt is kifejezi. A repre­zentáció hogyanjának egyik olda­la a retorika területe, amely a be­fogadóban valamilyen attitűdöt is kialakít a reprezentációval kapcso­latban, a másik oldala pedig a stí­lus: a reprezentáció hogyanja az al­kotói oldalról. Mi a művészet te­hát a Brillo-dobozokkal? „A mű azzal követeli meg, hogy művészet legyen, hogy egy arcátlan metafo­rát ad elő: a Brillo-doboz-mint- műalkotás... Azt teszi, amit a mű­alkotások mindig is tettek: külső­vé tesz egy világlátást, kifejezi egy kulturális korszak bensőjét, és tü­körként kínálja magát, hogy segít­ségével megértsük királyaink tuda­tát.” Danto hosszas, több irányba el­kalandozó töprengéseinek végkö­vetkeztetése banálisnak tűnik. De talán az olvasóra is érvényes az a meg­álla­pítás, amit Ching Yuannal kapcsolat­ban mond: „A hegyeket hegyek­nek látja, de ebből nem követke­zik, hogy ugyanúgy látja hegyek­nek őket, mint azelőtt. Mert bo­nyolultabb szellemi élmények után, mélyértelmű metafizikai és ismeretelméleti tudás révén látja újra hegyeknek őket.” Ha kellő fi­gyelemmel végigolvassuk Danto fejtegetéseit, nem ugyanúgy látjuk ugyanannak Warhol Brilío-dobo- zait és Duchamp piszoárját, mint azelőtt. 2. A piszoár műalkotássá tör­ténő átalakulása a modem művé­szetekkel foglalkozó diskurzusok másik gyakran használt közhelyé­vel hozható összefüggésbe: a mű­vészet halálával. Vattimo szerint a művészet halála a következőt je­lenti: „...a művészetnek mint spe­cifikus és a gyakorlati léttől elvá­lasztott ténynek a végét... és az... esztétizálódást, mint a tömegkom­munikációs eszközök uralmának kiteljesedését.” Tehát valóság és művészet szférájának összeolvadá­sát. Danto a következőképpen fog­lal állást a kérdésben: „A Brillo- dobozzal ténylegesen lezárultak a lehetőségek, a művészettörténet bizonyos értelemben véget ért. Nem megállt, hanem véget ért...” Danto véleménye szerint a filo-' zófia megszületése és a műalkotás befogadásának átalakulása között összefüggés van. A művészettörté­net „mágikus” korszakában a való­ság és a műalkotások között nem volt ontológiai differencia. A mű- alkotásban megjelenített a befogadó szá­mára jelen volt. A műal­kotás reprezen­tációvá válása alakította ki az ókori Görögor­szág lakóiban a valóság tuda­tát, amit a mű­alkotásban megjelenített nem valóságos létezővel szem­ben határoztak meg. A filozófi­ai gondolkodás pedig a nyelv, illetve a műal­kotás és a világ közötti térben ren­dezkedett be. Az a tény, hogy Danto művé­szetfilozófiát művel egy olyan korban, amely a művészet halálát hirdeti, implicit állásfoglalás amel­lett, hogy léteznek a „puszta való­ságos dolgoktól” jól megkülönböz­tethető műalkotások, ha nem lé­teznének ugyanis, megszűnne az a terület, ahol a művészetfilozófia be­rendezkedhet. A művészet tehát — Danto szerint — nem a vala­mikor műalkotásnak nevezett tár­gyak temetője. 3. Danto filozófiai módszerének előzményeit az analitikus filozófi­ai hagyományokban — mindenek­előtt Wittgenstein Filozófiai vizs­gálódások c. munkájában — talál­hatjuk meg. Wittgenstein mód­szertani megjegyzései érvényesek A közhely színeváltozása című kö­tetre is: „Ugyanazon vagy csaknem ugyanazon pontokat érintem min­dig más és más irányból, és min­dig új képeket vázoltam fel. Cso­mó közülük elrajzolt vagy jellegte­len lett... És ha ezeket az ember már kirostálta, akkor még mindig marad néhány tűrhető rajz, ame­lyet ekkor úgy kellett rendezni, gyakorta körülnyirbálni, hogy a szemlélő számára a táj képét ad­ják.” Egy biztos: Danto könyvének elolvasása után otthonosabban érezzük magunkat a művészetfilo­zófia labirintusában. A fordítás Sa­jó Sándor munkája (Enciklopédia, Budapest, ára 980 Ft.) Bacsó László özeleg a könyv­szakma legna­gyobb érdeklő­déssel várt eseménye: ország­szerte június 5-8. között ren­dezik meg az ünnepi könyv­hetet. Az alkalomra a határon belüli és túli kiadók több száz kötetet jelentetnek meg, ebből 162 került fel a könyhét listá­jára. A Szó-Kép szerette vol­na olvasóit a teljes kínálat­ról tájékoztatni, de terjedelmi okok miatt szűkítenünk kel­lett a kört. Az alábbi ajánlás a gazdag termésből. Antológiák A magyar költőnők antológiája (Enciklopédia); (AB-Art, Po­zsony); Irodalom és magyarság (Szöveggyűjtemény a csehszlováki­ai magyar irodalomból 1918-1945 — Nap, Dunaszerdahely); Körkép 1997 (Magvető); Szép versek 1996 (Magvető); Az Újhold-kör költé­szete (Belvárosi); Ünnepeink (Hét Krajcár). Magyar költészet Bereményi Géza: A telihold dalai (Kulturtrade); Ferencz Győző: Ma­gamtól egyre messzebb (Tevan); Füst Milán: Összes versei (Fekete Sas); Gerevich András: Átadom a pórázt (Balassi); Géczi János: A kancsólakó kígyó (Lilium Aurum, Dunaszerdahely); Halasi Zoltán Vivace (Balassi); Határ Győző Medaillon Madonna (Széphalom) Holló András: Egyre messzebb (Új Forrás); Kodolányi Gyula: Január (Kortárs); Kovács Vilmos: Ha rám szakad a végtelen idő (Intermix, Ungvár); Neményi Zsolt: Eszkimó vers, eszkimó próza (Seneca); Pe­er Krisztián: Szőranya (Palati- nus-Könyvek); Rónay György: ca); Csíki László: A pusztulás gyö­nyöre (Jelenkor); Ficsku Pál: Élni három nővel (Seneca); Gion Nán­dor: Ez a nap a miénk (Osiris); Gordon Agáta: Kecskerúzs (Mag­vető); Ignácz Rózsa: Született Mol- dovában (Püski); Jókai Anna: Az együttlét — A töve és a gallya (Széphalom); Kemény István: Csa­lád, gyerekek, autó (Palatínus- Könyvek); Kertész Imre: Valaki Külföldi szépirodalom I Berendt, John: Az Éjfél a Jó és a gonosz kertjében (Európa); Carver, Darrieussecq, Marie: Malacregény (Magvető); Konwiczki, Tadeusz: Á lengyel komplexus — Séta a halott lánnyal (Kaíligram); Légyott észa­ki fénnyel (Skandináv elbeszélők) (Mentor, Marosvásárhely); Lager- löf Selma: Az Ántikrisz- tus csodái (Szent István Társulat); Makine, And­rei: Amour parti szerel­mesek (Ab Óvó); Updi­ke, John: Liliomok szép­ségében (Európa). A budapesti nemzetközi könyvfesztivál ven­dége volt április végén Kányádi Sándor erdé­lyi költő, akinek az ünnepi könyvhétre a Ma­gyar Könyvklub jelentette meg legújabb — eddigi munkáiból válogató — verseskönyvét más (A változás krónikája) (Mag­vető); Körösi Zoltán: Romkert (Jelenkor); Köteles Pál: Magyar világ ijapló, publicisztika Albert Pál: Alkalmak (Kortárs); Chmel, Ru­dolf: Nagykövet voltam Magyarországon (Kallig- ram, Pozsony); Dippold Pál: És majd ez történt velünk (Kráter); Eörsi István: A szabadság ti­tokzatos bája (Palatínus- Könyvek); Gábor Mik­lós: Sánta szabadság (Magvető); Határ Győ­ző: Özön közöny (Te­van); Heller Ágnes: Az idegen (Múlt és Jövő); Kiss Gy. Csaba: Lengyel napló (Felsőmagyaror- szág); Koestler, Arthur: A láthatatlan írás (Ősi ris); Kornis M i ­Odysseus éne­kei (Új Ember); Sajó László: Vendégkönyv (Osiris); Somlyó György: Törésvonalak (93-96) (Seneca); Szijj Ferenc: A nagy salakmező (Jelenkor); Szilá­gyi Domokos: Magyarok (Polis, Kolozsvár); Térey János: Tulajdo­nosi szemlélet (Palatínus-Köny­vek); Tóth Erzsébet: Ismeretlen könnyű szívvel (Vál. és új versek) (Felsőmagyarország); Vasadi Péter: Kinéz tengerre ablakom (Kortárs). jj?ar széppróza Barnás Ferenc: Az élősködő (Kal- ligram, Pozsony); Benedek Sza­bolcs: A Nagy Degeneráció (Sene­Amerikában (noran); Lászlóffy Csa­ba: „Szigorúan bizalmas” (Littera Nova); Lázár Ervin: Kisangyal (Vál. és új novellák) (Osiris); Már­ton László: Jacob Wunschwitz igaz története (Jelenkor); Osztojkán Bé­la: Átyin Jóskának nincs, aki meg- fizesssen (Fekete Sas); Örkény Ist­ván—T ardos Tibor: Minimítoszok — Minimythes (Palatínus-Köny­vek); Sárbogárdi Jolán (Parti Nagy Lajos): A test angyala (Jelenkor); Sinka István: Kadocsa, merre vagy? (Püski); Sütő András: Kék álhalál (Akadémiai); Szabó Dezső: Segít­ség! (Püski); Szakonyi Károly: Szí­vek zárkái (Neoprológus); Szilágyi Andor: Shalim (Ab Ovo); Szív Er­nő (Darvasi László): Hogyan csá­bítsuk el a könyvtároskisasszonyo­kat? (Jelenkor); Závada Pál: Jad- viga párnája (Magvető). (Corvina); Tőzsér Árpád: A ho­mokóra nyakában (Nap, Dunaszer­dahely); Vekerdi László: A Sors- kérdések árnyékában (Új Forrás). Nyelvészet, filozófia Barthes, Roland: Beszédtöredékek a szerelemről (Atlantisz); Gombocz Zoltán: Jelentéstan és nyelvtörté­net (Akadémiai). &#! Néprajz | F. Halay Hajnal-Szentimrei Judit: Torockói varrottasok (Kriterion, Kolozsvár); Magyar Néprajz IV. (Akadémiai); Székely László: Csí­ki áhítat (Szent István Társu­lat). Történelem, történelemfilozófia Bojtár Endre: Bevezetés a baltinisz- tikába (Osiris); Bori Imre-Bosnyák István-Rokay Péter-Glatz Ferenc: Honosságunk első félezer éve (Ju­goszláviai Magyar Művelődési Tár­saság, Újvidék); Dupka György- Korszun, Alekszej: Ä „malenykij robot” dokumentumokban (Inter­mix, Ungvár); Löwith, Kari: Világ- történelem és üdvtörténet (Atlan­tisz); Vermes Géza: Jézus és a juda­izmus világa (Osiris). Tanulmányok •>$V'°o ' 111 ő hály: Só­hajok hídja (Magve­tő); Kosáry Domokos: A chil- lőni fogoly (Belvárosi); Krasztev Péter: Mítosz, semmi más (Sene­ca); lengyel László: Mozgástér vagy kényszerpálya (Helikon); Pomogáts Béla: Között (Felsőmagyarország); Tandori Dezső: Kész és félkész ka­tasztrófák (Magvető); Tábor Ádám: A váratlan kultúra (Balas­si); Tolnai Ottó: Rothadt márvány (Kijárat). irodalomtörténet Bori Imre: írók, események, jelen­ségek (Fórum, Újvidék); Czine Mi­hály: Németh László eklézsiájában (Püski); Erdélyi Pál: Jókai útja a bölcsőtől a babérig (Kaíligram, Po­zsony); Merre, hogyan?” Tanulmá­nyok Pilinszky Jánosról (Petőfi Iro­dalmi Múzeum); Pilinszky János: Összegyűjtött levelei (Osiris); Ru- land, Richard-Bradbury, Malcolm: Az amerikai irodalom története Benda, Ju­lien: Az írástudók árulása (Fekete Sas); Constant, Benjamin: A régiek és a modernek szabadsága (Atlantisz); Ipoly Ar­nold: Magyar műtörténeti tanulmá­nyok (Holnap); Karácsony Sándor: A cinikus Mikszáth (Hét Krajcár); Popper, Karl R.: Megismerés, tör­ténelem, politika (AduPrint); Vár- konyi Nándor: Az ötödik ember III. (Széphalom). erjesztés B. Kovács András: Szabályos ki­vétel (Kriterion, Kolozsvár); Bre­uer János: Kodály (Mágus); Hen- nezel, Marie de: A meghitt halál (Európa); Ottlik Géza-Keisey, Hugh: Kalandos hajózás a bridzs is­meretlen vizein (Európa); Szema- dám György: Apokrif lények en­ciklopédiája (Csokonai); Művészet A magyar művészet képeskönyve (Corvina); Csillag Pálné: A boldog művész képeskönyve (Kossuth Ki­adó).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom