Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-25 / 47. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1997» Február 25., Kedd Lóci „Tetszett hallani?" A kérdés tegnap sokszor elhangzott a miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskolában. Arra vonatkozott, tudják-e a tanárok, hogy meghalt Lóci, vagyis - amint a hírek közölték - életének 68. évében vasárnap hajnalban elhunyt ifj. Szabó Lőrinc filmrendező, a költő Szabó Lőrinc fia. Persze, hallották. Meg is döbbentette őket a hír. Hiszen az „óriás" öt éve - a névfelvétel óta - közöttük élt. Ugyan csak négyszer járt az iskolában, de ezek emlékezetes jelenlétek voltak. Beszélgetések a költőről, szavalóverseny, rajzok, emlékek a falon... Most nem a névadó, hanem fia emlékére készül paraván. Ott lesznek a Lódról szóló versek, illetve fotók, amint az elsősökkel ül az iskolapadban; amint beszédét mondja apja emléktáblájánál, amint a gyerekek szavalatait hallgatja - itt minden diák tud legalább egy Szabó Lő- rinc-verset... Ugyanilyen szomorú napok lehetnek most több iskolában - Nyíregyházán, Győrben, Óz- don, Budapesten és még sok táján az országnak. Hiszen a költő fia apja emlékét ápolni iskolaláncot „kovácsolt". Mert életét erre tette fel. Számítógépre vitte a költő életművét, küzdött azért, hogy a budapesti könyvtárszoba múzeum lehessen. Egyszer elkeseredésében - figyelemfelhívásként - le is öntötte benzinnel apja egyik kéziratát, mert nem kapott segítséget a hagyaték megőrzéséhez... Az iskolalánc meg egyre terebélyesedett. Nem mondta ugyan ki Lóci, de a legkedvesebbek szívének a miskolci kapcsolatok - a volt 7-es általános iskola, meg a Herman Gimnázium - lehettek, hiszen költő édesapja ebben a városban született. Ezért szomorította el annyira, mikor az Avasi Gimnázium nem vette fel Szabó Lőrinc nevét. Az intézmény előtt álló szoborra később is rá-ránézett, s facsarta szívét annak rosszabbodó állapota, a bronzlevél-hullás... Még csak egyetlen momentum Lóci és Miskolc történetéből. Valamelyik diósgyőri folk- fesztiválra díjat ajánlott fel: pénzt és könyvet. Ezt nem személyesen adta át, maga helyett az akkor hatéves kisfiút, Hricz Robit küldte, akivel a Szabó Lőrinc Általános Iskolában találkozott. A találkozást meg is örökítette az Utolsó 305 perc című írásának kiegészítésében is: „Érzem, hogy az emberek az én húsvér valóságomon keresztül megtalálják a költő hús-vér valóságát. Apu fogja a jobb kezemet, Robi és a többiek pedig a balt, így vagyunk együtt mindannyian..." Talán elég erős ez a kézfogás... D.K. A művészetre nevelő művész Korkos Jenő Zoltán festőművész (jobbra) munkáiból nyílt kiállítás tegnap délután Miskolcon a Megyeháza Galériában. A művész több mint negyven éve tanít a miskolci Kossuth Gimnáziumban. Kollégái és tanítványai nemcsak azért jöttek el a megnyitóra, hogy megnézzék a kiállítást, hanem hogy köszöntsék is a kiállítót. A gimnázium diákjainak műsora után Kovács Lajosné igazgató, elmondta, hogy az iskolában nagy hagyománya van a művészeti nevelésnek. Óvónők, tanítónők ezrei tanulták meg Korkos Jenőtől a rajz alapjait, ami nagyon fontos egy pedagógus munkájában. Kobold Tamás polgár- mester tárlatnyitójában arról szólt, hogy a művészet ma inkább tömegigényeket próbál kielégíteni, ritka az ezen felülemelkedő, értékes alkotás. Utóbbiak közé tartoznak Korkos Jenő munkái. Fotó: Dobos Klára Reményi Jánosra emlékeztek Reményi János emlékére és az iskola fennállásának tízéves évfordulója alkalmából rendeztek koncertet tegnap a miskolci Avasi Gimnázium aulájában. A hangversenyen fellépett Reményi János két lánya, Eszter (gordonka) és Ágnes (fuvola, blockflőte). Zongorán kísért Ficsor- né Kádár Anikó, a miskolci Egressy Béni Zeneiskola zongora tanszakának vezetője. A gimnáziumban az 1996/97-es tanév a jubileum jegyében zajlik. A tegnapi koncert volt az ünnepi év legfőbb eseménye, fogalmazott Szuhánszky Tamás karnagy, a hangverseny szervezője, aki valamikor Reményi János tanítványa volt. Az Avasi Gimnázium zenei alapítványa is Reményi János nevét viseli. Fotó: Végh Csaba A Fülöp-szigeteken bevált... Még az is lehet, hogy Miskolcon is lesz multiplex-mozi Miskolc (ÉM - DK) - A Cineplex Odeon Kanada legnagyobb moziüzemeltető vállalata. A cég alelnöke, Jean-Claude Chabo- ut, illetve magyarországi képviselője, Anna Leroux az elmúlt héten Miskolcon jártak. Bálint Péter, a UIP-Duna Film igazgatója kísérte el őket, és ő számolt be lapunknak a multiplex- mozihálózat bővítését tervező kanadai vállalat képviselőinek magyarországi látogatásáról. • Multiplexnek azokat a mozikat nevezik, amelyekben öt vetítőteremnél több van. Nálunk az első ilyet tavaly adták át, ez a Corvin. □ De nem egymás melletti vásznakról, vagy más különlegességről van szó? • Nem. Mindegyik különálló moziterem, csak egy épületen belül. Viszont a legkorszerűbb hang- és fénytechnikával, a legnagyobb kényelemmel. Egy időben öt-hat filmet vetíthetnek, így a választás lehetősége is adott. A család elmehet együtt, és a gyerek az egyik, a szülő a másik filmet nézheti ugyanott. □ Kérdés, hogy ki tudnánk-e ezt akár itt, Miskolcon használni? • A nemzetközi gyakorlat, ami Norvégiától a Fülöp-szigetekig tart, tehát teljesen világméretű, egyértelműen a multiplex sikerét mutatja. De hogy ne menjünk messzebbre: a Corvin, a Duna Plaza, illetve a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon is sikeres. □ Pest az Pest... • Nem, ez nem fővárosi jellegzetesség. Hiszen olyan lényegi különbségről van szó, mint mikor a némafilmről a hangosfilmre tért át a világ, vagy a monóról a sztereóra. A világ előre megy, mindenki átveszi a jobbat. Miért lenne Magyarországon olyan város, amelyiknek a lakossága a régi - némi túlzással - „kis koszost” részesítené előnyben a kényelmetlen székeivel, rossz hangszóróival, gyenge fűtésével... □ Merre jártak a vendégek? • Tizenegy városban voltak, olyan helyeket kerestek fel, ahol népszerű a mozizás. Azzal a céllal érkeztek, hogy fölmérjék a helyi lehetőségeket, megismerkedjenek a szakmában dolgozó emberekkel. Konkrétumokig nem jutott egyetlen beszélgetés sem, de nem is juthatott, hiszen nagyon nagyléptékű beruházásokról lenne szó. Fontos hangsúlyozni a beruházást, mert általában ezek a többtermes mozik bevásárlóközpontokban vannak, nem a belvárosban, ahogy a mi mozijaink. □ Újat építenének vagy felújítanák a régieket? • Mind a kettő. Ha csak építeni akarnának, nem kellett volna találkozniuk a mozis szakemberekkel, nem kellett volna megnézni a mostani mozikat, csak keresni egy ingatlanügynökséget... Az tény, hogy építeni olcsóbb, mint átépíteni. Es az átépítésnél bizonyos kötöttségekkel is számolni kell, hiszen nincs gumiból a ház... □ Mikor lehet konkrétumokat megtudni? • Még sok mindenkivel kell tárgyalni. Az biztos, hogy a Cineplex Odeon terve, hogy a következő két évben Budapesten három és az országban további négy multiplex mozit ad át. A művészetről Miskolc (ÉM) - Végvári Lajos művészettörténeti sorozatának keretén belül február 27-én, csütörtökön délután 5 órától a reneszánsz korról beszél — kiemelve Brunelleschi építész, Masaccio festő és Donatello szobrász műveit, szerepét. A belépődíj diákoknak 120, felnőtteknek 15Ó Ft. Böjti énekek Miskolc (ÉM) - Nagyböjti hangverseny ad Balázs Ferenc karnagy vezetésével a Mindszenti Ének- együttes - a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szervezésében - február 26-án, szerdán este 7 órától a vasútvidéki Szent István- templomban. Könyvtári leltár Miskolc (ÉM) - A könyvek, dokumentumok leltározása miatt március 3-tól április 4-ig zárva lesz a miskolci Városi Könyvtár József Attila Fiókkönyvtára. Székelyhídi: Hoz Miskolc (ÉM) - Székelyhídi Zsolt Hoz című kötetét mutatja be Petőcz András február 27-én, csütörtökön délután 5 órától a Miskolci Képes Műhely klubjában (Miskolci Galéria, Hunyadi u. 12.). A rendezvényre a belépés díjtalan. New York—New York Miskolc (ÉM) - Murray Schigall New York - New York című kétrészes darabját mutatja be Ben- cze Ilona és Haumann Péter színművész február 27-én, csütörtökön este 7 órától a Nemzetközi Kereskedelmi Központ színház- termében (Miskolc, Mindszent tér 1.). Az előadás rendezője Haumann Péter, a jelmezeket Bencze Ilona tervezte. A bemutatóra belépőjegy 600 forintért a helyszínen, vagy a DUM-DUM Discben váltható. „A munkám egybeesett a hobbimmal” Karácsony Sándor-díjat kapott Juhász Anna hernádkércsi tanítónő Buzafalvi Győző Hemádkércs (ÉM) - Kiemelkedő pedagógiai életútért adják át 1992-től a magyar kultúra napján a Karácsony Sándor- díjat. Az idén a hernádkércsi Juhász Anna vehette át Magyar Bálint művelődési és közoktatási minisztertől e rangos kitüntetést. Juhász Anna ötgyerekes családban látta meg a napvilágot Her- nádkércsen. Egy tehetségfelmérés után kapott ösztöndíjjal került el szülőfalujából Miskolcra. Előbb a zárda lakója volt, egyházi iskolában tanult, majd az államosítás után a közgazdasági technikum ipari tagozatára iratkozott be, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. A család anyagi nehézségei miatt ezután dolgozni kezdett, az abaújszántói erdőgazdasághoz vezetett az útja. Négy évig könyve- lősködött, de elhivatottságának köszönhetően jelentkezett a sárospataki tanítóképzőbe: 1966-ban kapta meg a diplomát - kiváló minősítéssel. Juhász Anna a pedagóguspálya szerelmese. Négy esztendővel megtoldotta a „nyugdíjkorhatárt”, mert a gyerekek és hivatásának sikerei az iskolában tartották. Első példaképe általános iskolai tanítónője, a hernádkércsi Kami néni, Dobó Kamilla, aki négy évtizeden át tanította a nebulókat. Aztán az újabb jelentős hatás Szigeti Lászlóné, az akkori tagiskolavezető részéről érte, aki egy életre szóló ösztönzést adott számára, amikor kijelentette róla: „Téged az Isten is tanítónőnek teremtett”. Juhász Anna tíz esztendeig tanított lakóhelye összevont alsó tagozatában. Csaknem egyetlen értelmiségiként a község igazi népnevelője volt. Művelődési házat irányított. Volt tanácstag, népfronttitkár. Két évtizeden át járási, 28 esztendeig körzeti munkaközösségvezető, de színjátszóköröket is vezetett, sőt a könyvtárosi teendőket is ellátta. Hamar felfigyeltek áldozatkész munkájára, ezért hívták a .járáshoz”. O azonban nem akart a tanításon kívül főfoglalkozásban mást is csinálni. Időközben elfogytak a gyerekek, 1983-ra mindössze 6-7 maradt Hemádkércsen, így a szomszédos Felsódobszára került. Szerették volna megnyerni igazgatóhelyettesnek, ám ő ragaszkodott a tanításhoz.- Gyönyörű ez a pálya. Imádtam az elsősöket tanítani! Karácsonyra már szöveget olvasnak, és számolnak is. Ők még ragaszkodnak a tanítóhoz, hálásak, a nagyobbak sokkal rafináltabbak. Boldog vagyok, hogy ezt csinálhattam, mert a munkám egybeesett a hobbimmal. Ez a magas kitüntetés csak ráadás volt. Óriási meglepetésemre postásunk, Ge- letóczkiné, Ilonka hozta a levelet, és messziről kiabálta, hogy a Művelődési Minisztériumból írtak. Nem volt nálam szemüveg, ezért Ilonka olvasta fel, hogy meghívnak a kitüntetési ünnepségre. Tényleg nem számítottam rá. A pedagógusok ma is a nemzet napszámosai, de régen csak a jegyző úrnak volt több fizetése. Nagyot változott azóta a világ. A gyenge képességű tanítványok is három- szor-négyszer annyit keresnek most, mint volt tanítójuk. Ezt a helyzetet egyre nehezebben viselik el a pedagógusok. Ilyen légkörben nem lehet jól tanítani. Valósággal a hajunknál fogva kell kirángatnunk magunkat a depresszióból. Pedig kellene, hogy jusson színházra, múzeumokra, könyvekre, folyóiratokra. Manapság már nem olyan lelkesek az emberek, mint mi voltunk annak idején. Nem tudtak olyat kérni, amit el ne végeztünk volna. Akkor olyan volt a társadalmi légkör, a hangulat. Mostanra sokkal türelmetlenebbek, restebbek, feszültebbek lettek a tanítók is. Juhász Endre (csak névrokona a Karácsony Sándor-díjas tanítónőnek), a felsődobszai Bárczay Gábor Általános Iskola igazgatója ma is felnéz kollégájára, és csak meghatott hangon tud szólni róla.- Nem küldtük nyugdíjba. Mondtam is neki: addig maradsz, amíg akarsz! De sajnos, a 87 éves édesanyja látása annyira megromlott, hogy mellette kellett maradnia. De ez a gondoskodás és törődés jellemezte ót mindig is. Anna tanítói munkájában mindig is központi szerepet töltött be a vidéki, a kistelepüléseken élő tehetséges gyerekek felkarolása, életútjuk egyengetése, a hátrányos helyzetűek támogatása. Az esélyegyenlőségük, a felzárkóztatásuk tudatos és tervszerű segítése. Mindig igen praktikusan tanított. Az általánosan követett nevelési és tantervi előírásokon túl sok-sok gyakorlati ismeretet is közvetített. Pótolta, „belelopta” a tananyagba mindazt, amire a család nem volt képes. A kisiskolások harmonikus személyiségformálásában kiemelkedő eredményeket ért el. Tanítványai a tanulmányi és a kulturális eseményeken, versenyeken, vetélkedőkön remekeltek. Széles látókörű, jó közösségi szellemű és színvonalasan felkészített csoportokat adott tovább. Nála csak ritkán akadt tanévvesztő diák. Körzetünkben méltán kapta meg elsőként a vezető tanár címet. Kitűnően képzett, szakmailag igen igényes tanítónő, aki példát mutatott önművelésből, az új iránti fogékonyságból. Csaknem minden innovációs programot kipróbált. Komplex gyakorlati szemináriumot, intenzív kurzust is végzett. A pályakezdő tanítók türelmes és lelkes segítője. Pedagógus generációk tanultak tőle. Kiváló munkáját miniszterként Köpeczi Béla és Pozsgay Imre is kitüntetéssel ismerte el. Az itteni emberek ma is hallgatnak rá, segítségért fordulnak hozzá. Nem is csoda ez, hiszen alig van közöttük olyan, akit ne tanított volna.
