Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-26 / 71. szám

4 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Helyi Hírek 1997- Március 26., Szerda, A szendrői városháza híreiből Szendrő (ÉM - BGY) - Nincs lehetőség az idén Szendrőben új utak építésére, de szeret­nék helyreállítani a gázépítés miatt felbontott szakaszokat. Erről Mester Árpád polgármester beszélt a február végi közmeghallgatáson, ahol a bódvavölgyi város útjainak állapotáról és a munkalehetőségekről érdeklődtek többen. Az is elhangzott: Szendrő önkormányzatának el­sődleges feladata a település-üzemeltetés és nem a foglalkoztatás. Munkahelyek teremtésé­re anyagi eszközök hiányában - legalábbis is tömeges mértékben - nincs mód. A gazdasági nehézségek ellenére még így is az önkormány­zat a település fő foglalkoztatója. Növekvő terhek A működési fenntartási költségek is egyre na­gyobb terhet jelentenek a szendrői önkor­mányzatnak, amelyik nem rendelkezik tarta­lékokkal. Eszközbeszerzésre, karbantartásra a szükséges anyagiak híján nem nyílik mód. Számítógép-vásárlás Nem növekszik a Szendrői Közművelődési Központ dolgozóinak száma idén sem. Már az is örvendetes, hogy pályázaton a technikai eszközök korszerűsítésére, számítógép-vásár­lásra 250 ezer forint támogatást kapnak a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól. A számítógép üzemeltetésének költségeit a szendrői önkormányzatnak kell vállalnia. Kedvezményes a gyermekélelmezés Egységesen 20 százalékot átvállalt a szendrői gyermekélelmezési intézményekben az önkor­mányzat a térítési díjakból. Ennek fedezetére egymillió 350 ezer forintot irányoztak elő az idei költségvetésben. A rászoruló gyermekek részére ebben az esztendőben is ingyenes a tíz­órai, erre a célra 400 ezer forintot szán az ön- kormányzat. A képviselő-testület határozata értelmében támogatják a továbbtanulókat és hozzájárulnak a tankönyvek beszerzéséhez is. Fizetnének, ha lenne joga a mezőőrnek Az önkormányzat jobbnak látná, ha a gazdák védenék a földet Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - A város külterületén földdel ren­delkező gazdák készek lenné­nek anyagilag támogatni a me­zőőri szolgálatot, csakhogy úgy gondolják: jogokat kellene acini a mezőőröknek, hogy hatáso­sabban léphessenek fel a tolva­jok ellen. Ősszel, szinte menetrendszerűen megnő a lopások száma a Mezőkö­vesd külterületén lévő szőlőkben, gyümölcsösökben. Ennek megelő­zése érdekében hozta létre az ön- kormányzat mintegy négy éve a mezőőri szolgálatot. Az ezzel kap­csolatos költségeket teljes egészé­ben a város állja. A négy mezőőr té­len rövidebb, nyáron hosszabb ide­igjárja a határt. A jogkörük megle­hetősen szűkös: felvehetik a tolva­jok adatait, hogy szabálysértési el­járást indíthassanak ellenük. Már ha a tolvajok - főleg ha többen van­nak, mint a mezőőrök - készek a felszólításnak eleget tenni. Ilyen körülmények között is csökkent a lopások száma az elmúlt évek alatt, de sok önkormányzati képvi­selő úgy véli: a tényleges eredmény elmaradt a remélttől. Kifogásolják a döntéshozók azt is, hogy a földtu­lajdonosok nem járulnak hozzá a költségekhez, holott szerintük osz­tozhatnának a várossal. A földtulajdonosok közben már azt a gyümölcsöst, szőlőt metszik, aminek a termését majd ők is sze­retnék betakarítani. Hűk János ta­valy ősszel' a megtermeltnél keve­sebb almát, szilvát és szőlőt vitt ha­za, a többit idegenek szüretelték le.- Nem vigyázhatok állandóan a termésre. Tudom, hogy vannak mezőőrök, szoktam is látni őket er­refelé, de hát mit tudnak tenni négy-öt fiatallal szemben? Ha arról lenne szó, egy kisebb összeggel én is támogatnám, hogy többen legye­nek a mezőőrök, s gyakrabban jár­janak errefelé - mondja. Csirmaz József már keményeb­ben fogalmaz: vállalná a költsége­ket, de akkor legyen joga a mezőőr­nek ahhoz, hogy kérdőre vonhassa a tolvajokat, s a szó szoros értelmé­ben megfoghassa. Más gazdák is hajlandónak mu­tatkoznának fizetni, ha kapnának valamit cserébe - s nem levágott fenyőfák, letört gallyak, letarolt fák látványa fogadná őket időnként a hétvégi telkeiken. Sebe Imre, az önkormányzati agrárbizottság elnöke arról tájé­koztatott bennünket: már nem egy­szer megkeresték a földtulajdono­sokat, hogy hozzájárulnának-e a szolgálat költségeihez. Eddig mini­mális volt a jelentkezők száma. A képviselő-testület hamarosan visszatér az ügyre, de a helyható­ság jobbnak tartaná, ha a gazdák saját maguk hoznának létre egy, a földeken járőröző civil csoportot, amit aztán támogatna az önkor­mányzat... Milliók a három község szennyvízhálózatára Bükkzsérc (ÉM - SZK) - Még az idén átadják a faluban a szeny- nyvízhálózatot - ígéri Bükk­zsérc polgármestere, Nagy La- josné. A tavaly szeptembertől tartó mun­kálatokkal jól haladnak, tájékozta­tott a polgármester. A pénzt több forrásból sikerült előteremteni: a Belügyminisztérium céltámogatá­saként 244 milliót, a vízügyi alap 61 millió 114 ezer forintot, a Köz­ponti Környezetvédelmi Alap 70 millió támogatást adott, a többit la­kossági hozzájárulásként pótolják hozzá. Az előzetes felmérések ered­ménye szerint a település házainak 80 százalékát kívánják a lakók rá­csatlakoztatni a szennyvízelvezető rendszerre. A három község - Bükkzsérc, Cserépfalu és Bogács - közös beru­házásaként megvalósuló szennyví­zelvezetés tovább már nem volt ha­laszthat, hiszen a lakossági Most épp a kertek alján folyik a munka. Ha végeznek, következhet az újabb nagy beruházás: az útépítés. Fotó: Dobos Klára szennyvíznek mintegy 90 százalé­kát jelenleg is a Cseresznyés pa­takba vezetik. De a maradék IC Börtön marad az újhelyi börtön Sátoraljaújhely (ÉM - PT) - A büntetés-végrehajtási intézet ala­pítóokiratának elkészítése előtt - a törvény szerint - ki kell kérni az adott települési önkormányzat vé­leményét is. A Sátoraljaújhelyi Fegyház es Börtön alapításának megújításá­val, az intézmény eddigi jellegi­nek változtatás nélküli működésé­vel a képviselő-testület a közel­múltban egyetértett. Úthelyreállítás a gázberuházás után Vizsoly (ÉM - SZA) - Gáz alá he­lyezték február 21-én Vizsolyba0 a vezetékrendszert. Ennek kö­szönhetően 12 család már vezete; kés gázzal fűthet, illetve további 38 otthonban várják, mikor csat­lakozhatnak a szolgáltatáshoZj Hornok Incéné polgármestert?) megtudtuk: a beruházás 10 milh° 300 ezer forintjába került a tele­pülésnek, ahol egyébként mind®0 ingatlan előtt elhelyezték a gáz' csonkokat. Hamarosan a kiviteli" zési munkálatok során felbontott mellékutak helyreállítást is el- kezdik. Középület, május elsejére Szakáid (ÉM - SZA) - Május else­jén ünnepi keretek között kíván­ják majd átadni azt a középületen amelyet már 1992-től építenek Szakáidon. Mint azt Treznai István polgár­mester elmondta: az intézmény két ütemben készült el. Első for­dulóban odaköltözött az iskola al­só tagozatának 30 diákja - ők k°" rábban Hejőkeresztúrba jártak is­kolába. Hamarosan átadják azt a részt is, amelyben a kulturális rendezvények helyén kívül ott­hont kap a posta, illetve a polgaTj mesteri hivatal. Már csak a belső munkálatok, valamint a színezés van hátra. . A beruházás teljes költsége 2" millió forint. Ehhez másfél miU’0 forint céltámogatást kaptak. A forgalomszervező vívódásai A Miskolc Városi Közlekedési Rt. igazgatója a tömegközlekedés tervbe vett változásairól Miskolc (ÉM) - Nagy vihart ka­vart a Miskolc Városi Közlekedé­si Részvénytársaság (MVK Rt.) új menetrendi javaslata. Mint isme­retes, egyebek között megszűnne a 101-es, az 1/A-s járat, s hasonló sorsra jutna a majálisparki busz- végállomás is. Nemcsak a miskol­ci polgárok, de önkormányzati képviselőik is erélyesen tiltakoz­tak a tervezett döntés ellen la­punk hasábjain. Most az MVK Rt. igazgatójának, Szilágyi István­nak a cég igazgatósága nevében írt levelét adjuk közre, amelyben igyekszik megvilágítani: hogyan jutottak az említett javaslat meg­fogalmazásáig. A miskolci tömegközlekedés menet­rendjének módosítása körül kialakult konfliktussal kapcsolatos vélemé­nyünket és a tervezett átszervezés in­dokait „A forgalomszervező vívódá­sai” címmel szeretnénk az utazókö­zönség megértésébe ajánlani. Szakmai alapszabályok Amikor egy város fejlődik, lakosainak száma növekszik, nő a tömegközleke­dési eszközökön utazók száma, és nem utolsósorban rendelkezik a meg­felelő anyagiakkal, a szükséges jár­műszámmal, akkor a forgalomszerve­zőnek kedvező helyzete van, mert „csak” az a dolga, hogy a teljesít­ményt (szállítókapacitás, fordulók, viszonylatok száma és útvonala) nö­velje, újabb és újabb közvetlen eljutá­sokat biztosítson a városban. Ilyen­kor bizonyos szakmai alapszabályok (például a gerincvonal a nagy utazási igény kiszolgálására és sugárszerű kisebb teljesítményű ráhordó járatok) másodlagossá válnak és sokszor szubjektív tényezők is szerepet kap­nak abban, hogy a rendszer elemei (viszonylatok útvonalai, hossza, vég­állomások, megállóhelyek stb.) hogy alakuljanak. Miskolc a ’80-as évek végéig ilyen helyzetben volt, kiala­kult egy, az ország bármelyik városá­hoz képest „utasbarátabb” hálózat, mely a területi ellátottság, az üzem­idő, a kapacitás és összességében a tömegközlekedési teljesítmény tekin­tetében is élenjáró volt. Sót azt is megengedhette magának, hogy a ke­let-nyugati gerincvonalon meglévő nagykapacitású természetbarát tö­megközlekedési üzemág (a villamos) mellett párhuzamosan olyan autó­buszhálózatot alakítson ki, amely magában is alkalmas volt az utazási igények kielégítésére és négy nagy kapacitású, szinte végig együtt futó, egymáshoz képest sem hangolható viszonylatból állt. A városban kiala­kult egy olyan hálózat, melyen a köz­vetlenül (átszállás nélkül) úticéljuk­hoz eljutok aránya több mint 83,5 százalék, (a szakmailag ideálisnak tartotthoz képest jelentősen maga­sabb) és az egyszer átszállók aránya is majdnem 16 százalék volt. A forgalomszervező egy ilyen rendszerre akár büszke is lehet. A baj csak az, hogy a járművek átlagos kihasználtsága az autóbuszoknál 34 százalék, a villamosnál 21 százalék körüli, az üzemeltetésük rendkívül sokba kerül, a „kedvező” struktúra ugyanakkor a későbbi gazdaságos szervezhetőség gátjává válik. A ’90-es években a városlakók, a bejárók száma, a hivatásforgalom je­lentősen csökkent és ma az utasszám 25 százalékkal alacsonyabb, mint 1989-ben volt. A tömegközlekedés sa­ját bevételének reálértéke legalább ilyen mértékben csökkent, a rendszer működtetésére rendelkezésre álló anyagiak összességében folyamato­sán apadnak. Retiráltak a gyorsjárattal Ebben a helyzetben a forgalomszer­vezőnek már az a dolga, hogy a csök­kenő utazási igényekkel arányos, il­letve a rendelkezésre álló anyagiak­nak megfelelő teljesítményt biztosít­son, mégpedig úgy, hogy a visszalé­pések minél kisebb, mértékben ront­sák a színvonalat. És feladata a kör­nyezetbarát, felújított infrastruktú­rával rendelkező villamos üzemág ki­használttá, gazdaságossá tétele. Elő­ször megszünteti a szállítókapacitá­sok kihasználtsága, az eljutási idő szempontjából ésszerű, de párhuza­mos és'hangolhatatlan kapacitást je­lentő gyorsjáratokat, - majd követ­keznek azok a viszonylatok és vonal- szakaszok, ahol legnagyobb a férő­helytöbblet. Ilyen okok miatt rövidült például 1990-ben a 101-es útvonala, amit néhány hónap múlva, a lakos­ság tiltakozása miatt vissza kellett állítani. A forgalomszervező megta­nulja, hogy a hálózat elemeihez - an­nak ellenére, hogy indokolatlan férő­helytöbbletet tartalmaz, hogy gazda­ságtalan a fenntartása - csak végső esetben szabad hozzányúlni. Ezért fo­lyamatosan, arányosan csökkenti a viszonylatok kapacitását, a fordulók számát, rontva a teljes tömegközleke­dési rendszer színvonalát. 1996-ig ilyen módon 25 százalékkal csökkent a teljesítmény, melynek hatásaként a villamos üzemág átlagos kihasznált­ság 5 százalékkal javult ugyan, de az autóbuszé még további 2 százalékkal csökkent is. Ennek az intézkedés-sor­nak ott van az elméleti határa, ahol a csökkentések miatt a viszonylatok csúcskeresztmetszetén (például az 1- esen a Petőfi térnél) lemaradások ke­letkeznek. Ezt a határt - nem csak az 1-es vonalcsoporton - Miskolcon most értük el. A nagy kapacitású, sű­rű viszonylatoknál a további ritkítás lemaradást, a kis kapacitású, a külső városrészt bekötőknél pedig hosszú, 20-40 perces járműre várást, sőt bizo­nyos kis utazási igényű időszakokban a teljes kizárást okozza. Ezért olyan javaslattal áll elő, mely gazdaságo­sabbá teszi a hálózatot, a járművek kihasználtságát, de átlagos szintre rontja bizonyos lakóterületek eddig kiemelkedő minőségű utazási lehető­ségét. Igazságtalan tarifarendszer A viteldíj oldaláról vizsgálva a hely­zetet, azt mindenki elvileg elismeri, hogy a jelenlegi tarifarendszer igaz­ságtalan, mert ugyanannyit kell fi­zetni az egy megállót utazónak, mint mondjuk az 1-es vonalát (13 km) vé- gigutazónak. A cél tehát az utazási távolsággal arányos viteldíj bevezeté­se. Ehhez azonban olyan technika szükséges, melyhez jelenleg nincs pénze a városnak. Marad a Ids lépé­sek taktikája. Különösen olyan vona­lakon kell ilyen irányban elmozdulni, ahol nem is olyan régen még két sza­kaszjeggyel lehetett a belvárosba el­jutni. Nem beszélve a Berekalja terü­letéről, ahonnan ehhez három jegy kellett akkor is, amikor a tömegköz­lekedésre jelentősen nagyobb pénz ju­tott. A forgalomszervező tudja, hogy az igazságosabb megoldást a jelenlegi helyzetben az egyvonalas bérlet meg­szüntetése jelenti (mint Budapesten ezt már korábban megtették) de kompromisszumos megoldásként fel­ajánlja a „villamos plusz egy autó­buszvonal” korábban már szintén használt bérletfajta bevezetését. Vagy nézzük meg a lakossági elő­zetes egyeztetés hangoztatott köve­telményét. A forgalomszervező tudja - mert az elmúlt tíz év alatt megta­nulta - hogy teljesítménycsökkentés­nél, a hálózat elemeinek módosításá­nál, az utazási tarifa növelésénél az érintettektől hozzájárulást dőreség várni. Akkor mi lehet a kölcsönös tá­jékoztatáson kívül ezeknek a fóru­moknak az értelme, mi lehet az a szempont, amely alapján dönteni le­het, amikor a felfokozott indulatok miatt egyesek még a javaslatot sert hajlandók meghallgatni, nem hogy mérlegelni azt - remélhetőleg nem a hangerő. Lakossági fórumot akkor és ott lenne célszerű tartani, ahol egy intézkedés előnyét és hátrányát élve­zők együtt vannak és nekik kellene megállapodásra jutni. Vagy ha egy; egy helyzet fenntartásának, anyagi konzekvenciáinak megismertetése után azt kell eldönteni, hogy ilyen áron ragaszkodunk-e a „kivívott” jo­gainkhoz. Addig azonban, amíg eze­ket a megoldásokat nem tudjuk al­kalmazni, a fogalomszervezőnek kell „szakmailag” megvizsgálni a lehetsé; ges intézkedések hatásait, képviselni az utasoknak azt a sokszoros többsé­gét, akiknek a vitába beleszólni nincs módjuk, csak a negatívumait érzik minden fordulószám-csökkentésnek és kiválasztani azt a legésszerűbb és legolcsóbb megoldást, mely a pénzte­lenségben még elfogadhatót jelent- Egy ilyen szerepben a forgalomszer­vező csak negatív minősítést, véle­ményt kaphat, de a visszalépések időszakában mit is várhat? Milyen lehetőségei vannak az rt. igazgatóságának, amelynek mind­ezen intézkedéseknek a felelősségét kell vállalnia, amely mindezen szem­pontok mellett tudja és naponta szembekerül a működési költséghi­ány mellett a járműállomány állapo­tával és azt is tudja, hogy ez a jármű­létszám már nem elégséges ennek a tömegközlekedési rendszernek a fenntartásához. Megpróbálja a forga­lomszervező vihart keltő javaslatai­nak objektivitását külső, független szakértőkkel ellenőriztetni. 1996-ban a Közlekedéstudományi Intézet szak­emberei az egész rendszert átvizsgál­ták és egyértelműen leírták - a tö­megközlekedés-fejlesztési koncepció­jában olvasható - hogy a szerintük is rendkívül utasbarát tömegközlekedés gazdaságossá, ésszerűbbé, arányos teherviselővé csak úgy tehető, ha ele­meiben drasztikusan hozzányúlunk­A városi tömegközlekedés rend­szerét, menetrendjét illetően az rt.- nek javaslattevő szerepe van. Egy esetleges elutasítást vagy módosítási igényt követően meg kell találni a kompromisszumos megoldást. j százalékot sem szállítják jobb hely­re: a Bükki Nemzeti Park szivárgó ülepítőjébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom