Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-26 / 97. szám
Április 26., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III □ A HALLATLAN zaj nagyon is HALLHATÓ- El kell fogadni, hogy a hivatalok malmai lassan őrölnek - teszi hozzá Raisz Gyula. - Eddig is számtalan módon próbáltunk hatni az illető cégre, hogy találjon megoldást, de legalábbis értesítse a lakosságot a rendkívüli zajkibocsátások idejéről. A bírságoláson kívül azonban nekünk nincs más eszközünk, az pedig kérdéses, hogy a bírság milyen motivációt jelent a szabály- sértőnek. A panaszosok viszont nem csak hozzánk fordulhatnak: kérhetnék az önkormányzat, a tisztiorvosi szolgálat segítségét, hivatkozhatnak egészségkárosodásra és így tovább. Nehezítette a helyzetet, hogy az elmúlt időszakban változott az üzem tulajdonosa is, már a DAM Kft. energiaszolgáltató kft.-jéhez tartozik a gyár.- Évről évre egyre progresszívabb bírságot szabunk ki, de nem tudni, ez mikor válik a DAM számára „elviselhetetlenné”. A technológia átalakítására viszont aligha lesz pénze saját erőből; arra még nem volt példa, hogy hasonló esetben a hatóság élt volna a jogilag létező lehetőséggel, hogy tudniillik bezárassa az üzemet. Az igazi megoldást talán az jelentené - véli Benke József zajvédelmi felügyelő -, ha összefogna a gyár, az önkormányzat, az ÁNTSZ meg a felügyelőség, és különféle alapokból megpróbálná összegyűjteni a szükséges összeget, ami a környezetvédelmi beruházáshoz kellene. * Az egész kalamajkát, kiváltó rendszeres pokoli zajt az oxigéngyár berendezéseinek, a levegő-szétvá- lasztó egységnek, illetve a hőcserélőnek a működése, váltása okozza: ez állandó zúgást jelent, valamint ürítésnél, tisztításnál, újraindításnál további fülsértő hangokat - derül ki Varga József blokk- kezelő magyarázatából. A zajkibocsátás 1980 óta állandó, illetve kismértékben csökken időnként. Amikor a gyár ideépült, ez a rész még ipari övezet volt, aztán kerültek a környékére a lakóházak. 1984 előtt nem is volt még szabályozás, azóta viszont folyton szigorodnak a határértékek. Egy-egy új érték megállapításakor, ami egy vagy két évenként következik be, óhatatlanul átbillenünk a határon - mondja Rónai József, a gyár főművezetője. Tavaly ismét változott az előírás, ezt a cég nem fogadta el, fellebbezett; most várják a fejleményeket. Az üzem irányítója szerint „ha az oxigéngyárat megállítják, megáll a kohászat is.” A csendesebb technológia kialakításához viszont milliárdok kellenének. Esetleg gépekre, falakra tett utólagos szigetelés jelenthetne valamilyen megoldást - vélik a gyárban, de nem tudják, ez lehetséges-e egyáltalán. Rónai József emellett arra is felhívja a figyelmet: - Az általunk befizetett bírságot „elviszik”, „szétosztják”, ahelyett, hogy a probléma felszámolására fordítanák. Nekünk, a gyárnak sem jó ez az egész; pláne, amikor egy lakó ide jön be reklamálni - nem tudunk neki mit mondani... Hogy az üzem települt a lakóházak mellé, vagy az emberek költöztek-építkeztek a gyár szomszédságába - ebben a kérdésben még a városháza főépítészi osztályán sem tudnak igazságot tenni. He- tey Tibor) a városrész területi referense még egy 1968-as Általános Rendezési Tervbe is belepillantott, de már abban is az áll: az egymás melletti területek közül az egyik ipari-, a másik lakóövezetnek minősül. Véleménye szerint a két telek ingatlanjai alighanem párhuzamosan épültek meg az évek során, akkor még jószomszédi” viszonyban. Mára a kapcsolat nyilvánvalóan megromlott... *- Az elmúlt hetekben valóban újra itt tevékenykednek a hatóság emberei - fejezi be a történet idén áprilisig tartó fejezetét Bodnár Béláné. - A gyár továbbra is a régi: zúg, sípol, ahogy csak bír. Tévét nézni továbbra sem tudnak az itt élő családok, de ez a legkevesebb... Egy ember, aki napokban itt méricskélt a házunk előtt a műszereivel, olyasmit mondott, hogy „ez a környék már ipari övezetnek minősül”. Na, még ez hiányzik nekünk... Balogh Attila „...Már több ízben fordultunk Önökhöz panaszunkkal, hogy a DIGÁZ Kft. zajkibocsátása kibírhatatlan a lakásainkban, a Báthory-sori, Gorkij-sori, Ládi-telepi lakásokban...” - amikor néhány évvel ezelőtt leírták ezeket a panaszos sorokat, az érintett utcák lakói még bizonyára hittek abban: az arra illetékes hatóság képes rá, hogy a szabályoknak, törvényeknek érvényt szerezve helyreállítsa lakókörnyezetük elveszett békéjét. Mint kiderült - akárcsak sok más esetben -, hiába reménykedtek. A mókuskerék forog, forog - és ráadásul közben fülsértőén nyikorog...- Tizennégy éve építették fel ezt a gázgyárat, sűrített levegőt palackoznak, vagy valami ilyesmi, nagy beruházás volt a diósgyőri kohászat részéről- kezdte a történetet Bodnár Béláné. - Akkor azt mondták az illetékesek, azért ide telepítették, és nem a Varga-hegyre, hogy ha majd egyszer felrobban, ne az LKM-re... Hanem ránk, a lakóházakra, ezek szerint. Ráadásul, ha amoda viszik az üzemet, egy kilométer csövet is megspóroltak volna, de ez, úgy látszik, nem számított. Eleinte nem is volt különösebb gond; volt zaj, „hallottuk”, hogy működik a gázgyár, de ki lehetett bírni. Hanem aztán... * „...Több alkalommal munkatársaik méréseket végeztek, amelyek eredménye 13-14 dB határértéktúllépés volt (éjjel). 1995 augusztusában némi javulást tapasztaltunk, de aztán fokozatosan romlani kezdett a helyzet: jelenleg az esti órákban, a ki- fiíjások ideje alatt, a televízió hangját sem lehet hallani...” (részlet egy újabb panaszos levélből) *- Egy pár éve aztán „beindultak”... Telefonálgattunk a gyárba, hogy mi van - de tudja, mennyi igazgató, meg főnök volt az elmúlt időszakban; senki nem foglalkozott a problémánkkal. Ez a „hallatlan” zaj 50-60 családot érint itt a környéken, de feljebb, a lakótelepen is hallani . Csupa idős ember lakik errefelé, nekik még elviselhetetlenebb: nem lehet aludni éjjel, nincs egy kis nyugalom hétvégén sem... Az egyik szomszédunk indította el a tiltakozó „akciót”, kezdett ü'kálni a hatóságoknak, a Környezetvédelmi Felügyelőségnek, szerepelt már a rádióban is - be lehetett hallani az adásba a gázgyár hangját -, de reakció az illetékesektől: semmi... * „...nem a szokásos felújítás, illetve üzemszünet alatt tapasztalható zajról van szó, hanem állandó, most már hónapok óta tartó zajkibocsátásról, ami a nyári hónapokban még nehezebben viselhető el, mivel 30 fokos melegben az ablakokat sem tudjuk bezárni...” (részlet egy újabb panaszos levélből) *- Ha, mondjuk, negyedévente volna egy-egy karbantartás, amikor rázendítenek - az rendben is volna, az ember elviselné. Na de ez...? Valóságos dübörgés: amikor a gyár beszívja a levegőt - én legalábbis így képzelem akkor kisebb a robaj, amikor kifújja, akkor a nagyobb. Ez a művelet öt percig tart. Aztán kezdődik elölről... Állítólag valami szűrőberendezésen múlna a dolog, ami időnként elromlik; de beszélik azt is, hogy egyszerűen kiszerelték ezt a szűrőt, nem működik: így biztos olcsóbb. Az olcsóságról meg az jut eszembe, hogy valamikor úgy költöztünk ide, hogy a környék zöldövezetnek számít. De ha mostanában akarnánk eladni a házunkat, nemigen sikerülne: ha akkor jön ki az érdeklődő megnézni, mikor pont a kifuvatás megy és meghallaná — a kriptongyárig szaladna... * „...A DIGÁZ Kft. jogelődje számára zajkibocsátási határértéket írtunk elő, aminek betartását több alkalommal ellenőriztük. 1994 februárjában határérték-túllépés miatt zajbírságot vetettünk ki. A vonatkozó rendelet szerint bírság kiszabása legfeljebb évente ismételhető, ezért jelenleg további szankcionálásra nincs lehetőség...” (részlet az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatójának 1995. januári keltezésű válaszleveléből) *- Az elmúlt években néhányszor kijöttek a hatóság szakemberei, hogy méréseket végezzenek. De... sokszor az volt az érzésünk, hogy mielőtt elindultak, mintha valaki „átszólt” volna a gázgyárba, hogy: jövünk!. Ugyanis a hangszintmérések idején- érdekes egybeesés - az üzem leállt, de legalábbis elcsendesedett. Persze, hogy többnyire a felügyelet vizsgálata negatív (vagyis a határértéken belüli) eredményt mutatott ki. * „...A panasz kivizsgálása során megállapítottuk, hogy a DIGÁZ Kft. környezetében az Általános Rendezési Tervben változások történtek, ezért szükséges ennek megfelelően új zajkibocsátási határértékek előírása. Az érintett területen három üzem - a DIGÁZ, a Linde Gáz Kft. és a Ládi-telep — működik, ezért méréseket végzünk annak eldöntése érdekében, hogy a .szomszédos üzem miatti korrekció’ alkalmazása mely területeken szükséges, mivel a Linde Gáz Kft. a határozat kiadását (1984) követően kezdte meg működését...” (részlet az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatójának 1995. januári keltezésű válaszleveléből) *- Az elmúlt években a panaszok nyomán végeztünk méréseket az oxigéngyámál, természetesen a jogszabályban előírt előzetes bejelentési kötelezettséggel; ezt ugyanis nem lehet kikerülni - mondta még tavaly ősszel Raisz Gyula, a Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóhelyettese. - Három évvel ezelőtt az önkormányzat megváltoztatta a területi besorolását az üzemnek. Márpedig a vonatkozó zajvédelmi határérték alapvetően ettől függ. Szigorodott a szabályozás, csakhogy a cég fellebbezett a döntés ellen. Innentől kezdve nem helyben, hanem a Környezetvédelmi Főfelügyelőségen foglalkoznak az üggyel, a fővárosban. Amíg nincs meg a másodfokú döntés, mi nem bírságolhatunk. A baj az, hogy a „másodfokon” nincs elegendő „zajos” szakértője a központnak, az egész ország ügyeivel nekik kell foglalkozniuk, és nehezen bírnak vele. Nem tudni, mikor lesz határozat az oxigéngyárról, lehet, hogy heteken belül, lehet, hogy sokkal később... * „...1995 április-június hónapokban elvégzett műszeres zajméréseink alapján megállapítottuk, hogy a Báthory-sori, Gorkij-sori és Ládi-telepi lakások zajterhelését a DIGÁZ Kft., a Linde Gáz Kft. és az Északerdő Rt. Miskolci Fűrész Üzemigazgatósága különböző mértékben, együttesen okozza. A mérés szerint a DIGÁZ Kft. gyárának zajkibocsátása túllépi a megengedett határértéket, méghozzá jelentős mértékben: 13-14 dB-lel (éjjel)...” (részlet a felügyelőség hatósági osztályvezetőjének 1995. augusztusi válaszleveléből) *- Az oxigéngyámak önmagában is a határértéket meghaladó a zajkibocsátása - mondta hónapokkal ezelőtt Jobbágy Gyula, a Környezetvédelmi Felügyelőség zajmérési csoportjának vezetője ráadásul meghatározott időközökben - sajtóban, rádióban bejelentve - bizonyos, nem a technológiához tartozó műveleteknél rendkívül éles, sípoló hang hallható; körülbelül negyedévenként. A csoportunk tavaly mérte a három üzem környezetét, mivel a területi besorolás megváltozott, tehát a kibocsátási határértéket is ehhez kellett igazítanunk. Mérést végeztünk, majd a felügyelet kiküldte az erről szóló határozatot a cégnek. Ezt követi a teljesítési határidő kivárása, majd újra kimegyünk és kontroli-méréseket végzünk. * „...A zajkibocsátási határértékek betartását a zajcsökkentési határidő letelte után folyamatosan ellenőrizni fogjuk és a határértekek túllépése esetén zajbírságot vetünk ki...” (a felügyelőség hatósági osztályvezetőjének 1995. augusztusi keltezésű válaszleveléből)- Az oxigéngyárban háromműszakos munka folyik - folytatta Jobbágy Gyula ez azért érdekes, mert az éjszakai határérték 10 decibellel alacsonyabb, mint a nappali (40, illetve 50 dB). Ha az üzem napközben 5- tel lepi túl, akkor éjjel már 15-tel... Ráadásul a környék beépítettsége elég kedvezőtlen, a Puskin- és Báthory-sori házak egy része nagyon közel esik a három zajforráshoz. A feljebb lévő Komlóstetó pedig, valóságos karzatról, rálát, vagy „ráhall” az üzemekre.- Ha a felügyelőség annak idején túllépést állapított meg, akkor nyilván bírságot vetettek ki - mondta ezt követően Takács Sándor, a Környezet- védelmi Minisztérium szakembere, aki nemrégiben még a főfelügyelőség munkatársa volt. - Emlékszem is valami miskolci oxigéngyár ügyére. Nos, ha azóta folyamatosan csökkentették volna a zajt, akkor a bírságnál csökkentő szorzót lehetne alkalmazni; ha nem, akkor viszont súlyosbítást. Tudomásom szerint nemrégiben született egy rendelet, miszerint ha valaki fellebbez, akkor is letétbe kell helyeznie a bírság összegét - korábban ugyanis mindenki „nyakra-főre” fellebbezett, addig is romlott a forint... Ä zajvédelmi bírság egyébként- márpedig más eszköz nemigen van a hatóság kezében - lehet 300 ezer, vagy akár 3 millió is; persze, sok esetben ezzel sem lehet hatni a szabály- sértőre: vannak cégek, amelyek simán kifizetik és „zajonganak” tovább...- Éppen most zárult le a vizsgálat, elküldtük a határozatot az elsőfokú hatóságnak Miskolcra - lendítette tovább a történetet tavaly októberben Vájná Hajnalka, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség hatósági osztályának ügyintézője. - Megsemmisítettük az elsőfokú határozatot; nem közvetlenül a fellebbezéssel összefüggésben, hanem egyéb jogszabálysértések miatt. A felügyelőség a határérték megállapításakor ugyanis nem kellő körültekintéssel járt el: egy régi, 1984-es Általános Rendezési Tervet vettek figyelembe, annak idején még úgy nézett ki, hogy a környék lakóházait hamarosan lebontják. Hasonló hibák miatt köteleztük a hatóságot, hogy új határértéket állapítsanak meg- aminek viszont így szigorúbbnak kell lennie az eddiginél; a gyár fellebbezése tehát tulajdonképpen ellenkező hatást ért el. A határértékek egy része tehát valószínűleg még csökkenni fog. A panaszosok örülhetnek, bár a tényleges megoldás még odébb van. Az újabb eljárás végén a cég ismét fellebbezhet; olykor az ilyen ügyek még 2-3 évig elhúzódnak... Amíg nincs jogerős határozat, addig a bírság sem vethető ki újra. Az új környezetvédelmi törvény azonban a későbbiekben majd lehetővé teszi, hogy a szabálytalanságot megszüntetni nem hajlandó gyárakat akár be is zárassa a hatóság.- Az elmúlt két hónapban új méréssorozatot kezdtünk - folytatja immár idén tavasszal a tájékoztatást Jobbágy Gyula a kiértékeléshez még egy-két éjszakai mérés hiányzik; a hideg időjárás nehezíti a dolgunkat. A tavalyelőtti méréseket követő fellebbezés nyomán ugyanis a másodfokú hatóság új eljárást írt elő, a megváltozott besorolás miatt szigorúbb határértékeket megállapítása végett. Elvileg valóban igaz, hogy így még sokáig folytatódhatna az ügy - mérés, határozat, fellebbezés, új eljárás és így tovább -, nűvel a gyár a jogorvoslati lehetőséggel továbbra is élhet. Véleményem szerint azonban ezután már nem lehet valós alapja semmilyen fellebbezésnek. .—\ í"' * * v ts □
