Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-16 / 88. szám
„A mail art a kommunikáció művészete; lényege: művészi jelet, üzenetet küldeni a címzettnek... közlendőjének célba juttatásához egy hagyományos és igen régi, patinás intézmény, a posta szolgáltatását és kellékeit veszi igénybe.” A postás, a kisasszony. Ül az a csaj, a csöcsei. Betűalakú' ak a csöcsei. Hogy szabad, így. Beszéli, kérdi, hogy mail. Mondom, csak. Meg azért, mert art, Vass Tibor: Koltesz mél má meg in ez a ha kell, ha nem, mostan a költészet felől, er- re könyököljek, erre nyílt most, ha alkarom, ha nem. Nyílt törés. Jön az ember, kántorkodik, kontárkodik bele. Törik a bicskám, ez az, végre, fogalmam sincs, mi köze a költészet napjának a mail arthoz. Ezért, hát aztán, a mellé, a beszédé, mint most, is, ipiszilon, mint ipszilon, csőd, passz, hátha-különdíj. Veszek egy magánhangzót. Ötszázért, dalolva. A sírba visz, ilyen kevés a kettős, betűből megfejteni. „A mail art... nem is irodalom, és nem költészet. Ezeket legfeljebb csak magába fogadhatja, hordozhatja vagy módosíthatja. Mert a művészet a mail art számára csak névjegykártya, amivel ez a szubkultúrákból érkezett vendég indentitást kaphat a társadalomban... Költőien ideális Z' költé hogy költészet meg a napja, szabad. „A? interp-’ retátor megpróbálja interpretációját az interpretálandó szövegre vonatkozóan adekvátnak tartható bázis alapján létrehozni.” Ilyentájt többet való a foglalkozás ezzel is, azzal. Márpedig ha ez az alkarom szüli ezt a tolvajt, könyököljem akkor a kettővel mind, könyököljem mostan egyszerre. És érthetőbben könyököljem. Mert ha a csöcsei, fogalmam sincs, nincs még egy ilyen szép kettős betű. Be van zsongva, ajnail meg a nyelv artja hogy is lehet egy kalap alatt. Hát erre én is kíváncsi, mondja nekem, hallja, foglalkozom ezzel, azzal is. Többet a kelleténél, nekem mikor melyik kell, mikor melyik a szívügyem. A dobogómról beszéljek?, hallják, mondják tovább, hozzam össze a melyiket a melyikkel. „Az interpretátor megpróbálja interpretációját egy adott befogadóra vagy befogadó- csoportra jellemzőnek tartott bázis alapján létrehozni." Kell a kettőből az egyet, fel, kémek, Különben is, ha minden művészet, mindenki művész, akkor meg, a hintalovam se. Ül rajta, cs mint csöcs, semmi nem az, senki nem az, ha nincs akváriumod, tudjuk mi, vagy. Itt a soha vissza nem térő alkarom, ezért kikönyö-- kölöm, ki terít ma, úgyis, a tisztesség is a kettős betűket kívánja. Portó. Hát, ilyen. A postás, a kisasszony. Ül az a csaj. A csö- cseit kéne föladnom, a csöcseire bélyeget ragasztanom, egyforinto, sokat, ha nézem, .van nyálam bővebben, jut. Külföldre a súlya számít, nem, a mérete, két kilóig, ha postafiókra megy, levélként fölveszik, de. Egyenként több lehet. Képzelheted. Ottan azt sem tudják, hogy Lilla, hogy Füreden, illetve mást tudnak, vizet, esést, mail artokra gyűjteni á blokkokat, számlákat, ettől óda a haza becsülete. Szegény ember vízzel nőz. „Az interpretátor megpróbálja interpretációját annak a bázisnak az alapján létrehozni, amivel az adott kommunikációszituáció- ban ő mint sajátjával rendelkezik.” A bélyegeken kívül mi férne rá még. Meg kéne végre, ki kéne végre, hogy egymáshoz. Egy sort, és akkor meg, forró kása, hideg lelt, tikus elképzeléseihez tartozik, hogy az élet titok, és az is, hogy szüksége van a vigasz ilyen illu- zionisztikus formáira. Ezért hát kultiválja is a titkokat.” A postás, a kisasszony: Ül az a csaj, üli, a mail art már a múzeumban is lakik, ez az, _________________________________ m egtalálja vég- Maü Art (Vass Tibor küldeménye) re a fonalat, ul, Sikerlista A Könyvesház Kft. 11. sz. sátoraljaújhelyi könyvesboltjának (Dózsa Gy. u. 3.) listája Kocsi Zsuzsanna vezető közlése alapján. 1. Robin Cook: Invázió (l.P.C.) 2. Narcisse Lemon: Mézizű méz (Tóth) 3. Sheila Bruckner: Mint gyöngyét a kagyló (Libri Print) 4. Jodie Larsen: Halálos társaság (Alexandra) 5. V.C. Andrews: Minden, ami fénylik (l.P.C.P 6. Cyntianne Taylor: Sherrington család (Licium-Art) 7. Nicholas Evans: Suttogó (Európa) 8. Vég Antal: Miért nem szeretem Horn Gyulát? 9. Naomi Campbell: Hattyú (Intercom) 10. Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Argumentum) i ..1 . m ióta, kiállítják, értékesítik, használják az adóban. Be kell vallani, vajmi kevés köze van a mail artnak a költészethez, a költészet napjához meg. Legfeljebb ha olyan mélartoz, akit költőnek tartanak, főleg. Küldeményt művész- kedik, ha kell, postást idegesít, fölvevőt, kézbesítőt, expressz ajánlom magam, ki látott még ilyen csöcsöket. „Az interpretátor először megpróbálja empirikusan meghatározni azt a bázist, amivel az a csoport rendelkezik, amelyikre jellemző módon szeretné interpretációját végrehajtani, majd utána kísérletet tesz az interpretációnak az empirikus bázis alapján történő létrehozására." Ha volt ez a fluxushordalék, ez a mail art, mondja ülve az a csaj, és én csak mostan tudok erről, pedig ilyet én is csinálódtam, feste- gettem, firkálgattam a borítékokra, az ifimagazinból a flipperöcsi szemeit ragasztottam a dollykáé helyére, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a mélartozás, ha ez a mélartozás, akkor én már ötödikben költészetnapi koszorú voltam, tisztára bezsongok a csöcseitől. „Mive! ez a kommunikációs csatorna mindenki előtt nyitva áll, bárki számára hozzáférhető és par excellence nemzetközi, a mail art rövid idő alatt nemzetközi tömegművészetté, népművészetté vált.” Élvezzem én ezt, a Pegazus, vagy. egy sort és más semmi. Visszakapom, a címzett ismeretlen, elköltözött, nem kereste, meghalt. Tizenegyedikén a vágyam csak, megmondani neki, ott könyökölök, csillámló, csöcseit falom. Mél art ez, hát mél vajon? Egy ilyenért tíz éve még lőttem, ma is ugyanúgy, a vonat, ahogy utánad. Ül az a csaj, a csöcsei. Műkuglóf, élesztő- zött, a melegben minden összeesik. Ez volt hát, a várva várt alkarom, ezt is kikönyököltem. Hogy és meg mi a kettőnek egybe, a köze, ötszázért megmondom. Úgyse kíváncsi, ezek után meg. „A műalkotás úgy beszél a világ dolgairól, hogy a világ dolgairól való beszéd eltűnik.” Lábjegyzet egy. Az idézett szövegek Erdély Miklós, Nagy Pál, Pemeczky Géza és Petőfi S. János tulajdonai. Lábjegyzet kettő. Melyiké melyik? Lábjegyzet három. „A mail art network igazi szerencséje, hogy metafizikai jellege és a benne lévő anarchisztikus tendenciák révén egyszerűen alkalmatlan arra, hogy fikcióit praktikus tartalommal töltse meg. Ami nincs, azzal nem lehet az embereket korrumpálni." Lábjegyzet négy. Lásd: Lábjegyzet kettő. Érdekes szórakozás a világnyelveken megjelenő lexikonokban búvárkodni. Az egyik, az 1990- ben Párizsban kiadott Micro Robert mindössze két sort szentel Miskolcnak. (Magyarország harmadik városa. 210 000 lakos. Vasipar.) Nekünk azért többet jelent. Különösen a képzőművészet iránt érdeklődőknek. Réti István és Lyka Károly nyári művésztelepet alapított 1922-ben a városban, amelyet Benkhard Ágost vezetett. Trianon után Nagybánya helyett itt dolgoztak a Képzőművészeti Főiskola növendékei. A középiskolás Szalay Lajos tizenhét évesen már tagja lehetett a telepnek. Egy újságcikknek köszönhetően apja áldását adta, hogy az ifjú Szalay a művészpályát választhassa. A zseniális rajzművész 1988-ban tért vissza ifjúsága helyszínére, s a várostól kapott lakásban élt feleségével 1995-ben bekövetkezett haláláig. A város művészeti életét meghatározó, különböző felfogású festők és grafikusok közül sokan meghaltak vagy elköltöztek a városból. Ficzere László, Csabai Kálmán, Lenltey István, Lukovszky László, Kunt László, Mokry Mészáros Dezső Miskolcon éltek, s az utóbbi kivételével itt teljesedett ki művészetük. Sokan tértek vissza tanulmányaik befejezése után. S ez érvényes zömmel azokra is, akik már nincsenek köztünk. így került vissza a ma is itt dolgozók közül Barczi Pál, Fe- ledy Gyula, Mazsaroff Miklós, Pető János, Tóth Imre vagy Zsignár István. Az ország különböző tájain születettek közül sokan telepedtek le Miskolcon. Itt műtermes lakást s megbízásokat kaptak. Máger Ágnes, Szanyi Péter, Varga Éva mára meghatározó alakjai a megyeszékhely képzőművészeti életének. Végvári Lajos, a Képzőművészeti Főiskola professzora, majd a Herman Ottó Múzeum munkatársa sokáig a város művészetének mértékadó kritikusa volt. Olyan tehetséges fiatal kollégák vették át tőle a stafétabotot, mint Jurecskó László vagy Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója. A Miskolci Galéria tavaly költözött át a Déryné utca 5. szám alól a sétálóutcában található Rákóczi- házba. Az ország egyik legnagyobb képzőművészeti eseménye, a grafikai biennálé és a Miskolci Grafikai Műhely olyan jelentős rajzművészeket vonzott ide, mint Csohány Kálmán, Kondor Béla, Reich Károly vagy Rékassy Csaba. Az élők közül Czinke Ferenc, Kass János, Pásztor Gábor heteket töltöttek a grafikai műhelyben. A régi galéria művészklubjában gyakran voltak rendezvények. Emlékszem a fiatalon meghalt Dévényi Iván művészeti író diaképes előadására vagy a Csorba Győző verseit bemutató estre. A költő ekkor dedikálta nekem a Séta és meditáció című kötetét. A dátum: 1971. május 29. Akkoriban Borbély László volt az igazgató, őt Dusza Éva követte, aki Debrecenből került az északi iparvárosba. Most Dobrik István helyettese. A galéria sokféle feladatot lát el. Többek közt gondozza, tudományosan feldolgozza és gyarapítja Miskolc képzőművészeti közgyűjteményét, kiállításokat rendez, tudományos konferenciákat szervez, kiadványokat jelentet meg, alkotóházában művészeket fogad és szabadiskolát működtet. A galéria művészeti tanácsa meghatározta a hosszú távú működés elveit. A város megváltozott regionális szerepe következtében eredeti kezdeményezésű tárlatokkal hívják fel magukra a figyelmet. Ehhez a hazai és külföldi társintézmények segítségét is igénybe veszik. A galéria rendezvényeit pedig úgy szervezik, hogy az tekintettel legyen a Miskolcon egyre növekvő számú egyetemi hallgatóra és oktatóra. A képzőművészeti tudás növelése érdekében szakkönyvet adnak ki, és teret adnak valamennyi helyileg és regionálisan fellelhető művészeti ágnak. Speciális közgyűjtemény körvonalazódik a kortárs magyar sokszorosító művészet produktumainak gyűjtése révén. A szakmúzeummá nyilvánított galéria a szobrászat és festészet területén Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből fejleszti gyűjteményét. Á Rákóczi-ház teljes rekonstrukciója legkésőbb jövő év végére várható. Ekkor a jelenleg a Petró- házban kiállított Szalay- és Kondor-művek is a galériába kerülnek. A régió legjelentősebb művészének, a Kossuth-díjas Feledy Gyulának a Deák tér 3. alatt tekinthető meg állandó kiállítása. Az öt egymásba nyíló helyiség falain mintegy száz festmény, rézkarc, litográfia, rajz és vegyes technikával készült mű ad keresztmetszetet a mester közel öt évtizedes munkásságáról. Pető János: Filozophter A Rákóczi-, a Petró-, a Feledy- ház és a grafikai műhely mellett a Déryné utca 3. alatt tavaly ősszel megnyílt Színháztörténeti és Színészmúzeumot is a Miskolci Galéria működteti. Az intézményhálózat huszonnyolc-harminc munkatársa tavaly számtalan tárlatot, zenei és irodalmi műsort szervezett és rendezett. A XVIII. országos grafikai biennálé anyagát egész nyáron négy helyszínen láthatták az érdeklődők. Áz előző biennálé nagydíjasának, Szabados Árpádnak a kamaratárlatát a Mini Galériában lehetett megtekinteni. A Magyar Illusztrátorok Társasága a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban mutatkozott be. A Herman Ottó Múzeum a szlovák grafikának adott otthont. A Miskolci Galéria tavaly megrendezte Demeter István és a kitűnő rézmetsző, Rékassy Csaba emlékkiállítását. Bemutatták a Nagybányáról Argentínába emigrált házaspár, Dömötör Gizella és Mund Hugó műveit. Külföldön is rendeznek kiállításokat. Tavaly Kassán és Kolozsvárott Szabados Árpád és Borgó képeit, illetve a biennálé anyagát állították ki. A tárlatokhoz általában többnyelvű, színes katalógusok készülnek. Plakát helyett a szórólapot részesítik előnyben. Egy- egy rendezvényhez 1000-1500 meghívót készítenek. A helyi médiumokkal jó a kapcsolat, s az Új Művészet is beszámol vagy hírt ad az itteni eseményekről. A galériában folyó tudományos munka kitér a gyűjteményfejlesztés és -nyilvánítás számítógépes feldolgozására, a miskolci művészek adattárának naprakész nyilvántartására, a könyv-, dia- és katalógustár folyamatos bővítésére, a kiadványcserére. A Miskolci Galéria könyvei sorozatban eddig öt kötet jelent meg, legutóbb az Érintések, a Szalay Lajos emlékére összeállított breviárium. A galéria alkotóháza egyrészt tehetséggondozást végez, másrészt a városhoz és a régióhoz kötődő képzőművészeknek biztosítja a nyugodt alkotómunka feltételeit. Két-há- romágyas lakrészekben szállásolják el a Képzőművészeti Főiskolá képgrafikai tanszékének a nyaranta itt dolgozó tanárait és hallgatóit is. Idén ősszel a kolozsvári főiskola legjobb növendékei két hetet tölthetnek az alkotóházban. A Miskolci Galéria fontos szerepet vállal a társművészetek népszerűsítésében is. A Miskolci Képes Műhely tagjai Miskolcon és környékén élő költők, írók, zenészek, képzőművészek, fotósok. Nekik a Petró-ház adott otthont. Per- formanszot adott itt elő az ÜljLBé- laSzedekLevest Munkacsoport, s Cseh Károly költő új kötetét Cs. Varga István irodalomtörténész mutatta be. A Rákóczi-ház kamaratermében gyakran vetítenek filmeket. „Az ember nem születik közönségnek, hanem csupán meghatározott körülmények közt válik azzá” - írja Hauser Arnold. Most ezért egy alakuló-formálódó kulturális komplexum épül Miskolcon. André Maíraux-féle falak nélküli múzeum. Szurkoljunk munkatársainak, hogy legyen erejük a megkezdett úton végigmenni. Tarczy Péter
