Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1997- Február 3., Hétfő „Téka Új Holnap Miskolc (ÉM - DK) - Az Új Holnap című fo­lyóirat idei első száma a tavalyi Miskolci Nyá­ri Egyetemen elhangzott előadásokat tartal­mazza. A Demokrácia, Pluralizmus, Toleran­cia témakör kötetben való összefoglalására vendégszerkesztőt kértek fel, Lendvai L. Fe­renc személyében. Mint a folyóiratgazda - egyben a rendezvény egyik szervezője - a „TIT B.-A.-Z. Megyei Szervezete Vezetése” előszavából megtudjuk, az Új Holnap külön- számában az előadások kisebb vagy nagyobb mértékben szerkesztett szövegét teszik közzé. A szerkezet alapvetően megegyezik a Nyári Egyetem programjával: az első részben a ple­náris ülés előadásai találhatók, ezt követik előbb a szekciók antropológiai és hermeneuti- kai, illetve társadalom- és politika-filozófiai témákkal foglalkozó előadásai. Kiderül az is a bevezetőből, hogy szeretnék folytatni a hagyo­mányt, és idén szeptember 1-től 5-ig Demok­rácia és patriotizmus Európában címmel is­mét terveznek nyári egyetemet. Az előadók között szerepel például Lu- dassy Mária, Borsányi László, Petneki Áron, Hell Judit, Mihály Ottó, Furmann Imre, az előadások pedig szólnak az erkölcs és gazda­ság dilemmáiról, a nyelvi korlátokról, a civil szervezetek helyéről és szerepéről, emberi- és kisebbségi jogokról, geopolitikáról, multikul- turalitásról és toleranciáról. A kötetet Engel-Tevan István grafikái il­lusztrálják - mégiscsak januári számról lévén szó - boldog új évet kívánva az olvasóknak. Többszörösen - a múltba visszamenőleg ’89- re, ’95-re, ’96-ra. 1997-re nem kívánt, mert nem kívánhatott... így végül is a kötet - bár a rajzos oldalak száma töredéke a komolyan te­lítetteknek, írásban pedig egy oldalt tesz ki Kabdebó Lóránt főszerkesztő írása a művész­ről - két témáról szól: a nyári egyetemről és Engel-Tevan Istvánról. Persze azért az egy­ség megvan, hiszen a rajzok is szólnak más­ságról, sőt, akár a poszt-szocialista rendszer­váltás diskurzusairól és retorikáiról is. Mert ilyenek... • Minden csak komédia című zenés elő­adóestjére várják az érdeklődőket a kazinc­barcikai Egressy Béni Művelődési Központba február 5-én, szerdán este 7 órától. Új nyelvvizsgák Budapest (MTI) - Ma már indokolatlan, hogy a hazai több szereplős nyelvoktatási pia­con az Idegennyelvi Továbbképző Központ vizsgáztatási kiváltságot élvez - nyilatkozta az MTI-nek Fazekas Márta, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatási főosz­tályának munkatársa. A továbbiakban meg­kérdőjelezte azt is, hogy szükség van-e egyál­talán olyan állami nyelvvizsga-rendszerre, amely a legtöbb helyen ismeretlen Nyugat- Európában. Ott ugyanis az idegennyelvi érettségi „kezeskedik” azért, hogy valakinek megfelelő szintű a nyelvtudása. Ez utóbbi pe­dig olyannyira magától értetődő, hogy a nyelvismeretért nem jár külön juttatás a köz- szolgálatban állóknak - mutatott rá a szak­ember. Véleménye szerint itthon a közalkal­mazottaknál és a köztisztviselőknél mindad­dig szükség lesz a törvény által lehetővé tett nyelvtudási pótlékokra, amíg a munkaválla­lók és a munkaadók nem tartják eleve magá­tól értetődőnek, hogy nyelvtudás nélkül nem lehet megfelelően boldogulni. Ez az átmeneti időszak legalább 5-10 évig eltarthat. Addig pedig olyan liberalizált, államilag elismert nyelvvizsga-rendszert kell kialakítani, ame­lyik több központtal működik - tette hozzá Fazekas Márta. Tájékoztatása szerint a most készülő kor­mányrendelet-tervezet a nyelvvizsga-közpon­tok működését a kilenc főből álló Nyelvvizs­gát Akkreditáló Bizottság (NyAB) engedélye­zi, illetve ellenőrzi. A NyAB a nyelvtudás or­szágosan egységes mérése érdekében a tu­dásszinteket meghatározó követelményrend­szert dolgoz ki. Az akkreditáció feltétele, hogy a vizsgaközpontnak legalább két, általa irá­nyítandó vizsgahelye és legalább egy, három szinten kidolgozott vizsgarendszere legyen - fejtette ki a minisztérium munkatársa. El­mondta továbbá: a tervezet szerint a nyelv­vizsga-rendszer lehet egynyelvű, illetve két­nyelvű. Az utóbbi esetben a tudásmérés fordí­tási elemet is tartalmaz. Fazekas Márta meg­jegyezte: végső soron a munkáltatónak kell eldöntenie, hogy milyen vizsgát követel meg a munkavállalótól. Ennek kapcsán megemlítet­te: az új szabályozással összefüggésben még nincs döntés arról, hogy a közalkalmazottak milyen típusú nyelvvizsga után válnak jogo­sulttá a nyelvpótlékra. Fazekas Márta felhív­ta a figyelmet arra is, hogy a külföldi nyelv­vizsga-központoknak és a hazai felsőoktatási intézményeknek egyaránt akkreditáltatniuk kell magukat az új rendszerben. Csak ebben az esetben működhetnek államilag elismert, a vizsgarendszerek fejlesztésével, oktatással, a vizsgáztatók kiválasztásával, képzésével és továbbképzésével foglalkozó központokként. Őszi délután, ha megáll az idő Bihari Zoltán művésztanár szerint a jó kép alakítja önmagát Balázs Ildikó Sárospatak, Miskolc (ÉM) - Bi­hari Zoltán művésztanár, a miskolci Kossuth Lajos Gimná­zium és Pedagógiai Szakközép- iskola tanára. Alkotásait jelen­leg a sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban láthatják az ér­deklődők. U Hogyan tud valaki alkotni és ta­nítani is egyszerre ? • Ez a két tevékenység egymást erősíti: az alkotásból sokat profitá­lok mint tanár, ugyanakkor ötlete­ket, élményt kapok a tanítás során a gyerekektől, majd megnézem, hogy működnek a gyakorlatban mint ötletvariációk. □ Az ötletet nemcsak az ötletgazda valósíthatja meg? • Amikor az órán valaki bemutat, megmagyaráz valamit, az igyeke­zet közben olyan gondolatokat sza­badít fel, amelyek - ha az ember egyedül van -, nem fogalmazódnak meg. Az órákon a technikai tudást én adom, az ötlet pedig közös mun­ka eredményeként születik. □ Milyen a jó kép? • Amely alakítja önmagát, nekem már csak be kell fejeznem. És meg­marad számomra is rejtélynek: nem a látható világ megjelenítése, hiszen a tárgyi valóság csak indok arra, hogy egy életérzést kifejezzen. Egy képnek többféle olvasata is van. □ A tárlaton megakadt a szemem egy vegyes technikájú, leginkább spaklival készített kerítésen. Mi en­nek a képnek az olvasata? • Ez a függőleges és vízszintes gyakorlat egyben jelkép is: a kerí­tés bezár, behatárol. Ha pedig füg­gőlegesen állítjuk be ugyanezt az alakzatot, akár létra is lehet, amellyel áthágunk korlátokat. Ezt a témát sok képemen feldolgoztam, állandóan foglalkoztat, mert fontos nekem a ritmus: a visszatérés, az állandóság, a rendezettség, ame­lyet keresek és próbálok megvalósí­Bihari Zoltán: Öreg ház tani - s ezt a ritmikusan ismétlődő kerítéslécek jelenítik meg. Q, Miben fontos a rendezettség, az állandóság? • Gondolataim között. Amikor az ember szembekerül ismét ugyanaz­zal, s kihámozza a különféle látvá­nyokból azt, ami közös. □ Olyan ez, mint egy visszatérő álom? • Hasonló. Az álmodó végig tudja, hogy ezt már látta, itt már járt, mindez már ismerős neki. S ez a hangulat az alkotói tevékenysé­gemben minduntalan megjelenik. □ Mióta fest? • Középiskolás korom óta. Nem va­gyok termékeny alkotó, de sok ter­vem van. Most az általam eddig kö­rüljárt jelképeket szeretném feldol­gozni - immár letisztulva, techni­kailag hagyományos, kissé az ikon­festészetre emlékeztető formában, de úgy, ahogy én megélem; s ettől nem is lehet teljesen ikon az, amit festek, hisz a szakrális dolgokat nem lehet profán módon megélni. □ Melyik a legkedvesebb képe? • Az Öreg ház. Ennek története is van. Egy képzőművész barátom­mal utaztunk Nyíregyháza és Debrecen között egy erdőn keresz­tül, és hirtelen elsuhanni láttam egy furcsa dolgot. Rögtön megkér­deztem: Láttad? Láttam. Mi volt az? - kérdeztem. Nem tudom. S közben feszültséget éreztem. Ezt a lidérces hangulatot őrzi a kép. Ugyanakkor a ház jelkép is: keret, melyben élünk. Életet őriz, embe­rek laknak benne - legalábbis lak­tak. Szeretem a régi tárgyakat. El­gondolom, hogy korábban működ­tek, valakinek fontosak voltak, s ma már csak lomok, elvesztették eredeti funkciójukat, légüres térbe kerültek, bár értékesek. Sajnálom, de tudom, hogy ez a sorsa a dol­goknak. □ Tájképem mégis derűs őszi színek uralkodnak... • Már fehérednek a képeim. Talán idővel olyanok lesznek, mint a fe­hér filmvászon. Bár még mindig szeretem az őszi délutáni napfényt, amikor megáll az idő, s felteszi ne­kem a kérdést, hogy megint itt vagy? Még itt vagy? □ Hány éves? • Negyven. Egyenes beszéd - némán Pilinszky-est, ahol egyetlen Pilinszky-verset sem mondtak Eilip Gabriella Miskolc (ÉM) - Egyenes beszéd - gondolatok művészetről, mű­vészekről. Oratóriumok három beszédhangra. Január 30-án a Miskolci Képes Műhely klubjá­ban (Miskolci Galéria, Petró- ház). Alább: Pilinszky János. Mondják: Hajnal Gábor, Lerch Tamás, Mohay Orsolya. A pla­kátra tehát azt írták: mondják. De nem mondták. Az oratóriu­mot ennek ellenére bemutat­ták. Igaz, azoknak csalódniuk kellett, akik a Pilinszky-versek miatt ülték végig az előadást. Az előtérben - az öt ajtó között - plédbe burkolózva ül Lerch Tamás. Mintha tudomást sem venne a be­lépőkről. Cigarettázik. Bele-bele- kortyol a borba. És néz bele a sem­mibe. Azt sem látja, hogy a közön­ség táblából. Senki sem akar a „színpadon” maradni, de bent - ahonnan kinézhetne - már nincs hely. Aztán csak szorítanak a ké­sőn jövőknek is. A még később jö­vőknek is. Mindenki elhelyezke­dett. Kezdődhetne az előadás.- Már fél órája elkezdődött... - avat be egy jólértesült. Lerch Tamás - ő lenne Pi­linszky? - plédbe burkolózva ül a variabútort utánzó alkalmi díszlet­torony előtt. Ül. Néz bele a semmi­be. Mintha nem is látná, hogy mi is ott vagyunk. Folytatódik tehát az előadás. Vagy még valakire vá­runk. Lerch Tamás (Pilinszky?) az ajtó felé figyel. Aztán az ablak felé fordítja tekintetét. Valaki jön? Jön. Az udvaron egy feketeruhás nő kö­zelít. De nem érkezik meg, mert visszafordul. Majd újra elindul a bejárat felé. Belép Mohay Orsolya (barát?, feleség?, anya?). Lepakol, kimegy a konyhába. Csobog a víz. Minden zörgés behallatszik. Majd csönd. A kvarcórák negyedet pittyegnek. Lerch Tamás ül, néz maga elé. Mohay Orsolya mögötte áll, néz maguk elé. Nézünk. Á vá­rakozásnak régen vége. Most már Lerch Tamás és Mohay Orsolya Fotó: Bocsi Krisztián biztos, hogy ez maga az előadás. Csönd van. Csak egy kisfiú zörög a ropis zacskóval.- Pszt... Nem hallják a csendet- figyelmezteti az anyja. Aztán csönd, újra csönd... „Micsoda csönd ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd. Ülsz és ülök. Vesztesz és veszítek.” A kvarcórák felet pittyegnek. Majd újra csönd. És változás. Lerch Tamás (Pilinszky?) a szék mögé áll, Mohay Orsolya (barát?, feleség?, anya?) leül. Néznek ma­guk elé. Rezzenéstelen arccal. Csak a gondolat motoszkál. Jól ki­találták! Akik Pilinszky miatt jöt­tek, azoknak úgyis eszükbe jutnak a verssorok! ,Az lesz a tökéletes béke. Még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extati'kus torlaszai...” Vagy egy másik idézet: ,A fényérzékeny levegőben csukott szemhéjak. Anya és fia. Fehér kezek és még fehérebb ráncok. Piéta és laterna mágika.” És egy újabb Pilinszky-strófa: „Megtesszük, amit nem teszünk meg és nem tesszük meg, amit megteszünk. Valahol rettenetes csönd van. Effele gravitálunk. ” Csönd van. Fölösleges is a be­széd. Pilinszky is megmondta: „Nemcsak a beszéd, a szó közöl, többet mond olykor a szem, egy fél­behagyott kézmozdulat...” Az órák egészet pittyegnek. A „nézőtéren” mozgolódás. Egy idő­sebb hölgy hazaindul, a gyereket ki­kíséri a vécébe a mamája. A két sze­replő tudomást sem vesz a jövés-me­nésről. Úgy lesz vége az előadásnak, ahogy elkezdődött?! De nem, most jön csak a produkció. Mint egy bur- leszkfilmben, a főhős megpróbál fel­jutni a díszlet tetejére, hogy ott a te­rített asztalnál elfogyassza a sült­krumplit. De azok folyton elgurul­nak. Itt már a Pilinszky-sorok sem segítenek. Erre már nincs a költő­nek szava? Vagy nem jut eszükbe. Mert sokkal inkább az foglalkoztat: lehet, hogy csak blöff az egész? Be­ugratás? Lássuk, milyen képet vág­nak a népek, ha nem azt kapják, amit vártak! Vagy így akartak fi­gyelmeztetni a versolvasás fontossá­gára? Pilinszky gondolatainak iga­zára? A kérdések megválaszolatla­nok maradnak. Akik korábban hazamentek, azok már azt sem hallották, hogy végül csak megszólalt Pilinszky. Magnófelvételről hallottuk a Sheryl Suttonnal folytatott beszél­getés részleteit. Közben a szereplők csak néztek maguk elé. A közönség lassan szedelődzködött. Lerch Ta­más és Mohay Orsolya is vette a kabátját. Hajnal Gábor maradt (ő a technikát kezelte), és maradt a két szereplő hangja is... Az Egyenes beszéd - gondolatok művészektől, művészekről című so­rozat következő előadását február 20-án tartják. A meghívó szerint Mozart-est lesz. Mozart-oratórium. Három beszédhangra. Lengyel művészek Miskolc (ÉM) - A Polonia Exp; ressz elnevezésű lengyel művészeti fesztivál rendezvényei elsősorban Budapesten zajlanak, de a szerve­zők más városok kulturális intéz­ményeit is bevonva szeretnék be­mutatni a kortárs lengyel művé­szet eredményeit. A Miskolci Galé­riában február 7-én, pénteken dél­után 4 órakor két tárlatot nyit meg Marek Zielinski. Jacek Rykala fes­tőművész munkái - a Szielec ne­gyed suttogása címmel - az emeleti kiállítótermekben láthatók, Joanna Helander fotóművész képeit pedig - Visszatérések címmel - a föld­szinti kamarateremben mutatják be. A fotográfiák Felső-Sziléziában készültek. A zsidók története Budapest (ÉM) - A zsidók történe­te Magyarországon címmel megje­lent a Változó világ című ismeretter­jesztő könyvsorozat legújabb kötete az Útmutató Kiadó gondozásában- Erényi Tibor történész munkája ol­vasmányos, lényegre törő fogalma­zással dolgozza fel a zsidóság törté­netét a honfoglalástól napjainkig. Középiskolás fórum Miskolc (ÉM) - A középiskolások továbbtanulási lehetőségeiről ren­dez szülői fórumot a Miskolci Szü­lők Egyesülete a Gyermekekért február 6-án, csütörtökön délután 4 órától az Ifjúsági és Szabadidő Házban (Miskolc, Győri kapu 27.)• A fórum vendége Bakos Károly, a Művelődési és Közoktatási Minisz­térium tanácsosa. Hobo imája Miskolc (ÉM) - Amerikai ima Jim Morrisonért címmel a 25 éve el­hunyt énekesnek, a Doors legendás frontemberének állítottak emléket Hobo és zenészbarátai. „Olyan em­ber szellemét szeretnénk megidézni, aki a filmezést otthagyta a rockze­néért, a rockzenét otthagyta a költé­szetért, aztán mindezt az egészet velünk együtt otthagyta egy olyan útért, ahonnan még senki sem tért vissza. Ebben a műsorban versein és zenéin keresztül próbálunk meg találkozni vele...” - írja Hobo, aki Morrison verseinek, dalainak fordí­tásaiból állította össze műsorát. Az előadás közreműködői: Tóth János Rudolf (gitár), Vasvári Béla (basszusgitár), Marosi Zoltán (bil­lentyű), Gyenge Lajos (dob). A díszletet Rajk László tervezte és készítette. Miskolcon február 7-én, pénteken este 7 órától hallhatják az érdeklődők az előadást az Ifjú­sági és Szabadidő Házban (Győri kapu 27.). Hulladékos füzet Miskolc (ÉM) - A miskolci Ökoló­giai Intézet oktatási programja ke­retében 1993 óta jelennek meg ok­tatási segédanyagok, melyeket a legfrissebb szakirodalomból válo­gatva szerkesztenek, s ingyenesen bocsátják a tanárok, diákok ren­delkezésére. Eddig tizenhárom té­makör feldolgozása történt meg- Január elején újabb füzet látott napvilágot, amely a hulladékgaz­dálkodásról szól. „Hulladékunk szinte már minde­nütt jelen van, legyünk akár az Antarktisz jégmezején, vagy a bolygónkat övező űrben... Az egészségügyi hatások különösen a városokban élő szegényebb réte­gek körében szembetűnőek. Szá­munkra, magyarok számára is sú­lyos problémát jelent a hulladék kezelése, elég csak az ’azbeszt­vagy az ólomügyet’ megemlíteni. A javulás is lassú folyamat lesz, hi­szen egy pazarló, a környezetvéde­lemmel mit sem törődő rendszer után egy profitközpontú, mindent a nyereségesség szempontjából né­ző rendszerbe kerültünk....” - vashatjuk a bevezetőben. A továbbiakban pedig a korszerű hulladékkezelési lehetőségekről, az Európai Unió országaiban alkalma' zott, illetve a hazai hulladékkezelés­ről és az e területen megvalósuló nemzetközi összefogásról - többek között a bázeli egyezményről - lS sok mindent megtudhatnak aZ érdeklődők a miskolci Ökológia1 Intézet új kiadványából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom