Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-26 / 48. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1997, Február 26., Szerda _Téka Magyar Tudomány Dobos Klara „Napjainkra az orosz tudomány sorsa drámá­ból tragédiába fordult” - úja vezércikkében a Nature, brit tudományos folyóirat, s idézi a Magyar Tudomány című havilap februári szá­ma. Persze, limonádéból citromlébe... - mond­hatnánk, de inkább nem mondjuk, egyrészt, mert nem színházi folyóiratról van szó, más­részt meg nem olyan a téma, ami megenged­né a játszadozást. Az elmúlt év novemberében agyonlőtte magát a Cseljabinszk-70 haditechnikai kuta­tóbázis igazgatója. Rá két hétre az Orosz Tu­dományos Akadémia Informatikai Problémák Intézetének igazgatója nemcsak magát, de né­hány kollégáját, családtagjait is lelőtte. Elég durva lenne azt állítani, hogy az ok kizárólag az oroszországi tudomány rettenetes helyzete. De rettenetes helyzet van - állítják a témával foglakozók. A kifizetetlen számlák növeked­nek, támogatás nincs, legalábbis a nem-kato­nai tudományos segélyek elapadtak. Véletlenül sem szeretnék párhuzamot von­ni a magyar helyzettel, de bizony vannak itt is „A tudományos műhelyének problémái. Ez­alatt a rovatcím alatt most egyetemről, jövő­ről, társadalomról gondolkodik az orvosegye­tem látószögéből Sándor Péter. ,A krónikusan alulfinanszírozott magyar orvosegyetemek inf­rastrukturális viszonyai - elsősorban épületei - a múlt századot idézik. A gyógyító tevékeny­séghez szükséges eszközök minősége - ha visszafogottan akarunk fogalmazni - igencsak közepes, mennyisége elégtelen. A kutatáshoz szükséges műszerek és dologi feltételek rend­kívül hiányosak. Az oktatás tárgyi feltételei­nek szintje messze elmarad jelentőségének sú­lyától, és a modem technika nyújtotta lehető­ségektől.” Pedig ismertek a népegészségi ada­tok, (vagy megismerhetők Halmos Tamás írá­sából) gyakoriak a szív- és érrendszeri megbe­tegedések, sokan halnak meg daganatos be­tegségben, a várható élettartamunk jó tíz év­vel elmarad a japán vagy az ausztrál emberek életidejétől, az alkoholfogyasztás nő, ahogy az öngyilkosságok száma is... Láng István akadémikus a vele készült in­terjúban azt javasolja, hogy a magyar tudo­mány legalább néhány területen tornássza fel magát a világszínvonalhoz közel eső grádicsok­ra. És ezeket a területeket kiemelt támogatás­ban kellene részesíteni. No meg valahogy visz- sza kellene csábítani a külföldön élő magyar értelmiséget. És erősíteni kellene az iskolate­remtő egyéniségek helyzetét, akikhez odamen­nek a fiatalok, mert tudják, hogy érdemes... Vagyis a nevelés. A franciák (is) - Ludassy Mária cikkében őket idézgeti - nagyokat vi­táztak erről. Rousseau szerint „...óvakodjatok, hogy szakmává tegyétek a pedagógusi hiva­tást.” Hogy egy iskolateremtő egyéniség „hidegfejű” szakember vagy lelkes lokálpatri­óta legyen, arról talán nem kell vitatkozni. Nem is szívesen „ereszteném össze” az akadé­mikusunkat a híres franciák fóldönfelejtett gondolataival. Pláne, mert korukban is telje­sen ellentétes nézeteket vallottak, egyikük hitt a családi nevelésben, másikuk szerint „a családi nevelés semmiféle előnnyel nem jár egy modem országban, mivel nem bír semmi­féle nemzeti és közösségi alappal.” Concorde- té a - kissé megkésett - gratuláció, amiért megfogalmazta: „a közoktatásnak nem az a célja, hogy a készen kapott törvények csodála­tára nevelje az embereket, hanem hogy ké­pessé tegye őket a törvények kijavítására. Másképp’ miként védhetnénk meg magunkat azokkal szemben, aki Isten vagy a Haza ne­vében bűnökre késztetnének, akik az Igazság nevében rablásra ösztökélnének, akik a Sza­badság és az Egyenlőség nevében zsarnokság­ba vezetnek, akik az Emberiség nevében bar­bárságba taszítanak?” Kulcskérdés volt az említett franciáknál az is, mennyire legyen hangsúlyozott a közös­ségi cél: a nemzeti jellem kialakítása. Volt, aki erőltette, volt, aki nem. A nemzeti identi­tás ma divatfogalom. Pataki Ferenc Nemzet- karakterológia? című cikkében olvashatunk erről - mint a pszichológia és a történettudo­mány határterületéről. „Minden identitás- modell viselkedéses ’forgatókönyvet’ is rejt magában” - olvashatjuk. S miért ne lehetné­nek benne ebben a valamennyire determinált forgatókönyvben olyan apróságok - amint a Láng professzor készített interjúban olvas­hattuk -: ha valaki valamit mond, kiindulha­tunk abból is, lehet, hogy a másiknak van igaza. Ebben éppúgy igazsága lehet Lángnak, amint abban, hogy - bár első hallásra külö­nös, de - érdekes és szép munka a madarak szerepét vizsgálni akár a Jókai-összesben. 0 most éppen ezt teszi... Régi rádiók Miskolc (ÉM) - „Szól a rádió...” címmel ren­deznek kiállítást régi rádiókból február 27-e és március 22-e között az Ifjúsági és Szabad­idő Házban. A kiállítás munkanapokon déle­lőtt 9 órától este 6-ig tekinthető meg. A belépő gyermekeknek és csoporttagoknak 40, felnőt­teknek 60 Ft-ba kerül. Trikolidis hamis eleganciája Davidov Szergej és a Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertje Trikolidis Fotó: Dobos Klára Bánhegyi Gabor Miskolc (ÉM) - A Népszerű Ze­nei Estek hétfői koncertjén J. Chr. Bach kettős zenekarra írt D-dúr szimfóniáját, Hummel Adagiók és variációk című mű­vét - Davidov Szergej oboamű­vész közreműködésével - és Schubert 9. szimfóniáját ját­szotta a Miskolci Nemzeti Szín­házban a görög Karolos Triko­lidis vezényelte Miskolci Szim­fonikus Zenekar. Aki J. Chr. Bach D-dúr szimfónia kettős zenekarra című opusza elé pozitív várakozással tekintett, nem is csalódhatott. Többek között ga­rancia volt a kidolgozott előadásra a partitúra nélkül vezénylő kar­mester, hiszen dirigens csak akkor nem használja a „puskát”, ha az adott mű legapróbb részletei töké­letesen az agyában vannak. Az egy­mással szemben ülő, fúvósokkal ki­egészített vonósok, és a karmester­rel szemben elhelyezkedő mélyvo­nósok pedig a mai koncertlátogató­nak önmagában is különleges él­ményt nyújtanak, nem is szólva az összhangzás különlegességéről. Az egymással versengő vonósszekciók - a szurkólósereg szerepét betöltő mélyvonósok legnagyobb megelége­désére - barátságos döntetlenben egyeztek ki. Ha árnyalatnyi kü­lönbség adódott a nemes verseny­ben, az a karmester balján helyet foglaló zenészek javára írandó azon okból, hogy ezen az estén a kürt hangszíne meglepően árnyalt, tisz­ta és bársonyos volt. Ha egy sze­mernyi bírálat illeti az előadást, az csak egy-két belépésbeli eltérésből, és a staccatók néha túlzott haszná­latából következik. Az előadást beharangozó ismer­tetőben olvasható volt, Hummel sa­ját korában, közel két évszázaddal ezelőtt nem tartozott a nagy meste­rek sorába. A hétfőn felcsendült op. 102-es Adagio és variációk nem cá­folt rá erre a megállapításra. Az eredetileg négykezes zongorada­rabként komponált mű oboás válto­zatának kéziratára csak századunk ’70-es éveiben bukkantak rá Angli­ában. Ez a versenymű mindvégig magában hordozza a Mozart árnyé­kában alkotott szerző iskolás meg­oldásait, azt azonban nem szabad említésen kívül hagyni, hogy Hum­mel kétségkívül járatos volt némi­leg a variációs technikák alkalma­zásában. Arról azonban, hogy ez a darab végül kis híján az est fény­pontja lett, Davidov Szergej gon­doskodott. A Miskolci Szimfonikus Zenekar oboistája mindent elköve­tett Hummel megszerettetéséért. Davidov Szergej minden egyes megszólalásakor más és más színt varázsolt elő hangszeréből, és még arra is maradt ideje, hogy a helyen­ként lankadó és lassuló zenekart frissebb játékra késztesse. Ezek után természetes, hogy méltán élvezhette a vastapsot. Schubert 9. szimfóniája pár évvel ezelőtt szólalt meg utoljára Miskolcon. Akkor az olasz Lam- berto Gardelli dirigálta a miskol­ci szimfonikusokat. Latinos tem­peramentuma végig uralta az előadást, még a nem annyira kedvező akusztikájú Rónai Mű­velődési Központban is „sütött” az előadás. A visszaemlékezésre csak amiatt szánódott három mondat, mert most minden fel­tétel adott volt a legalább akko­ra sikerre. Dél-európai dirigens, kitűnő zenekar, jelentősen felja­vított akusztikájú színházterem. A várakozás azonban ezúttal nem igazolódott. Karolos Trikoli­dis valamilyen megfontolásból úgy döntött, hogy finom elegan­ciával irányítja a megszólalást. Az első három perc után ettől kez­dett „leülni” az előadás. Trikolidis azonban csak az első tétel három­negyed részéig bírta kivonni magát Schubert muzsikájának hatása alól. A záró ütemek olyan zenélésre késztették a hihetetlenül dinami­kusan, szenvedélyesen dirigáló karmester instrukciói nyomón a muzsikusokat, amely szinte kíván­ta volna a tétel utáni nyíltszíni tapsot. Sajnos, ez nem következett be, mint ahogy a folytatás sem eb­ben az irányban történt. Trikolidis két percig állt csendben, és a néző­térről úgy tűnt, amiatt van szük­sége a pauzára, mert össze akarja szedni „tételnyitó” önmagát. Iga­zán kár, hogy sikerült, mert a má­sodik tételtől már ismét a hamis elegancia uralkpdott a zenekar irányításában. így szép lassan akár unalomba is fulladhatott vol­na az előadás, ha a fináléban a ze­nekar - kicsit függetlenítve magát a dirigenstől - sikerre nem viszi a befejező tételt. Rockzenés Jancsi és Juliska Mesejáték lelkesedésből, barátságból és Máté zsebpénzéből Miskolc (ÉM - FG) - Rózamun- da, a gonosz boszorkány moso­lyogva becézgeti a tükrös szíve­ket. A szépséges mézeskalácsok nevüket készítőikről, Raffai Kinga művésztanár növendéke­iről - az Eötvös József Szak­munkásképző és Szakközépis­kola díszítőfestő szakos diákja­iról - kapták. Ok is azok közé tartoznak, akik a maguk mód­ján hozzájárultak a Jancsi és Juliska című Grimm-mese alapján íródott zenés mesejá­ték bemutatásához. A nyilvá­nos főpróba február 27-én, csü­törtökön délután 3 órakor, a premier másnap, pénteken dél­után 3 órakor kezdődik a mis­kolci Rónai Művelődési Köz­pontban. Rózamunda, a gonosz boszorkány - vörös ruhában, nyakában vörös bo­ával, aranyfényű múhajjal — vil­lanyt szerel. Jancsi is ott segédke­zik mellette, kérdezgeti, mi a baj a világítással.- Nem tudom, fiam - mondja a boszorkány, pontosabban a rende­ző, pontosabban a papa. Mert a bo­szorkányt életre keltő színész - Ku­na Károly - egyben az előadás ren­dezője, valamint a Jancsit játszó Kuna Máté édesapja is. Mondhatnánk, családi vállalko­zás, hiszen a mesebeli Jancsi anyu­kája - Pirisi Edit - a valóságban is a kisfiú anyukája. Viszont Juliská­nak még kicsi lenne Kuna Kata - mégha kívülről fújja is az összes dalt a négyéves kislány -, így erre a szerepre Máté egyik volt osztály­társát, Ráckevy Ildikót kérték fel.- Máté most már a Herman Ot­tó Gimnáziumban tanul, a nyolcév­folyamos tagozaton kezdte az idei tanévet, de a barátság megmaradt a régi, Kazinczy iskolai osztálytár­saival is - meséli a „kétszeres” anyuka. - Én is mindig ott voltam az ünnepségeken, így ismertem meg Ildikót, nagyon tehetséges, talpraesett kislány. A színészházaspárt jól ismerheti a Miskolci Nemzeti Színház közön­sége. Pirisi Editet elsősorban ope­rákban, valamint operettek prima­Próbaszünetben - Kuna Kata, Kuna Máté, Ráckevy Ildikó és Pirisi Edit donnaszerepeiben láthatjuk. Kuna Károly viszont - a kísérleti előadá­soktól kezdve, a klasszikus prózai műveken át az operettig - számta­lan műfajt kipróbált, de „csak” mint színész. Eddig még nem ren­dezett. Miskolcon erre nem is na­gyon jutott volna ideje, de Kapos­várott sokan emlékeznek rendezé­seire.- Réges-régen készül ez a darab, de soha nem volt arra időnk, hogy színpadra is állíthassuk. Most vi­szont nagyon örülök, mert annyi nagyszerű embert ismertünk meg! Szinte kérnünk sem kellett, segí­tett mindenki. Például a Non-stop rádióban elhangzott, hogy a boszor­kány gyertyafényes vacsorára vá­gyik, erre jelentkezett nálunk egy gyertyakészítő. A mólyi AGRO- KER-től kaptuk a zöld „hátteret”, a Pinoccio és a Flintstone gyermek­butik adta a ruhákat, a színház műszaki dolgozói is segítettek...- Jónást ki ne felejtsük! - szól le a színpadról a boszorkánynak álcá­zott díszletező-rendező.- Bizony, Jónás és Varga Éva, és még nagyon-nagyon sok bará­tunk segített - folytatja az anyuka­anyuka. - Ezért mondom: csoda ez Jancsi és Juliska Rózamunda fogsá­gában Fotó: Vajda lános a darab! Most éreztük igazán, mennyien szeretik, amit csinálunk. Persze, így is ráment minden sza­badidőnk, meg a pénzünk is.- És az én megtakarított pénzem is! - egészíti ki édesanyját Máté. *J{ A Rónai Művelődési Ház jegypénz­tárában érdeklődtünk: a csütörtöki és pénteki előadásokra már csak korlátozott számban kaphatók be­lépők. Viszont - ha a szereplők színházi és iskolai elfoglaltsága en­gedi - bárhol, bármikor előadható a Jancsi és Juliska című rockzenés mesejáték. Kiállítások Miskolc (ÉM) - Bállá Aranka taní­tónő munkáiból nyílik kiállítás a miskolci Teleki Tehetséggondozó Kollégiumban február 27-én, csü­törtökön délután 4 órakor. A tárla­tot Szerdahelyi Sándor művészta­nár ajánlja a nézők figyelmébe. Miskolc (ÉM) - Tóth László mű­vésztanár alkotásaiból nyílik kiállí­tás február 27-én, csütörtökön dél­után 5 órakor Miskolcon a Montázs Galériában (Széchenyi u. 36. 1/1.). A tárlatot Szabadfalvi József egye­temi tanár nyitja meg. Kazincbarcika (ÉM) - Kakszi István fotóiból nyílik kiállítás feb­ruár 27-én, csütörtökön délután 4 órakor a kazincbarcikai Kisgaléri- ában (Lenin út 35.). A képeket Bí­ró Tibor, a Miskolci Fotóklub el­nöke ajánlja az érdeklődők figyel­mébe. Bibliaiskola Miskolc (ÉM) - Jézus mennybe­meneteléről tart előadást Reisinger János irodalomtörténész a Bibliais­kolák Közösségi által támogatott Jézus élete és tanításai című soro­zat keretében február 28-án, pénte­ken este 6 órától a Miskolci Akadé­miai Bizottság székházában (Er­zsébet tér. 3.). Zsolcai műhely Felsőzsolca (ÉM) - A Honisme­ret - életmód helyi tantervek ki­dolgozása annak a műhelykurzus­nak a témája, amelyet a Borsodi Kooperatív Iskolák Módszertani Műhelyei tartanak március 1-jén, szombaton délelőtt 9 órától a fel- sőzsolcai Kazinczy Ferenc Általá­nos és Zeneiskolában. A rendezvé­nyen a házigazda iskolán kívül részt vesznek a kazincbarcikai Dózsa György Általános Iskola, a Herman Ottó Általános Iskola, az Újvárosi Általános Iskola, a Sajó- kazái Általános Iskola és az izsó- falvai Izsó Miklós Általános Isko­la képviselői. Fehér Attila, Felső­zsolca polgármestere köszöntője után módszertani beszámolók kö­vetkeznek a féléves munkáról. Majd A helyi tanterv a gyakorlat­ban címmel Horváth Attila, az Or­szágos Közoktatási Intézet tudo­mányos munkatársa tart elő­adást. Déltől Fábri Béla, a Ma­gyar Pedagógiai Társaság titkára tájékoztatóját hallhatják az ér­deklődők. A rendezvény - a mű­helykurzus értékelése után - tánc­házzal zárul. Kilián-bál Miskolc (ÉM) - Jótékonysági bált rendez a Kilián György Gimnázi­um vezetése március 7-én, pénte­ken este 8 órától Miskolcon a Nem­zetközi Kereskedelmi Központban. A bál fővédnöke Kobold Tamás, Miskolc polgármestere. A rendez­vényre - melyre várják a szülőket és a régi diákokat - belépőjegy az iskola titkárságán (Miskolc, Kiss tábornok u. 42.) igényelhető. Tunyogi-koncert Sajószentpéter (ÉM) - A Tunyogi Rock Band rendez koncertet febru­ár 28-án, pénteken este 7 órától Sa- jószentpéteren, a Művelődési Ház­ban. Jegyek a Művelődési Ház iro­dájában elővételben 190, az elő­adás előtt 250 forintért válthatók. Az 1996-ban megváltott jegyek ér­vényesek. Szafari az Adyban Miskolc (ÉM) - Egzotikus rova­rok, krokodilok, varánuszok, gek- kók, mérges kígyók, teknősök, legu- ánok és különféle egzotikus dísznö­vények láthatók február 26-tól március 11-ig az Ady Endre Műve­lődési Ház galériáján a Trópusi szafari címmel rendezendő kiállítá­son. A bemutató különlegessége, hogy egyes állatokat nemcsak néz­hetik, de meg is simogathatják a bátrabb érdeklődők. A művelődési házban naponta délelőtt 9-től este 6 óráig várják a látogatókat, akik az állatok megcsodálása után ter- mészetfilm-vetítéseken is részt ve­hetnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom