Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-01 / 75. szám
INTERJÚ Nagy Zoltán Miskolc (ÉM) - A kertbarátokról az él a köztudatban, hogy olyan emberek, akik szorgalmasan gondozzák kertjeiket, abban megtermelik a konyhára való zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt némi bornak, és ha olyan adottságú a családi ház környéke, kisállatokat, malacokat is nevelnek nem eladásra, csupán saját fogyasztásra. Újabban a kertészkedésnek nemcsak a termelési értékét hangsúlyozzák, hanem annak a jó levegő, a mozgás révén az egészséges életmódot segítő hatását is, no meg a hasznos mellett a kellemes időtöltés sem utolsó szempont a telek- szomszédék társaságában. Az igazán megszállott kertbarát azonban nemcsak a saját kis birtokával törődik, hanem másokkal is, éppenséggel egyesületbe, kis szövetkezésbe invitálja társait. Ilyen évek, évtizedek óta megszállott kertbarát Farkas Attila, a Kertészek és Kertbarátok Megyei Szövetségének elnöke, valamint Széli Imre, kertjeinket érdeklődőket. Szakmailag segítette a munkát több agrárszakember is. Például Munkácsi Gyula, Ker- bolt Gyula, Szabó András, Simkó László, de a szervezésben részt vettek mások is, mint például Adóiján Imre főorvos. Metszenek a kertekben A kertbarát vezetők szerint az 1965-86 közötti évekre tehető az aranykor, a Miskolcot és a megye többi városát körülövezó kerteket akkoriban alakították ki és kedvezményekkel segítette az állam is, a városok is a telepítéseket és a szükséges infrastruktúra kiépítését. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kétségtelenül a miskolci határ képe változott a legszembetűnőbben. A valamikori legelők, szőlőskertek az évtizedek során teljesen elvadultak, e területeket vonták újra művelésbe kertészeink és ezzel a városkörnyék képét teljesen megváltoztatták. De ugyanígy érdemes szemügyre venni Kazincbarcika, Ózd, avagy Mezőkövesd, Mezőcsát környékét is. A mai kertészkedők vagy ingyen, vagy kevés pénzért jutottak földhöz és a szükséges kellékekhez és a szintén fontos szakmai tanácshoz. Ebben meghatározó szerepet vállalt a Hazafias Népfront égisze alatt, a 60-as években megalakult kertbarátok, kistermelők szerveződése.- Majd a szakcsoportok alakulása adott újabb lökést a gyümölcsös szőlőtelepítéseknek, az állattenyésztésnek, amelyek többnyire az áfészek gesztorságában működtek. Ez már egy magasabb minőségű formája volt a kertbarát köröknek. így hoztak létre például a Pingyom-Peres dűlőben 26 hektáron cserszegi fűszeres szőlő- ültetvényt és 16 hektár szilvát a nyolcvanas Fotók: Farkas Maya annak titkára. Állítják, nem mai keletű a mozgalom.- A kiegyezés után az iparosodás megindulásával felgyorsult az urbanizáció. Az addig jobbára a mezőgazdasághoz kötődő embernek hiányzott a természet közelsége. Ezért aztán az ipari, hivatali munkája mellett kiskertet formált a ház körül, vagy messzebb. Elhanyagolt területeket vettek birtokba és közösségbe tömörülve művelték a földet - idézi a kezdeteket Farkas Attila. - Ez a folyamat a század elején felgyorsult a ’10-es években már működtek kertbarát körök Miskolc térségében is. Híresek voltak például a főváros környékiek, az érdi barackosok akkor alapozták meg hírnevüket. Kiváltképpen megnőtt a kertek becsülete a két világháború ínséges éveiben. Dokumentumok tanúsítják, hogy Diósgyőrben 1916-ban 400-500 taggal hozták létre a Közhasznú Kert Egyesületet. Nagyon szervezetten, szakmai irányítással termeltek, főkertgazda állt az egyesület élén. Kapcsolatuk volt a munkásmozgalommal is és kezdeményezői voltak kulturális összejöveteleknek. E diósgyőri kertészek Farkas Attila pincéjében igényességére jellemző, hogy igen szakszerűen telepítették a facsemetéket, melyekből a legújabb fajtákat szerezték be, a termesztett gyümölcsökből, borokból pedig kiállításokat, kóstolókat szerveztek.- Csak az ötvenes évek elején szűnt meg ez az egyesület, amikor az akkori belügyminiszter betiltott minden civil szerveződést - emlékezik vissza Széli Imre, aki a megyei levéltárban derítette fel a diósgyőri kertész egyesület megalakulására és működésére utaló forrásanyagokat és erről egy kis könyvecskét is megjelentetett. Farkas Attila szerint a biotermesztés gyökerei a háborús évekre vezethetők vissza, amikor növényvédőszerek híján csalánlével védekeztek a kártevők ellen és rájöttek, hogy jobb ízű az így kezelt gyümölcs. A kényszerű szünet után a kertbarát mozgalom - kertészkedés persze közben is volt, csak a szerveződést nem engedélyezték - olyan 35 évvel ezelőtt indult máig tartó új virágzásnak. Ennek legeredményesebb, egyben a leglátványosabb megnyilvánulását Miskolc határában tapasztalhattuk, a Pin- gyomon és másütt eladdig műveletlen, bozótos parlag területek helyén kertecskék létesültek kisebb- nagyobb hétvégi házakkal. A kertbarát mozgalom újjászerveződésében nagy szerepe volt Széli Imrének, aki akkor a miskolci járási tanács mezőgazdasági osztályát vezette, ő segítette földterülethez az Műveljük Riport évek elején szintén Széli Imre vezetésével - emlékezik vissza Farkas Attila. A kertbarát mozgalomban ma már ott van szinte minden miskolci és megyei kertszövetkezet, egyesület és baráti kör. A miskolciak mellett híres a Slezsák Imre vezette edelényi, a taktaszadai, a má- lyi, a mezőcsáti, a kazincbarcikai, ózdi, sárospataki. Miskolcon a legnagyobb a Harsányi út melletti Pingyom virága kertszövetkezet, valamint a Hennán Ottó, a Kocsis Pál, és nemrég alakult meg a gö- römbölyi, bár mostanában mintha széthúznának a miskolciak. A körök főleg szaktanácsadással, a vetőmagvak, szaporító anyagok, humán barát növényvédő szerek kedvezményes beszerzésével segítik tagjaikat. Ugyancsak segítséget kapnak a növényvédő állomásoktól, a kertészboltoktól, kivált a Búza téritől. A megyei kertbarát szövetségnek a mályiakkal együtt most született egy új kezdeményezése: az ifjúság ösztönzésére évente megszervezi a tini kertbarátok vetélkedőjét, hogy az általános iskolások közel kerüljenek a kertészkedéshez, a természethez a „műveljük kertjeinket” jelszó jegyében. Nagy Zoltán Miskolc (ÉM) - Országos küldöttgyűlésre készül a Nagy Imre Társaság. Énnek előzményeként tartotta meg tisztújító és küldöttválasztó közgyűlését a 93-ban, Miskolcon megalakult megyei szervezet. Elnökké ismét Hegyi Imrét, alelnökké pedig Szigeti Antalt választották. Az Agro- ber nyugalmazott igazgatóját sokan ismerik, tisztelik a megyében, a városban. Hogyan került egy agrárszakember a politika, az 1956-os forradalom és a mártírhalált halt miniszterelnök Nagy Imre vonzáskörébe? Ezúttal erről beszélgettünk Szigeti Antallal, melynek során megelevenedett egész életútja is. Szőlő- termelő vidéken, Makiáron született, e környezet bizonyára hatással volt pálya- választására.- Makiáron születtem 1932-ben, majd az általános iskola után Miskolcon, a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. A szülőföld, a rokonság indíttatása révén érdekelt a mezőgazdaság, de vonzott a történelem és a politika is. Annakidején szívesen forgattam a népi írók műveit. Németh László, Illyés Gyula, Veress Péter szellemisége mély hatással volt rám. Máig lapozgatom műveiket. Nagy Imre nevével még gyermekfejjel találkoztam, földosztásbeli szerepe folytán. Az érettségi után végülis a Gödöllői Agrártudományi EgyeOlyan lelkesen, mint régen, 1956-ban Szigeti Antal, a Nagy Imre Társaság miskolci szervezetének alelnöke Fotó: Farkas Maya „Az akkori forradalmas hónapokban megkülönböztetett népszerűségük volt az egyetemistáknak, a fiatal szakembereknek" temen szereztem diplomát és a Taktaharká- nyi Állami Gazdaságban kezdtem el dolgozni. Néhány hónapos gyakornokoskodás után előbb a vetőmagtermesztést bízták rám, majd az egyik üzemegység vezetését. Itt azonban csak 1958 végéig dolgozhattam, mert akkor keserű szájízzel bár, de megváltam a gazdaságtól. Elhatározásomban kizárólag az játszott szerepet, hogy a forradalomban betöltött szerény szerepem miatt - a helyi munkástanács titkára voltam - állandó rendőri zaklatásban volt részem. 56 márciusában kerültem oda. Bizonyára a környezetem érzékelte a politika iránti érdeklődésemet, ezért választottak meg a gazdaság munkástanácsába titkárnak. Ne felejtsük el, hogy az akkori forradalmas hónapokban megkülönböztetett népszerűségük volt az egyetemistáknak, a fiatal szakembereknek.- Nem csináltunk mi nagy dolgokat a munkástanácsban, vigyáztunk a rendre, igyekeztünk biztosítani a munka folyamatosságát, mégis többször megkerestek a rendőrségről a forradalom után. Nem tudtak bizonyítani ellenem semmit, de elég volt a rendszeres „látogatásuk”. Ennek, valamint egy üzemi baleset hatására hallgattam idősebb barátaim tanácsára és továbbálltam. Előbb egy rövid időre a MESZÖV-központ- ba, majd 1959-től az akkor alakuló Megyei Termelőszövetkezeti Beruházási Irodába került tervezőnek, csoportvezetőnek. Innentől kezdve egyenes ívű a szakmai pályája. Az iroda 64-ben megszűnt, átmenetileg a Megyei Tanács Mezőgazdasági osztályán dolgozott, 1966- tól pedig a Mezóber Mezőgazdasági Beruházási Vállalatnál - később Agrober - volt osztályvezető, főosztályvezető, műszaki-gazdasági tanácsadó, agrárfőmémök. 1991-ben igazgatóként vonult nyugdíjba. Volt egy rövid pauza, 1976-ban Tunéziában egy agráripari kombinált fejlesztési tervét készítették el irányításával.- Volt időszak, amikor 300-an dolgoztunk az ország egész területén, Hidasnémetitől Dá- vodig. A profilunkba tartozott üzem- és ágazatfejlesztési tervek, meliorációs és öntözési, beruházási alapokmányok, tanulmányi és kiviteli tervek készítése és a kivitelezés szervezése. Ugyanígy tejtermelő tehenészetek, növendék és hízómarha, juh, baromfi és egyéb telepek, gépesítési központok, hűtőházak, tárolási és vetőmagfeldolgozó, valamint agrokémiai telepek létesítése.- Konkrétan térségünkhöz kötődik kiviteli terveik közül többek között az 1971-ben indított zártkonstrukciós sertésprogram keretében a Mezőpanel rendszem sertéstartási technológia elkészítése, amelyet teljes egészében a miskolci iroda dolgozott ki. Ezt a megyében a Hejőmenti, a Dél-borsodi, a Szerencsi Állami gazdaság telepei reprezentálták. A hús- marha-tartás egészét felölelő rendszert is kidolgozták, amelyet a MÉM 1976-ban Északmagyarországi Húsmarha-tartó Rendszer (HUTAR, BOVINA) néven jegyzett és engedélyezett. A céghez kötődik a tokaj-hegyaljai borvidék korábbi rekonstrukciója, a bodrog-közi meliorizáció. E sokrétű, főhivatású tevékenysége mellett 15 éven keresztül tagja volt a megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottságának és ugyanekkoriban szakmailag segítette a népi ellenőrzés munkáját. E sokrétű tevékenység természetesen megkívánta a továbbképzést is. 65-ben üzemgazdasági szakmérnöki képesítést szerzett az agrárdiplomához, 75-ben pedig megvédte mezőgazdasági doktori disszertációját. Felvetődhet a kérdés, minek, kinek köszönhette e szép kariert? A válasz egyértelmű: a szakmai tudásának és emberi helytállásának minden helyzetben. Szerencséjére olyan vezetőkkel és munkatársakkal volt kapcsolata, akik ezért meg is becsülték. Sokat köszönhet feleségének is, aki nemcsak megértette, hanem segítette is törekvéseit. Most nyugdíjasként sem unatkozik.- A szakmám, a pályám iránti vonzódásból pályázatok, üzleti tervek korlátozott szájn- ban történő készítésével foglalkozom. Szakértője vagyok a Megyei Fejlesztési Tanácsnak, alelnöke egy miskolci szőlőtermesztő egyesületnek, ellenőrzőbizottsági elnöke az idén megalakult Miskolci Hegyközségnek és mint erről szó esett, alelnöke a Nagy Imre Társaság miskolci szervezetének. Úgy érzem, a magam módján segítenem kell az 1956-os forradalom és vezetője, Nagy Imre szellemiségének ápolását. A megalakulás 1993 óta szép program- sorozatok, elsősorban Nagy Imre életútjáról szóló előadásokat tudhatunk magunk mögött, amikor most számvetést készítünk az országos közgyűlés előtt. Tagságunk zöme miskolci, de vannak érdeklődők a megye más részeiből is. Szigeti Antal agrárszakember, politika iránti vonzalmát az 1956-os forradalom, fiatalkori élményei határozzák meg. Ma nyugdíjasként is olyan lelkesen nyilatkozik a forradalomról, az akkori magasszintű nemzeti összefogásról, mint 56-ban fiatalon beszélt minderről Miskolcról és Taktaharkányban.
