Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
Április 12., Szombat, ÉM-riport ÉM-héfvége Ili □ Filip Gabriella „Kniha dzungli - muzikal. Vstupné 40,-Sk, Studenti: 20,-Sk, és ugyanez magyarul is: A dzsungel könyve - muzikál...” A miskolci Pécsi Sándor Guruló Színház Egyesület rozsnyói vendégjátékát két nyelven hirdeti a helyi újság. A nézőtér is kétnyelvű, bár szlovák szót csak elvétve hallani. így értjük azt is, amikor méltatlankodnak a mögöttünk ülők. Nem tudták, mire jönnek. Plakátot sem láttak. Csak szólt a szomszéd: magyar előadás lesz. De ennyi majomra nem számítottak! „Ez itt a monkey funk. Igen, ez a mi fánk! A majom ugye gyönyörű, kispofánk?! - szól a Gesztiféle monkey funk. Dés László zenéjére rapet jár a csapat. És a színpad valóban tele van majmokkal- igaz, az előbb még farkasok voltak, aztán vadászok lesznek, asszonyok, a falu népe, majd díszle- tezők, világosítók, segédmunkások, diákok... A Pécsi Sándor Guruló Színház társulatában mindenkinek jut szerep.- Olyan darabokat keresünk, hogy lehetőleg minél több gyerek szerepelhessen. Ez adja az értelmét a tanulásnak, a közös munkának - mondja az egyesület ügyvezetője, Benyóné Orosz Ágnes pedagógus, áld annak idején maga is tagja volt a társulatnak, sőt a férjével is Játszva” ismerkedtek meg. S most már a saját gyermekeik hozták vissza őket a színpad közelébe.- A kislányunk, Viki nyolcéves, ő a legfiatalabb a csapatban, de egyik próbáról sem hiányozna. Ugyanígy a fiunk is szereti ezt a társaságot, sőt már az unokatestvérüket is elcsábították. Mind a hárman ott táncolnak a színpadon... , A kis Mauglit is elkísérte anyukája az első külföldi vendégszereplésre. Szenász Zoltán még csak tízéves, de már játszott a Mici mackóban, kapott szerepet az Oliver című előadásban is. Bár ilyen nagy sikere talán még egyetlen bemutatójuknak sem volt, mint ennek. A műsornaptár szerint negyvenhetedik, Papa emlékezete szerint éppen az ötvenedik alkalommal adják elő A dzsungel könyve című musicalt.- A legtöbb előadásunk Miskolcon, a Vasas Művelődési Központban volt, de szívesen megyünk bárhová, ha hívnak bennünket. És szerencsére hívnak! Mi állandóan vendégszereplünk. Voltunk Encsen, Karcagon, Cegléden, Sárospatakon, Balmazújvárosban... - sorolja büszkén Szép László, az együttes művészeti vezetője, vagy ahogy a társulat tagjai nevezik: Papa. - Persze, a Vasasban minden egyszerűbb. Ott tartottuk a próbákat, ott nincs különösebb gond a díszlete- ,.zéssel, a hangosítással, a világítással... Legfeljebb az előcsarnokban rendezett vásárok miatt talál meg nehezebben bennünket a közönség. De á művelődési háznak is meg kell élnie valamiből! Ősszel úgy nézett ki, hogy el kell jönnünk onnan, nem tudtuk fizetni a terembért. Aztán a Dzsungel sikere után maradhattunk, lassan elkezdtük törleszteni az adósságunkat. Ezt nem panaszként mondom. Jól megvagyunk mi ott. De muszáj spórolni, a próbákat újabban a Miskolci Egyetemen tartjuk. Ott ingyen kapjuk a termet. Ezt Bodrogi Zoli intézte. Bodrogi Zoli minden színjátszó számára Zoli bácsi lehetne, vagy maga is Papa, annál is inkább, mert a fia, Viktor szintén tagja a társulatnak - most éppen a hang- és a fénytechnikát kezeli. Az idősebb Bodrogi koreográfusként dolgozik az együttesben, de mint mindenki, ő is mindenes. Sőt, a rozsnyói vendégszereplés is neki köszönhető. Két előadás között a téren- Bodrogi Zoltán tanít nálunk. Tudtam, hogy ő az előadás koreográfusa. Láttam is a darabot, nagy sikere volt. Azt gondoltam, a rozsnyói fiataloknak is tetszeni fog. Rozsnyó Szerencs testvér- városa - fedi fel a meghívás összes „titkát” Várhelyi Gyula, a szerencsi Városi Művelődési Központ igazgatója. Tetszik is a musical a rozsnyói fiataloknak. A déli 12-kor kezdődő előadáson egyetlen szabad hely sincs. A városháza színháztermében a pótszékeken, és a pótszékek pótlásaként behozott fotelek karfáin is ülnek. Az óvodások szájtátva bámulják a színpadot. Az általános iskolások előbb kissé zavartan figyelik az eseményeket. Aztán elmaradnak a megjegyzések. Felismerik Mauglit, értik a dzsungel törvényeit, jókat nevetnek a poénokon - veszik a lapot. Majd a táskájukat. Nem tudták, hogy meddig tart az előadás, sajnálják, de nem maradhatnak - mentegetődzik kifelé menet néhány diák. De a többség szerencsére itt marad. > Este viszont kevesebben, és inkább csak az idősebbek jönnek. Az átlag életkor 60 év körül lehet. A társulat egyre idegesebben figyeli az érkezőket, a polgári szomorújátékhoz öltözött rozsnyói polgárokat.- Vedd lejjebb a hangot! - adják ki az utasítást a technikusnak. Az énekesek szinte már suttognak, halkabban énekel a kórus, mint a szólista. Mivel semmiféle összeköttetés nincs a színpad és a nézőtér mögötti - üvegfallal lezárt - technikusi szoba között, sötétben tapogatódzik, bocsánat: süketen hallgatódzik a hangosító. Lassan találja meg hangját a dzsungel népe. És lassan ráhangolódik a közönség is a váratlanul jött előadásra. Megelevenednek a gyermekkori olvasmányélmények, a Kipling-regény hősei: Balu, Bagira, Ká, Csil, Akela... Á kígyóval szisszen a nézőtér. Pisszentenek a mocorgókra! Oda kell figyelni a dalra: „Ami szép az egyben jó, ami kép, az egyben szó. Mégis mondd, mit érez a szív itt bent? Mondd mi ez, mit a csend idecsent?” Viszont, akik talán a leginkább értékelnék ezt „Aki a csapaté lett, várja a csapatélet. Joga a közös ösvény. E helyen ez a törvény. Hé, kölyök! A törzs befogad. Tiéd a szabad éledj Vendégjáték folyton-folyvást bor, Szerencs testvérváros polgármestere Rozsnyó város díszpolgára lett. Mert: Jelentős mértékben hozzájárult a városaink polgárai között létrejött testvérvárosi kapcsolat kialakulásához, és ma is segíti azt, hogy tökéletesebben megismerve egymást elmélyüljön a baráti kötelék, és hasznossá váljon mindkét fél számára a kölcsönösen kifejtett alkotó munka.” ,Aki a csapaté lett... ” Szerencsi színjátszó most éppen nincs a Pécsi Sándor Guruló Színház társulatában. De a miskolciak mellett felsózsolcaiak, újcsanálosiak, sa- jóbábonyiak is vannak. Az elmúlt évek, évtizedek - lassan fél évszázad - során több ezer gyerek talált közösséget a Szép László által vezetett együttesben. A dzsungel könyve zenéjét is egy volt társulati tagnak köszönhetik. Dányi Krisztián, aki főiskolai hallgatóként a Pesti Színházban énekli Maugli szerepét, középiskolásként itt kezdte a színipályát. És az itteni Maugli is színésznek készül.- Körülbelül ötszázan jelentkeztünk az idén, de csak tizenhat embert vesznek fel - meséli Kriston Ákos, aki éppen a rozsnyói vendégszereplés előtt felvételizett. - Nagyon erős mezőny volt, velem együtt harmincöt jelentkezőt hallgatott meg a bizottság, és ebből mindössze hárman jutottak túl az első rostán. Jövőre újra megpróbálom... Újra megpróbálja Makranczi Zalán (Ká) is, és Mádai Veronika (Bagira) is. Viszont Ludva Anita (Csil) - aki musical szakra jelentkezett - még mindig nem tudja, mikor kerül a bizottság elé. A többieknek pedig van idejük felkészülni, és nem is akar mindenki színész lenni.- Még csak másodikos vagyok a Herman Ottó Gimnáziumban, itt pedig már öt éve játszom - mondja Újabb Katalin (Túna). - De nem igazán vonz a színészet. Inkább a televíziózás, a műsorvezetés, a riporteri munka érdekel. Úgy érzem, ahhoz is jó iskola, hogy itt megtanulok szépen beszélni, meg merek szólalni a színpadon.- Nekem is tanulnom kell még - állapítja meg önkritikusan Osir Liliána (Akela felesége). - Eredetileg a divattervezés érdekelt, azért jártam ruhaipari középiskolába, majd úgy látszott, külkereskedő leszek, dolgoztam is egy ideig külföldön, de csak visszajöttem az együtteshez. Ebből ugyan nem lehet megélni, de a szüleim segítenek, hogy tanulhassak. Egyelőre modellkedem, statisztálok. Beválasztottak a Szambába is, de végül az én jelenetem nem került be a filmbe. Most megy egy reklámom a tévében. Azért jól fizettek, egy nap alatt elkészültek a felvételek, és kaptam 32 ezer forintot. Ennek ellenére mkább itt játszom. Pedig soha egy fillért sem kapunk. Nincs is pénze az egyesületnek. De ez egy nagyon jó csapat... r* m i D a műfajt, azok még délben a téren maradtak. A középiskolások úgy tudták, egykor kezdődik az előadás, pedig az első akkor már egy órája ment, a következő hat óra múlva kezdődött. Csalódva távoztak, estére vissza sem jöttek. Igazgató hálósipkában A hálósipkás férfi olyan, mint az igazgató! Ott van a fotója a színházterem előcsarnokában.- Én is játszom a saját társulatunkban - vallja be Gerzsa István, a rozsnyói Városi Kulturális Központ igazgatója. - De van néhány hivatásos színészünk is. Tavaly öt premierünk volt, legutóbb Tennesse Williams Laura üvegvilága című darabját mutattuk be. Mi csak szlovákul játszunk, viszont a kassai Thália Színház rendszeresen tart itt magyar nyelvű előadásokat. És ha tehetjük, hívunk vendégeket is. Kevés város művelődési központja büszkélkedhet azzal, hogy hivatásos színészeket foglalkoztat. De úgy látszik, itt másra is futja: van néptánc- és társastánc-csoportjuk, ők működtetik a városi tv-stúdiót, ők adják ki a városi újságot - természetesen két nyelven. Támogatják a Cse- madok keretén belül működő magyar néptáncegyüttest, kórust...- Volt azért itt is egy kis szünet - mondja az igazgató. - A korábbi város- vezetés ’90-ben úgy gondolta, nincs szükség erre az intézményre, megszüntették a Városi Kulturális Központot. Én ’73 óta dolgozom itt, ’86-tól mint igazgató, aztán ’90-ben nekem is más munkát kellett keresnem. Majd kiderült, szükség van a munkánkra, így ’92-tól ismét folytathatjuk azt, amit elkezdtünk. Szerencsére a csoportjaink megmaradtak, a város polgárai igénylik az előadásainkat, különböző szolgáltatásainkat. Mutatja is a saját bemutatóikról készült fotókat, előkerülnek a Rozsnyói Újság idei számai. Magyarul is, szlovákul is írják: a kiadással és a tévesztéssel járó költségeket Rozsnyó város fedezi. De kétnyel- vüek az anyakönyvi hírek, a gyászjelentések is, es a február 14-i számban két nyelven írták meg, hogy Rozsnyó város napján Magda Gá
