Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-15 / 39. szám
Február 15., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III „Ha az ember ezt a címet — téli népművelési gyakorlat — először hallja, bizonyára valami nagyon szokványos dologra gondol. Valami unalmas pedagógiai foglalkozásra. Pedig egészen más volt: az egyetemi diákság egymásra következő évfolyamaiban az eleven társadalmi érdeklődés lángját tartotta életben... A téli társadalomkutató gyakorlat ma is kettős feladatot tölt be. Az egyik, hogy továbbra is segítse a fiatalokat abban, hogy a társadalom terepén ismerkedjenek meg korunk társadalmi helyzetével és problémáival A másik, hogy az ismerkedés keretében segítsenek is a problémák megoldásában. Ha kell azzal hogy ráirányítják a figyelmet. Ha kell azzal hogy új összefüggéseket tárnak fel” — Vitányi Iván országgyűlési képviselő. „Amikor lefekszem, látom az arcokat” ' «Sg, ; 3?«*<?'! Társadalomkutató terepgyakorlat - tapasztalatok három hangra ■ ■ m ms Szabó Nóra A zóta, hogy elkezdődött, minden sokat változott. A világ, az ország, a rendszer, a társadalom. A Centrál Kör Egyetemközi Társaság az idén a John Feith Magánalapítvány, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium segítségével folytatja tovább a hagyományt: főiskolai és egyetemi hallgatóknak teremt lehetőséget az emberek, a problémák vizsgálatára. Magyarország 25 településén mintegy 120 témát ad meg, amelyeket a fiatalok feldolgozhatnak. Hogy munkájuknak mi lesz a konkrét haszna, magúit a diplomára készülő „társadalomkutatók” sem igazán tudják, mégis szívesen mennek - ismerkedni új, tágabb környezetükkel, látni és - beszámoló tanulmányaik révén - láttatni szeretnének. Edelény már kilencedik éve adja a „terepet” ehhez. Önzetlenül, nem várva, hogy ettől majd azonnal megoldódik az itteni súlyos társadalmi problémák - a munkanélküliség, a képzetlenség, az infrastrukturális elmaradottság - valamelyike. A munka a háttérben folyik, a mindennapi gondjaival foglalkozó lakosság nagyobb része nem is tud róla. Négyen érkeztek, három lány és egy fiatalember. A több mint egyhetes gyakorlat utolsó napjára ketten maradtak, velük ülünk a városi könyvtár ilyenkor néptelen olvasójában. A beszélgetés során a számunkra oly ismerős gondok az ő tágabb szemléletükben helyenként kicsit más megvilágítást kapnak. S ami a legrokonszenvesebb: az ország társadalmilag fényévnyi távolságra lévő részeiből ők éppen ezt a helyet választották. Pár nap alatt sikerült meglátniuk olyan összefüggéseket, amelyeken az itt élők többsége - éppen azért, mert itt élnek - nem igazán ér rá elgondolkodni. Pár nap alatt lettek ők is egy kicsit edelényiek, egy kicsit borsodiak, egy kicsit észak-magyarországiak. Kérdőív kétszáz munkanélkülinek Horváth Lívia 21 éves. Győrben lakik, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola művelődésszervező - tanító szakos harmadéves hallgatója. Ő a társadalomkutatók közül az egyetlen, aki ismerősként érkezett. Tavaly is itt volt, Edelény egy társadalomkutató főiskolás szemével című pályamunkáját a Hankiss-féle Találjuk ki Magyarországot! pályázat tízezer forinttal jutalmazta, s mint pályadíjas, különleges kirándulásokon, tanulmányutakon vehet részt az ország legkülönbözőbb helyein. Egy évvel ezelőtt a Csereháti Településszövetség vezetője, G. Fekete Éva szociológus keltette fel az érdeklődését az itteni munkanélküliségi helyzet iránt.- Tavaly nem konkrét helyet választottam, amikor a gyakorlatra lehetőséget adott a Centrál Kör. Észak-Magyarországot, ezen belül egy kisvárost jelöltem meg, és ide utazhattam. Most eleve Edelénybe készültem, és a többieknél korábban jöttem öt nappal, mert az itteni tapasztalataimból írom a szakdolgozatomat. Mindenki segítőkész volt, itt aludtam a könyvtárban és kedvemre dolgozhattam.- Miért éppen ezt a vidéket szemelte ki? Számomra tökéletes dunántúlinak tűnik...- Teljesen más világot akartam. Más embereket, más gondokat. Úgy érzem, tavaly csak felszínes tapasztalatokat szereztem, de sok mindent megtudtam a munkanélküliségről, amely most alapvetően foglalkoztat. Kidolgoztam egy 38 pontos kérdőívet, és gyakorlatilag minden dél- előttömet a munkaügyi központban töltöttem. A munkanélküliek életmódját tanulmányoztam, de azért ennél többet szerettem volna, magával a térséggel is szívesen ismerkedem. A hétvégén például nyakamba vettem a környéket és bejártam gyalogosan Szendrőt, Galvácsot, Szalonnát, voltam a Rakacai-tónál.- Nem volt unalmas a „hivatalnoki” munka?- Talán a végefelé már néha türelmetlenebb voltam egy-egy emberrel, de nem éreztem unalmasnak. A közel kétszáz kérdőív mindegyike egy- egy emberi sorsot takar. így persze nehéz kiemelni bárkit, de este, amikor lefekszem, látom az arcokat magam előtt. Amíg az íveket kitöltöttem, foglalkoztam a gondjaikkal, meghallgattam a panaszaikat. Még sohasem csináltam ilyet, egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogok hozzá majd az óriási anyag feldolgozásához. Számomra fantasztikus siker, hogy szinte tíz százalék sem volt azoknak az aránya, akik nem voltak hajlandóak beszélni magukról. Tulajdonképpen könnyű dolgom volt, mert minden délelőtt sorbanállás volt a munkaügyi központban. Az emberek itt nyíltak, kedvesek, hamar belejönnek a beszélgetésbe. Győrben ezt egészen biztosan nem tudtam volna megcsinálni, ott sokkal zárkózottabb a társadalom. Nem akarnak innen elmenni- Először is megdöbbentő a képzetlenség. A legszörnyűbb pedig az, hogy nagyon sokan nem fogják fel: a képzetlenségükkel nincs jövőjük - folytatja tapasztalatainak összegzését Lívia. - Tavaly voltunk a munkaiskolában, bementünk egy órára. Ezek számomra elképesztő tapasztalatok. Érdekes a cigányság problémája is, bár ezzel konkrétan nem foglalkoztam. Igaz, szerettem volna találkozni a kisebbségi vezetővel, leginkább a munkanélküliség miatt, sajnos, nem sikerült. De tavaly voltunk a rendőrkapitánynál, tőle is sok mindent megtudtam. Amikor kirándultam a környéken, az egyik cigánytelepen mentem keresztül. Rengetegen voltak az utcán, és alaposan megbámultak... Azt hiszem, az emberek itt nem reménykednek semmiben. A legtöbben azt mondták, ők már mindent megpróbáltak az életben, a lecsúszottságon egyedül nagyon nehéz segíteni. Nem akarnak innen elmenni, legfeljebb 20-30 kilométeres körzetben dolgoznának, de erre nem sok esélyük van. Kétségbeejtő a jövőtlen- ség. A fiatalok helyzete a legkritikusább. Az egyik kérdésem úgy szólt: mit tanácsolna a gyermekének? Nem sok perspektivikus válasz volt. Nem hisznek a képzettségben, a műveltségben, de a legtöbben azt akarják, hogy a gyerek tanuljon, amíg lehet, ps ezt meg is próbálják biztosítani neki. Azt hiszem, a segítséget elsősorban a kormánytól várnák, ami ezen a vidéken érthető is. Sokszor rákérdeztem, általában nem tudnak, de nem is akarnak innen elköltözni.- Jön még Edelénybe?- Nagyon szeretnék. Kedves ez a város, nyugodt, egy kicsit az enyém is lett. Most már tudom, hogy csodálatos a környék, jó lenne nyáron is látni. És amikor visszajövök, feltétlenül jó híreket szeretnék hallani. A kaszinólobby volt az erősebb Huszta Roland 23 éves, Szegeden lakik, de a keszthelyi Pannon Egyetem Georgikon Agrártudományi Karán tanul. Általános agrármérnöki diplomát fog kapni. Azért jött Edelénybe a társadalomkutató terepgyakorlatra, mert nagyon érdeklik az építészeti értékek, az ország műemlékei. Ez alatt a pár nap alatt megpróbált kizárólag a Coburg-kastély problémájára, múltjára és jelenére koncentrálni.- Rengeteg anyagot találtam itt a könyvtárban a munkához, a gyakorlatvezető, Hadobás Pál is sokat segített. Régi dokumentumok, archív felvételek, tanulmányok, újságcikkek, számtalan írásos anyag van itt. Mindent elolvastam, láttam, tanulmányoztam az épületet belülről. Megdöbbentő a különbség a valamikori helyzethez képest.- Ismerte korábban is az edelényi kastélyt?- Egyáltalán nem. Csak annyit tudtam erről a környékről, hogy műemlékekben gazdag, és ugyanakkor gazdaságilag-társadalmilag nagyon leszakadt. Akad összehasonlítási alapom, hiszen szegedi vagyok, viszont Keszthelyen tanulok. Sajnos, ég és föld a különbség a különböző országrészek között. Reg Hűlnek, a kanadai befektetőnek éppen az lett volna az óriási ötlete, hogy teljes idegenforgalmi-vendéglátó hálózatot épít ki Észak-Borsodban, egészségüggyel, kaszinóval, kulturális eseményekkel, különleges programokkal, vadászatokkal.- Mint kívülálló, miben látja a rendelkezésére álló információk alapján a kudarc okát?- Úgy látom, ez háromtényezős dolog. Edelény önkormányzata, Reg Hűl befektetőtársasága, és a magyar állam van - vagy volt - kulcspozícióban. Nos, az első kettő kevés volt a harmadikkal szemben. A Gadóczi Bertalan jegyzővel folytatott beszélgetés alátámasztotta azt a sejtésemet, ami a sajtóanyagok alapján körvonalazódott bennem: nagyon erős kaszinólobby áll az események hátterében. Látnivaló, hogy ha Edelény nem itt, hanem a Dunántúlon lenne, ahol a nagy pénzek és befektetők vannak, akkor már régen elintéződött volna ez az ügy. A Dunántúlon nagyon sokat kirándulok, tudom, hogy a legkisebb műemlék jellegű épületet is azonnal felújítják és felhasználják a faluturizmusra. Itt viszont nulláról kell indulni, nincs megfelelő infrastruktúra. Nagyon fontos lett volna ezt a lehetőséget megragadni, a csoportérdek azonban mást akart - és győzött. Én tökéletesen megértem a kanadai üzletembert, hogy máshová vitte a pénzét, és nem tárolta a bankban, amíg történik végre valami.- Ön szerint nincs is remény az itteni értékek kihasználására?- Nem tudom megmondani. Én mindenesetre a tapasztalataimat leírom, hátha a Centrál Kör segítségével valaki meg tud indítani egy folyamatot. De végeredményben a Balaton is csak idényjelleggel számít idegenforgalmi bázisnak. Akinek nincs szakképzettsége, nem tud nyelveket, az ott sem tud mit kezdeni. Az embereknek a saját, regionális kereteiken belül kell gondolkodniuk. Telefon és két stampedli- Agrármérnöki diplomával például mit lehet kezdeni?- Nehéz kérdés. Többezer az agrárdiplomás munkanélküli. De legalább kapok egyfajta rálátást a dolgokra. Ha van lehetőség autodidakta módon tanulni tovább, akkor van perspektíva.- Kötődtek nagy barátságok a terepgyakorlaton?- Ez a pár nap nagyon kevés ehhez. A legtöbbet bent dolgoztam, nem volt kapcsolatom igazán sok emberrel. Ami egészen biztos, hogy sokkal közvetlenebbek, segítőkészebbek, mint mondjuk Szegeden.- Vajon miből adódik ez?- Azt hiszem, elsősorban a település mérete, emberibb volta a meghatározó. A kedves támogatókészségre mondok egy jellemző példát. Vasárnap este telefonálni szerettem volna, de nem működött a készülék a fülkében. Megkérdeztem egy arra járó urat, hogy hol találok másik fülkét, erre ő behívott magához a lakásába, hogy telefonáljak onnan. Aztán meginvitált egy stampedlire, amiből persze kettő lett, és jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy bányásznyugdíjas, de ismerősei révén van munkája most is. Mindkét fia diplomás, elköltözött innen, tulajdonképpen már őt sem köti Edelényhez semmi. Valószínűleg utánuk is megy hamarosan. A másfél óra alatt világossá vált, két fő motívum miatt van még ebben a városban: az együk, hogy az édesanyja számít a segítségére, a másik, hogy szerencsére dolgozhat.- Egyéb élmények?- Tornanádaska. Kirándultunk a Hadik-kas- télyhoz, megnéztem a Borsodi földvár romjait, ezek nagyon meghatározó élményeim. Tudom, nú minden van erre, fantasztikus idegenforgalmi lehetőségek rejlenek ebben a környékben, de például az autópálya, ami hiányzik, nagyon fontos lenne. Tőke, befektetés, infrastruktúra nélkül semmi sem működik. És persze, a fő élményem a Coburg-kastély. Egy’ kicsit elvarázsolt, azt hiszem.- No tessék, itt a szerelem... Akkor lesz visszatérés?- Elhatároztam, hogy csak akkor jövök vissza, amikor már folyik a kastély felújítása. Addig nem fájdítom a szívem. Nem szeretem így látni az elherdált értékeket, nem szeretem, hogy ez a kis ország veszni hagyja az egyik legszebb épületét. Sajnálom... Ide nem lébecolni jönnek Hadobás Pál, a hosszú évek tapasztalatával rendelkező gyakorlatvezető leszögezi, az egész program lényege, haszna az, hogy a fiatalok egy kicsit kitekintenek a saját környezetükből és elviszik az ország minden részébe Edelény jó vagy éppen rossz hírét. Tíz nap alatt nem lehet elmélyedni egy-egy témában, már csak azért sem, mert a Central Kör meglehetősen makroszinten gondolkodik a témák megjelölésekor. A Rendezvények Háza és a könyvtár apró segítséget, eligazítást tud adni, fénymásolatokat, dokumentációt biztosít, magát a tömérdek sok információt - amely az idő rövidsége miatt valójában mégis csak felszínes tapasztalat - a fiúk-lányok gyűjtik össze. Otthon aztán dolgozattá rendezik élményeiket. Ezekhez aztán remélhetőleg mások is hozzájuthatnak, így’ jobban megismerhetik ezt a környéket.- Egyre nehezebb a feladat, ma már a szállást sem könnyű biztosítani. Ezt nem a könyvtár nevében mondom, végül is a fiatalok a város vendégei. Nem bízom túlságosan abban, hogy az itt összegyűjtött anyagnak Edelényre vagy a régióra nézve kézzelfogható haszna lesz. Ha a politikusok nem tudnak tenni semmit ezügyben, akkor egészen biztosan néhány érdeklődő fiatal sem. Mégsem csalódtam a téli társadalomkutató terepgyakorlatokban, mert akik idejönnek, nem csavarognak, lébecolnak, hanem keményen dolgoznak, s ezt otthon is folytatják, hiszen a java még csak akkor jön, amikor fel kell dolgozni az anyagot. Líviának például ebből készül a szakdolgozata, és ez jó érzés. Volt már rá példa, hogy nyáron újra meglátogattak a régebbi csoportokból, reméljük, hogy az idei vendégeink is visszajönnek még. Végtére is a Bódva völgye nyáron igazán szép.« n m »■ «c
