Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-04 / 29. szám
Interjú Bodisz Attila Sárospatak (ÉM) - A Mozgás- korlátozottak Sárospataki Egyesülete már régóta működik az elesettek érdekében. Minden éven - az egyre szűkülő szociális lehetőségek ellenére - megpróbálják lehetőségeikhez mérten segíteni sorstársaikat. Dávid Benedekkel, az egyesület elnökével először megalakulásukra tekintettünk vissza. • 1981-ben, a Rokkantak Nemzetközi Évében - kezdi Dávid Benedek - felhívás érkezett a mozgássérült emberek részére, hogy hozzanak létre helyi kezdeményezésként érdekvédelmi csoportokat. Sárospatakon a volt Hazafias Népfront épületében jött ez létre. Akkor még a megyei egyesület helyi csoportjaként működtünk. Közel 100 tagot számlálhattunk sorainkban. Segédeszközök vásárlásában nyújtót»««»«MMCeCHMMMMMOfrMeMMMMMOttMMMMMC Beszélgetés Dávid Benedekkel, a Mozgáskorlátozottak Sárospataki Az elesettek érdekeiért harcolnak tunk segítséget és támogattuk a muhi üdülőpark létrehozását. ’89- ben az egyesülési törvény lehetőséget nyújtott arra, hogy önálló egyesületként működhessünk tovább. 1990-ben leváltunk a megyei csoportról, ezt a lépést különböző kényszerítő tényezők is elősegítették: a benzinár drasztikus emelése, a távolság és a nehéz kapcsolattartás. Kétszázötven alapító taggal alakult meg a Sárospataki Egyesület, majd regionális szerveződésé nőtte ki magát. A környékbeli településeken élő sorstársainkkal együtt jelenleg 2200 tagunk van. Csatlakoztunk az országos szövetséghez, így az általuk kiharcolt szociális kedvezményeket rajtunk keresztül is igényelhetik a fogyatékosok. Ezek közül legfontosabb a lakásátalakítási kedvezmény, öt év alatt 1500 lakás átformálásához nyújtottunk támogatást. □ Hogyan és milyen fórumokon tudják érvényesíteni a mozgáskorlátozottak érdekeit? • Tagtársainknak betegségük folytán az élet minden terén akadnak nehézségeik: közlekedés, kommunikáció, stb. Sajnos a középületeink sincsenek úgy megoldva, hogy mondjuk tolókocsival meg lehessen közelíteni az irodákat. A mozgássérült emberek nehezen tudnak bejutni a polgármesteri hivatalba és a postára is. A közelmúltban tárgyaltunk a Matávval, amelynek nyomán tíz olyan telefonfülkét telepítettek le a környéken, amelyet tolókocsiban ülő ember is használhat. A Matáv Alapítványa a 37 ezer forintos befizetés egy részét (minimum 12 ezer forintot) visszafizeti. Ezekre mi adunk javaslatot. Egy másik kiemelt kedvezményünk a közlekedési támogatás, 1996-ban 40 sorstársunk kapott 300 ezer forint értékű utalványt. A Fogyatékos Gyermekekért Alapítvánnyal közösen segédeszköz kölcsönzőt működtetünk. A közeljövőben munkavégzési lehetőséget is szeretnénk teremtem sorstársainknak, Nyíregyházán találtunk is egy olyan vállalatot, amely a fogyatékosok munkába állítását tudja támogatni. Ebben az esetben egy kicsit több segítséget várnánk a helyi önkormányzatoktól és a munkaügyi irodáktól. Szeretnénk megszervezni a fogyatékosok napközi ellátását is, hogy a családtagok legalább 4-5 órára mentesüljenek az ellátásuk alól. Ezen kívül tervezzük egy olyan sportközpont létrehozását, amelyet mozgássérült emberek is használhatnak. Véleményünk szerint eredményes lenne a város szempontjából is, ha a végardói fürdő adottságait a gyógyturizmus szempontjából is kihasználnánk. Minden év végén december 4-e (a Rokkantak Nemzetközi Napja) és karácsony között több ünnepséget tartunk tagtársainknak, ahol a sérült gyermekeket megajándékozzuk. Ezekre különböző vállalkozóktól és üzemektől kapunk támogatást, amely segítséget ezúton is köszönünk. □ Milyen terveik vannak 1997-ben? • A Soros Alapítvány segítségével egy szociális igényfelmérést szeretnénk elvégezni, főleg a fogyatékosok körében. Az eredmények tudatában majd meg tudjuk tenni azokat a lépéseket, amelyek az esetleges kritikus helyzeteket jobbá tehetik. Ebben az évben is szeretnénk kirándulni, főleg a tavaly elmaradt ópusztaszeri utunkat akarjuk bepótolni. □ Vannak-e nehézségeik? • Szolgáltatásainkhoz egyre nehezebben találunk segítő társakat. A lakásátalakítási támogatás elnyeréséhez szükséges kórházi vizsgálat elvégzéséhez például az igénylő nem kap mentőt. A közlekedési támogatás mértéke is csak akkor elfogadható, ha a mozgás- sérült ember időközben munkát is végez. A kórházi körzetek átcsoportosítása nagyon hátrányosan érintett bennünket. Aki mozgásszervi problémával küzd, erre a betegségére gyógyszert szed, Sárospatakról és Cigándról is Mezőkövesdre kell elutaznia. Az ilyen rendelkezések ellen a lehetőségeinkhez képest tiltakozni fogunk. Jobb lenne, ha nem a több száz beteg utazna, hanem az orvos jönne el a környékre. itt-tion Riport 5 IRMMI Vadas László Tállya (ÉM - SFL) - Vadas László 1975-ben született, tősgyökeres táliyai. Már kisiskolás-korában felfigyeltek kivételes zenei érzékére, egy válogatáson került be az akkor alakulófélben lévő Orbán Balázs Citerazenekarba, tehát alapító tag. A zene később meghatározta életét, nem véletlenül jelentkezett az általános iskolai tanulmányok után a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium zenetagozatára. Közben továbbra is bú maradt a eiterazenekarhoz, az együttes tagjaihoz. Leérettségizett, később megszerezte a ,C” kategóriás vizsgát a títeraképzó tanfolyamon. Ekkor a népiegyüttes már ismert- volt hazánkban és a határokon túl, többször szerepeltek a Magyar Televízióban, országos és megyei lapokban. Vadas László a legnagyobb tisztelettel adózik Schneider Imréné- nek és Gönczi Miklósnak, akik elindították a népzenei pályán. Ma ó a citerások vezetője. Legfőbb támaszának tekinti szüleit és két húgát, akik vele örülnek a sikereknél és feledtetik búját az esetleges kudarcoknál. A huszas éveinek elején járó fiatalember jelenleg három gyermekcsoportot oktat a népzenén belül a citerázásra Szerencsen, Bekecsen és Tállyán. Életcéljának tekinti a néphagyományok őrzését és annak átadását a legkisebbek felé. Hobbija természetesen a zene, túl a riterán kiváló billentyűs. A könnyű műfajon belül rajong a ’60 - ’70- es évek rock and rolljáért, tagja a .Rumba” néven ismert rátkai zenekarnak. Tisztában van azzal, hogy manapság nem számít jövedelmező állásnak a zenélés amatőr szinten, ezért jelenleg levelező tagozaton folytat tanulmányokat Miskolcon, a vendéglátóiparban látja biztosítottnak megélhetését. Örül annak, hogy az apró tanítványok szülei bizalmukba fogadták, emellett van egy-két irigye, de megpróbálja magát tűi tenni az inzultusokon. Tisztában van azzal, hogy nem tud mindent a népzenén belül. Ezért autodidaktaként is megpróbálja tu- dását gyarapítani, mert ahogy’ mondja - ha valakinek hegedűtokot látunk a hóna alatt, az még nem jelenti azt, hogy az illető muzsikus. Őrzik a város rendjét Ötéves a szerencsi polgárőrség Szerencs (ÉM - Á.A.) - Fennállásának ötéves évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott 1997. január 17-én Szerencs Polgárőri Szervezete. Juhász Béla parancsnok az eltelt időszakot értékelve visszaemlékezett arra, hogy 1991. szeptemberében mindössze huszonegyen hozták létre a településen a polgárőrséget. Az akkori alapító tagok ma is aktívak, időközben többen is csatlakoztak hozzájuk, így létszámuk ma meghaladja a hatvan főt. Az évek során kialakult a szervezeten belüli munkamegosztás, vannak, akik a város határban járóröznek. mások a közlekedési tagozat tagjai, vagy a településen ügyelnek a rendre. Mindennapos munkájuk során az öt év alatt több alkalommal betöréseket, mezei lopásokat akadályoztak meg és előfordult, hogy1 balesetet szenvedett férfit mentettek ki egy mély gödörből. Tevékenységük igazi eredménye, hogy azok az éjszakák, amikor járőrszolgálatot szerveztek, eseménytelenül teltek cl a városban. Ezért alakulhatott ki az a vélemény a szerencsiek körében, hogy7 a polgárőrök becsülettel végzik munkájukat. Az 1997-es feladatairól szólva a parancsnok kiemelte, hogy a rendszeres szolgálat mellett több alkalommal hétköznapokon is tartanak majd közös akciókat és belépnek a polgárőrök országos szövetségébe. Bodnár László rendőr alezredes, közrendvédelmi osztályvezető a szerencsi rendőrkapitányság vezetése és állománya nevében megköszönte a polgárőröknek áldozatos munkájukat Kiemelte, hogy’ az elkövetkezendő időszakban szeretnék a közös szolgálatokat gyakoribbá tenni annak érdekében, hogy a kritikus éjszakai órákban minél többet tartózkodjanak a város utcáin a bűnesetek megelőzése érdekében. Az alezredes a megye, a kapitányság működési területe, valamint Szerencs közbiztonsági helyzetéről szólva ismertette, hogy a megyében 10, a kapitányság területén 7,6 százalékkal nőtt azt ismertté vált bűncselekmények száma, a városban 30 százalékos csökkenés tapasztalható. A javuló tendencia ellenére megszaporodtak a kisebb értékre elkövetett lopások és gyakoribbá váltak a lakásbetörések. Ez utóbbiak elkövetőit többségében sikerült felderíteni, de az elért eredményekkel közel sem elégedettek. Bodnár László hangsúlyozta: az utóbbi időben Szerencsen kirívó, a lakosságban féleiemérzetet keltő erőszakos bűncselekmény nem történt. Az ismeretlen elkövetők felderítésében nem kell szégyenkezniük a szerencsi kapitányság munkatársainak, hiszen a megyei átlagot meghaladva, 55 százalékról 60,4 százalékra javult eredményességi mutatójuk. A közlekedési helyzetről szólva Bodnár László eredményként értékelte, hogy a gázhálózat építése miatti forgalmirend változások és útfelbontások ellenére sem történt a városban súlyos baleset. Serfózó László Prügy, Szerencs (ÉM) - Marika néni, tessék engem felöltöztetni - mondja egy apróság a szerencsi Városi Sportcsarnok büféjében Zsigmond Sándorné Csarni Máriának. A Hunyadi János Általános Iskola tanulói farsangi bulira készülnek, és Marika öltöztet. Majd kiszolgál, kettes-hármas csoportok jönnek, elfogy a hasábburgonya, újabb adag kerül az olajsütőbe.- Látja - int a tanulók felé Zsigmondné szeretnek a gyerekek és én is imádom őket. Marika 1952-ben született, Prügyön él. Édesapja állattenyésztőként dolgozott a prü- gyi téeszben, édesanyja háztartásbeliként próbált embert faragni három fiából és egyke lányából - sikerrel. Sajnos az apa fizetése nem volt elég arra, hogy Máriát a nyolc általános iskola után tovább tanítassák, szinte gyermekkorától nehéz fizikai munkát végzett egyrészt a helyi téeszben, másrészt otthon is volt szép számmal szarvasmarha, sertés, baromfi. Hetvennyolcban férjhez ment, házasságából két gyermek született, Sándor és Zsuzsanna. Kilencvenben férje tragikus körülmények között elhunyt.- Önnek az élet szépségeiből nem sok adatott. Mondja Marika, boldog embernek érzi magát?- Mi a boldogság? - kérdez vissza. - A körülményeimre nem panaszkodhatom, a sorsom alakulhatott volna másképp, az érzéseim alkalmazkodnak az adott szituációhoz. Tisztességes oldalon harcolni ritkán jövedelmező, de a becsület mindennél többet ér. Azt hiszem boldog vagyok. Persze voltak, vannak be nem teljesült álmaim.- Titok?- Egyáltalán nem. Már tinédzserként szerettem volna elhelyezkedni a vendéglátóiparban. Nekem a téesz maradt, a Szerencsi Csokoládégyár kihelyezett egységében dolgoztam. A gyár privatizációja miatt felszámolták azt az üzemet. Soha nem szerettem volna munka- nélküli segélyből élni, szerencsémre rögtön elhelyezkedtem kiszolgálóként egy presszóban. Egy év múlva, kilencvenötben mái'jelenlegi helyemen voltam.- Elmondható, hogy teljesült az álom?- Részben. Az igaz, hogy ez a hely a vendéglátás egy bizonyos formája, de amikor álomról beszéltem, akkor egy saját kis panzióra gondoltam.- Meg lehet élni ebből a munkából? Egyáltalán, mennyit dolgozik egy nap?- A fizetésemmel elégedett vagyok, nagyon rendes a főnököm, semmi okom a panaszra. Most is vannak háziállataim, mindent összevetve öt-hat órát alszom naponta. Édesanyám ágyban fekvő beteg, vele is törődnöm kell.- Marad ideje a szórakozásra?- Ha valahová el akarok menni, elmegyek. Szeretek futni, kedvencem a maratoni táv. Részt vettem versenyeken és nekem már az is eredménynek számított, hogy beértem a célba. A futás nagyon jó a feszültségek levezetésére. A kilencvennégyes országgyűlési választások idején aktívan részt vettem az egyik párt kampányában, ami miatt sokan azt gondolták, politikai babérokra pályázom. Szó nem volt erről. Csupán szeretem a társaságot. És a2 apró gyermekeket. Nincs az én életemben semmi különös, egy vagyok a szürke hétköznapokból. Rendhagyó arckép egy „szürke” emberről
