Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-05 / 30. szám

8 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1997- Február 5-, Szerda öiszgyász Bujdos Attila Ez azért durva volt, vagy nem is durva, hanem nagyon is költői, talán túlságosan is az, ahogy a kórház madarait etető 83 éves öregúr kibukik az ablakon, nem a halhatatlanságba röpül bele egyenest, mert egyrészt már életében elintézte ma­gának a halhatatlanságot, hanem ellen­kezőleg, a halálba, az elmúlásba, a soha többé nem létbe zuhan ötemeletnyit, vagy még annál is többet, keresztül ezen a szerencsétlen, félelmekkel megvert századon, amit végigrettegett és végig­ivott és végigírt, jaj Istenem, mi lesz most a madarakkal, mi lesz most a macskákkal Kerskóban, mi lesz az ivó­cimborákkal a prágai Arany Tigrisben, ahol 16,20 a pilzeni, s ahol a falon a dzsungelragadozó pillantása Clinton el­nökével találkozik, aki közösen fotóztat- ta magát Havel elnökkel, és ezzel a vén cseh bohóccal, ezzel a szent korhellyel, és mi lesz velünk, most aztán tényleg megkeseredik a szánkban a söröcske, el­röpült Pepin bácsi után és Francin után és Mariska után és Celesztin kandúr után, és a felesége után, akivel pedig mi­lyen jól is tudta elmeséltetni, hogy mennyire gyáva és esendő férjuram őkelme, és nincs több történet a sörgyár­ról, Prágáról, kocsmákról és pincérekről, szalámit érlelő emberekről, emberekről, elvitte magával a folytatást, elvitte az új távlatokat, hogy az életben nem csak egyféle tempó létezik, hogy milyen sem­miségeknek is lehet és van értelme, hogy a küzdelemnél is fontosabb lehet a ven­déglő ablakán besütő napocska, fürdőz­ni a fényben, hallgatni a zsivalyt, áten­gedni magunkon az életet, hát ezt ő már nem érzi többé, soha nem tudhatjuk meg, hogy ennyi volt-e benne, hogy mennyi volt még benne, innentől tény­leg fullasztó lesz a függőbeszéd, a cap­riccio, a Díszgyász, a városka, ahol megállt az idő, mert most már annak is megállt, aki megállította, mennyire bor­zasztó tudni, hogy Hrabal nincs többé. Galériás tervek Miskolc (ÉM - DK) - Internet-galéria nyí­lik csütörtökön, lengyel alkotók kiállítá­sa pénteken, ugyanekkor zenés est is lesz a Rákóczi-házban. Ezekkel együtt a további tervekről tartottak sajtótájékoz­tatót tegnap délelőtt a Miskolci Galéria munkatársai.- Az elmúlt év fordulópontot jelentett a galé­ria történetében, hiszen átköltözhettünk az új épületbe, amely méltó helye az intézménynek- kezdte Dobrik István, az idén 30 éves galé­ria igazgatója. - Bár teljesen még nincs kész az épület, a Rákóczi-ház felújítása folyamat­ban van. Szeretnénk, ha év végére befejeződ­nének a munkálatok, már csak azért is, mert a műemlék jellegű épület állaga folyamatosan romlik. De leginkább persze azért, hogy tel­jességében haszrtálatba vehessük. Ide kerül majd a Kondor- és a Szalay-gyűjtemény, és egy számítógéppel felszerelt kulturális tájé­koztató irodát is szeretnénk itt nyitni, ahol a városba látogatók információt kaphatnának a megye kulturális értékeiről, az eseményekről. Elkészült a galéria féléves programterve, igényes szórólapon tájékozódhatnak az érdek­lődők a tervezett kiállításokról. Ahogy az már szokás, több megyei alkotónak nyújtanak ki­állítási lehetőséget. Találkozhatunk például Pető János, Varga Éva, Drozsnyik István munkáival. Továbbra is rendeznek kiállításo­kat a Tehetséggondozó Kollégiumban és a Megyeházán. Fontos része marad az intézménynek a Petró-ház is, amely kis szellemi műhelyként ad kamarakiállítási lehetőséget megyei és nem megyei alkotóknak, illetve helyet külön­féle rendezvényeknek, például, a Mihez Ké­pest-esteknek. Az Alkotóházban idén is ren­deznek képzőművészeti szabadiskolát, grafi­kai tanfolyamot, illetve augusztusban a Ger­minations Alapítvány is küld ide művészeti főiskolásokat. Az alapítvány célja, hogy nya­ranta jó körülmények között munkalehetősé­get biztosítson tehetséges fiataloknak. Mis­kolc mellett Nizzában és Birminghamben fo­lyik majd párhuzamosan a program. Az itteni szervezésbe bekapcsolódik a Miskolci Egye­tem kulturális antropológiai tanszékének multimédia stúdiója is. A tavalyi grafikai biennálé anyagát bemu­tatták Kolozsvárott, később Szabadkára, majd Besztercebányára kerülnek a képek. Kassáról egy szobrászművész anyagát fogadják. És elindul a Magyar Nemzeti Galériával közös program keretében a magyar sokszorosított grafika száz éve című sorozat, amelynek első kiállítását a második félévben rendezik meg. Szerényen: az évszázad tárlata Gál János és Juhász Márton alkotásai a Herman dísztermében Dobos Klára Az alkotók - Gál János és Juhász Márton - a kiállításon Miskolc (ÉM) - Két kiállító: Gál János és Juhász Márton. Egy fi­atal és egy középkorú. Egy rend­őr és egy kohász. Egyikük há­rom, másikuk már huszonhá­rom éve állít ki... Alig ismer­kedtek meg a Borsodi Alkotók Körében, megszületett - ahogy szerényen elnevezték - az év­század kiállításának terve. És most már látható is a miskolci Herman Ottó Gimnázium dísz­termében. Juhász Márton képei szuggesztí- vek, a vásznon színes, kiabáló fol­tok, olykor farkasfejű, de embertes­tű lények, mutatván, hogy gono­szak és jók élnek itt együtt... Gál János néhol mitológiai köntösbe öl­tözteti időtlenebb figuráit. Sajátos mesevilágot alakított ki... Ezt még Pazár Éva művésztanártól hallhat­tuk a szerdai tárlatnyitón. Az meg már első ránézésre látható, hogy a két férfi egészen más karakter, ké­peikre is sajátos formanyelv jellem­ző. Ennek ellenére a kiállított mun­kák hangulata hasonló. — Két ember, akiknek a találko­zás pillanatában nem sikerült meg­utálniuk egymást, elkezdte keres­ni, mitől van a szimpátia - mutatja be kettősüket Juhász Márton. - Bár János rendőr, én meg kohász vagyok, úgy tűnt, azonos az életfi­lozófiának. Nézegetve a munkákat egymásra néztünk, és szinte egy­szerre kérdeztük: nem kellene-e közös kiállítást rendeznünk? A fiatalabb kiállító nem szól, csak bólint. Ugyanezt teszi a követ­kező gondolatnál is, miszerint a BAK-stúdió csodálatos intézmény, amely a hasonló gondolkodású em­Budapest (MTI) - Első alkalom­mal láthatja a hazai közönség Arthur Miller A bűnbeesés után című darabjának kamara­színpadi változatát. A premier­je február 27-én a Játékszínben lesz. Előkészületről Balázsovits Lajos, a Játékszín igazgatója, a dráma rendezője tájékoztatatta az újságírókat a Teréz körúti intézményben. Balázsovits Lajos elmondta: az elő­adás csakis nagyon komoly támo­gatói kör segítségével valósulhat meg, az alkalmi segítséget, remé­nyeik szerint, követi majd egy hosz- szabb távú együttműködés is. Ungvári Tamás műfordító, a Miller-mű keletkezéstörténetéről szólva utalt arra: a közélet és a ma­gánélet konfliktusait keretbe fogla­bereket jól össze tudja fogni. Aztán csak mesélni kezd. Kiderül, a mű­vész „hamarabb volt”, mint a rend­őr, hiszen már elég régóta festett otthon, Balajton is. Aztán - mert az alkotó ember szeretné megmu­tatni önmagát - jelentkezett a BAK-stúdióba, s ott (őt is) értő mű­vészekre talált.- Nem tudom, milyen stílusba lehetne besorolni a képeimet. Csi­nálja az ember, mert tetszik neki. Örülök annak, amit festek. Hogy kígyó, meg oroszlánfejű lények? Van kígyó- és oroszlán-nézőpont is, azokból is meg kell próbálni szét­nézni. Hogy mit látunk, az nem olyan fontos. Elég, ha meglátjuk, hogy ilyen is van... A kérdésre, hogy jó hely-e az is­kola ezeknek a festményeknek, már nem válaszol. Fogadnia kell a gratulációkat. Úgyhogy a gratuláci­ók fogadásából visszaérkező Ju­tó drámai mű Merylin Monroe ha­lála után született 1963-ban, az ős­bemutatóját pedig egy évvel később New Yorkban tartották. Első fo­gadtatása meglehetősen ellentmon­dásos volt, ám az amerikai bemuta­tót követő évadban már tizenhét európai színház is műsorára tűzte a drámát. A francia fővárosban Visconti, Itáliában pedig Zeffirelli rendezésében mutatták be. Magyar- országi premierjét éppen harminc esztendeje tartották a Nemzeti Színházban, amelynek Maggie-je Váradi Hédi volt. Quentin karakte­rét Kálmán György formálta meg elsőként magyar színpadon az álta­la fordított drámában. Ungvári Ta­más hozzátette azt is, hogy a nagy­színpadi produkciónak Miller a ka­maraszínházi változatát is elkészí­tette az 1960-as években. hász Márton válaszol helyette is.- Az őszintesége miatt minden­képpen iskolába való. Hiszen itt be­szélni kell mindenről. Mikor más­kor, ha nem most, 14-18 éves kor között?! Amikor a tapasztalat vala­milyen fokán álló egyénnek meg kell tanulni az önálló eligazodást a világban. Tény, hogy a képek nem vidámak és nem nyugodtak. Nem túl egyszerű a befogadásuk. Engem jópofa, mókázó embernek tartanak, de egyáltalán nem örülök annyira a világnak, amennyire mutatom... Közös bennük az is, hogy mind­ketten fontosnak tartják a festé­szettől való anyagi függetlenséget. Mert úgy gondolják, így, csak hob­biként űzve a művészetet adhatják igazán önmagukat. Bár a kohász munkája most eléggé bizonytalan. Reménykedik persze, de kétségbe nem esik:-Nagyon jól festek, tapétázok... A játékszíni előadáson Quentint Lukács Sándor játssza. Maggie- ként Nyertes Zsuzsa lép színpadra. Az anya szerepét Földi Teri, az apát Zenthe Ferenc alakítja. Loui­se Frajt Edit lesz. Az előadás to­vábbi szerepeiben Puskás Tamást, Simonyi Krisztinát, Sára Berna­dettet, Sajgál Erikát, Rubold Ödönt és Úri Istvánt láthatja a kö­zönség. A tájékoztatón elhangzott még, hogy az előadásban rendkívül fontos szerepe van a fényeknek, a különleges megvilágításnak. A művészi munkálatok megtervezé­sére Kende János operatőrt nyerte meg a direktor. A díszleteket Menczel Róbert jegyzi. A jelmez­terveket Csík György készíti. A produkcióhoz Jávori Éerenc kom­ponált zenét. Hans Fallada Feldberg (MTI) - Ma, február 5- én ötven esztendeje, hogy elhunyt Hans Fallada (eredeti nevén Ru­dolf Ditzen) német író. Az évforduló alkalmából a Hans Fallada Társa­ság megemlékezést rendez az író sójánál, Neubrandenburg könyvtá­rában pedig kiállítás nyílik. Hans Fallada legismertebb regé­nyei közé tartozik a Mi lesz veled, emberke?, amely a városi kisembe­rek kiszolgáltatottságát ábrázolja. Középiskolás fórum Miskolc (ÉM) - A középiskolások továbbtanulási lehetőségeiről ren­dez szülői fórumot a Miskolci Szü­lők Egyesülete a Gyermekekért február 6-án, csütörtökön délután 4 órától az Ifjúsági és Szabadidő Házban (Miskolc, Győri kapu 27.)- A fórum vendége Bakos Károly, a Művelődési és Közoktatási Minisz­térium tanácsosa. Pálfalai farsang Sajópálfala (ÉM) - Népi hagyomá­nyokat bemutató farsangi rendez­vényt tartanak február 8-án, szom­baton délután 3 órától a sajópálfalai polgármesteri hivatalban. Lesz töb­bek között kismesterség-bemutató, valamint hímzés- és szőtteskiállí­tás. A falakon elhelyezett kézimun­kák között 60-70 éves darabokra is bukkanhatnak a látogatók. Vámosi bál Sajóvámos (ÉM) - Jótékonysági farsangi bált rendeznek február 8- án, szombaton este 8 órától a sajó- vámosi általános iskola tornater­mében. A rendezvényt megnyitó tánc és műsor után a közönség megválasztja a bál szépét és a te­remtés koronáját, majd táncver­seny, játékos vetélkedő színesíti a hajnalig tartó mulatságot. Belépő­jegy 300 forintért váltható. A bevé­telt az iskola javára fordítják. Irodalmi pályázat Miskolc (ÉM) - Vers- és prózapá­lyázatot hirdet felnőtt és diák kate­góriában a Hegyaljai Alkotók Tár­sulása. Tartalmi, formai korlátozás nincs. A március 31-ig beérkező pá­lyázatokat felkért szakértőkből álló zsűri bírálja el. Nevezési díj 300 fo­rint, amit az egyesület számlájára - Tokaj és Vidéke Takarékszövet­kezet 3535. Miskolc, Bajcsy-Zsi- linszky utca 18. 56100048­15100364 - kell befizetni. A pályá­zók lezárt, jeligével ellátott boríték­ban mellékeljék az azonosításra szolgáló adatokat (név, lakcím, ér­tesítési cím). A szervezők a munká­kat a következő címre kérik elkül­deni: 3523 Miskolc, Pf.: 124. A bűnbeesés után - kamaraváltozatban ú ' : Képtár: Madách a Kamarában. Madách Imre remekműve, Az ember tragédiája 1862-ben látott napvilágot. Azóta a világ szinte minden nyelvére le­fordították, tanulmányok tömege jelent meg róla. Leg­utóbb például az Élet és Tudomány múlt heti számában Striker János Madách-kutató Az ember tragédiája re­konstrukciója című tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy annak idején Arany János nemcsak stilárisan, hanem filozófiájában is mélyen megváltoztatta a művet... A miskolci Tragédia rendezője, Schlanger András is újraér­telmezte a művet, egy kicsit megkavarta a történet menetét is. Az iskolások ne féljenek, nem az a kimondottan „kötelező", elaludni nem annyira lehet rajta - ahhoz néha nagyon hangos. Meg érdekes is... Előadások: ma, holnap, holnapután, azután és azután - változó időpontokban! - a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházá­ban. A főszerepeket Kuna Károly, Ma­jor Melinda és Földi László játsszák. Fotók: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom