Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

II ÉNMiétvége ÉM-inferjú HMM Április 19., Szombat A panelrengeteg közepén, a kosárlabdagrundon szerepet választ a játékra készülő két kisfiú. Sztárszerepet. A nagyobbik, akinek — hóna alatt óriás narancsként — egy kosárlabda szélesíti termetét, stoppolja Michael Jordánt. A kisebbik zavartan kérdezi —Es én akkor ki legyek? —Judy Mosley — hangzik az ajánlat. —Judy Mosley? De ő a Diósgyőr női csapatában játszik... — Na és? De ő legjobb! BereczCsaba A bemutatkozás A miskolci kosárközönség előtt 1994. október 1-jén hajolt meg először a mágneskezű Judy, s bemutatkozás­ként - a jó színvonalú csatákat hozó szlovák-magyar bajnokság keretében - a Kassa ellen 27 pontjával a mezőny legeredményesebbje volt. Persze, ad­digra már régen elterjedt a híre Ma­gyarországon, hiszen júliusi érkezése óta több előkészületi mérkőzésen is a csapat legjobbjának bizonyult, és nem vallott szégyent az első magyar bajno­kiján sem. A tűzkeresztségnek számí­tó összecsapáson - amelyet a város­majori csarnok 1000 fős közönségén kívül a Magyar Televízió mintegy há­rommillió nézője is láthatott - Judy csak egy ponttal dobott kevesebbet, mint az első miskolci meccsén, s bár a BSE legyőzte a piros-fehéreket, Mos­ley másnap már ott virított az orszá­gos sportnapilap címlapján. Igaz egye­lőre még csak a háttérben, hiszen a fo­tó középpontjában a nyertes csapat sztáija, Balogh Judit mosolygott. La Puentétől Hawaiiig A barna szemű, fekete hajú és bőrű „Judyka” az Úr 1968. évének 3. havá­ban a 17. napon a Mosley családban 9-es rajtszámmal.indult. A baptista szülők kilencedik gyermeke a Los An- gelestől kőhajításnyira lévő, spanyo­los hangzású La Puente városában született, majd miután Mosley mama újabb két gyer­mekkel ajándé­kozta meg a vilá­got, a 13 tagú család tovább araszolt a nyuga­ti part legna­gyobb és legdina­mikusabban fej­lődő városának irányába, s ezen az úton a „Löszé­től 30 kilométer­re lévő Barstow- ig jutottak. A kilencedik^ gyerek kalandozásai Judy Mosley, a diósgyőri kosárlabdasikerek |J egyik kovácsa mu A Mosley család a feketék megszo­kott középútját járta: a papa rengete­get dolgozott, hogy el tudja tartani a családját, a mama pedig igyekezett gondoskodni övéiről, tiszteletre, tisz­tességre nevelni csemetéiket. A Mos- ley-gyerekek nem voltak utcakölykök, de Judy már 8-9 évesen is tovább játszhatott az utcán, mint a vele egy­korú és hasonló neveltetésé barátnői. Azért maradhatott, mert a fivérei vi­gyáztak rá, és a délutáni ugróiskolá­zás után Judy nézhette a nagyobb fiúk kosárlabda-mérkőzéseit. A játék hamar megtetszett a nyú­lánk kislánynak, s bár ekkor még nem fért be a csapatba, a házuk oldalán lévő palánk alatti csatákban - a bátyák elő­menetelének köszönhetően - edzőpart­neri szerepet kapott. A kezdeti palánk- püfólésból egyre több „NBA-s” mozdu­lat csiszolódott ki, s először a vele egy­korú fiúkat „egy-egyezte” le, majd a ná­la idősebbeket is tanulni küldte. A szü­lők - bár egyikük sem volt kosárlabda­A Mosley család a feketék megszokott középútját járta: a papa rengeteget dolgozott, hogy, el tudja tartani a családját szakember - felismerték lányukban a tehetséget és a játékkedvet, ezért 1980 őszén egy olyan iskolába Íratták be az egy tucat événél csak pár hónappal idő­sebb Judyt, ahol már bajnoki rendszer­ben (is) kosarazhatott. A kétéves előis- kolában ő volt a legjobb és a legna­gyobb, így aztán az egyébként jegenye­fa magasságúnak nemigen nevezhető Mosley-k körében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kilencedik gyereknek kosa­ras jövőt rendelt a sors. A tízéves kiképzés első - két évig tartó - állomása után a középiskola következett, ahol Judy folyamatosan jól játszott, és ezzel már Kalifornia állam legjobb játékosmenedzsereinek a figyelmét is felkeltette. Azonban a középiskolás játékszabályok meglehe­tősen szigorúak, hiszen tiltva vagyon, hogy a játékosok tárgyalásokat foly­tassanak a menedzserekkel. Ha ez ki­tudódik, akkor az érintett játékos több éves eltiltással bűnhődik türel­metlenségéért. Judy ennek szellemé­ben csak a játékra összpontosított, s ez olyan jól ment neki, hogy az iskola hivata­los zárómeccsét köve­tően a szálláshelyül szolgáló kis motel szo­bájában azon az estén a napfényes állam öt legnevesebb menedzse­réből három kereste fel. Mindanynyain pró­bálták megnyerni a 188 centiméter magas, de a centerposzton tör­pének számító, mégis óriási jövő előtt álló játékost. A három „topmenedzser” közül a legjobb ajánlattal előállóval állapo­dott meg a fekete tündér, s életének 18-tól 22-ig terjedő időszakát sport- ösztöndíjasként az University of Ha­waii csapatában töltötte. Az egyete­mi bajnokságban edződő fiatal hölgy nemcsak a pályán, hanem az iskolá­ban is helytállt, élvezve a legjobb já­tékosoknak kijáró teljes tandíjmen­tességet. Judy Mosley négy év alatt pszichológia-politikatudomány sza­kos diplomát szerzett. Fotók: Bujdos Tibor ,'rí ", j > » H % VH, ; < Az európai utas Ezt követően, hogy a bankszámlájára is jusson: a kosárlabdatudásának elis­merésből, el kellett hagynia hazáját. Az Amerikai Egyesült Államokban nem működött a férfiak NBA-jéhez ha­sonló profi liga, így Mosley Európa dél­nyugati részére, Spanyolországba tette át székhelyét. Az első európai év fénye­sen sikerült, hiszen az 1990/91-es baj­nokságban a Doma Valencia csapatá­val a spanyol bajnoki címet és a kupa- győzelmet is bezsebelte, valamint a Ronchetti Kupában a döntőbe jutott, és éppen hogy lemaradt az elsőségről. A következő idényben a görög bajnokhoz, a Sporting Athénhoz szerződött, s új együttesével a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) küzdelemsorozatában a legjobb négyig jutottak. Az 1992/93-as szezonra Judy Ja­pánba rándult át, ezzel légvonalban kissé közelebb került családjához. Ám a Japánban eltöltött hónapok nem ke­rültek Mosley emlékkönyvének arany lapjaira, hiszen a Nippon Denso együttesénél finanszírozási problémák merültek fel, ezért Judy visszatért Eu­rópába, sikereinek egykori színhelyé­re, Spanyolországba. Á logronoi.„hajrá hónapok” utáni szabadságot ismét a kaliforniai nyárban élte meg, majd ősztől a hűvös Skandinávia követke­zett, ahol Svédország fővárosában a Capital Stockholm csapatának játéko­saként keserítette az ellenfelek életét. 1994 nyarától Judy Mosley minden­napjai itt játszódtak előttünk, hiszen a DKSK centereként három bajnoksá­gon át szórta a kosarakat, s 20 pont alatti teljesítményre csak nagyon rit­kán volt képes. A Diósgyőr csapatával szerzett bajnoki ezüst-, bronz-, illetve Magyar Kupa ezüstérem után Mosley az idén új vállalkozásba kezd. A nyári hónapokban az USA-ban - sportpótlás gyanánt a férfi kosárlabda-, a jégko­rong- és baseball- idények szünetében- beindítják a három hónaposra terve­zett észak-amerikai női profi ligát (WNBA). Természetesen Judynak már van csapata és szerződése is, úgyhogy hamarosan a Sacramento Monarohs együttesében szerezhet újabb híveket magának és a kosárlabdának. És most?- Mik a térvei a WNBA utáni idő­szakra?- Minden attól függ, hogy meddig tart az észak-amerikai profi női kosár­labda-bajnokság első évadja. Informá­cióim szerint az eredetileg három hó­naposra tervezett bajnoksággal kap­csolatban legutóbb az is felmerült, hogy 5 hónapon át folynának a küzdel­mek. Ha ez így lesz, akkor valószínű­leg otthon maradok, nem jövök vissza Európába.- Es ha csak három hónapig tart?-Akkor biztosan visszajövök.- Diósgyőrbe?- Fogalmazzunk úgy, hogy Európá­ba. A menedzseremhez érkező ajánla­tok közül a legkedvezőbbet fogadom el.- Meddig marad a pályán?- Még két éven át szeretnék játszani.- S azután?- Szeretnék gyereket szülni. A fér­jemmel azon vitatkozunk, hogy egy vagy két gyerek legyen a családban.- A gyerek is kosárlabdázó lesz?- Különösebben nem bánnám, de ezt majd neki eldöntenie. Ma még csak órákban számolható az idő, amely Judy harmadik DKSK-s idényének befejezése óta eltelt, — de sokunknak máris hiányzik. 1995 és 1996 után ebben az évben is sóhajtozunk és bizakodunk, hogy ősztől Judy ismét bennünket, magyarokat választ, és Diósgyőr lesz a célállomása, mert nélküle elképzelhetetlen a CSAPAT. T. Nagy József- Szoktál veszekedni a testvéreddel?- Igen.- Miért? Mi az oka?- Sokszor elveszi a játékomat... meg elvesz a nyakláncaimból, pedig azokat nagyon szeretem. A testvérem fiú és nagyobb is nálam...- Mit mondasz neki, ha jól felmér­gesít?- Légy szíves, add vissza!, és ha nem adja, akkor megyek anyukámhoz, és ő elrendezi.- Azt hittem, hogy fogod a kispár­nát a hozzávágod!- Hát... azt nem, de szoktam mér­gemben mondani, hogy hozzávágom a kazettáját; meg feldarabolom vagy le­törlöm, amikor nem lesz itthon...- Melyik a legkedvesebb játékod?- Egy nagyon aranyos plüss oroszlán.- Akkor már nem is kell tartanod attól, hogy a tesód odamerészkedik a nyakláncaidhoz. Mi a legkedvesebb szó, amit ismersz; számodra melyik a legszebb?- Anyuka. Azért, mert vele sokat vagyok. O az édesanyám; mindig ve­lem van, ha baj történik, az ő hasából bújtam íd... így lett bennem is az élet. Mikor kisebb voltam, nagyon sokat rajzoltam neki, most már veszek virá­gokat, ajándékokat, például anyák napjára is.- Mondok én is néhány szép ma­gyar szót. Kezdjük! Gyöngy...- Ez nagyon szép szó, lehet belőle nyakláncokat csinálni,, én pedig azo­kat nagyon szeretem. És anyukám is Komoly bugyutaságok Noémi meg Milán itt szeretne élni... szokta mondani, hogy „egyetlen kis gyöngyöm”...- Sír...- A dédnagyapám jut az eszembe, őt is eltemettük... nem lesz többé ilyen jó dédnagypapám.-Szív...- Ha nem lenne szívünk, akkor nem is élnénk. Bennem is dobog a szív.- Nagyjából eddig jutottunk Géczi Noémi harmadik bé osztályos tanuló­val, amikor iskolatársa, egy ötödikes fiú érkezett a tanterembe. Ázonnal be is mutatkozott:- Kiss Milán vagyok - tetszik tud­ni, van Füst Milán... - és nekem a szív az életet jelenti, a meghittséget. Az anyuka a családot jelenti, a szeretet; azt, hogy ő szült.- Noémi, megnézted már a fiúkat? Talán már óvodában is?- Nem nézem őket. Az óvodában sem néztem, mert rosszak. Ha együtt beszélgettünk, együtt voltunk lányok, mindig el akartak akasztani...- Szóval udvarolni akartak, de csak így tudták kifejezni az érzelmeiket. Igaz-e, Milán? Te már biztosan meg­nézed a lányokat?- Ez nem teljesen így van. Én in­kább a számítógéppel foglalkozom. Szeretem a tudományokat. Múltkor például volt egy csillagászati előadás...- Ne szomoríts el ennyire... A lá­nyok azért csak szebbek és fontosab­bak, mint egy számítógép...- Egy picit a lányok is tetszenek.- Ha a tudomány felé visz a pályád, mit szeretnél elérni?- Programozó, vagy ilyesmi szeret­nék lenni.- Én is szeretem a számítógépet, van otthon is, de legszívesebben állat­orvos szeretnék lenni - jegyzi meg No­émi, ám ezt Milán sem hagyhatja szó nélkül:- Én is szeretem az állatokat; azo­kat nagyon imádom, sajnos nem lehet tartani nálunk, mert bérházban lakunk.- Miskolcon, a 40. Számú Általános Iskolában cseverésztünk az utolsó órák után (ezen a napon az ötödike­seknek is csak öt órájuk volt), és mondhatom, igazán szakavatott tár­latvezetésben volt végül részem. Lát­ható volt még az intézmény által meg­hirdetett „Magyar vagyok” című rajz­pályázat legjobb munkáiból válogatott kiállítás. Géczi Noémi és Kiss Milán nem csupán saját elképzelését festette meg szavakkal is érthetővé számomra (egy felnőtt nem biztos, hogy mindent tud; nem kell olyan nagy büszkének lennie), szinte minden rajzhoz-képhez volt mondandójuk. Halljuk hát rövi­den, mit jelent számukra az, hogy „magyar vagyok”?- Nekem azt jelenti, hogy itt szület­tem, itt élek és itt is szeretnék meg­halni, mert nekem ez a hazám. Es itt vannak a barátaim is - mondja Milán, mintha csak könyvből olvasná...- Nagyon szeretem a hazámat, mert itt élek és itt is szeretnék élni. Az, hogy magyar vagyok még azt is je­lenti nekem, hogy sok barátom él itt - véli Noémi.- Ebben a szeretett hazában mit üzennétek a felnőtteknek?- Ne veszekedjenek, éljenek béké­ben - így a fiú.- Azt üzenném, hogy szeressék a hazájukat, gondoljanak arra, milyen jo hazajönni, ha például külföldön vol­tunk...- És én mit mondhatnék? Milyen jo egy jól rendezett iskolában megtisztul­ni kicsit a tanulók által? A gyerekek révén hittel feltöltődni? Ezeket is mondom, bár félek kissé, mostanság ez már a magánügyek sorába sorolta- tik... (?) 4* f* * «

Next

/
Oldalképek
Tartalom