Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-15 / 87. szám
Itt-Hon * Riport Nagy Zoltán Miskolc (ÉM) - A kertbarátokról az él a köztudatban, hogy olyan emberek, akik szorgalmasan és szakszerűen gondozzák kertjeiket. Megtermelik benne a konyhára való zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt némi bornak és még állatokat is nevelnek. Nem eladásra, csupán saját fogyasztásra. Újabban a kertészkedésnek nemcsak a termelési értékét hangsúlyozzák, hanem annak a jó levegő, a mozgás révén az egészséges életmódot segítő hatását is, no meg a hasznos mellett a kellemes időtöltés sem utolsó szempont a telekszomszédok társaságában. Az igazán megszállott kertbarát azonban nemcsak a saját kis birtokával törődik, hanem másokkal is, éppenséggel egyesületbe, kis szövetkezésbe invitálja társait. Ilyen évtizedek óta megszállott kertbarát Farkas Attila, a Kertészek és Kertbarátok Megyei Szövetségének elnöke, valamint Széli Imre, annak titkára. Állítják, nem mai keletű a mozgalom. wmmmmmmsmmmmmmmmmmmsmmmmwtm- A kiegyezés után az iparosodás megindulásával felgyorsult az urbanizáció. Az addig jobbára a mezőgazdasághoz kötődő embernek hiányzott a természet közelsége. Ezért aztán az ipáin, hivatali munkája mellett kiskertet formált a ház körül, vagy messzebb. Elhanyagolt területeket vettek birtokba és közösségbe tömörülve művelték a földet - idézi a kezdeteket Farkas Attila. - Ez a folyamat a század elején felgyorsult a ’10-es években már működtek kertbarát körök Miskolc térségében is.- Csak az ötvenes évek elején szűntek meg ezek a körök, amikor az akkori belügyminiszter betiltott minden civil szerveződést - emlékezik vissza Széli Imre. A kényszerű szünet után a kertbarát mozgalom olyan 35 évvel ezelőtt indult máig tartó új virágzásnak. Újjászerveződésében nagy szerepe volt Széli Imrének, aki akkor a miskolci járási tanács mezőgazdasági osztályát vezette. A kertbarát vezetők szerint az 1965-86 közötti évekre tehető az aranykor, a Miskolcot és a megye többi városát körülövező kerteket akkoriban alakították ki és kedvezményekkel segítette az állam is, a városok is a telepítéseket és a szükséges infrastruktúra kiépítését. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kétségtelenül a miskolci határ képe változott a legszembetűnőbben. A valamikori legelők, szőlőskertek az értizedek során teljesen elvadultak, e területeket vonták újra művelésbe kertészeink és ezzel a városkörnyék képét teljesen megváltoztatták. De ugyanígy érdemes szemügyre venni Kazincbarcika, Ózd, avagy Mezőkövesd, Me- zőcsát környékét is. Ebben meghatározó szerepet vállalt a Hazafias Népfront égisze alatt, a 6ű-as években megalakult kertbarátok, kistermelők szerveződése.- Majd a szakcsoportok alakulása adott újabb lökést a gyümölcs- és szőlőtelepítéseknek, az állattenyésztésnek, amelyek többnyire az áfészek gesztorságában működtek — emlékezik vissza Farkas Attila. Farkas Attila Műveljük kertjeinket A kertbarát mozgalomban ma már ott van szinte megyei kertszövetkezet, egyesület és baráti kör. Híres a Slezsák Imre vezette edelé- nyi, a taktaszadai, a mályi, a Kiss Vince szervezte mezőcsáti, a kazincbarcikai, ózdi, sárospataki. Az edelényi kertbarát kör 21 éve alakult - tudtuk meg Slezsák Imrétől. 40-50 tagot számlál, zömében nyugdíjasokat és középkorosztályhoz tartozókat. Vannak közöttük orvosok, pedagógusok, bányászok és természetesen mezőgazdasági dolgozók is. Két hetente találkoznak, amikor folyamatosan megbeszélik a kertészkedéssel együttjáró időszerű feladatokat - a talaj megművelésétől kezdődően a zöldség, a gyümölcs tárolásával bezárólag. Szomszédolás keretében ellátogattak már például Hajdúböszörménybe, Balassagyarmatra, Debrecenbe. Látogatásokat szerveznek a város melletti szőlőhegyre is, ahol a gazda bemutatja kertjét és kicseréli vendéivel együtt a tapasztalatokat. A tavaszi munkák beindulása előtt vetőmagbörzét tartottak, a garantáltan jó minőség biztosítása érdekében közösen szerezték be az oltványokat. Legutóbbi foglalkozásukon például a biotermesztéssel foglalkoztak. Április 22-én már kilencedik alkalommal rendezik meg a kistermelők borversenyét, amelyen 100 forint nevezési díj és a borminta beküldése ellenében fehér, vörös és gyümölcsborokkal lehet részt venni. Hagyományápolással is foglalkoznak. Miklós Gyula (1832-1894) finkei születésű híres szőlész kultuszát ápolják, aki a filoxéra elleni harc kormánybiztosa volt. Sírja elé 1987-ben emlékművet emeltek, halálának 100. évfordulóján pedig emléktáblát helyeztek el szülőházán. Foglalkozásaikat a városi könyvtárban tartják, mert - mint Slezsák Imre mondta - ott kéznyújtás- nyira van a szakirodalom. A fiatalabb körök közé tartozik a mezőcsáti. Csak ebben az évben alakult, de máris tartalmas munkáról és még sokirányúbb tervekről tájékoztatott bennünket Kiss Vince, a helyi kertbarátok vezetője. Kezdeti 32 fős taglétszámuk mára 36-ra gyarapodott. Aktivitásukat bizonyítja, hogy már az általános iskolában is megszervezték a Tini-kertbarát kört. Terveik között szerepel, hogy' a Csáti napok keretében dinnyeversenyt rendeznek, kiállítást kisgépekből, gyümölcsökből, zöldségfélékből. Munkatervükben azt is megfogalmazták, hogy Ti- szabábolnától Ti- szapalkonyáig, Ti- szakeszitől Igriciig a környék településeit is „becserkészik”, mert meggyőződésük szerint ott is szükség van kertészeti tanácsokra. A megyei kertbarát szövetségnek Metszenek a kertekben Itt-Hon Riport a mályiakkal együtt most született egy új kezdeményezése: az ifjúság ösztönzésére évente megszervezi a tini kertbarátok vetélkedőjét, hogy az általános iskolások közel kerüljenek a kertészkedéshez, a természethez a „műveljük kertjeinket” jelszó jegyében. Fotók: Farkas Maya Suszterok avagy cipészek lesznek Kazincbarcika (ÉM - LM, FL) - Hamarosan 10. születésnapját ünnepli a Don Bos- co Szakiskola Kazincbarcikán. Nevét arról az 1815-1848 között élt torinói olasz papról kapta, aki lelkipásztor létére fő feladatának a kallódó gyermekek intézményes nevelését tekintette. Az ő példáját követve 1988-ban 3 nevelővel és 35 gyerekkel kezdte meg működését a Don Bosco Iskola Kazincbarcikán, amelyben napjainkban már nemcsak általános iskolásokat, hanem szakmunkásokat, sőt szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező felnőtteket is nevelnek, képeznek. Mint Lukács Barnabás igazgatótól megtudtuk, már a rendszerváltást megelőzően is jól fogadta a város akkori vezetése a Don Bosco Iskola létrehozására irányuló kezdeményezésüket. Gyárfás Ildikó városi tanácselnök (ma a megy'ei közgyűlés elnöke - a szerk.) a legmesszebbmenőkig támogatta őket, hiszen közismert tény volt, hogy Kazincbarcikán és környékén legalább 100 olyan fiatal élt, aki az utcákon csellengett családi, szociális és beilleszkedési problémákkal küszködve, helyüket nem találva. Köztük nagyon sok volt a cigány- gyerek. v I A gondra megoldást keresve 1987-ben Lukács Barnabáséit leírták és az asztalra tették elképzeléseiket. Szinte megszállottan, elhi- | vatottságtól vezérelve és mint hamarosan ki- | derült, nem hiába láttak munkához. 1988. október 2-án megnyitotta kapuit Kazincbarcikán az Ifjúsági Hasznos Idő Központ három nevelővel és 35 gyermekkel azzal a céllal, hogy az utcáról az intézménybe csábítsák a kallódó gyerekeket, akik ott jól érezzék magukat. Hogy az elszántság meghozta gyümölcsét, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hasznos idő központjából Don Bosco Szakiskola lett. Benne jelenleg 300 fő a tanulók, 30 a nevelők száma. Az oktatók közé tartozik Sztancsik András, aki 1996. augusztus 1-jétól dolgozik az iskolában.- Ezt a munkát nagyon szeretem, jó lenne a nyugdíjazásomig ezt csinálni, sőt még utána is. Jó érzés a fiatalokat tanítani a cipészszakmára, amelyik az utóbbi időre majdnem teljesen kihalt. Érettségi után a cipőjavító szakképesítést 1993-ban szereztem meg, ezt követte a cipész szakmunkásvizsga jelesen. A következő évben indult cipész szakmunkás- képzés a Don Bosco Szakiskolában, s ez az első évfolyam, amelyet most oktatok. Jelenleg 9 tanulóm van, 3 éves a képzés. Első évben elsajátítják a gyerekek a szakma alapjait, ebben nemcsak a javítás, hanem a lábbelik elkészítése is szerepel. Az első lépés az volt, hogy a bőrrel, mint természetes anyaggal ismerkedjenek meg. Kulcstartókat szabtak ki és állítottak össze. Második lépésként megismerkedtek a különböző ragasztókkal, talpa- láshoz és sarkaláshoz használt anyagokkal, a sokféle méretű szöggel, a műhely gépeivel. Következett a szerszámok használata, majd elkezdhették a javítási munkákat, kisebb sar- kalást, varrást, ragasztást. Az eltelt 6 hónap alatt a csoportból öten mind az elméleti, mind a gyakorlati munkában megállják a helyüket, van érzékük a szakmához. Ok a harmadik év végére képesek lesznek önállóan is elkészíteni egy új lábbelit. A többiek inkább a javítást tudják majd végezni.- És mit szólnak mindehhez a gyerekek? Páll Attila I. éves cipésztanuló például hogyan került a Don Bosco Szakiskolába?- Herbolyai vagyok, a szüleimmel és egy testvéremmel élek. Korábban sokat hallottam erről az iskoláról - hogy nagyon kedvesek, segítőkészek az itt dolgozó pedagógusok. így esett a választásom az iskolára. A cipész szakmát könnyűnek tartom, s mivel szívbeteg, 50 százalékos rokkant vagyok, így nem megerőltető számomra ez a munka. A szakma gyakorlati részét szeretem jobban. Eddig női és férfi eipősarkalásokat végeztem, ragasztást, varrást. Ezek elég jól sikerültek. Remélem jól megtanulom a mesterséget, s 3 év múlva megkapom a szakmunkás-bizonyítványt, s ez meghatározza a jövőmet, a megélhetésemet. Az iskolában részt veszek a kulturális programokban, egyházi darabokban szerepelek, ahol nagyon jó a közösségben lenni, s együtt örülni a sikernek. Igyekszem szorgalmas lemú, tisztelettudó, mert ez is fontos a szakmában.- Rostás Attila Bánhorvátiból jár be.- Már VI. osztályos korom óta a Don Bos- cóban tanulok. Ehhez a cipész szakmához volt kedvem, ezért választottam. A szüleim és az én véleményem szerint is cipészre mindig szükség lesz. Főleg manapság, amikor nagyon magasak az új cipők árai, s így gazdaságos a rosszat megjavítani. Ha 3 év múlva megkapom a szakmunkás-bizonyítványt, szeretnék még itt dolgozni egy pár évet a mesterem mellett, s utána önállóan, vállalkozóként dolgozni Bánhorvátiban. És az iskola folyamatosan fejlődik. Lukács Barnabás igazgató elmondta, a csaknem 10 év alatt nem csak az egykori bányaépületből költöztek újba. Van már 55 férőhelyes kollégiumuk, amire annál inkább is szükség van, mert maholnap 20 faluból járnak be tanulóik. És tevékenységükhöz támogatást is kapnak a munkaügyi és a művelődésügyi minisztériumtól a PHARE-program keretében. Ez is azt bizonyítja - mondta -, hogy nagy szükség yan rájuk Kazincbarcikán és környékén. ■ Az első osztályos cipésztanulók. Középen szemüvegben Sztancsik András szakoktató. Portré Az újrakezdő Edelény (EM - KS) - Mindig lehet újra kezdeni... - mondja Lukács András, a Borsodi Víz Palackozó és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. Lukács András Borsodszirákon született 1959-ben, háromgyermekes kisparaszti családban. Az általános iskola elvégzése után szakközépiskolát végzett, polgári végzettsége kohász, de a szakmában nem dolgozott. A borsodsziráki szövetkezet volt az első munkahelye, majd közéleti szereplés következett. 1990-től dolgozik a palackozó üzemben. Felesége laborasszisztens Edelény- ben. Két felnőtt fiúgyermekük van. A fiatalabbik mentószakápoló, az idősebb egy kisvállalkozás vezetője. Az 1994-es választások óta az edelényi képviselő-testület pénzügyi bizottságának az elnöke és tagja a megyei közgyűlésnek. A megyei közgyűlésben a Vállalkozás és Foglal kozta tás-pohtikai Bizottság tagja és a közgyűlés legnagyobb frakciójának a vezetője. Úgy érzi, hogy a megyei közgyűlésben vállalt munkájával segítheti a Bódva-völgye fejlődését. Képviselői munkájáról mondja: „Úgy érzem, hogy azok az emberi értékek, amiket magaménak vallók mint a tisztesség, a megbízhatóság, érzékenység a mások problémái iránt, a következetesség, ezek politikai színezettől mentesek, és ezekért az értékekért dolgozom mint közéleti cselekvő, és ezt szeretném a továbbiakban is folytatni.” sasassswsíSiBísíMíK
