Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-04 / 53. szám
4 Itt-Hón J| Interjú KormosImréné Borsodnádasd (EM) - Borsodnádasdon, ebben a közel 600 éves nagyközségben minden anyagi nehézség ellenére - az árral szemben úszva és küzdve - pezseg az élet a művelődési házakban. A település hosszanti elnyúlt fekvése. a nagymúltú, de már nem létező Lemezgyár és vonzáskörzete, valamint a hivatalok, az iskola adottságából fakadóan szükséges a Petőfi és a Béke Művelődési Házakat fenntartani, az ott élőknek színvonalas kikapcsolódást, a szabadidő eltöltésére kulturált lehetőséget biztosítani - minden korosztály számára. Van általános iskolásokból szervezett aktív furulyaszakkörük, amelynek tagjai az ünnepségeken színesítik a műsort. Kis népitáncos csoportjuk jelenleg ugyan technikai, szervezési okókból szünetelteti működését, de már szép eredményeket mondhat magáénak. A legvirágzóbb, legnagyobb lélekszámú és nagyon ígéretes szakkörük a Mű-vész-Hely, a tehetséges kézműves fiatalok alkotóműhelye. Legutóbb volt egy sikeres kiállításuk is. A Petőfi Művelődési Ház ad otthont (a szó igazi értelmében is) a középkorosztályt és a friss, alkötni vágyó nyugdíjasokat tömörítő, több mint egy éve működő, gazdag programokat kínáló Színek és Evek Társaságának. Ebben a körben - mint nevükben is találóan kifejezték - korra, nemre, függetlenségre tekintet nélkül, tagsági igazolvány ellenében bárki tevékenykedhet, aki elfogadja és magáénak vallja célkitűzéseiket. Ez a színes, alkotókedvű, kultúrára éhes 30-40 fős csoport a reform klubban újfajta életmód kialakításával, otthonos, családias hangulat teremtésével várja látogatóit. Gyógytea fogyasztással egybekötve sokrétű előadásokat hallgatnak: természetgyógyászat, egészséges életmód, időskori betegségek, házi betegellátás, kozmetikus tanácsadás, biztosítási formák stb. Kötetlen beszélgetés feloldja a hangulatot, feltöltődötten térnek haza a foglalkozás végén, ahol nem tétlen szemlélők voltak, hanem kötés-horgolással, hímzéssel is foglalatoskodnak. Ugyancsak a Petőfi Művelődési Ház ad otthont a közel 2 éve újjáalakult természetbarát körnek, ami már tömegméretűvé szerveződött. A múlt hagyományait megőrizve, megfiatalodva, munkára és túrára készen környezetük, a védett területek megóvására hivatva. Legutóbb rendbe hozták Nyugat-Borsod legnagyobb helyi sípályáját - önkormányzati segítséggel, sok-sok önkéntes munkával. A Béke Művelődési Ház ad helyet a fiatalok szervezett csoportjain kívül a közel 30 éve működő, már hagyományokkal rendelkező Nőklubnak. Itt jobbára az idősebbeket találjuk, akik részére télen változatos, színes előadásokat, hétköznapi aktuális témákban naprakész információkat nyújtanak, a jó idő pedig kirándulási lehetőségeket biztosít számukra melegvizes gyógyfürdőkre, kegyhelyekre. Ugyancsak a Béke Művelődési Házban tartják meghitt óráikat a Biblia klub résztAz árral szemben úszva és küzdve vevői, számos teológiát végzett lelkész előadóval, a Hittudományi Akadémia tanárával. Nagyon jelentős része a község kulturális életének a Nosztalgiaklub. A 20-as, 30-as éveiket járók társaságára bármikor, bármiben számíthatnak a művelődési házak vezetői. Ha kell, műsort adnak jótékonysági esteken, melyet a községben élő nagyon súlyos beteg gyermekekért szerveznek, továbbá saját és gyermeki körökben húsvéti Nyuszi-puszi, télapós Mikulás-est rendezésében vállalnak oroszlán részt. Azután családi majális, szüreti felvonulás, bálok szervezése fűződik nevükhöz. A művelődési ház újraélesztette a színházba járás hagyományát is, nagy közönséget vonzanak a bérleti előadások. (Eger, Gárdonyi Színház.) Mint a fentiekből kitűnik, a művelődési házak dolgozói szinte erőn felül igyekeznek mindent megtenni, hogy a lakosságot a kultúrára fogékony- nyá tegyék, minden rétegnek juttassanak valami hasznosat, igényeset. Szeretnék elérni, hogy egyre többen legyenek „éhesek” az általuk nyújtott programokra, a társasági életre, a klubfoglalkozásokra, a könyvtárra. Most, amikor stagnál a községben a nagyfokú munkanélküliség, amikor az önkormányzat az ellehetetlenülés szélére kerül, amikor olyan nehéz szponzort találni a kultúrára - nagyon nemes és szép törekvésnek tűnik ez a helyi művelődéspolitika, és ennek megvalósítása. A közművelődés jobbágyai” hangyaszorgalommal igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, kevés pénzből megszervezni és finanszírozni az életképes programokat. A közművetődés „jobbágya hangya-szorgalomma dolgoznak Borsodnádasdon Május 1-jei gyermekműsor produkciója nagy siker Fotók: a szerző Nagy Zoltán Ároktő (ÉM) - Hol van már a régi zárt faluközösség, amikor még a legények sután-bután verekedtek a szomszéd falusiakkal, ha ottani fiú szemet vetett helybéli leányra. Az is a múlté, hogy a falvakból alig egy-két ember lépte túl a község, a járás határát. Tanúsítója lehet a krónikaíró. Egyedül a nagyvilágban A természetgyósyász ^ anyanyelve görög, Például Ároktőn is nagy a népvándorlás. Kifelé tekintgetnek a helyben munkát nem találó vállalkozókedvű fiatalok, miközben az üresen maradt öreg parasztházakat Pestről, Debrecenből, Miskolcról hétvégi pihenésre, nyaralásra megvásárolják tehetősebb emberek. Van egy másik vonulat is: a családok nem bírják már fizetni a városi lakbért, rezsit és remélik egy falusi kisebb házacskában jobban megkapaszkodnak, megtarthatják az eddigi kialakult életvitelüket. Kinigopulos Sztratis egy jó éve Miskolcról költözött ki a faluba. Mint a neve is utal rá, nem megyénk székhelyéről, jóval mesz- szebbről indult életútja.-14 éves gyerekként érkeztem Magyarországra. Akkoriban a szülőföldemen testvérháború dúlt. Pontosan 1950. január 24-én ér« Mll tiViiiiiS fül Uiii I l i i J1 uhui ni, A felújítás előtt... ...és után az öreg ároktői ház. Előtte a görög - magyar házaspár. Fotó: jármy Loretta keztem először Balatonfüredre, majd Budapestre kerültem. Több görög gyereket menekítettek az idő tájt más országokba. Esztergályos tanulóként kezdtem, majd Tatabányán végeztem a bányaipari technikumban. Dolgoztam aknászként a Dunántúlon bauxitbányában, onnan a mélyépítőkhöz mentem. Több helyütt volt munkahelyem: Tatabányán, Oroszlányon, Pécsett, Komlón, Székesfeállampolgársága magyar hérvárott. E folyamat betegségem miatt szakadt meg. Azt követően a szakszervezetek üdültetési igazgatóságán műszaki vezetőként dolgoztam a Galyatetőn és Lillafüreden. Eközben közlekedési balesetet szenvedtem, frontális ütközés történt, én vétlen voltam. Ez maradandó nyomokat hagyott, főleg a lábam sínylette meg a történteket. Rokkantnyugdíjas lettem 1984-ben, emellett dolgoztam még egy darabig, amíg bírtam. Miskolcon éltek feleségével Margóval. Amikor már ő is nyugdíjba vonult, úgy gondolták, hogy jobb volna falun élni egy kertes házban a városi tömbház helyett. Ároktőn vásároltak egy régi parasztportát. Belülről már teljesen felújították és fokozatosan szépül a házikó külsőleg is. Közben történt, hogy a feleség derékfájásra kezdett panaszkodni, ami mindinkább súlyosbodott.- Kezdtem kezelni-masszírozni és három nap múlva jobban lett. Ennek híre ment a környezetünkben és hasonló panaszokkal mások is hozzám fordultak. Még egy lökést adott, hogy infarktus után gyógyítottam saját magamat. Valahogy így kerültem kapcsolatba a természetgyógyászattal. Érdeklődtem Pesten és Kecskeméten, hol szerezhetnék szakszerű ismereteket. Különböző tanfolyamokat végeztem, például extraszensz bioenergetikait, dermo vákuum reflexológiait, majd egy ki- ropraktikait. Az utóbbit csontkovácsolásnak mondják népiesen. Még Miskolcon laktak, amikor kiváltotta a vállalkozói engedélyt és te- mészetgyógyászként kezelte a hozzá forduló betegeket.- Aztán jöttek a különböző adók, a vállalkozás után, a kamarai, a te- mészetgyógyász unió tagsági díjak. Ahogy Ároktőre kerültünk, megcsappant a forgalom is. Havonta ha egy beteg keresett fel. Abbahagytam, most már nyugdíjasként csak ker- tészkedek. Kivétel, ha egy-egy régi barát keres fel panaszaival, őket grátisz, ingyen kezelem. Kertészkedik, ahogy’ az idő engedi, de továbbra is tanulmányozza a szakkönyveket. Lehet, még egyszer újrakezdi, ha a körülmények úgy alakulnak. Reális felfogása van a természetgyógyászatról. Nem akarja helyettesíteni az orvost, sőt, ha úgy’ ítéli meg, maga küldi hozzá a beteget, de vallja, hogy a természetgyógyászatban elmélyült, megfelelő szakismeretekkel rendelkező ember gyorsíthatja az egészség visszaállítását az orvos gyógyító munkája mellett. Nem vitatja: vannak kuruzslók is, de nem helyes általánosítani.- Sajnos Magyarországon növekszik a betegek száma, sokan stresszben, máról-holnapra élnek és csak későn fordulnak orvoshoz. Tovább kellene fejleszteni a szűréseket, megelőzve a sok szív-, érrendszeri és a daganatos betegséget. Igaz, a legfontosabb a létbiztonság lenne, sok már nálunk a munkanélküli. Az újdonsült ároktői lakosok szeretettel beszélnek a faluról. Főleg a felesége, Margó szól lelkesen .arról, hogy milyen hamar befogadták őket. Margit asszony egyébként kultúros, majd igazgató helyettes volt Lillafüreden a Palotaszállóban és a göröm- bölyi Sárga Csikó Hotelből vonult nyugdíjba.- Szorgalmas lakosság él itt. Szegények, de rendesek. Az a baj, hogy nincs munkalehetőség. Ha vállalkozók jönnének ide, kevés pénzért is dolgoznának az emberek. Nekünk a roma családokkal nincs bajunk. Tisztelnek bennünket, mert mi is tiszteljük őket. Ez kölcsönös dolog. És a görögországi szálak? Kinigopulos Sztratisnak két nővére él még a szülőföldön. Régen látta őket. Ä rokonság egyik ága Németországba került, velük évente találkoznak. Az otthonából 14 éves korában kimenekített fiú sokáig egyedül érezte magát a nagyvilágban, ma már itthon van nálunk. Mondja: anyanyelvem görög, de már magyar állampolgár vagyok. A megújulás vezénylője Tiszabábolna (EM - NZ) - Fiíge- di János azon kevés szövetkezeti elnök közé tartozik, akik a mostoha adottságok ellenére is sikeresen tudták irányítani a régi termelőszövetkezet megújulását. Tiszabábol- nán ’92 óta szerény nyereséggel zárják az évet.- Mezőkövesden születtem, ott jártam általános iskolába, aztán Nyíregyházára kerültem, előbb a mezőgazdasági gépész technikumban, majd a főiskolán tanultam, gépész üzemmérnökként végeztem 1969-ben. Szülővárosomban kezdtem dolgozni, először az Új élet Tsz-ben, majd később az egyesült Matyóban voltam több beosztásban. ’84-ben elfogadtam a tiszabábolnai termelőszövetkezet műszaki vezetői állását. ’92-ben elődöm, Köteles János elköszönt elnöki tisztéből és az átalakulásról döntő közgyűlésen engem választottak meg a szövetkezet igazgatósága elnökének. Kevesen vagyunk, a fizikai létszám is 40-50 fó jelenleg. Ez a munka mennyiségének függvényében változik. Ennek megfelelően a vezetésben is mindössze négy’en dolgozunk. Az ilyen magunkféle, hátrányokkal küszködő szövetkezet nem tud lényegesen több munkaerőt lekötni, bár erre nagy szükség volna a községben a munkanélküliség magas aránya miatt. Most gondolkodunk azon, hogy felveszünk néhány fiatalt. Tudatosan versenyeztetjük dolgozóinkat - ez mindenkire vonatkozik, a vezetőkre is -, boldoguljon jobban a szorgalmasabb. Füredi János családja Mezőkövesden él. Felesege tanárnő - biológia-földrajz és magyar szakos - a város 3. számú általános iskolájában. Nem volt magyar szakos pedagógus az iskolában, így továbbképezte magát. Két gyermekük közül a nagy fiú testnevelési egyetemre jár, a kisebbik lány, ó Egerbe készül angol tagozatos gimnáziumba, már túl van az első felvételin.
