Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
Március 1Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Kézfogások az ötödik karon A Miskolci Egyetem legnagyobb és legfiatalabb intézete Filip Gabriella Az egykori TÚKI épületén már az új tábla is régi: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézete. Mert az intézet már kar. Pontosabban túl az akkreditáción (a teljesítőképesség, a szakmai színvonal hivatalos elismerésén), de néhány formaságon még innen. Kabdebó Lóránt professzor, az intézet igazgatója szerint eddig is karként működtek, a Magyar Akkreditációs Bizottság feltételeinek minden pontban megfeleltek. így mindössze annyi változás várható, hogy kicserélik az épület falán a táblát és a levélpapírokon a fejlécet.- Kezdjük a tetején! Aztán majd beszélgetünk - javasolja Kabdebó professzor. De hiába nyomjuk a negyedik emelet gombját, a lift az alagsorba visz. Ha már „lehívtak”, bemegyünk a számítógépterembe.- Nálunk minden hallgató megismerkedik a számítástechnika, a szövegszerkesztés alapjaival, ez ma már hozzátartozik az elemi ismeretekhez. A sikeres vizsga után a hallgató kap egy mágnes- kártyát, erre nyílik az ajtó, ezzel léphet be a terembe. Itt aztán szabadon dolgozhat, megírhatja az évfolyamdolgozatát, a diploma-' munkáját...- hangzik a tájékoztatás.- Mit csinálsz? - áll meg a professzor az egyik diák fölött. A kérdésre a válasz is tegező formában fogalmazódik. Aztán a liftben, a folyosón is tegezve, keresztnéven szólít meg egy-egy diákot a miskolci bölcsészet első embere.- így szoktam meg. De időnként már érzem, hogy öregszem, mert nem mindenki mer visszategezni... - hangzik a magyarázat. De hirtelen témát vált, mert megjelenik a folyosón Kulcsár Péter professzor.- 0 az egyik PhD-programunk vezetője! A kora újkori textológia tudója mielőtt a doktoranduszképzésről, vagy a tudományáról beszélne, megmutatja a saját műhelyükben készült első kiadványukat. Egy pályázatnak köszönhetően jutottak a korszerű sokszorosítóhoz, ezzel már bérmunkára is vállalkozhatnak. Vállalkoznak is, mert a gép üzemeltetéséhez pénzre van szükség. Aztán szükség lenne még latintudásra is. De a középiskolákban már csak elvétve tanítják a klasszikus nyelveket, az egyetemen is alig jut idő a latinra. Pedig a szövegtani kutatások alapos nyelvi felkészültséget igényelnek, és a történészek, de a magyar szakos hallgatók számára is létszükséglet a forráskutatás... A következő ajtón legalább tíz névtábla. Itt is - mint a többi tanszéken - ritkaságnak számít a külön szoba. Aztán kiderül, az első időszakban, amíg még nem kapták meg a bölcsészek ezt az épületet, egyetlen helyiségben több tanszék is működött.- Baán István történész, görög katolikus parochus: most kapott meghívást egy angliai konferenciára... Fazekas Csaba: tavasszal itt szervezi meg a fiatal egyháztörténészek találkozóját... - mutatja be sorban munkatársait vendéglátónk. - Vargyai professzor hol van? Igaz, a földszinten a tanulmányi csoport irodája előtt már napok óta a beiratkozok állnak sorban, de még mindig vannak, akik most vizsgáznak. Vargyai Gyulánál is folyik az „elbeszélgetés”. Beney Zsuzsa költő, irodalomtörténész sincs egyedül, viszont itt már a diákok önálló kutatómunkája a beszélgetés tétje. S ha már így „kapóra jött” Kabdebó tanár úr - úgyis mint az Új Holnap főszerkesztője - mindjárt a „fiktív honfoglalásra” terelődik a szó. Ez volt az a konferencia, melyet az előző félévben - önkormányzati támogatással - tanárok, diákok közösen szerveztek - más megközelítésben, kicsit könnyedebben, de mindenki nagyon is komoly előadást tartott „tudományos honfoglalásának” eddigi eredményeiről. Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének igazgatója Kulcsár Péter m ű ve I őd éstörté nesz Beney Zsuzsa költő, irodalomtörténész Fotók: Va jda János Tavaly nyáron a TIT-tel közösen rendezték meg a Demokrácia, rluralizmus, tolerancia című I. Miskolci Nyári Egyetemet. Ennek a tanácskozásnak az anyaga az Új Holnap januári számában jelent meg, s most a beszélgetésből kiderül, a „fiktiv honfoglalásnak” is helye van a folyóiratban.- Szili József professzor, a Magyar Tudományos Akadémia osztályvezetője, B. Juhász Erzsébet, Tóth István György... - folytatja tovább a bemutatást Kabdebó professzor. És sorolja munkatársai szakmai eredményeit. A könyvtárakat is meg kell nézni! Közben kiderül, nem is olyan egyszerű ez, mert a tanszéki könyvtárakban is órákat tartanak. A könyvek jelentős részét a megszűnt megyei szakszervezeti könyvtártól kapták, de több magánkönyvtár is idekerült. Külön történet lehetne, hogy is jutott el Miskolcra Puerto Ricóból Ferdinandy Mihály történész, író gyűjteménye. S ha már könyvritkaságokról beszélünk, Kilian István irodalomtörténész is elénk tesz néhány kuriózumot. XVII. századi képverseket mutat, az Országos Széchényi Könyvtárban talált rá ezekre a dokumentumokra. Majd arról kezd beszélni, mennyi érdekességet rejt még a kor. A régi magyar irodalom népszerűbb művei is nagyobb figyelmet érdemelnének. És persze figyelmet érdemelne a Miskolcról indult, Miskolcra visszatért tanár is! Alig indulunk el a borsodi megyeszékhelyről, alig időzünk a debreceni Déri Múzeumban, az egyetemen, gondolatban mindjárt visszatérünk ide. A miskolci bölcsészképzés szükségességéről, az indulás nehézségeiről, a tervekről folyik a szó. A nagy és nemes célok mellett persze, olyan „apróságok” is felmerülnek, hogy mibe kerül ma egy kollégiumi szoba, milyen méltatlan körülmények között laknak a főállású tanárok is. A várostól tíz lakást kapott az intézet, ezért persze köszönet jár. De ennek a többszörösére lenne szükség, hiszen több mint 100 főállású oktató dolgozik itt, és bizony az induláskor nagyon nehéz lett volna miskolciakkal, megfelelő tudományos minősítéssel rendelkező - helyben lakó - oktatókkal elindítani a képzést.- Amikor idejöttem, azt mondtam, nem a szemétdombon akarok kiskakas lenni! Olyan embereket hozok ide, akik legalább azon a szinten állnak, mint én, vagy jobbak - mondja Kadbebó Lóránt. - Ezért, ha be akarja mutatni az intézetünket, írjon a tanárainkról, az itt folyó tudományos munkáról. Még a nyelvészeti tanszékeken sem jártunk, a pedagógusoknál, a szociológusoknál, a filozófusoknál, a szociológusoknál, az antropológusoknál sem... A felsorolás itt megszakad, előadása lesz a professzornak. De előtte még aláír egy' kérvényt: jó lenne, ha legalább közvetlen busz- közlekedés lenne a Tiszai pályaudvar és az egyetem között. Versek Erdélyről Nyikes Zita Kétkötetes válogatás született 1996-ban a sepsiszentgyörgyi Castrum Könyvkiadó jóvoltából, mely magyar költők verseit tartalmazza a Gyulafehérvári Soroktól egészen a mai költészetig. Ez az antológia zárja az erdélyi magyar lírát bemutató sorozatot, mely abban különbözik más „erdélyi csillagokat" bemutató gyűjteménytől, hogy nemcsak erdélyi költők művei szerepelnek benne. Magyar költők erdélyi versei kerültek a válogatásba, melynek alapját az 1941-ben kiadott, Szentimrei Jenő által egybeszerkesztett Versekben tündöklő Erdély címmel megjelent antológia adta. Ezt a gyűjteményt vizsgálta felül 1995-ben Lisztóczky László - szem előtt tartva Szentimrei Jenő koncepcióját, de átvizsgálva a Trianon utáni korszakot, kiegészítve az azóta megjelent költeményekkel, valamint a kortársak verseivel. A koncepció Benedek Elek „voltunk, vagyunk és leszünk" gondolatára épül. „Ez a versgyűjtemény egész elgondolásában ezt a szellemet kívánja hangoztatni. Erdély múltját, közelmúltját, jelenét s ebben jövendőjét tükrözi" - írja 1941-ben Sztánán Szentimrei Jenő. A kötetben nemcsak erdélyi születésű vagy ott élt-élő költők művei tündökölhetnek, hanem mások alkotásai is, akik megfordultak - akár pár napot, vagy hosszabb időt töltve - a Részeken túl és írtak róla: a szép Erdélyről, a székelyekről, Kolozsvárról, a Nyárádmellékröl, a Királyhágóról, Gábor Áronról, Mikesről..., az „ott születtem" érzéséről. írtak krónikákat, rövid históriákat, katonaénekeket, psalmusokat, halotti verseket, szózatokat, testamentumokat. Népdalokban, műdalokban, időmérték szerint, hangsúlyosan, rímekbe szedve vagy szabadon. Tinódinak 1554-ben adják ki a Krónikáját Kolozsvárott Heltai nyomdájában. Heltai azért fontos mert, a XVI. századi Magyarország összkönyvtermésének egyharma- da - megközelítőleg 200 mű, többségében magyarul - az ő nyomdájából került ki. Aztán Balassi: 1575-ben a Báthory-ellenes összeesküvésben esett fogságba és így került Erdélybe. Petőfi 1846 szeptemberében a nagykárolyi megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával. A mára már jobbára csak Karinthy paródiájából ismert Szabolcska Mihály, temesvári lelkész és vidéki író versei is szerepelnek a kötetben. Később a „nagyváradiak": Ady, Juhász Gyula... A kevésbé ismert költők közül pedig Szendrey Júlia és Csinszka versei. A kötet a népdalok, népballadák sora után időrend szerint, fejezetekbe szedve közli a műveket, egy-egy jelzővel minősítve a korszakokat: hitszabadságos, szárnya- szegett, megújuló, elhalványuló, trianoni. Egészen napjainkig. Pillanatképek, helyzetképek, jelentések: „De megvagyunk még. Majdnem/ megvagyunk-/ Köszönjük, sajnos, változatlanul... Kinézünk/ Most az Alma Mater ablakán, kibámulunk,/ Mint nyelv alól a bánat..." ( Kovács András Ferenc) Vagy Ceruzarajz a szülőföldről: „ ...mindig csak a szülőföld,/az otthoni táj,/ahol a dombokról lecsordogáló/ apró ösvényeken/ nem Júlia szépleány/ lebeg alá/ a nyári alkonyaibanV fáradt kaszások baktatnak lefelé/s beszakadt körmű asszonyok./ És mégiscsak ez:/a szülőföld!/ A cicomátlan." (Mólnos Lajos) (Versekben tündöklő Erdély; Magyar költők erdélyi verseinek gyűjteménye a Gyulafehérvári Soroktól mind a mái napig. Szerk.: Szentimrei Jenő, Sepsiszentgyörgy, Castrum Könyvkiadó, 1996. - 2 köt.) Régi magyar családok - ma Eszenyi Miklós Általános iskolás gyermekként azt hittem, hogy bárók, grófok, lovagok csak a történelemkönyvekben léteznek. Nem tudtam, hogy közöttünk élnek és segédmunkásként, takarítónőként, esetleg taxisofőrként keresik kenyerüket: Nemcsak a Rákosi-, de a Kádár-korszak alatt is diszkriminációnak voltak kitéve. Flázaikat, földjeiket elvették, legtöbbjüket Isten háta mögötti falvakba kitelepítették. Gimnáziumba nagy keggyel járhattak, főiskolára vagy egyetemre egyáltalán nem. Ahogy egy valamikori báró mondotta: „így történhetett, hogy érettségink ugyan nem, de szakmánk 3-4 is volt." Bánó Attila régi magyar családokról szóló könyve nemcsak azért érdekes, mert viszonylag ritkán olvasható témáról szól, hanem szerkezeti megoldása miatt is. Összesen 45 nemesi családot ismerhetünk meg (Almásy- tól a Zichyig). Az egyes családok esetében a szerző mindig valamilyen régi legendával, anekdotával indít, ezt követi az igazi családtörténeti feldolgozás egészen 1945-ig. Az elmúlt ötven év történetét viszont már a család egy-egy képviselője mutatja be. Az interjúkból nagyon érdekes sorsok bontakoznak ki, van aki jobban, van aki nehezebben tűrte a „minden ember egyenlő" félreértelmezéséből fakadó megaláztatásokat, de olyannal is találkozhatunk, aki külföldön „átvészelte" a nehéz időszakot, s Dél-Afrikából hazatérve Budapesten gazdasági vállalkozást alapított. Van, aki éjszakai bár tulajdonosa (mert csak a pincér szakmát tanulhatta), van aki munkanélküli segélyen él, holott több nagysikerű könyve is megjelent, míg másból neves színész lett, pedig a gimnáziumban megbuktatták. A könyv szerint „koruk, az életben vitt szerepük, megélt egyéni történelmük nagy változatosságot mutat. Az annyira különböző sorsok és személyiségek összhangja mégis bámulatos. A megélt tragédiák, megaláztatások, kényszercselekvések ellenére a nyilatkozók magyarságuk és a mai Magyarország mellett tesznek hitet, s bíznak az ország, a nemzet jövőjében. " (Bánó Attila: Régi magyar családok - mai sorsok.- Bp.: Gemini, 1996. - 236 oldal) r. k/i V ve □ Több mint kétezer bölcsészhallgató iratkozik be Vargyai Gyula történésznél sikeres vizsgát tett Kovács Petra történészhallgató
