Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-08 / 81. szám

Itt-Hon Interjú Buzafalvi Győző Gagyvendégi (ÉM) - A Cserehát- Hemád-Bódva vidék térségfejlesz­tési programját, stratégiáját, hely­zetelemzését G. Fekete Éva, a Cse­reháti Településszövetség elnökhe­lyettese már 1995-ben közzétette ,A térség, mely élni akar” című kö­tetében. Akkori megállapításai nemhogy nem vesztették el aktu­alitásukat, de sokkal időszerűbbé vált mára a benne foglaltak meg­valósítása. Gagyvendégiben ösz- szeállt egy csapat, amely konok el­szántsággal, kitartással évek óta azon fáradozik, hogy a Bódva, a Hernád és a Sajó által közrefogott, csúcsára állított háromszögre em­lékeztető három különböző földraj­zi karakterű (hegyvidéki jellegű, folyó völgyi és dombvidéki) tájból szimmetrikusan felépülő és négy város (Szikszó, Encs, Szendrő, Edelény) vonzáskörzetéből álló tér­séget fejlesztési szempontból terü­leti egységként kezeljék. Abaúj- szántó csak azért nem célterülete a csereháti fejlesztési programnak, mivel az inkább Hegyalja központ­jaihoz vonzódik. Az Aggtelek-Szikszó-Gönc ál­Cserehát (is) élni akar... „Erre a tájra nemcsak a civilizáció áldásai, hanem az átkai sem jutottak el" Az Aggtelek-Szikszó-Gönc által behatárolt vidék lakói élni akarnak. Meglévő természeti és kulturális értékeiket kamatoztatva kívánják kivédeni a versenyszféra brutális támadásait, beavatkozásait tál behatárolt vidék lakói élni akarnak. Meglévő természeti és kulturális értékeiket kamatoztat­va kívánják kivédeni a versenysz­Csereháti termékbemutató féra brutális támadásait, beavat­kozásait. Az 1781 négyzetkilomé­ternyi zónában 91 ezren dacolnak a hétköznapok megpróbáltatásai­val. A 125 településen az átlagos lélekszám ötszáz. A négy kisváros­ba tömörül az itteni népesség egy- harmada. E régió legnagyobb kin­cse a gyönyörű táj, a vadvilág, a barlang, az aprófalvak, a fóldmű- veléstörténeti emlékek, a kasté­lyok és az itt fellelhető 48 kastély. Hasznosításra várnak a műem­léki épületek, például Krasznok- vajdán. A tőke idecsalogatása len­ne a gyógyír, ezt persze mindenki jól tudja. A kísérletek erre már a rendszerváltáskor elkezdődtek, ke­vés sikerrel. A Csereháti Telepü­lésszövetség jelenlegi vezetése is mindent megtesz az előrelépésért. Március 26-án például „Legyen a partnerünk!” címmel befektetési találkozót rendeztek Budapesten a METESZ-székházban, ahol ter­mékbemutatót is tartottak. Negyvenezer hektárnyi erdő ta­lálható a Cserehát-Hernád-Bód- va vidéken, ebből 245 hektárt te­lepítettek 1990-93. között. Hogy ez sok-e vagy kevés? Erről is megosz­lanak a vélemények. Mindeneset­re a megalománia soha sehol nem vezetett tartós eredményhez. Az erdő nyújtotta lehetőségeket lebe­csülni vétek, mert alkalmat teremt a fakitermelésre, a turisták, a va­dászok fogadására, de méhészke­désre is. Nem is olyan régen még húszezer darab húsmarha legelt a csereháti lankákon és dombolda­lakon. A 40 ezres juh, kecskeállo­mány is tizedére csökkent. Más­fél millió liter tejet adott ez a tá­jék. A termelési költségek csilla­gászati arányú növekedése miatt drasztikusan visszaesett a tartási kedv. De 1200 hektáron kajszi, al­ma és bogyós gyümölcs terem. A gyógy- és fűszernövények errefelé szinte mindenütt honosak. Negy­ven tonna vadhús és 150 tonna méz kerül ki innen. A repce, a nap­raforgó és az olajtökmag jól „érzi” magát a Csereháton. Évente 240 ezren keresik fel ezt a régiót, de csak húszezer a szállóvendég. Fő­leg Aggtelek és Vizsoly a célpont. Érdemes lenne ezt a két pólust va­lahogy összekötni. G. Fekete Éva nem hallgatta el a fővárosban sem a lehúzó tenden­ciák meglétét. Cserehát rákfenéjé­nek számít a súlyos munkanélkü­liség. Elgondolkoztató, hogy a 32 ezer munkaképes korú emberből csak 18 ezer a foglalkoztatott. A munkahellyel rendelkezők 40 szá­zaléka az iparban helyezkedik el, ám a munkanélküliek 37 százalé­ka is közülük kerül ki. A mezőgaz­daság 15 százaléknak ad megélhe­tést, de a munkanélküliek 30 szá­zaléka körükből verbuválódik. A foglalkoztatottak 45 százaléka a szolgáltatásban dolgozik, a jövede­lempótlósok, járadékosok 33 száza­léka viszont e szektorból érkezik. Még elszomorítóbb a helyzet, ha a képzettség szerint vizsgáljuk az Aggtelek-Szikszó-Gönc háromszög polgárait. Csak általános iskolai végzettsége van az itt élők 68(!) szá­zalékának. A középiskolai stúdiu­mokkal rendelkezők aránya 15,5 százalék. Felsőfokú diplomát mind­össze 5,5 százalék szerzett. E téren is akad tehát bőven tennivaló. Talán az idegenforgalom lehet az egyetlen kitörési pontja e tér­ség lakóinak. Sajnos a 48 kúria jó része üresen tátong és arra vár, hogy megmeneküljön az enyészet­től. Edelény, Szemere, Fáj, Gal- vács, Irota, Tömör, Krasznokvajda műemléki épületei befektetők után kiáltanak. De Pusztaradvány, Tor- naszentandrás és Novajidráiíy me­zőgazdasági telepei - hogy csak néhányat említsünk - is szeret­nének felébredni Csipkerózsika-ál- mukból. Akad persze Encsen és Edelényben megújhodásban re­ménykedő ipari telep is. Találkoz­hatunk funkciótlan iskolaépület­tel Teresztenyén, Tornabarakony- ban, Tornaszentandráson és En­csen. Hogy a leltár még teljesebb legyen: elhagyott lakóházak árvál­kodnak Hidvégardón, Tomabara- konyban. A gond csak az, hogy a felújítás sokkal többe kerülne a vé­telárnál, így aztán nem csoda, ha nincs érdeklődő sem. A térségfejlesztési program ké­szítői a túlélés receptjét is isme­rik. Emberhez méltó jövedelemhez hosszabb távon csak exportképes ágazatokban dolgozva juthatnak az itteniek. A cél a meglévő érté­kek védelme és kihasználása le­het, valamint a belső ellátás javí­tása újabb munkahelyek terem­tésével. A külföldiek ide csábításá­nak leghatásosabb módszere az, ha folyamatosan bővül a válasz­ték. Ezt szolgálhatja a Csereháti Vadászösvény, a szafaripark kiala­kítása, a kézművesház életre hí­vása, a rakacai víztározó rendbe1 tétele. Az elnéptelenedő községek­nek - nem kuriózum sajnos mos­tanság, hogy húsznál kevesebb az állandó letelepültek száma! - a re­ménysugarat jelentheti az idősek falva ötlete. Ez a szociális otthon sajátos formája lenne. Francsics László, az Országos Területfejlesztési Központ regioná­lis igazgatója biztató hírrel szolgál: vonzó lehet a befektetőknek, hogy a Csereháton akár 75 százalékos támogatottságot is elnyerhetnek az idei pályázati pénzekből. A pre­ferált tevékenységek közé tartozik az idegenforgalom, az agrárfejlesz­tés, a mezőgazdaság modernizáci­ója és a munkahelyek megtartása, újak teremtése. Odor Ferenc, a Csereháti Tele­pülésszövetség elnöke szerint a ri­asztó nehézségek ellenére is élet­képesek közösségi és civil szerve; ződéseik. A Terület- és Gazdaság- fejlesztő Központ gyógynövény- gyűjtése- és termesztése, a kecske- és mézprogram jelentős mértékben enyhíti az itt élők gondjait. Az sem mindennapos dolog, hogy például Gagyvendégiben benzinkutat üze­Ítt-Hon Riport: 5 meltetnek. A csereháti programok témafelelősei, menedzserei - Ke­resztúri Ferenc (gyógynövény), Bé­res László (gyümölcstermesztés), Zsemkó János (gyepalapú állatte­nyésztés), Planicska Csaba (tejter­mékek), G. Fekete Éva (turizmus), Bartáné Horváth Julianna (kéz­művesség), Juhász István (méhé­szet), Komjáti Miklós (jóléti víz­tározó), Odor Ferenc (speciális funkciójú aprófalvak) és Molnár Miklós (ipari bedolgozás) - szak­májuk elismert egyéniségei. Sze­mélyük a garancia arra, hogy áp­rilis 25-én Garadnán, a küldött- gyűlésen sikeres időszakról szá­molhatnak majd be. De azért fü­lembe csengenek Csomós József Gagybátorból Göncre költözött abaúji esperes - a Csereháti Te­lepülésszövetség megálmodója - szavai is, amelyeket nem hesseget- hetek el: „Ezt a szót: jövendő, ezen a vidéken félve és óvatosan hasz­nálja az ember. Pedig minden van a Csereháton, ami megérné! A földrajzi adottságoktól kezdve a gazdasági élet tartalékain át egé­szen odáig, hogy erre a tájra nem­csak a civilizáció áldásai, hanem az átkai sem jutottak el.” „Eredményeink nem eléggé látványosak!” Attól az Isten mentsen meg bennünket, hogy a Bódva völgyébe valami hatalmas üzemet telepítsenek... Buzafalvi Győző Edelény, Szendrő (ÉM) - A Bódva völgye és a Cserehát északi lankái talán a leghátrányo­sabb területek közé so­rolhatók megyénkén belül is. Vargáné Ke­rékgyártó Ildikó e ré­gió, a 10. számú válasz­tási körzet országgyű­lési képviselője 1994 óta. Interjúnkban arról kérdeztük: hogyan lát­ja e leszakadó térség életesélyeit, parlamen­ti képviselőként miként vonná meg a mérleget az elmúlt időszakról, milyen feladatokat sze­retne még megvalósíta­ni a cikluszárásig. • • Amit igazából szeret­nénk, azt igen jól példáz­za az a budapesti befek- tető-csalogató találkozó, amelyet a Csereháti Tele­pülésszövetséggel közösen hívtunk életre - mondja Vargáné Kerékgyártó Ildi­kó. - Az integrált szerke­zetátalakítás terén sike­rült elérnünk, hogy a Bód­va völgye azon övezetek közé kerüljön, ahol a be­fektetők akár 75 százalé­kos támogatottságot is elérhetnek. Nagyon re­ménykedünk benne, hogy komoly érdeklődés mutat­kozik majd eziránt. Mert akármennyire is tud és akar lobbizni egy or­szággyűlési képviselő, de ha nincsenek meg az em­lített feltételek, bizony magától nem fog idejönni a tőke. A gyönyörű szép tájért, az aggteleki csepp­kőbarlangért, és a kedve­ző természeti adottságo­kért önmagában nem láto­gatnak el körzetünkbe, ha ehhez nem társulnak gaz­dasági előnyök, kedvezmé­nyek. A parlament a na­pokban már megszavazta a területfejlesztési támo­gatásokat, vélhetően a húsvét utáni héten a kor­mány is dönt benne és in­dulhat a program. Igen nagy reményeket fűzünk mindehhez. □ Helyben milyen a foga­dókészség? 9 Szerencsére a települé­si önkormányzatok is fel­ismerték mára, hogy nem kizárólag szűkén vett la­kóhelyük határain belül kell gondolkodniuk, ha­nem térségben. A terület- fejlesztési törvény is ezt a térségi szemléletet prefe­rálja, ahol 5-10 község ké­szít el egy komplett prog­ramot, amelyen belül ter­mészetesen külön kis pro­jektek is szerepelnek. Ezek a legkülönfélébb for­rásokból támogathatók. Azt látjuk: nemcsak a kül­ső befektető kockáztatja a pénzét, hanem a program­ban részt kíván venni a helyi település és az állam is a maga eszközeivel. □ Mit lát Ön kitörési pon­toknak a Bódva völgyében? • Attól az Isten mentsen Kerékgyártó Ildikó meg bennünket, hogy ide valamilyen hatalmas üze­met telepítsünk. Erről szó sincs, hiszen a természeti értékeinket, a világöröksé­get figyelembe vevő befek­tetésekben gondolkodunk. Ez elsősorban az idegen- forgalmat, a falusi turiz­must, a turisztikát jelen­ti, amelyre most már ko­molyabb lehetőségeink vannak. Eddig ez csak úgy valósulhatott meg, hogy a család összefogott, sokszor bizony anyagi áldozatokat hozva. Átalakították az idegenforgalom kiszolgálá­sára a saját használatuk­ban lévő épületük egy ré­szét. Az integrált szerke­zet-átalakítási program támogatásaiból akár egy- egy üdülőfalut is létre le­het majd hozni. □ Lassan közeledik a cik­lus vége, a mérleget ho­gyan vonná meg? Vannak- e még adóssága i ? 9 Elég sok mindennel adós vagyok, hiszen min­den politikus úgy van ve­le: rengeteg az elképzelé­se, amikor elindul a pá­lyán. Pláne a kezdőknél, mint jómagam. Lényege­sen nagyobb reményekkel vágunk neki az útnak. És a közigazgatás útvesztői­ben bizony nem olyan egy­szerű az előrejutás, ahogy azt az elején képzeltük. Persze azért vannak ered­ményeink, igaz nem olyan kiugróak, mint ahogy azt szerettük volna. A ciklus kezdetekor, 1994-ben szin­te valamennyi Bódva völgyi munkahely veszélybe ke­rült. Olyan helyzetben vol­tak, hogy szinte azonnali csődbemenetelüktől kellett tartanunk. Az edelényi ru­hagyártól, a szendrői alu­míniumüzemig és a szend­rői Bábolna-telepig. Most örömmel látom, hogy a Szé­féin szépen fejlődik. Nagyon örülök, hogy hozzájárulhat­tam a kezdeti lépésekhez. A pályázatoknál bábáskod­hattam és az elnyert pénz átsegítette őket a kritikus időszakon. De igaz ez az edelényi ruhagyár privati­zációjára, vagy akár a szu- hogyi bútorüzemre is. Te­hát azok a munkaügyi jel­legű támogatások, amelyek­ben közbenjártam, megtet­ték jótékony hatásukat. Be­bizonyosodott, hogy a mun­kahelymegtartó támogatás jelentős eredményeket hoz­hat. Új munkahelyterem­tésben azonban sajnos igen gyéren állunk. A válságon átjutott üzemek csak néhá- nyára jellemző az, hogy többletfoglalkoztatást vé­geznek. Sajnos az edelényi bánya - amely nagy felszí­vó erő volt ebben a térség­ben - inkább geológiai, mint gazdasági okok miatt bezárt. És a többi bányára is ez a sors vár! Az innen kikerült emberek átképzé­se nagy „házifeladat” lesz nekem is és az utánam kö­vetkező országgyűlési kép­viselőknek néhány évtize­den keresztül. Az átképzés­re egyébként az első lépése­ket már megtettük. □ Mit ért pontosan ez alatt? 9 Megkezdődtek a tárgya­lások a Munkaügyi Minisz­térium és a Bányavagyon Hasznosító Rt. között. Osz- szel kell letennünk egy programot. Hiszen az elkö­vetkezendő időben - ami azt jelenti, hogy Fekete­völgynek már csak három, Putnoknak pedig hat éve van hátra - több ezer bá­nyász fog „felszabadulni”. Nekünk most az a felada­tunk, hogy olyan éssze­rű tervet dolgozzunk ki, amely átképzésből és mun­kahelyteremtésből áll. A minisztérium és a befekte­tők bevonásával kezdődné­nek majd el ezek a projek­tek. A gondolkodás szintjé­től tovább jutott már a gu­miabroncs-feldolgozás, ami egyébként a Kazincbarcika határában lévő hajdani szénosztályozó helyén való­sulna meg. □ Végezetül az edelényi kas­tély ügyéről. Tudomásunk szerint a hasznosítás azért is dőlt dugába, mert a ka­nadai vevő nem teljesítette a kormány kérését: hogy egy zárolt számlán jelentős összeget helyezzen el... 9 Az információ így igaz. Személyesen is több tárgya­lást folytattam le a tenge­rentúli úrral, aki teljesen más világból érkezett. Ka­nadai-indiánként szárma­zásánál fogva is sokkal sza­badabb a szemlélete, mint az európai embereké. Nehe­zen értette meg, hogy egy ilyen kastélyt, mint az ede­lényi, miért nem vásárolhat meg véglegesen, miért csak 99 évig bérelheti azt. Más természetű észrevételeket is tett persze. Nem volt bi­zalma például a magyar bankrendszerhez. Tavaly ősszel azt ígérte, hogy még visszajön újabb tanácskozá­sokra, ám azóta sem jelent­kezett. HHMMi Az új polgármester Szalonna (ÉM - BGY) - Független jelöltként indult a március 16-i sza­lonnái időközi polgármester-választá­son Hankó Gyula, de a KDNP me­gyei vezetésének a támogatását is el­fogadta. Átütő sikert aratott, lúszen mindössze 32 vokssal kapott keveseb­bet, mint három riválisa összesen! Az új szalonnái polgármester hatá­rozott meggyőződése: csak úgy haladhat előre a patinás bódva-völgyi település, ha az elkövetkező időszakban a képviselő-testület egységesen lép fel a legfontosabb kér­désekben. Mert a széthúzás még sehol nem vezetett ered­ményhez! Hankó Gyula ugyan nem „bennszülött” szalon­nái, am minden ideköti. Sajószentpéteren látta meg a napvilágot 1954-ben. Elemi iskolai tanulmányait itt vé­gezte, majd Putnokon szerzett mezőgazdasági techniku­si oklevelet. A parasznyai szövetkezetben lett gyakornok, majd telepvezető. Innen vezetett az útjuk Szalonnára 1980-ban, amikor a Tókörnyéke Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet tehenészeti telepvezetőjének nevezték ki. Még ebben az évben építkeztek és a községbe költöztek. 1991-ig látta el ezt a tisztséget, ezután biztosítási üzlet­kötő lett. A rendszerváltástól a helyi képviselő-testület tagja, 1995.április 20-ától pedig alpolgármester is. Se- nánszky Miklós doktor halála miatt december 18-tól már­cius 16-ig megbízott polgármesterként tevekenykedett. Benkó Gizellával kötött házasságukból három gyer­mekük született: mindhárom lány. Sarolta 18 éves és a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium diákja. Zsófia 14 esz­tendős. ó a szalonnái általános iskola nyolcadikosa, a 10 éves Júlia ugyanitt negyedikes. Sarolta kiskorától rendőrtiszt szeretne lenni. Zsófiát pedig az edelényi szá­mítástechnikai tagozatra vették fel. Gizella asszony ma­gyar-történelem szakos tanár, a helyi általános iskolá­ban tanít. Féne az NB 111-ban is focizott. Jelenleg a he­lyi sportegyesület megbízott vezetője. A sporthoz tehát nem lett hűtlen, de polgármesterré történt megválasz­tása után keresi utódját a klubnál, mert így' tartja eti­kusnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom