Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-08 / 81. szám

Vajon kié az autogram...? (avagy emlékeim a Vidám Színpad sátoraljaújhelyi előadásáról) Itt-Hon £ Élmény Sátoraljaújhely (ÉM) - A sátor­aljaújhelyi közönségnek a mű­velődési ház falai között régen volt része olyan nagyszerű, bú­feledtető szórakoztatásban, mint a közelmúltban. Minden­ki látni akarta a produkciót. A jegyek hetekkel korábban el­fogytak. Az utolsó pillanatban már csak „protekcióval” lehe­tett bejutni. A nagyérdemű élő­ben nézhette meg és kacaghat­ta végig Arnold és Bach: „Apa csak egy van?” című kétrészes bohózatát. A bravúros előadás fantasztikus atmoszférát teremtett. Az idő szárnyakon repült, de - ahogy lenni szokott - végül legördült a függöny. A színészek láthatóan élvezték a sikert, a kitartó vas­taps bizsergető érzés lehetett szá­mukra. Talán olyasmi, mint ami­kor a cselló húijai játék közben rezonálnak az ujjaim alatt. A hallható és érezhető frekvencia, a nézők pozitív aurája erőtérként sugárzott a rivalda felé. A móka azonban a meghajlás pillanatá­ban sem fejeződött be, csak ak­kor, amikor előkerült a főszerep­lő, a „kis poronty” is. Aki nem más, mint... (De ahelyett, hogy most elárulnám, találják ki ma­guktól a nevét: az ország egyik felkapott férfi komédiása. Nincs olyan humoros előadás, amiben ne szerepelne. Mindenki számít­hat rá, aki ki akar kapcsolódni a hétköznapok poros, piszkos és egyre reménytelenebb hangula­tából. Senki sem csalódhat ben­ne. Nos kitalálták...?) Szóval ő az, aki többször is kijött a függöny mögül, és minden egyes alkalom­mal köszönetét mondott a nézők­nek. Majd mielőtt az öltözőbe tá­vozott, puszit dobott rajongó kö­zönségének. Ekkor határoztam el, hogy au­togramot kérek a társulattól. Éle­temben először tettem ilyesmit, nincs benne gyakorlatom. A szín­pad hátsó függönyei közt két ide­gen férfiba botlottam. Egyikük készségesen segített. Odaadtam a kis noteszem és a toliam. - „Most öltöznek, de biztosan aláírják” - mondta, a eltűnt a folyosón. Izga­lommal várakoztam, mert néhány élő szót is váltani szerettem vol­na velük. Gratulálni nekik és meg­köszönni a nagyszerű estét. Segí­tőm hamarosan újra feltűnt, visszakaptam noteszem. Sajnos nem tudtam megfejteni az aláírá­sokat. Csak egyben voltam biztos, amelyik jól kiolvasható. Amelynél ott szerepelt az illető értéktárának fontos kulcsszava is: Szeretettel. Nos, ez az egy szó kifejezi a szí­nész emberi nagyságát, hiszen azt sem tudja, kinek írja amit ír. De ez most a maga valóságában volt olvasható. Azt hiszem, csak ilyen közönségtisztelő alázattal lehet csúcsra kerülni és ott maradni. Közben Sáfár Anikó is kijött, aki egész este egyik sugárzó köz­pontja volt a darabnak. Jókedvű volt, mintha mindig ilyen lenne. Bizonyára szívből örült a mi örö­münknek, mert láthatta rajtunk, mennyire felüdültünk az előadás ideje alatt. Boldogan köszönt el tő­lünk. Majd Csala Zsuzsa is előke­rült. Már átváltozott. Harsány sár­ga színű színpadi öltözékét leve­tette. A művelődési ház egyik al­kalmazottjának kissé fanyarul jegyzte meg: - „Ilyen jégveremben talán még sohasem öltözködtem.”- Igaza lehetett, mert hűvös helyi­ségben egy vékony pizsamában csak didereghet az ember. Végül sportos ruhában, bézbol sapkában, sárga szemüveggel előjött az est sztárja, a teltházat garantáló fő­szereplő, B.I. is. (Tudják már ki az?). Megáhítottám a folyosón és gratuláltam neki. Nyugodtan, sztárallűrök nélkül hallgatott meg és teljes közvetlenséggel válaszolt. Majd barátságosan kezet fogtunk és elköszöntünk egymástól. Mámoros hangulatban tértem vissza a ruhatárnál várakozó ka­masz fiamhoz. Azonnal megmutat­tam neki a begyűjtött autogramo­kat. De sajnos ketten sem lettünk okosabbak. Remélem, önök eredmé­nyesek lesznek és a rejtvényt siker­rel megoldják. A biztonság kedvé­ért felsorolom a szereplőket: Bajor Imre, Csala Zsuzsa, Sáfár Anikó, Nyertes Zsuzsa, Rátonyi Hajni, Zá- vodszky Noémy, Harsányi Gábor, Verebély Iván, Straub Dezső. Boros Anikó CSERPÁK GYULA Miskolc, Szeder u. 2. Szeretettel kívánunk boldog névnapot és nagyon jó egészséget. Éva és családja Sárospatakról Sátoraljaújhely (ÉM) - A sátoraljaújhelyi Vá­rosvédő és Szépítő Egyesület hatodik alkalom­mal rendezett történelmi vetélkedőt II. Rá­kóczi Ferenc születésének 321. évfordulója tisz­teletére a Kazinczy Ferenc Múzeumban. A he­lyi csapatokon kívül Pácin és Hollóháza, a ha­táron túlról - Szlovákiából - Borsi és Bodrog- szerdahely tanulói valamint az újhelyi Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola csoport­jai szerepeltek eredményesen. A vetélkedőt Antalóczy Attila történész, or­szággyűlési képviselő, a zsűri elnöke nyitotta meg. Bogoly János múzeumigazgató Királyhel- mecről visszatérő tagja a történelmi vetélke­dők zsűrijének. A feladatokat Hőgye István, a Zemplén Levéltár igazgatója állította össze. A kint szállingózó márciusi hó és hideg ellenére a múzeum patinás falain belül izzott a nemes vetélkedés agytomáztató heve. Nevek és év­számok röpködtek a levegőben, ádáz pontszer­zéssel próbálták a csapatok pozícióikat erősí­teni. A vetélkedő témája II. Rákóczi Ferenc élet> útja és szabadságharca volt. A gyerekek halk Tavaszi agytorna tárogatószó kísérete mellett oldották meg a tör­ténelmi totót, majd a kérdések következtek, melyre egy-egy csapat tagjai közösen adhatták meg a helyes választ. A népszerű képkirakó já­tékok mintájára egy Benczúr festményt kellett összeállítaniuk a tanulóknak. A képet azonban már kis részletéről is hamar felismerték. A má­sodik sorozatban úgynevezett szerencse kérdé­sekre kellett válaszolni. Egy név vagy cím is­merete újabb pontszerzésre adott lehetőséget. A tavaszi szünet ellenére a csapatokat elkí­sérték felkészítő tanáraik, akik együtt izgul­ták végig ezt a komoly játékot. Hol boldogan bólogatva, hol ejnye-ejnye feddó tekintettel kö­vették végig tanítványaik szereplését. Ezen a versenyen azoban mindenki csak nyerhetett. Elmélyíthette tudását, ismereteit több művé­szeti ág, a zene, a film és a képzőművészeti alkotások felismerésével bővíthette. Vaktérké­pek váltak láthatóvá pontos földrajzi ismere­teik alapján. Antalóczy Attila, a zsűri elnöke értékelésében külön kiemelte a tanulók tárgyi tudását és felkészültségét. Mint volt újhelyi di­ák felhívta a versenyzők figyelmét a szűkebb haza, Zemplén szeretetére, történelmének és kultúrájának még jobb megismerésére. A helyezettek: I. Esze Tamás Általános Iskola (Sátoralja­újhely): Halmi Tímea, Simon Beáta, Vilmányi László, (felkészítő tanár: Fedorkó Imréné) II. Kossuth Lajos Gimnázium és Szakkö­zépiskola (Sátoraljaújhely): Czilli Máté, Fodor Béla, Urbanovics Nándor, (felkészítő tanár: Szalontai Miklós) ül. Általános Iskola Hollóháza: Magyari Klaudia, Magyari Róbert, Mahalek Katalin, (felkészítő tanár: Szikelyiné Fekete Judit) Küldöndíjat kapott: Bányácski Edina, Pácin Lenár Györgyné Esze Tamás ÁLtalános Isko­la tanára Itt-Hon Nyitott kapuk a golopi vízműtelepen Golop (ÉM - ÁA) - A golopi, bekecsi és szerencsi vízműte­lepek a térség tizenkét telepü­lésén biztosítják a friss ivóvi­zet - hangzott el a tájékozta­tón. Mindhárom víznyerő he­lyet a Gönctől Szerencsig hú­zódó vulkáni törésvonalra te­lepítették. A felszín alatti föld- hasadékokból szivattyúzzák ki az éltető nedűt, amelynek mi­nősége attól függően változik, hogy a talajban milyen kőze­tekkel érintkezik. A napi négy­ezer köbméter kapacitású go­lopi vízmű három kútjából - melyeket az 1970-es években létesítettek Tállya, Monok és Golop községek ellátására - vas- és mangántartalmú, illet­ve magas savtartalmú vizet hoznak a felszínre. Ahhoz, hogy ez emberi fogyasztásra alkalmassá váljon, különböző eljárásoknak vetik alá. Az ag­resszív vegyületektől kileve­gőztetés módszerével szabadít­ják meg a folyadékot. A féme­Kutya dolog Tokaj (ÉM - PT) - A kö­zelmúltban megrendezett kutya-minősítés reggelén „kutya” hideg fogadta a To­kaji kemping udvarán vá­rakozókat. Úgy tűnt azon­ban, a hű házőrzők gazdái ez alkalommal sokkal job­ban állták a hideg szellő fu­vallatát, mint maguk a megmérettetésre váró ebek. A képen látható egyik ku- tyus egyszerűen kinyúlt a földön, társa pedig csak un­ott képpel tekintgetett a ka­merába. két pedig hosszú időn keresz­tül egy kétlépcsős szűrőberen­dezéssel távolították el. Ez a módszer ma már a múlté. Mert Golopon üzembe helyeztek azt a modem tisztító berendezést, amely típust a Borsodvíz Rt. egy svéd céggel együttműköd­ve kizárólagos joggal épít és tart karban egész Eszak-Ma- gyarországon. Hasonló rend­szert telepítettek a közelmúlt­ban Szerencsen a Nestlé Gyár­ban is. A térségi hálózatról szólva Kádár Sándor elmondta, a rendszer kapacitása napi 7500 köbméter, aminek ma mintegy ötven százalékát használják ki a fogyasztók. Az igény a nyári csúcsidőszakban sem haladja meg a hatezer köbmétert. A há­rom vízműtelep - amennyiben az szükségessé válik - kisegíti egymást, a közöttük lévő veze­tékekben oda-vissza áramlik az ivóvíz. A rendszert a bekecsi diszpécserközpontból automa­tikusan vezérlik, onnan a szi­vattyúk működését és a táro­zó tartályok szintjét is figye­lemmel kísérik. így a jelentő­sebb üzemzavarokat - külön bejelentés nélkül - azonnal ész­lelhetik Az igazgatóhelyettes tájékoztatója végén kiemelte, hogy a Borsodvíz Rt. egész mű­ködési területén ilyen térségi irányítást szeretnének megva­lósítani, mert ezzel nemcsak az üzembiztonság növekszik, ha­nem a költségek is jelentősen csökkennek. Domán Antal titkárságveze­tő elmondta, a „Nyitott kapu” programmal szeretnék felhívni az állampolgárok figyelmét ar­ra is, hogy társadalmi összefog­ásra van szükség az ivóvízbá­zis megőrzéséhez. Ha a környe­zetszennyezés a manapság ta­pasztalható mértékű marad, akkor a jövő nemzedéke csak hatalmas ráfordítással biztosít­hatja magának ezt a létfontos­ságú folyadékot. INFÓRIIM Már működik a kábeltévé Kiesén Riese (ÉM - PT) - Önkormányzati tulaj­donú kábeltévé-hálózat létrehozásáról dön­tött a közelmúltban a ricsei képviselő-testü­let. Három hete már el is kezdték a veze­tékrendszer kiépítését. A családok lakásonként tizenötezer forint hozzájárulás befizetése után csatlakozhat­nak a közösségi csatornához. Az összessé­gében - mintegy - nyolc kilométer hosszú­ságú kábelkígyó oszlopokra szerelésében az ÉMÁSZ dolgozói társadalmi munkában vesznek részt. A polgármesteri hivatalban pedig már elkészült a kis stúdió, benne a fejállomással, amely már elkezdte a próba­sugárzást. A tervezők a központot úgy ala­kították ki, hogy később a szomszédos Sem- jénbe, Kisrozvágyra vagy akár Nagyrozvágy- ra is továbbvihessék a kábeleket. Az előfizetők mindössze havi kétszázöt­ven forintért tizennégy csatorna programjá­ból választhatnak tetszésük szerint a közel­jövőben. Az 1953-ban Tállyára deportált és mai na­pig ott élő Freyberger Klárát nemcsak la­punk köszöntötte kilencvenedik születés­napján. A Zempléni melléklet 1997. márci­us 4-ei számában megjelent riport után Klári néni kétfüzetnyi verset kapott attól a szegedi hölgytől, akit az interjú sarkallt a versírásra. Thuránszky Éva négy sorosa­iból idézünk egyet: 1997 Csak vánszorgunk, mint mérgezett egér, életünk olcsó halálunk többet ér. A gyerek többnyire min­denkit kénytelen meghall­gatni, de nem hallgat min­denkire. Szabállyá, zsinór- mértékké általában a ki­sebb közösség morális szo­kásjoga válik, s meghatáro­zó szerep jut a szószóló­nak. E felismerésből kiin­dulva a tiszaújvárosi általá­nos iskolákban érdekes, hasznos, a siker reményé­vel kecsegtető próbálkozás kezdődött. Egy-egy osz­tály, vagy egy még kisebb csoport hangadóit egy jó ügy érdekében igyekeznek megnyerni, hogy ők szólja­nak a többiekhez, ha szól­ni kell: akár a tanári kated­ráról, akár az óraközti szü­netben, akár az utcai csa- tangolás közben. Legyetek jók, ha tudtok... A Dianeti- kai Központ két vezetője (Sarkadi Zsolt és Sávolyi ju- dit) arra vállalkozott, hogy drogellenes akcióba kezd a legveszélyeztetettebbek, a tizenévesek között. Nem kampányról van szó, s nemcsak a kábítószerről. A TVK anyagi támogatást Brackó István keket a rájuk leselkedő ve­szélyre. ennek szellemé­ben tartottak már tájokoz- tatókat az AIDS-ről és fog­nak majd beszélgetni a di­ákokkal osztályfőnöki órá­nált, s egy éven át tartó me­gyei hadjárat indul a „beetető" bélyeg, a diszkó­tabletta, a cigarettába so­dorható fű, a fölszippant­ható fehér por, az injekci­Legyetek jók, ha tudtok... nyújtott, a központ szak­mai segítséget adott. Tiszaújváros hál' istennek ebben az ügyben nem ki­vétel. Előfordult Zemplén- benis is a diákok körében a szipózás a mostanában ter­jedő kábítószerek fogyasz­tóival szerencsére elvétve lehet találkozni a bódva- völgyi iskolákban, jobb megelőzni a bajt mondják, ezért felkészítik a gyerme­kon is. Persze négy szem között és kisebb csoportok­ban, egymás között is fi- gyelmeztetetik egymást a diákoka veszélyre. A felké­szítésben a pedagógusok és a „hangadó" gyermekek segítséget kapnak az egés­zségügyi dolgozóktól és a rendőrségtől is. Amint azt lapunk is hírül adta, február végétől átfo­gó, több szerv által patro­ós bódulat ellen. A szán­dék közös, s vannak, lesz­nek kapcsolódási pontok a lokális és az egyetemes ér­dekek, kezdeményezések között. A különbség a módszerekben van. Az „Ésszerű útikalauz a jobb élethez" alcímet viselő fü­zet nem vallásos, hanem morális kódex. Személyre szóló. Nevét adja hozzá, aki adja és aki kapja. A 21 passzust felsoroló köny­vecske úgy állít tilalomfát, hogy nem fenyeget, hanem magyaráz. Ügy rettent, hogy nem ijeszt. Figyelem­re és fegyelemre int. Nem azt mondja, hogy ne fo­gyassz alkoholt, hanem a mértékletességre kér. A szex pedig „nagy lépés a boldogsághoz és az öröm­höz vezető úton, semmi rossz nincs benne, ha együtt jár vele a hűség és a jó ízlés betartása". A fenti­eket összeadva, s a közke­letű rövidítéssel élve a DA­DA jön ki. A négy káros, pusztító, korunkra jellem­ző közellenség. Messzire kanyarodtunk a tiszaújvárosi példától, s a példaadó életvitelt fölmu­tató és a felvilágosítást végző diákoktól. De így teljes a kép, így kerek a történet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom