Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-22 / 93. szám

r Több, mint egy újság Itt-Hon Interjú Serfőzö László Czabányi Attila sárospataki vállalkozó nem kis fába vágta fejszéjét akkor, amikor térsé­günk kulturális programjainak szervezése érdekében megala­pította a Tarisznya című kéthe­tenként megjelenő újságot. A régió egyetlen, kimondottan gyermekek számára készült lap alapító-főszerkesztője a követ­kezőket mondta el az Itt-Hon kérdésére az elmúlt félévről: ® Egykor gyermekszervezetben dolgoztam, talán innen származik az alapötlet, hogy valamilyen for­mában programokat szervezzek ne csak a sárospataki, hanem a zemp­léni pátria fiataljainak is. A meg­oldást egy friss újság elindításá­ban láttam. Felvettem a kapcso­latot a térség diákönkormányzata­inak elnökeivel, pedagógusaival és tavaly októberben napvilágot lá­tott a Tarisznya első száma. _ □ A programok szervezésén túl mit ad ez a lap az ifjúságnak? @ Bemutatkozási lehetőséget. A cí­münkre elküldött írásokat, legyen az vers, próza, riport, tudósítás esetleg rajz, mi leközöljük. A gyer­mekek ha látják, hogy szerzemé­nyük nyomtatásban jelenik meg, egyfajta inspirációt kapnak újabb dolgozatok írására és természete­sen mi díjazzuk őket. Egyedi fize­tési módot találtunk ki a forint he­lyett. „Peták”-kal honoráljuk nem­csak az írások beküldőit, hanem a lapban megjelent rejtvények megfejtőit, vagy rejtvénykészítőket is. A Petákot lehet gyűjteni, hal­mozni és a Tarisznya bulikon el le­het költeni ajándéktárgyakra. Meg van az ára teszem azt egy tollas­ütőnek, játéknak. □ Tehát arról van szó, hogy a di­ákok - ha lehet így fogalmazni - megdolgoznak azért, amit meg akarnak szerezni? © Pontosan. Nem a szülőktől ku- nyerálnak és ha például egy csa­ládi ünnepet ajándékkal akarják meglepni az egyik családtagot, ak­kor ezt megtehetik a Petákon vá­sárolt ajándékkal. Szponzoraink jóvoltából széles a választék. □ Van még valami a Tarisznyában? @ Az előbbiekben elmondottak ké­pezik az újság játékos részét. Leg­főbb célunk az, hogy rohanó vilá­gunkban minél több időt töltsön együtt a szülő a gyermekével. Nem véletlenül hívtuk meg a Republic együttest április 12-én Szerencsre és másnap Sárospatakra. A Repubbe zenéje tetszik az idősebb és a fiata­labb korosztálynak, szívesen hallgat­ják őket az óvodások és a középko­rúak is. Jó látni, amikor egy család teljes létszámban jön a rendezvény­re. A Republic partnernek bizonyult, úgy látom, a családról - mint foga­lomról - kialakult képük találkozott a Tarisznya elképzeléseivel. □ Kanyarodjunk vissza a kezdetek­hez. Azt mondta, hogy felvette a kapcsolatot a diákönkormányza­tokkal. Hogyan fogadták a kezde­ményezést? @ Nem akarok jó és rossz tapasz­talatokkal példálózni. Vannak ki­emelkedően pozitív hozzáállásé te­lepülések és sajnos létezik az el- ►­Idegenforgalmi szakemberek a tengerentúlról Mezősombor (ÉM — SFL) - Harmincegy amerikai utazási iroda vezetője és me­nedzsere látogatott el Tokaj-Hegyaljá- ra a Tokaj Tours invitálására. A csoport elsősorban régióiík idegenforgalmi kí­nálatára volt kíváncsi és a szervezők mindent elkövettek, hogy ne okozzanak csalódást. A vendégek ä: tarcali, tokaji programjuk után -a Disznókő Rt: egyik pincéjében vacsoráz­tak, ahol Király László, a Tokaj Tout's mene­dzsere a kirándulást eredményesnek értékel­te. Bár - mint hozzátette - a programban na­gyobb időcsúszás keletkezett az 3-mas főút zsúfoltsága miatt. A pontossághoz szokott amerikaiak furcsán nézték a forgalomban vergődő járműveket, ám bíznak benne, hogy a zempléni program kárpótolta őket. A vendégek számára Tárcái érintésével Tokaj volt az egyik állomáss ahol Májer -Já­nos polgármester fogadta a vendégeket, majd a Hétszőlő Rt. igazgatójának kíséretében megtekintették a Rákóczi pincét, ahol hely- történeti előadás után megkóstolták a vidék legendás nedűjét. A Disznókő Rt. - mint ven­déglátó - azért került a programba, mert ez a pincészet európai szinten is az egyik leg­modernebb. A borkészítés folyamata itt élő­ben látható, az épületkomplexum nemcsak belülről, hanem kívülről is élményt nyújt­hat a turistának. A menedzser azt is elismer­te, hogy Tokaj-Hegyalján a vendéglátást il­letően még akad javítani való. A borkóstolás­hoz készített speciális vacsorát a tállyai Or­bán Balázs Citerazenekar tette igazán ma­gyarossá. A vendéglátás nyomán az egyik ka­liforniai vendég testvérvárosi kapcsolatok ke­resésébe is kezdett. Dominique Arangoits, a Disznókő Rt. ve­zérigazgatója bízik benne, hogy az Egyesült Államok idegenforgalmi szakemberei nem utoljára látták a pincészetet Mint mondta: akár télen-nyáron tudnak csoportokat fogad­ni. A program elsősorban nem cégűiének, ha­nem egész Hegyaljának fontos. Az ilyen lá­togatások sokat javíthatnak a régión, fellen­díthetik a legkisebb bortermelők kereskedel­mét éppúgy, mint a nagyokét, bár jelenleg gondokat okoz a Budapesttől való távolság. Ez főleg az autópálya hiányában nyilvánul meg. A vezérigazgató által vezetett pincészet két éve foglalkozik borkóstoltatással. Eleve látványosnak épült, a látogatót ösztönzi ar­ra, hogy a kiváló bor ízén kívül megismerje a bor világát az alapmunkától a végtermékig. Dominique Arango­its véleménye szerint a rádió any- nyi misztériummal rendelkezik, hogy bűn lenne meg nem ismer­tetni a nagyközönséggel. Jane C. Steele, az Europe & More Foreign Independent Tra­vel & Tours képviseletében ér­kezett Hegyaljára a Michigan-tó- hoz közeli Menasha városából, Wisconsin államból. - Nem va­gyok igazán borivó - mondta de mint utazással foglalkozó szak­embert nagyon meglepett Tokaj- Hegyalja szépsége, az emberek vendégszeretete, a számomra új­donságnak számító citerazene. Itt döbbentem rá, hogy irodámnak nyitnia kell Magyarország, ezen belül Tokaj-Hegyaija felé. Tervez­getem, hogy azoknak az utazási irodáknak is felhivoin a figyelmét erre a régióra, amelyekkel én is kapcsolatban vagyok, nemcsak az USA-ban, hanem a világ számos országában is. Az ilyen látogatások sokat javíthatnak a régión, fellendíthetik a legkisebb bortermelők kereskedelmét éppúgy, mint a nagyokét, .bár jelenleg gondokat okoz a Budapesttől való távolság. 1 Közel 1200 gyerek érezte jól magát Fotó: Bódisz Attila lenkezője. Mondhatom azt, hogy pedagógusa válogatja. Eddig tizen- két-tizenháromezer impulzus ér­kezett vissza októbertől, valameny- njú számítógépen van rögzítve. Ez szép eredmény, de mégsem teljes. Mint mondtam, nagyon sok mú­lik a pedagógusok lelkiismeretén. Előfordult, hogy a tanár pont a Ta­risznyán keresztül vette észre, hogy tanítványa nagyon tehetsé­ges egy bizonyos irányban. O A települések önkormányzatai­nak kulturális bizottságait nem le­het bevonni a munkába'?Nem len­ne érdemes Tarisznya klubokat alakítani? • Vannak kezdeményezések, azon­ban mi nem dönthetjük el, mi jó egy település ifjúságának. Talán e beszélgetés után többen veszik fel a kapcsolatot szerkesztőségükkel. A Republic frontembere Cipő, a fel­tett kérdésekre a következőket mondtá: ® Kapcsolatunk a Tarisznyával vé­letlenül jött össze és már csak azért is örülünk a kezdeményezés­nek, mert ketten is a környékről származunk. Zolikát, a szólógitá­rosunkat Boldogkőváraljához kö­tik a gyökerek én Kisvárdáról szár­mazom. Jól ismerjük az ország e vidékének gondját-baját. □ Gyermek. Mit jelent neked ez a szó? ® Én magam is az vagyok, még nem szakadtam el ettől a korosz­tálytól pedig már nem tartozom a legfiatalabbak közé. Az együttes tagjai közül egyedül nekem nincs gyermekem, nem vagyok nős. De szívet melengető érzés a színpadról látni, hogy a kicsiknek tetszik amit csinálunk. Igazán jól érzem magam közöttük, szeretem őket. Az külön felemelő érzés, hogy koncertjeinken most nem a mostaniakra gondolok, hiszen ezek eleve így szerveződtek - ott vannak a tinédzsereken túl az idősebbek is, akik hozzák maguk­kal porontyaikat. □ Közönségetek skáláját látva előt­tem lebeg egy legendás csapat kon­certjeinek tábora. ® Talán egyre gondolunk. Tőled szeretném hallani - mondja Cipő. □ Illés. © Most elevenemre tapintottál. Nyolc év alatt azt hiszem az élvo­nalba kerültünk, amit csinálunk remélem hogy maradandó. A csa­patnak nemcsak múltja és jelene van, bízom abban, jövője is lesz. Egyik nagy álmom, hogy elérjük azt a szintet, amit elért az Dlés ze­nekar. Akkor lennék igazán elége­dett, ha húsz-huszonöt év múlva a ma itt jelenlévő legkisebbekkel úgy találkozhatnék, hogy ők már mint szülők hozzák magukkal gyermekeiket az akkori koncer­tünkre. A Tarisznya buliján a Re­public bizonyára a Cipő által meg­fogalmazottakat támasztotta alá azzal, hogy miközben színpadra vonultak, fel- dübörgött az egyik is­mert Illés sláger: „Azt hiszed, hogy nyűik még a sárga rózsa, el ne hidd, hogy hallgatunk a hazug szóra”... Programot szervezett a Tarisznya a gyerekeknek Több, Itt-Hon Portré j mint egy újság Portré Bordás Imréné Golop (ÉM - SFL ) - Bordás Imréné Go- lopon született 1945 István napján. A szü­lők kulákok voltak, nagy földterületen gaz­dálkodtak és mint ilyenek, az ötvenes évek­ben megbélyegezettek lettek. Bordásáénak : - éppen ezért - nem sok kellemes élmé­nnyé maradt gyermekkorából, mint ahogy bátyjánál; sem. Arra a szomszéd kislány­ai emlékszik szeretettel, akiktől annak ide­jén a Cunka titulust kapta, mely ragad­ványnév ma is él. A földektől megfosztott családfőt, Szüvássy Dáni­elt Tőkölre hurcolták. A golopi lakásban tizenháromszor tartottak > éjjeli házkutatást, fegyvereket, külföldről származó röplapokat ke- ; restek. Akkoriban előfordult, hogy Cunka a kényszerébresztő után géppisztolycsővel nézett szembe. 1960-ban' végezte el az általános iskola nyolc osztályát, majd részt vett egy mezőgazdasági tovább­képzésen, Bár ,jó fejű” gyermek volt, nem tanult tovább felső szin­ten, a kulák múlt sötét árnyként lebegett körülötte. Cunka tizenöt évesen egy érig dolgozott Bodrogkeresztúrban az erdészetnél, azu­tán a sátoraljaújhelyi borkombinátnál tíz évet töltött, el szőlőmun­kásként. Időközben férjhez ment általános iskolai padtársához. Há­zasságából két gyermek született, István és László. Cunka dolgozott : a szerencsi csokoládégyárban, később a zsolcai betonelemgyárban. A fiatalon átélt tragédiák valahogy nem akartak elmúlni, hosszú időn keresztül sújtották a fiatalasszonyt. Édesanyja egy gesztelyi te­metőlátogatás közben halt meg, édesapja nem sokkal később otthon, mindketten hirtelen. Bátyját kullancs csípte meg, agyhártyagyulla- ’ dást kapott, félje - Szalánczy úr - negyven évesen távozott el az élők sorából és sajnos idősebbik fia sincs már közöttük, A sorozatos családi bajok anyagilag is megviselték, volt időszak, amikor kenye­ret sem tudott vásárolni. Három özvegyi év után egy tatabányai úrral ismerkedett meg, házasságot kötöttek. Életét az utóbbi évek- : ben a társadalmi szerveknél végzett munkák határozzák meg, El­nöke volt a Hazafias Népfrontnak, a tanácsi rendszerben tanácstag­ként próbálta hasznossá tenni magát, majd a rendszerváltozáskor a helyhatósági választások után tagja lett Golop képviselő-testüle­tének. A következő ciklusban nem választották meg, de az alpol­gármester lemondása után előrelépett a listán és most újra a tes­tületben van. Harminchét éve dolgozik a Vöröskeresztnél, sokáig tit­kári funkciót töltött be, tevékenykedik a római katolikus egyház tanácsában és ugyanitt pénztáros. Alapítója es vezetője a helyi KDNP alapszervezetnek, megyei küldött partvonalon, a megyei jelölő bi­zottság tagja. Aira a kérdésre, hogy életében volt-e olyan időszak amire jó szív­vel emlékszik a következőket mondja: első házasságom első tíz éve küzdelmes, de szép volt. Boldog vagyok a jelenlegi féljem mellett, igazán megértő és segítőkész társát ismertem meg benne. Felme­rül a három kívánság kérdése, amire egyáltalán nem válaszol. Cun- kának sűrűn potyognak a könnyei...

Next

/
Oldalképek
Tartalom