Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-05 / 30. szám
Halmos Ildikó Miskolc (ÉM) - Minden akkor kezdődött, amikor édesanyjánál sikerült kikönyörögnie, hogy nevezhessen a Borsodi Sörfesztiválon rendezett Tátika playback show-ra. Nevezett, indult és nyert. Azóta számos helyen fellépett, mostanában már saját dallamra saját szöveget énekel. Az Eszak-Ma- gyarországot azért hívta fel, hogy támogassuk művészi karrierjét. Franczúz Erika még nincs 15 éves, a miskolci Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola első osztályos tanulója.- Tízéves voltam, ámikor megnyertem a Tátikát. Szandi Szerelmes szívek című dalával léptem fel, ez a dal, és főleg Szandi teljesen elvarázsolt. 0 is gyerekként kezdte az éneklést. Szóval akkor első helyezett lettem. Ez után Pestre hívtak a Gutenberg Színház újonnan indult stúdiójába. Nagymamám kísért el minden hétvégén Pestre, és jött velem a fellépésekre. Egyszer hajnali három körül épp egy szereplésről jöttünk, amikor eltévedtünk a metróban. Addig fel sem fogtam, milyen óriási a főváros. Egyre gyakrabban hívták szerepelni, a szombat mellett már vasárnap, hétfőn is mennie kellett.- De nagyon élveztem, csak az bántott, hogy a pestiek folyton cikiztek, hogy vidéki, ráadásul még kövér is vagyok. Nem mondom, igazuk is volt, de azért nagyon rosszul esett. Miskolcon az osztálytársaim is cikálódtak, hogy minek szerepelek a tévében, ha alig férek bele a képernyőbe. Iskolát váltottam, és fogyózni kezdtem. Azért is megmutatom országnak, világnak! - gondoltam. Végül vegetáriánus lettem, és lefogytam 15 kilót. Azóta sem eszem húst édesapám nagy fájdalmára, ugyanis ő hentes. De ennek ellenére otthagytam a pesti iskolát. Két hónapig úgy gondoltam, szalutok az eddigi életemmel. Am amikor megláttam a társaimat a tévében, rögtön meggondoltam magam. Az nem lehet, hogy ők igen, én meg nem! jelentkezett a Pécsi Sándor Guruló Színházhoz, kapott is kisebb szerepeket, közben pedig folytatta a zongorázást, amit harmadikos korában kezdett.- Volt egy tanárnőm, aki szinte a lányának tekintett. Meghallgattatta velem saját szerzeményeit, és biztatott, szép hangom van, énekelnem is kellene. Fogta magát, és felhívta az egyik stúdiót, nem énekelhetné-e fel kazettára a tanárnő két dalát. Édesapja szponzorálásával meg is lett a felvétel, amellyel rögtön benevezett az országos Pop Rock Fesztiválra.- Az elődöntőn százötvenen énekeltek előttem. Bár tudtam, hogy nem fogok nyerni, legfőképpen azért, mert a dalok, amelyekkel indultam nem igazán nekem valók voltaik, de már azt is nagy eredménynek tartottam, hogy találkoztam a pesti ismerőseimmel, akik csodálkozva mondták: Nini, elolvadt a Hógolyócska. Ugyanis ez volt a becenevem - sorolja szinte egyszuszra. A fesztiválon azt a tanácsot kapta, hogy képezze a hangját. Megfogadta a tanácsot, és egy évig csak énekelni tanult.- Már ez előtt is írogattam számokat. Ha szomorú, ha vidám voltam, eszembe jutott egy dallam, a szöveg is jött magától. Kottázni is megtanultam. Néhány dalt megmutattam a tanáromnak, aki azt mondta, nem is olyan rosszak. Egyik éjszaka, amikor az anyuék már aludtak, felhívtam a T-Rádió kívánságműsorát. Csak egy dalt akartam kérni, de végül összeismerkedtem a műsorvezetővel. Később leadták a Karácsonyi éjszakán című dalomat, nem is egyszer. Többen betelefonáltak ugyanis, hogy újra szeretnék hallani ezt a „szívhez szóló” dalt. Közben több helyen fellépett. De a szereplések, a felvételek bizony sokba kerülnek. Erika ezért elhatározta, szponzorokat keres.- Az egyetemi gólyabálon összeismerkedtem Fenyő Mikivel, táncoltam is vele, és odaadtam neki egy kazettát, amelyen énekelek. Sajnos nem értesített, és folyton letagadtatja magát a feleségével... Ha ő nem, akkor legyen más, gondoltam. Szerencsen, amikor a Gigantikus Disco Show-ban léptem fel, az Ámokfutók is szerepelt. Nem teketóriáztam sokat, bekopogtam az énekesük, Kozsó öltözőjének ajtaján. Tudom, kicsit vad, amit csinálok, de ha nem teszek semmit, sosem érem el, amit akarok. Szóval megkértem, ha már úgyis ott van, nézze meg a fellépésemet. Megnézett, és üzenetet hagyott, hogy hívjam fel. Nyilván felhívtam, de nem nagyon örültem annak, amit mondott. Közölte, hogy lenne a menedzserem, de nem írhatnék magamnak számokat, se szöveget, se zenét, és még súlyos fogyókúrára is fogna, mert manapság a vékony nő a divat. Na, mondtam magamban, veled se fogok én egy levest enni! Miért ne lehetne saját egyéniségem, miért kellene olyanná válnom, amilyennek más alakít? Hát nem?! Erika nem csüggedt, további támogatókat keresett és keres.- Lagzi Lajcsit, vagyis Galambos Lajost is felkerestem. Gondoltam, megszerzem magamnak. A papámmal egy súlyban van, csak jó ember lehet. Emberségesnek, szimpatikusnak tartom mint embert, tetszik, amit csinál, meg pénze is van. Őt is el szeretném hívni február 15-re, az ITC-székházba, a Kossuth-bálra, ahol én is fellépek. Ez lesz a premierem, hat számomat fogom előadni. Ez a bál fordulópont lesz. Ha a meghívott szponzorjelöltek egyikének sem tetszik majd, amit csinálok, és nem tudok ebben az évben egy lemezt kiadni, akkor lemondok az egészről. Túl sokba kerül a családomnak. De az éneklést akkor sem hagyom abba. Talán énektanár leszek... Elő a fantáziával: írj egyfelvonásost! Budapest (MTI) - Te lehetsz a magyar színháztörténet legfiatalabb szerzője! Bátran engedd szabadjára a fantáziádat! E két mondatot abból a pályázati felhívásból ragadtuk ki, amelyet a legfiatalabb írójelöltek számára hirdetett a XXI. század Magyar Drámájáért Alapítvány, a Kolibri Színház, valamint a 2 Zsiráf című lap szerkesztősége. Idén első alkalommal kínálnak az 1980. január elseje után született, tehát maximum tizenhat éves fiataloknak lehetőséget gyermek- és ifjúsági darabok, mesejátékok megírására. • Mindazoktól a nagy fantáziával megáldott gyerekektől-fiataloktól várunk pályaműveket, akik kedvet és tehetséget éreznek az íráshoz - mondta Linka Agnes, a Magyar Rádió szerkesztő-producere, majd folytatta. - A téma teljességgel kötetlen. írója meríthet a népmesék, tündérmesék világából. Szólhat háborúról vagy idegen lények földi megjelenéséről. A történetek lehetnek hihetők és hihetetlenek, vidámak vagy éppen szomorúak. A lehetőségeknek csak a képzelet, terrmészetesen az alkotó képzelete szab határt. Aki nem akar teljes darabot írni, de van jó ötlete, az is bátran vesse papírra! A legjobb ötletadókat is értékes ajándékokkal jutalmazzuk. A beküldött alkotásokat országos hírű szakemberek - művészek, írók, színházi szakemberek - bírálják el. A zsűri néhány tagja: Lázár István, Molnár Piroska, Békés Pál, É. Szabó Márta, hogy csak néhanyukat említsem. □ Mi a nyertes munkák további sorsa ? • A három legjobb pályamunkát április közepe táján a Kolibri Színház színészei mutatják be, s a győztes műveket műsoron is tartják. A többiek is értékes ajándékokat - külföldi utat, márkás kerékpárt - nyerhetnek. A tehetséges írókat segítjük abban, hogy íráskészségüket továbbfejleszthessék. Mégpedig úgy, hogy kapcsolatot tartunk velük, megismertetjük őket ismert írókkal, akiktől biztatást és további segítséget kaphatnak. □ Mekkora terjedelmű lehet egy-egy pályázati alkotási • Húsz oldalnál nem rövidebb, de harmincöt oldalnál nem hosszabb egvfelvonásos darabokat várunk. □ Meddig és hová küldhetik be a jelentkezők a pályaműveket? • Az eredetileg tervezett beküldési határidőt meghosszabbítottuk, így az új időpont szerint február 28-ig várjuk a fiatalok írásaiat. A pályamunkákat a Magyar Rádióba, Linka Ágnes szerkesztő nevére kell eljuttatni. Pontos címünk: 1800 Budapest, Bródy S. u. 5-7. szám. ELETMOD Az ÉszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1997. Február 5. Zsibongó - A gyerekek oldala Egy kicsit vad - avagy tinikarrier önerőből A 15 éves Franczúz Erika, aki megváltozni nem, csak énekelni akar Erika a zongoránál. Ha szomorú, ha vidám, eszébe jut egy dallam... Fotó: Jármy Loretta Még tavaly volt, de igazából nem olyan régen közöltünk egy fotót - és arra kértünk titeket, írjátok meg a képen látható ház meséjét. Es írtatok nekünk. Iskolai órán és otthon, sőt az egyiket egy egész osztály közösen írta. Eddig ötöt közöltünk, most ismét hármat, és még egy van a tarsolyunkban, amit később szintén itt olvashattok majd, a Zsibongó hasábjain. Az öregasszony és a tyúkok Egyszer volt, hol nem volt, volt a Bükkben egy szép házikó. Abban lakott egy öregasszony. Volt annak két fehér tyúkja. A két tyúk nagyon szerette az öregasszonyt. Minden reggel adott nekik enni és ha esett az eső akkor bevitte a házba. A ház belülről is kívülről is nagyon szép volt. Az öregasszony azt mondta magában: - Jaj de jó lenne, ha lenne egy kisunokám! Hát az egyik nap a postás egy unokát hozott. Becsengetett. Az öregasszony odasétált az ajtóhoz és kinyitotta. Meglátta a gyereket és nagyon meglepődött. Máig is élnek míg meg nem haltak. Ne felejtsük el a tyúkokat sem! Serdült Szilvia 3. d Istvánfíy Gyula Általános Iskola A mesés házikó Hol volt, hol is volt, egyszer talán igaz volt ez a kis mese, amit most elmesélek egy kis házikóról. A Zemplén hegység egyik lábánál, a Hotyka patak jobb partján láttam meg egy csodaházikót. Virágmintás ablakaiból muskátlik tündököltek, a kis kert virágai pompába öltöztek, amikor valaki arra járt. A kiskapu tetejére madárka szállott, s olyan csicsergésbe kezdett, hogy még a kisgólyák is felébredtek a gólyafészekben. A ház bejárati ajtójában olyan tükör volt, ami elkápráztatta a vendéget. Nem is tudott oda bemenni akárki, csak az, aki ismerte a varázsszót. Ennek a háznak a lakója egy öreg néniké volt. A családból mindenki elment már a Mennyországba, ezért lakott egyedül. Csak egy tyúkcsapata, a kismadarak és a gólyák voltak neki, és csak ők tudhatták, hogy a néni egy tündér. Nem is tudom, hogy a néni hogyan kapott meghívót a királyfi születésnapjára? - A kismadárka hozhatta el pici csőrében, és ejtette le a kertbe. Nagyon megörült, hogy elmehet majd a palotába, mert még soha nem kapott meghívást vendégségbe. De mivel öreg volt már és a haja is megőszült, nehezen is mozgott, szüksége volt most, hogy az ajtó tükrének elmondja a varázsszót: - Kis angyalkák fönn az égen, segítsetek mostan nékem. Szeretnék én most szép lenni, a király bálján megjelenni. „Ez a ház csodaház, Ez az én kis palotám.”- Nem látott még ennyi embert, ennyi pompát, gazdagságot, mint ami most elétárult. De amikor őt meglátták, mindenki csak bámult reá. A királyfinak nagyon megtetszett és rögtön belé is szeretett. Végig mulatták az egész éjszakát, de arról, hogy ki is ő, csak akkor beszéltek, amikor a királyfi hazakísérte a lányt. Az ajtóban árulta el titkát és mondta A tanya Élt egyszer egy öregember egy tanyán a kedvenc állataival. Ennek az öregembernek volt egy kuvasz kutyája, aki a Bobi névre hallgatott. A lova neve Sanyi, a kecskét Böskének hívta, a szamara neve Csökönyös, ezeken az állatokon kívül még voltak halkjai és más állatai is. Az öregembernek minden napja egyformán telt el: Minden reggel a kakasa kukorékolására ébredt. A tyúkanyó minden nap legalább öt tojást tojt. Ezért az öregember mindig megdicsérte. A Böskét reggelenként kiköti a gyepre hagy legeljen. A Sanyi el, hogy a varázs csak akkor marad meg, ha most itt az ajtó előtt örök hűséget fogadnak egymásnak. Nem is gondolkodott a királyfi egy percig sem, megkérte a lányt, hogy legyen a felesége. Nem volt nagy lakodalom, mert csak a kismadarak, a kisgólyák és a tyúkcsapat volt ott a kisház körül. Azóta a kis házban mái" gyerekek is kacarásznak, és mindenki hallja nevetésüket, ha arra jár. Magyar Eszter Sárospatak már finnyásabb, mert ő nem szénát vagy füvet kap reggelire, hanem egv vödör zabot. Az öregember minden áldott reggel friss kecsketejet iszik, ezért van jó kondiban. A tyúkok elfoglaltsága kaparászni az udvart, a veteményest megszabadítani a férgektől, Bobi egész nap heverészik a napon, de amikor idegen ember jár az utcán, akkor ugatni kezd. Ja, és még nem is ejtettem szót a szamárról. A szamár egy nagyon szelíd jószág, néha segít szántani a lónak ha az elfárad. Az öreg ember nagyon jól bánik az állataival. Bárcsak én is ott lakhatnék velük! Csorna Zita 4. a
