Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-04 / 78. szám
1997. Április 4»« Péntek Kultúra ESZAK-Magyarország 5 Rákóczi-nap Borsi (ÉM) - II. Rákóczi Ferenc születésének 321. évfordulója tiszteletére rendez ünnepséget a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság - Borsi - Észak-magyarországi Regionális Szövetsége április 6-án, vasárnap délután 1 órától Borsiban a kultúrotthon előtt. A résztvevőket Csoóri Sándor, a Magyarok Világ- szövetségének elnöke köszönti. A munkácsi II. Rákóczi Ferenc Irodalmi Kör nevében Vaszócsik Lászlóé, a sárospataki Rákóczi Ferenc Múzeum nevében Jósvainé R. Dán- kő Katalin, a Rákóczi Szövetség nejében Halzl József, a sátoraljaújhelyi Városvédők Egyesülete nevében Brösztl Gyula, a szatmárnémeti Kölcsey Kör nevében Muzsnay Ár- Pád mond köszöntőt. A műsorban közreműködik Nagy Csaba tárogatóművész, a sátoraljaújhelyi Dohánygyári Zenekar, a királyhelme- c> gimnázium, a téglási és a borsi általános iskola. Debreceni fotók Miskolc (ÉM) - A debreceni Fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás ma, pénteken délután 5 árakor Miskolcon a Fotógalériában (Győri kapu 27.). Nagy Hedvig képei Miskolc (ÉM) - Nagy Hedvig festőművész alkotásiaból nyílik kiállítás április 7-én, hétfőn délután 4 árakor Miskolcon a Mini Galériában. Az április 30-ig látogatható tárlatot Dusza Éva, a Miskolci Galéria igazgatóhelyettese ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Nagy Hedvig olajfestményei zömében nyugalmat árasztó tájképek. Grafikái, kollázsai mozgalmasabbak, a különböző karakterű anyagok játékos egymásmellettiségét, illetve ütközését szemléltetik. Kodályra emlékezlek Mezőkövesd (ÉM) - Kodály Zoltán zeneszerző, pedagógus halálá- nak 30. évfordulója alkalmából szervezett közös éneklést a mezőkövesdi Bárdos Lajos Ének-Zenei Általános Iskola a város és vonzás- körzetének iskolái, énekkarai részvételével. A mezőkövesdi Közösségi Máz színháztermében március 21- ®n tartott emlékhangversenyen Cserépfalu, Bogács, Mezőkeresztes, '^zentistván általános iskolásai, a Mezőkövesdi Szent László Gimná- zmm énekkara és a Városi Zeneiskola tanulói vettek részt. A mi városunk Miskolc (ÉM) - A mi városunk (Emberek - házak - természeti környezet) címmel rajzpályázatot hirdet Miskolc ünnepe alkalmából u MTESZ Tudomány és Technika Háza (Miskolc, Görgey A. u. 5.). A Pályaműveket 50-70 centiméteres tehér vagy fekete karton kereten belül tetszés szerinti nagyságú, szabadon választott technikával lehet elkészíteni. Beküldési határidő: április 30. A szakmai zsűri által legjobbnak ítél alkotásokból a Tudomány és Technika Háza galériájában május 11-én nyílik kiállítás. Mikkamakka-rajzok Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház rajzpályázatot hirdetett óvodás és iskolás gyerekeknek A hétfejű tündér című mesejáték Kapcsán. A színházi emlékek és élmények alapján készült művekből *°állítást is rendeznek, és természetesen értékes díjakat adnak ki, “ébb kategóriában. A pályamunkádat április 18-ig várják a következő e«nre: Miskolci Nemzeti Színház, Miskolc, Déiyné u. 1. 3525. Rockfesztivál ^ajószentpéter (ÉM) - Pénzdíjas ^ockfesztivált rendeznek április 12- rjb szombaton Sajószentpéteren a Művelődési Házban. Jelentkezni április 10-ig a Művelődési Ház irodájában (Sajószentpéter, Sport u. ,)> vagy a (48) 345-815-ös telefon- számon lehet. A versenyen a közönség dönti majd el, melyik a legjobb zenekar. Önállóság és magárahagyatottság Nemzetközi pedagógiai tanácskozás a szikszói iskolában Elhozták városuk prospektusait is a tanácskozásra a meghívott iskolák képviselői, és a pedagógiai tapasztalatok mellett elviszik Szikszó és Borsod-Abaúj-Zemplén megye hírét is Fotó: Jármy Loretta Szikszó (ÉM - FG) - A meghívott iskolák bemutatkozása után az iskolai önállóság volt a tegnap kezdődött szikszói pedagógiai tanácskozás első napjának a témája, de az önállóság mellett sok szó esett a határainkon túli magyar iskolák ma- gárahagyatottságáról is. A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium Szakképző és Általános Iskola második alkalommal ad otthont a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatával közösen szervezett nemzetközi pedagógiai tanácskozásnak. A házigazda iskola meghívására eljöttek Szikszóra a németországi, dániai testvériskolák képviselői, valamint a kassai és a szovátai magyar tannyelvű iskolák küldöttei, az amerikai oktatási rendszer sajátosságairól a helyi iskola vendégtanára tart előadást. Az első napon közel harmincán hallgatták meg az iskolák bemutatkozását, majd minden vendég az iskolai önállóság elvének megvalósulásáról beszélt. A dániai, németországi, amerikai sajátosságok elsősorban a kitekintés, az ismeretbővítés miatt voltak érdekesek a pedagógusok számára, viszont a határainkon túli magyar iskolák küldötteinek jó alkalmat adott ez a tanácskozás a tapasztalatcserére. Már az bemutatkozáskor is kiderült, hogy a leginkább a magyarokat, különösen a Romániában és Szlovákiában élő magyarokat érdekli, hogyan működnek a kisebbségi lét keretei között az iskolák, milyen segítséget kapnak az anyaországtól, visszatérnek-e szülőföldjükre a felsőfokú tanulmányaikat Magyarországon végző fiatalok. Mint mondták, nagyon sokan maradnak itt. Ezen úgy lehetne változtatni, hallottuk a kassai pedagógusoktól, ha erősítenék a nevelést, ha meg tudnák értetni a fiatalokkal, hogy otthon van rájuk igazán szükség. De talán akkor is többen térnének haza, ha megfelelő lenne az értelmiség javadalmazása. A nemzetiségi oktatás magárahagyatottságának jó ellenszere lehet egy-egy ilyen találkozó, szakmai tanácskozás. És jó példaként említették, hogy a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatot működtet Kassán. A tanácskozáson ma az iskola- szerkezetről, az egyes iskolatípusok közötti átjárhatóságáról lesz szó, majd az oktatás tartalmi szabályozásáról, a tantervek sajátosságairól tartanak előadást a meghívott pedagógusok. Holnap megyénk nevezetességeivel ismerkednek meg a konferencia résztvevői. A filmnek is fel kell támadnia Pörös Géza filmesztéta a mai lengyel filmről és Kieslowskiról ZSIDAI PÉTER Miskolc (ÉM) - A hetek óta zajló Polonia express nevű lengyel kulturális rendezvénysorozattal párhuzamosan a Magyar Televízió kedd esténként a legújabb lengyel filmekből válogat. Ezek világáról és az egy évvel ezelőtt elhunyt Krzysztof Kieslowskiról beszélgettünk Pörös Géza filmesztétával, aki a miskolci lengyel filmhéten is hasznos útbaigazítással szolgált a közönségnek. □ A ’90-es évek lengyel filmjei mennyiben különböznek az előző idők alkotásaitól? • A mai lengyel filmgyártásból még mindig igen jelentős súllyal veszi ki részét az idősebb nemzedék, például Barbara Sass-Zdort, Kutz, Wajda, Zanussi. Az ő világképük, már életkoruk miatt is, az utóbbi időben nem változott jelentősen. Az a fajta humanitás, amit ók az előző rendszerben is képviseltek, és ami egyáltalán nem volt azonos a kommunizmussal szembeni gyűlölettel, mind a mai napig él bennük. Zanussi például abban a kivételes helyzetben van, hogy sohasem kellet fejet cserélnie, mert filozófiai alapon tagadta a marxizmust és egyáltalán mindent, ami rossz. Nem véletlenül nevezték öt moralistának. Aki etikai megfontolások szerint készít filmeket, annak a rossz ugyanúgy rossz marad a kapitalizmusban, mint volt a szocializmusban. Ebben tehát nincs változás. □ A szemléletmód, a témaválasztás tekintetében történt-e változás? • Történt változás. Hasonlóan más közép-európai országokban élő kollégáikhoz, a lengyel filmesek számára is egyre fontosabbá válik, hogy minél több nézőt szólítsanak meg képeikkel. Az amerikai filmek világméretű térhódítása idején a kis országoknak - közéjük sorolom Magyarországgal együtt Lengyelországot is - el kell tanulniuk a sikeres film készítésének titkát. Nem arra gondolok, hogy ítélkezés nélkül kellene átvenni a hollywoodi mintákat, hanem arra, hogy a saját mítoszainkban, történelmünkben, mindennapjainkban kellene felfedezni olyan témákat, amelyeket moziképessé tudunk tenni. Ezek előhívhatnák a közönség érdeklődését a nemzeti filmgyártás iránt, és bizonyíthatnák, hogy nem kevésbé érvényes az általuk képviselt világ, mint az, amelyet amerikai filmek mutatnak. □ Eddig nem volt jellemző a szándék, hogy a filmekkel, felhívjuk a. figyelmet saját kultúránkra ? • A filmesek kissé ellustultak, nem tartották igazán fontosnak, hogy sok ember üljön be a moziba. Számomra csak akkor lehet igazán jó egy film, ha a rendező közben meghal és újra feltámad, úgy érzi, éle- te-halála múlik azon, hogy a filmje a számára megfelelő formában életre keljen. Bizony volt idő, amikor anélkül lehetett filmet készíteni, hogy fontos lett volna, megnézik-e. Sok érvénytelen, rossz film készül ma is. Természetesen nagyon nehéz átállni, egyik pillanatról a másikra elhatározni, hogy jó, nézhető mozit fogok csinálni. Ä hagyományokat nem volna szabad semmibe venni, de mindenképpen újra kell gondolni. □ A lengyeleknél történnek kísérletek a közelmúlt, az új társadalmi jelenségek feldolgozására ? • Vannak erre példák, ám olyan kiemelkedő teljesítményről, amely kiválóan mutatta volna be a ’70-es, ’80-as éveket, nem tudok beszámolni. Ugyanakkor Kieslowski filmjei, a Tízparancsolat, a Három szín-trilógia a lehető legpontosabban dolgozta fel a jelenünket. □ Azért ezek a külföldön készített filmek inkább franciásak voltak, mint lengyelek. • Nem, ez nem igaz, annak ellenére sem, hogy valóban francia pénzekből születtek. Sok kritikus franciának gondolja őket, mert francia helyszíneken, francia színészekkel játszódnak. Kieslowski számára csak egy valami volt fontos, hogy a saját belső világa, erkölcsi értékrendje kerüljön a celluloidra. Számára irreleváns volt, hogy kikkel és hol forgatta filmjeit. Kieslowski nem alkudott meg, sohasem készített úgynevezett europuding műfajhoz tartózó filmeket, s ebbe aztán bele is rokkant. Az általa következetesen képviselt világnézet, mely problémaérzékenységét is áthatotta, mélyen lengyel gyökerű. □ Mire gondol, amikor a probléma- érzékenységét említi? • Elsősorban az etikai kérdésekre. Gondoljon a trilógia középső darabjára, a Fehérre, amely történetesen Lengyelországban játszódik. Vagy a Veronika kettős életére, amely metafizikai ráérzésekhez vezet. Kieslowski filmjei mindig egyetemes problémákat feszegetnek, és a látásmód ahogy ezeket kibontja, a lengyel kultúrából táplálkozik. Kieslowski a nyugaton készített alkotásai előtt sem volt más. Mindössze annyiban változott, hogy a ’80-as évek végén abbahagyta a dokumentumfilmezést, mert már nem tartotta valószerűnek és termékenynek. Úgy gondolta, kitalált történetekbe fogalmazva mélyebb igazságokat tud a felszínre hozni, mint ha a kamerával egy valóban létező emberre közelít. Ráadásul a dokumentumfilm sajátosságához tartozik, hogy szereplőjének a sorsát nem lehet félbevágni, továbbra is nyomon kell követni. Ellenkező esetben nem lesz hiteles az ábrázolás. Mivel rendkívül érzékeny ember volt, erkölcsi kételyeket okozott benne ez a tudat, s egy idő után hamisnak találta a saját dokumentumfilmjeit - amelyek ennek ellenére természetesen nagyon jók voltak. □ Kelet-Európábái miért éppen neki sikerült világszerte ismert és kedvelt filmrendezővé lennie? Talán a francia filmiparban való részvételnek köszönheti? • Valószínűleg azért, mert nagyon fontos dolgokat mesélt el az emberekről. Olyan dolgokat, melyek bármely kellő érzékenységű mozinézó számára könnyen átélhetőek. Bölcs és boldog volt Bracko István Huszonötödik esztendeje annak, hogy meghalt. Brazília őserdejében, a Donna Emma völgyében alussza örök álmát, a maga teremtette, nevelte, szeretett kertjében. Lénard Sándornak hívták, s körülbelül annyi időt töltött Magyarországon, mint egy általános iskolás gyermek. Mégis: csodálatosan beszélte és művelte Arany János nyelvét. Budapesten születetett 1910-ben. Bécsben szerzett orvosi diplomát, aztán Olaszországban élt, majd 1951-ben Brazíliában telepedett le. író, költő, műfordító, zenész, az erdei emberek istápolója volt. És bölcs és boldog. Távol a világ zajától, a párálló, zöld messzeségből küldte üzeneteit. Csodálatos egyéniség lehetett. Olyan, aki nemcsak műveivel, hanem életével is élni tanít... Későn ismertük meg, későn ismertük föl páratlan talentumát. Először sokan idegennek, külföldinek hitték. Első hazai publikációi után írta Veres Péter: „Igazi író, nagy szellem, és bölcs, tiszta embernek érzem. Szégyellje magát a süket és vak magyar sajtó és könyvkiadás, mely olcsó sikerembereket prezentál nekünk...” Aztán sorra jelentek meg itthon is a könyvei. Összegyűjtött munkáinak kötete (Völgy a világ végén és más történetek) 1973-ban - Szerb Antalné gondos szerkesztésében - látott napvilágot. Amerigo Tot szobrot készített róla, a magyar olvasók körében páratlan népszerűségre tett szert. Pedig neve már korábban is szerepelt a világlapok címlapján. Szenzációszámba ment a latinra (!) fordított Micimackó, az először angolul publikált önéletírás (Völgy a világ végén), s az olasz irodalmi sza- kácsköny (Római tál). Tucatnyi nyelven beszélt, műveit ó fordította németre vagy magyarra. Barátaival és tisztelőivel portugálul, franciául és norvégul cserélt eszmét. Bravúros tette volt, hogy megnyerte a Sao Pauló-i televízió Bach-versenyét. Saját magáról így ír: „Soroljam fel foglalkozásaimat? Voltam kukta, mértem házról házra vérnyomást, voltam a római Magyar Akadémia orvosa, koldultam a Vezúv festői táján, s Machiavelli szőlőhegye tövében, mint az amerikai hadsereg antropológusa csontvázakat raktam össze apró darabkákból... írtam még művészettörténeti, archeológiái, orvosi disszertációkat a Biblioteca Nazionale téglafalai mögött, meg a vatikáni könyvtárban... Egy ideig két zongorán játszottam egy bankigazgatóval vacsoráért... Én voltam az ebtenyésztők első, háború utáni kongresszusának fordítója. Egy börtönőr egyszer elküldött egy isiászban szenvedő zsebtolvajhoz, aki továbbajánlott betörőkörökben. Kezeltem egy püspök visszereit, egy rendőrfőnöknek lúdtalpbetétet rendeltem... És kezeltem egy, a Szentszékhez akkreditált követ disznóját is... Brazíliában, mint egy ólombánya mindenes orvos kezdtem.” A világjáró, sokat próbált magyar huszonöt éve halt meg. Sírjánál olyan emberek mondtak tisztességes imát, akik aligha tudhatták, hogy a kor egyik legnagyobb humanistája nyugszik a páfrányok alatt. „Tárlat A „megtért” alkotó Kazincbarcika (ÉM) - Landenberger István képzőművész alkotásaiból látható kiállítás Kazincbarcikán a Kisgalériában (Egressy út 35.). Landenberger István nyugdíjas alkotó, valaha föld- és bányaméróként dolgozott. Rajzolni tízéves korában kezdett, középiskolásként a Miskolci Művésztelep Szabadiskolájában többek között Seres Jánostól, Lukovszki Lászlótól tanult. Nagyven éve Kazincbarcikán él, és megalapítása óta, bár nem folyamatosan, de tagja az Izsó Miklós Képzőművészeti Körnek. 1968-ban új kifejezési formát választott, fotózni kezdett. Mind képzőművészeti alkotásaival, mind fotóival hazai, valamint nemzetközi pályázatokon is szerepelt. Önálló fotókiállítással először 1977-ben mutatkozott be. 1990-ben a Sárospataki Népfőiskola biztatására érdeklődése újra a képzőművészet felé fordult. A munkáiból rendezett gyűjteményes kiállítást a kazincbarcikai Kisgalériában május 3-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Landenberger István: Tihanyi utca
