Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-28 / 98. szám

1997o Április 28.« Hétfő Levelezés, Szólástér ÉSZAK-Magyarország 5 __Szólástér T úlfizetés és hálapénz nélkül is odaadóan Az elmúlt hetekben kórházban voltam két alkalommal is, ahol nemcsak diagnosztizál­ták a különböző betegségeket, de anyagi vi­szonzás és hálapénz reménye nélkül is minden beteget lelkiismerettel kezeltek. (Hiszen azt egy orvos sem tudja előre, hogy kap-e anyagiakban kifejezett köszönetét a lelkiismeretes munkájáért.) Nekem az a ta­pasztalatom, hogy akár elismerjük, akár alábecsüljük az egészségünk visszaadása érdekében dolgozókat; az orvosok, az ápo­lók, az ápolónők minden tőlük telhetőt jó­szándékkal megtesznek még akkor is, ha a jövedelmük messze elmaradt és elmarad mind a napig is az érdem szerinti összegtől. Azt is megfigyelhettem, hogy többnyire idős emberek kerülnek tartós, kórházi ápo­lásra, akik a kis nyugdíjból paraszolvenciát nemigen tudnak adni, még ha értékelik is az értük hozott áldozatos orvosi munkát. A fiatalok viszont még betegen is dolgoznak, hiszen állásuk megszűnésétől jogosan fél­hetnek. Talán ezért van az, hogy nagyon sok a középkorú elhalálozás, mivel a beteg­séget az állandó félelem miatti stresszha­tás csak súlyosbítja. Kik azok a lelketlenek vagy túl egészsé­gesek a legfelsőbb fórumon, akik igaz szó­val nem állnak az egészségmegóvást vagy visszaszerzést biztosító egészségügyi dolgo­zók bérrendszerének optimális rendezése mellé - vagy éppenséggel hallgatnak róla?! Netán arra gondolnak, hogy kiegészítik az érintettek jövedelmét a betegek? Nos, ez csak egy teória, amit könnyen meg lehet ingatni. Hiszen a gyógyítókra szorulók zö­me (!) egyre nehezebb anyagi körülmények között él, így egyáltalán nincs miből adnia. A tehetősebbek pedig?! Binder Ivánná Tiszaújváros „Nem akarunk veszekedést, de még vitát sem” A Miskolci Katolikus Gimnázi­um fel kívánja venni a Fráter György nevet.-A közelgő név- változtatásnak sokan örülnek. Elsősorban azok a régi öregdiá­kok, akik az 1950-ben hatalmi szóval, egyik napról a másikra megszüntetett Fráter György Gimnázium növendékei voltak. A mai Földes Ferenc Gimná­zium egykori és mai növendé­kei és tanárai úgy tűnik, sértő­nek érzik ezt a névváltoztatást. A kívülállók, az emberek nagy többsége pedig értetlenül áll a hírek hallatán. Nagyon is átérezzük, hogy nem vitákra és veszekedésekre van szüksé­günk, hanem összefogásra, egyetértésre és békességre. A béke alapja pedig az igazság. Mi az igazság ebben a Föl­des-Fráter vitában? Először is senki nem vitatja, hogy a Földes Ferenc Gimnázi­um az ország egyik legjobb ta­nulmányi eredményét felmuta­tó gimnáziuma. Az elmúlt negyven évben a városban és a régióban élő sok katolikus szülő is ide íratta be gyermekét, töb­bek között az én két gyerme­kem is itt érettségizett. Az isko­la egykori növendékei joggal büszkék az iskolájukra és ra­gaszkodtak mindeddig az isko­la nevéhez is. Ugyanígy meg kell érteni akkor azokat is, akik a kommu­nista hatalomátvétel előtt a Fráter György Katolikus Gim­názium növendékei voltak. Sze­rették és szeretik, értékelik egykori iskolájukat, azt az isko­lát, melyet P. Kelemen Didák minorita atya alapított 1729- ben, melyet a minoritáktól 1886-ban a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap vett át és tar­totta fenn 1948-ig, az államosí­tásig. Büszkék voltak és va­gyunk az 1911-ben elkészült „pirostéglás” épületre is, melyet a város és a megye hozzájárulá­sával szintén a Katolikus Ta­nulmányi Alap építtetett. Meg kell érteni: mindmáig sérelme­zik azt, hogy ezt a történelmi előzményeiben értékes iskolát úgy szűntették meg nevében és szellemiségében, hogy sem ta­nárt, sem diákot meg nem kér­deztek, rájuk nem voltak tekin­tettel egy percig sem. A Miskolci Katolikus Gim­názium azzal, hogy felveszi Fráter György nevét, ezt az igazságtalanságot is orvosolni akarja. De jelezni akar egy et­től fontosabb dolgot is. Azt, hogy Miskolcon a katolikus ok­tatás és nevelés évszázados előzményekre nyúlik vissza. A Katolikus Gimnázium a katoli­kus keresztény szellemiséget akarja érvényesíteni és folytat­ni, amelyet a hajdan volt Frá­ter György Gimnázium nagyon komolyan vett és megvalósított. Ezen a ponton találkoznak iga­zában a régi fráteres növendé­kek és a mai Katolikus Gimná­zium tanárai. Az a felfogásunk, hogy az oktatás, a tudás magas színvonala mellett éppen olyan fontos - ha nem még fontosabb -, hogy a keresztény világné­zetet és erkölcsi felfogást tud­juk továbbadni a következő nemzedéknek. Nem mint is­meretanyagot, hogy ilyen is van meg sok más is, hanem mint az életünket meghatáro­zó tényezőt. Az, hogy ide jutott ez az ország ahol van, az an­nak köszönhető, hogy ez az er­kölcsi rend, és egyáltalán sem­milyen erkölcsi rend nem érvé­nyesül a közéletben. A név felvételével ezt az el­kötelezettséget vállalja a Kato­likus Gimnázium, vállalják ta­nórai, ebben segítjük és támo­gatjuk őket mi, régi fráteres di­ákok. Ebben a szellemben meg­értnek, toleránsak akarunk len­ni minden érték és felfogás iránt és nem provokálunk. Nem akarunk veszekedést, de még vitát sem. Ferenci Tibor fráterista öregdiák Jó hírnevéhez méltóan a TIT ismét meghir­dette a Magyar Nyelv Hetét. A rendezvény­sorozat mindig nagy figyelmet keltett, mert nyilvánvaló volt és napjainkban különösen az, hogy veszélyben van a magyar nyelv. Offenzívát kell kezdenünk széles társadal­mi méretekben nyelvünk védelmében. Eb­ben segítenünk kell a határainkon kívülre- kedt magyarokat is. Fájdalmas tényként tudomásul kell vennünk, hogy minden ha­logatás veszélyezteti nyelvünk tisztaságát. Már nemcsak a hazánkkal határos terüle­teken igyekeznek rafinált törvényekkel és sok más átlátszó módon korlátozni és sor­vasztani a magyar nyelvet, de immár né­hány év óta hazánkon belül is megsokasod­tak a veszélyek. Segítene ezek leküzdésé­ben természetesen egy sikeresen megvaló­sítható, nyelvünket védő törvény is, de je­lentősebbnek tűnik nyelvi önvédelmünk ér­dekében az a szerep, amit a független szer­vezeteknek kell felvállalniuk hazánkban éppen úgy, mint határainkon túl. Egyetlen percre sem szabad felednünk: „Nyelvében él a nemzet”. Ha elsorvad a nyelvünk: elhal a nemzet is. Ezt jósolta, jövendölte annak idején Herder német költő is. Örömünkre és szerencsénkre nem lett igaza és a jövő­ben se legyen. Idegen nyelvű feliratok úton-útfélen Fotó: DK Aki magyarnak vallja magát, bizonyít­sa magyarságát azzal is, hogy magyarnak neveli gyermekeit, unokáit s a nevelésben döntő fontosságot kapjon a szép magyar nyelv ápolása. Az új társadalmi rendszer­ben minden olyan hozzánk közelálló ésszerűt fogadjunk el és támogassunk, ami hazánkat erőteljesen igyekszik fel­zárkóztatni az európai kultúrához, de utasítsunk el mindent, ami veszélyezteti és sorvasztja népünk szellemi erejét. Nem elég a már veszélyessé vált angliciz- mus ellen fellépni, de olyan francia, né­met, olasz kifejezések, reklámfeliratok, szóhasználatok ellen is, amelyeknek meg­vannak nyelvünkben a magyar megfele­lői. Elszomorító a tévében, városainkban az idegennyelvű feliratok látványa. Ebbe nem nyugodhatunk bele! A sikeres cselek­vésnek ezer módja van. Legdöntőbbek azonban a családok, az iskolák, az egyhá­zak tennivalói. Végezzük nyelvünk védelmi tennivalóit ági', hogy közben tiszteletben tartjuk és se­gítjük a hazánkban éló nemzetiségeink nyelvi kultúrájának ápolását is. Fülöp Gyula Sály Tipikus vagy nem tipikus? A közismert legenda szerint a bibliai Szodoma vesztét az okozta, hogy nem lehetett benne tíz igaz embert találni. Ez akkor jutott az eszembe, amikor arról olvastam, hogy a jászberényi hűtőgépgyár növelni szeretné a termelését. Ezért már jó ideje keres, de nem talál széles e hazában 10, azaz tíz megfelelő szakmunkást. így kénytelen lesz az utánpótlásról-fel- töltésről idegenből gondoskodni. Igaz, emiatt nem kell a kénköves esőtől rettegnünk, legfeljebb egy kissé magunkba szállnunk. Csak a töredékét próbáljuk felidézni annak, amit általában és konkrétan felháborodott hangon és átkozódva e témáról eddig leírtak és elmondtak. Mindössze arról van szó, hogy keresnek valahol az országban olyan szakmunkásokat, akiktől precíz, pontos, lelkiismeretes munkát várnak el az európai normáknak és gyakorlatnak megfelelően. Erre kiderül, hogy szaktudás és munkamorál tekintetében senki nem maradt fenn a rostán, amelyiket véletlenül se tévesszünk össze azzal a bizonyos szociális háló­val. Az „egy cseppben a tenger” tipikus esetével állunk szemben. Lehet róla vitatkozni, hogy kik és hol rontották el. Nevelési problémákról, az el­méleti és gyakorlati képzés hiányosságairól, vagy a „vad” kapitalizmus farkastörvényeiről van-e szó. Az viszont kétségtelen, hogy az ilyen és eh­hez hasonló malőrök nehezítik legjobban előrehaladásunkat az Európa felé vezető úton. Kiss József, Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve eseten­ként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hang­vételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Tisztázó adatok Nem egyházellenes államo­sítás volt - írja az április 21-i Szólástér rovatban Ap­ró Zoltán. Levelére néhány mondatban reflektálnék. 1886-ban (és nem 1883- ban) megerősödött a már 1776-tól a Tanulmányi Alapból működtetett Mis­kolci Királyi Katolikus Gimnázium királyi katoli­kus jellege. Véleményem szerint az 1948. évi államo­sítás egészen más volt! Egyházellenes, népellenes, hiszen hivatalosan meg­fosztotta katolikus vallási jellegétől és fenntartójától ezt az iskolát is. Engedtessék meg né­hány további helyesbítés, valamint rövid fogalomma­gyarázat. Tanulmányom pontos címe (ellentétben a levélben feltüntetettel): A miskolci katolikus fiúgim­názium története, amely nem a Földes Ferenc Gim­názium Évkönyvében, ha­nem A miskolci Földes Fe­renc Gimnázium 425 éve című kötetben (Miskolc, 1985.) jelent meg. Egyéb­ként nem 1948-ig, hanem 1950-ig volt Fráter György­ről elnevezve a gimnázium. Valamennyi tisztelt ol­vasó figyelmébe ajánlom az iskola nevét közvetlenül az államosítás előttről, az 1946/47. tanévtől. Egyúttal világossá téve a fenntartó nevét is: A Magyar Katolikus Ta­nulmányi Alap Miskolci „Fráter György” Gimnáziu­ma. A fenntartó, működte­tő alap azonos az 1776-ban Mária Terézia rendelkezé­sére létrehozott, katolikus oktatási intézményeket működtető, eredetileg kato­likus egyházi vagyonrész­ből kialakított alapít­vánnyal. Mádai Gyula Miskolc Szerkeszti: Bodnár Ildikó Tiltás, a busz takarásában Mozgáskorlátozott nyugdíjas­ként szinte minden vasárnap a 15-ös autóbusszal Ómassára utazom a Majálisparkból dél­előtt 9 óra 45 perckor induló au­tóbusszal. Valahol az ómassai út közepén útleomlás lassítja a közlekedést már hosszú ideje. Az útszűkületben - amely be­láthatatlan kanyart is magában foglal - nagyon helyesen vil­lanyrendőrrel szabályozzák a szembejövő forgalmat. Hát ak­kor mi a baj? Elsősorban is az, hogy az útrekonstrukcióra nincs pénz (vagy akarat), de in­kább maradjunk a mostani szi­tuációnál. Amikor az autóbusz megáll a piros jelzésre, méreté­nél fogva akaratlanul is elta­karja a mögötte haladó - az út­vonalat kevésbé vagy egyálta­lán nem ismerő - elől a lámpát. S mindezt olyan helyen, ahol még teljes szélességű az úttest. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a leálló busz mögött hala­dó személyautók valamelyike előzésbe kezd, mire rádudál (jó­indulatból, bosszúságból?) a so­főr. Am az úrvezető csak ekkor döbben rá, hogy az egész miért történt. Hiszen csak a nagy kék busz mögül kihajtva észleli a szembejövő forgalmat, ami akár végzetes találkozással végződ­het. Ennek a balesetveszélyes helyzetnek a feloldására lenne egy javaslatom. A közlekedési lámpát a mostaninál magasabb helyen kellene elhelyezni, hogy azt mindenki érzékelhesse. Akár a mostani megmagasítá- sával, akár egy utat keresztező, levegőben kifüggesztett megol­dással. Josovits Endre Miskolc Nagyothallók kirándultak Jól sikerült kirándulást rendeztek április 19-én, szombaton a Sike­tek és Nagyothallók Megyei Szövetségéhez tartozó dédestapolcsá- nyi nagyothallók. Közösen főztek bográcsgulyást, ami a jó levegő és a jó étvágy hatására mind el is fogyott. A kirándulás megrendezé­sét támogatta és segítette Lezák Zoltán, a nagybarcai sütőüzem ve­zetője és Obrusánczky Zsolt, dédestapolcsányi gombatermesztő is. Viszlát Miklós Dédestapolcsány Felháborító rendelkezés Örömmel olvastam az április 14-i Észak-Magyarországban a „Receptíró gépek lettünk” című cikket, mely a Nootropil gyógy­szercsoportba tartozó 5 típus felírásának körülményességé­ről szól. Örten évesen már évek óta agyi keringési problémával küszködök, fél évenként 10 na­pos infúziókúra, rengeteg gyógy­szer, közöttük a Nootropil is, ami megítélésem szerint nagyon jó. III. kerületi lakosként a Diós­győri Kórházhoz tartozók, és ott találtam meg a nekem megfele­lő, betegségemet jól ismerő or­vost is. Ő azonban nem írhatja fel a Nootropilt, csak 50 %-os kedvezményre, ami 60 db esetén (egy havi adag) 990 forint, nem beszélve a vérnyomáscsökken­tőkről meg a többi medicina ma­gas költségéről. Egyetértek Sági Ilona főorvosnó - akit nagyon jó szakembernek tartok - azon gondolatával, miszerint: ha egész nap gyógyszereket ír fel, a kórházban fekvő betegekre és az intenzív gyógyításra már ideje sem marad. Nagyon jó ötletnek tartom a cikkben ja­vasoltakat: a háziorvos vagy legalábbis minden kórház idegosztályán felírhassák 90 %-os kedvezménnyel ezt az or­vosságot. Végezetül: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár el­gondolkodhat az újságban leír­takon, mert ezzel a rendelettel lehet, hogy sokkal többet árt, mint használ önmagának. Szabó Józsefné Miskolc ■J p s* !>4p­K s ■ p Ne 12C *■ y f\~ Nem mindegy, hogy milyen receptre írják fel... Fotók: lármy Loretta Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatá­ban hétfőn, szerdán és pénteken de. 10-től du. 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. r* k * IS l “ Nyelvtörvény és önvédelem - a magyar nyelvért

Next

/
Oldalképek
Tartalom