Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-18 / 90. szám

1997» Április 18., Péntek Kultúra ESZAK-Magyarország 5 o Az ózdi blockflötések sikere A blockflöteegyüttesek között első, a vegyes zenekarok ka­tegóriájában pedig harmadik helyen végzett az ózdi Lau- rum Blockflöteegyüttes a márciusban Abonyban rende­zett Zeneiskolai Zenekarok III. Országos Fesztiválján. A ma már 16 fős ózdi Laurum Blockflöteegyüttes hét éve alakult 12 lelkes diák részvé­telével és Nagy Károly, az óz­di Zeneiskola klarinét szakos tanára vezetésével. A fiatalok gyorsan megkedvelték az együttmuzsikálás örömét, az elmúlt több mint fél évtizedes működésük alatt 11 országos, 6 megyei, 2 külföldi és 7 ózdi fellépésük volt. Rendszerint régi magyar népzenét és re­neszánsz műveket adnak elő. Fotó: Dobosy László Akik a legszínesebben muzsikáltak Országos harmadik helyezettek lettek a miskolci zeneiskolások Lelkészbeiktatás Miskolc (ÉM) - Kádár Péter és Ká­dár Pétemé lelkészeket iktatja be Mészáros István, a Tiszáninneni Re­formátus Egyházkerület püspöke az április 19-én, szombaton délután 2 órakor kezdődő ünnepi istentisztele­ten, a miskolci Deszkatemplomban. Boros-képek Edelény (ÉM) - Francia szőlészeti és borászati témájú fotókból nyílik kiállítás április 22-én, kedden dél­után 5 órakor az edelényi könyvtár­ban. Az április 30-ig megtekinthető tárlatot Raymond Lardelher, a mis­kolci Alliance Francaise igazgatója ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Fiúkórusok Szolnok, Miskolc (ÉM) - Kodály Zoltán születésének 115., halálá­nak 30. évfordulója tiszteletére ren­dezik meg idén a Fiúkórusok Or­szágos és Nemzetközi Találkozóját április 19-én és 20-án Szolnokon. Megyénkből egyetlen együttes vesz részt a találkozón: a miskolci Eöt­vös József Szakmunkás és Szakkö­zépiskola fiúiból alakult énekkar április 19-én, szombaton délután fél 4-től adja elő műsorát a szolnoki megyeháza dísztermében. Bodor Judit zongorakíséretével és Zoller János vezényletével katonadalokat és spirituálékat énekelnek. Tábori tárlat Bodrogkeresztúr (ÉM) - A hejcei nemzetközi alkotótáborban készült munkákból nyílik kiállítás a bodrog- keresztúri Faluházban április 21-én este 6 órakor. A május 10-ig megte­kinthető kiállítást Kavecsánszky Gyula festőművész nyílja meg. Musical-est Miskolc (ÉM) - Kamarás Máté rau- sical-estje április 20-án, vasárnap es­te 6 órakor kezdődik Miskolcon a Ró­nai Művelődési Központban. Az elő­adás sztárvendége: Vikidál Gyula. Miskolc (ÉM - Hl) - Amikor a verseny elején bemondták a ne­vünket, éreztük, senki nem tart minket esélyesnek. „Mit akar­nak itt a miskolciak?” Ez a kér­dés volt a levegőben - elevení­tik fel a verseny hangulatát az Egressy Béni Zeneiskola szim­fonikus zenekarának tagjai. Muzsikájukkal azonban elosz­latták a kételyeket. A harmadik helyet sikerült elnyerniük a kö­zelmúltban Abonyban rende­zett országos versenyen. A szülők, érdeklődők és maguk a zenészek is izgatottan várják, hogy Gergely Péter Pál, a zenekar veze­tője megnyomja a video Play gomb­ját. Szereplésüket ugyanis rögzített te az abonyi városi televízió, így itt­hon, a zeneiskolában felvételről is megnézhetik, végighallgathatják játékukat. A zenekar muzsikája még a mono felvételen is magával ragadó. De nemcsak a kívülálló ér­zi így. A egressys szimfonikusok Gergely Péter Pál szerint is óriási teljesítményt nyújtottak.- Háromnegyed éves kemény harc áll e mögött az eredmény mö­gött. Először egy 15, később egy 25 perces műsort kellett összeállíta­nunk, amelyet hangkazettán küld­tünk el a bíráló bizottságnak. Az ország különböző részeiről érkező kazetták közül a zsűri 17 zenekart ítélt érdemesnek arra, hogy részt vegyen az abonyi döntőn - foglalja össze az előzményeket a karnagy. Bár a versenyt zeneiskolás zene­karoknak hirdették, az Egressy Bé­ni Zeneiskola szimfonikus zeneka­ra felelt meg egyedül ennek a krité­riumnak.- A legfiatalabb tagunk 12 éves, az átlagéletkor körülbelül 16 év. Ezt fontos megjegyezni, mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy megért­sük, milyen hatalmas eredmény ez a harmadik helyezés. Sok tapasz­talt, több éve együtt muzsikáló ze­nekarral kellett a mi, másfél éves múltra visszatekintő szimfonikus zenekarunknak versenyeznie. Az első díjat egy 15 éve együtt játszó csapat nyerte. A zsűri szerint vi­szont mi voltunk a legszínesebben muzsikáló együttes.- Amikor fellépés előtt be­mondták a nevünket, nem igazán figyelt ránk senki. Mi pedig úgy mentünk oda, hogy megmutatjuk országnak-világnak, a miskolciak is tudnak zenélni. Aztán, amikor elkezdtünk játszani, érezhető volt a feszültség. Hirtelen mindenki felkapta a fejét. A zsűri még jegy­zetelni is elfelejtett - mesélik ne­vetve a zenészek. — És ami még emlékezetesebbé teszi a szép eredményt az az, hogy az Egressy Béni Zeneiskola 45. év­fordulója évében értük el. Ezzel fel­került a koronára a gyémánt - fo­galmaz Gergely Péter Pál, majd hozzáteszi: élete legnagyobb sikeré­nek tartja ezt a versenyeredményt. Jelenetek a táncolószobából Maneszes Márton magyarszováti prímás Miskolcon muzsikált Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Ha kedd, ak­kor táncház. Túl sok pár még nincs a porondon, de a lendü­let így is teljesen kitölti a kis helyiséget a miskolci Vian- klubban. Egy hír záratja le szokatlanul gyorsan a mező­ségi táncrend fergetegesét: megjött Marci bácsi Magyar- szovátról... Kedves találkozások, nagy köszö­nések. Zenészekkel telítődik a te­rem. Rövid párbeszéd a kontrá- sokkal. Maneszes Márton huncut mosollyal kíséri bizalmatlan gon­dolatát a közös játékra vonatko­zóan. „Mi készültünk” - mondják büszkén, de azért kicsit megszep­penve a miskolci népzenészek. Aki viszi a prímet- Meg kell örökíteni a magyarszo­váti zenét is, nehogy meghaljon... A magyarszováti magyar négyes sokkal nehezebb, mint akár a ka­lotaszegi, akár a bonchidai tán­cok. Sőt, a bonehidaiba már van egy kis korcsosság is, a román is bekeveredett... - mondja Marci bácsi, aki egyébként egy CD-fel- vétel miatt jött Budapestre, és ha már itt van, felkereste a miskolci­akat is.- Olyan fáradt vagyok, mint aki négy napon keresztül kaszál vagy kapál. Szováta nem itt a ház megett van. De elhagytam a me­zőgazdaságot, hogy megmutas­sam a zenénket. Mert ha mi nem vagyunk elég éberek, elveszünk. Annyira nyomnak a másik ze­nék... Le voltam tartóztatva nyolc évig, nem volt szabad a hegedűt a kezembe vennem. De most jövök, repülök... Aztán dalokat tanít a prímás, énekli, hogy: „A házadnál lehet vagyon, gazdagság/ Ha nincs öröm, szeretet és boldogság/ Aki egymást nem szereti, azt a bánat tönkreteszi...” És jön a szökős csárdás. Mert nincs, aki vállal­kozna a tánctanításra, Marci bá­csi nyújtja a hegedűjét a „Sanyi gyereknek, akinek nagyon jó fo­galma van”, és készül, hogy majd ó megmutatja. Beindul a tánc, úgyhogy Marci bácsi és „Sanyi gyerek” együtt viszik a prímet. Zenén innen és túl Két táncrend közti szünetben a magyarszováti zenész mesél:- Megtörtént ez a szabadság, és visszaadták az egyéni jogokat, visszakaptuk azt a kis földet. Most azzal dolgozunk. De hozzá még vettünk is egy kicsikét...- Azt mondják, régen a zené­szek helyett felszántották a föl­det. Vagy ez csak mese?- Nem mese. Régebben nálunk Magyarszováton - nagy a község- hat tánc volt. Oda hat pár ze­nész kellett. A hat pár zenésznek kellett hat lakás, hat táncolószo­ba. Akkor aztán megosztották a fiatalok maguk között, nyolc-tíz fiú fogadott egy zenészt, mindig ott táncoltak annál a táncolóház­nál. A muzsikáért kapott a zenész három kalákát, három napszámot minden fiataltól. Amikor a földi munkák voltak, jöttek a legények, a lányok, énekelve mentek ki a határra aratni vagy kapálni. Haj­tották a kalákát a legények, a ze­nészek meg húzták egész nap. Mikor kimentek a fiatalok egy sor végére, megálltak, táncoltak egy pár táncot, megint mentek vissza a másik irányba. Az volt az élet. Én már nem éltem abban. Mert ez a háború előtt történt, utána bezárták a magyarságot, s többé már nem lehetett úgy élni, ahogy kellett. Nyolc év hallgatás- Kicsi Juhász Zoli a Zeneakadé­miától eljött hozzám 1978-ban, egy barátjával akartak felvételt csinálni. De nekünk nem volt sza­bad befogadni csak apát, anyát és testvért idegen országból - meséli az emlékezetében elevenen élő történetet. - Jöttek a legények, persze én nem fogadtam be szegé­nyeket. Megkérdeztem a rendőrt, mit csináljak, azt mondta, egész nyugodtan kiszolgálhatom egy pár zenével őket, de mielőtt men­nek vissza, jelentkezzenek. Nem mentek vissza. Akkor engem le­tartóztattak. Kaptam ötezer lei büntetést. Azt se tudtam, kitől kérjek segítséget. Aki hozzám szólt, azonnal az én soromba’ volt. Ha elhagytam volna, hogy megfi­zessem a büntetésemet, elvesztet­tem volna a jogomat is. Három­négy hét alatt eltüntettek volna, hogy nem tudja meg senki, hol vagyok. Úgy adta a Jóisten, hogy megszabadultam, de azért nyo­moztak. Éjszaka is sokszor beles­tek. Aztán a nyolcadik hónapban csak megint letartóztattak. Akkor kellett csináljak egy írást, hogy többet a hegedűt a kezembe nem veszem... Három hét után csinál­tak a gyerekekkel egy megyei „Megéneklünk Romániát”, felszó­lított a néptanács, hogy menjek. Mondom az elnöknek, semmi áron nem lehet, mert a kezem írá­sát adtam, hogy a hegedűt többet a kezembe nem veszem. Akkor felterjesztettek a párthoz, és csak el kellett kísérnem a gyerekeket. Az igazgató arrafelé is meg erre­fele is azon volt, hogy énekeljenek a buszon a gyerekek, én hegedül­jek, zenéljek. Azt várták, hogy va­lahogy fogjam meg a hegedűt...- Szegény Kallós Zoli bácsi jött, nem is mert bejönni, mond­tam Zoli bácsi menjen, hagyjon békén, ne csináljon nekem semmi nyomorúságot, mert holnap enge- met elemeinek azonnal. Szegény ment el a kapu előtt, tért vissza, a végén azt mondja: Marci! Hiába megyek, hova menjek?! Kőbányá­ból láttál aranyat bányászni? Nem lehet. Muszáj oda menjek, ahol van. Amit ád az Isten, amibe én meghalok, abba halj meg te is. Amitől én nem halok meg, attól nem halsz meg te se... Titokban játszottam neki, és az Isten úgy segélt, itt vagyunk hála Istennek, megmenekültünk... A két prímás: Maneszes Márton (jobbra) és Orosz Sándor Hímes világ Tokaj (ÉM) - A magyar hímestojások jel­anyagára hívja fel a figyelmet a két tokaji szerző, Makoldi Sándorné és Pap Gábor Hí­mes világ című tanulmánykötete, mely a Fő­nix Könyvek I. köteteként látott napvilágot. Az aranytojásról, a világtojással a legtöbb nép mítoszaiban találkozhatunk. A tojás koz­mikus életszimbólum, kultikus volta a sírmel­lékletek tárgya leleteivel is bizonyítható. De még ma is tojást - hímes tojást - készítünk ajándékba annak, akit szeretünk, vagy meg­tisztelünk húsvétkor, nálunk a feltámadás- tavaszünnepén. Mit is jelentenek a tojásra írt, az évről évié hagyományozott jelek? Hogyan igazodnak természetes műveltségünk keretrendszeré­hez, az öt elemi minőséghez, és az állatöv ti­zenketteséhez? Ezek a kérdésekre keresik a választ a kötet szerzői. Szimfonikus-koncert Miskolc (ÉM) - A Miskolci Szimfonikus Ze­nekar ad hangversenyt Gregor József (ének), Apró László (fuvola) és Lőkös Péter (nagybő­gő) közreműködésével április 21-én, hétfőn este 7 órától Miskolcon a Bartók-teremben (Bartók tér 1.). Honismereti díjak Miskolc (ÉM) - A XXXV. IstvánfTy Gyula Honismereti gyújtöpályázat díjkiosztó ünnep­ségét április 21-én, hétfőn délután fél 3-tól tartják a Herman Ottó Múzeum előadótermé­ben (Miskolc, Görgey A. u. 28.). Ezt megelőző­en, fél 2-tól a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület éves közgyűlésén Lé- nárt Béla egyesületi elnök tart beszámolót. Szomszédolás Sárospatak, Sátoraljaújhely (ÉM) - A Szomszédolás című program keretében sátor­aljaújhelyi művészeti csoportok mutatkoznak be április 19-en, szombaton este fél 6-tól Sá­rospatakon a Művelődés Házában. Az esten Laczkó Károly, Sátoraljaújhely polgármes­tere köszönti majd a résztvevőket, és ő nyit­ja meg a kapcsolódó képzőművészeti kiállí­tást is. „Tárlat Felföldi fotók Putnok (ÉM) - A Felföldi Fotográfusok Szö­vetsége mutatkozik be mától a putnokj Holló László Galériában. Ez lesz az első saját kiál­lítása az 1990-ben alakult közösségnek, bár gyakran találkozhatunk - hazai és nemzet­közi - tárlatokon a szövetséghez tartozó fotó­sok alkotásaival. Az elmúlt egy év során na­gyon sok díjat kaptak Lengyelországban, eredményesen szerepeltek a kör tagjai spa­nyolországi, írországi, belgiumi pályázato­kon. Az országos és nemzetközi megméret­tetéseken elért sikereik után fontosnak tart­ják, hogy saját környezetükben is bemutas­sák műveiket. A kiállításon széles kereszt­metszetet adnak tevékenységükről. Műfaji, stílusbeli, tematikai kötöttségek helyett egyetlen rendezőelvet, a minőséget vették fi­gyelembe. „Nálunk a képet nem a kamera készíti - írja a kiállítás katalógusában Bánóczi László, a kör tagja. - A bármennyire is objektív gép nem gondolkodik és nem érez. Ezt csak a ka­mera mögött álló ember teheti meg. Az ő be­nyomásai, érzelmei jelennek meg a fényérzé­keny anyagon. Egy fotó nem a valóság szol­gai lenyomata, attól sokkal több.” A felföldi fotográfusok alkotásaiból ren­dezett putnoki tárlatot Sajó Attila, a kazinc­barcikai Egressy Béni Művelődési Központ igazgatója nyitja meg ma délután 4 órakor. A kiállítás anyagát a későbbiekben bemu­tatják Kazincbarcikán és a miskolci Fotóga­lériában is. Egy kép a kiállításról: az ózdi Lőkös Zoltán Dubicsányi emlék című alkotása í j. □

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom