Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-12 / 36. szám
Mlnd«n meg lesz agyarazva Egy könyv, amely hézagot pótolhatott volna KAREN ARMSTRONG E A JUDAIZMUS, A KERESZTÉNYSÉG ÉS AZ ISZLÁM *5 4000 ÉVE EURÓPA Elszoktunk a terjedelmes könyvektől. A füzetek, szinopszisok járják. Jó ok kell ahhoz, hogy a teherbíró olvasó meghódítson egy ötszáz oldalas könyvet. A vállalkozás érdekesnek tűnt. Azzá tette elsősorban a szerző személye. Hajdanvolt apáca, aki otthagyva a rendet, angol irodalmat tanul és tanít, vallástörténész lesz, televíziós sorozatokat készít. A fülszöveg tanúsága szerint jelenleg a Leo Ba- eck College tanára. Ez igen jó hírű központja a zsidó tárgyú tanulmányoknak. A mű nagy szintézisnek ígérkezik: a világvallások négyezer éves története. Az ilyen kísérlet több mint izgalmas, hiszen évtizedek óta nem jelent meg hasonló munka magyar nyelven. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy évenként lássanak napvilágot alapművek, egy-egy fordítás hosszú ideig meghatározza gondolatainkat, szellemi ösvényeinket. (Tekintsünk el attól az ideális esettől, hogy valaki az igazán fontos műveket eredeti nyelven olvassa.) Sajnos, minél előrébb haladunk az olvasásban, reményeink annál inkább foszladoznak. Vannak olyan részletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy Karén Armstrong igazán tehetséges. Ismeri és érti az iszlámot, nem véletlen, hogy ebben van otthon igazán. Érthető, hogy másik nagy könyvét -— amelyik remélhetőleg sokkal jobb ennél — Mohamed életéről írta. Amikor egyéb vizekre evez — például Ószövetség, katolicizmus —, két dolog tűnik ki. Armstrong „anti- konvertita”; miután életének jelentős részét egyházi rendben töltötte, majd onnan kilépett, akar- va-akaratlan kötelességének érzi, hogy üssön egyet a múlton. Ehhez ráadásul az objektivitás mezébe öltözik, vagy legalábbis vallás- történészként ezt ígéri. Ez rendre nem sikerül neki, de nem is sikerülhet, hiszen minden szellemi alkotás elfogult, vagy — szebb szóval — elkötelezett. Máskor az az érzésünk, hogy nincs tisztában a feladat nagyságával. Visszatetsző, amikor a misztikus élmény tárgyalásánál a saját epileptikus rohamaiban szerzett látomásaival von párhuzamot. Magam nem rajongok a misztikáért, de ez már túlzás. A másik buktató: a könyv erősen mozaikszerű, nagyon emlékeztet gimnazista korom „felvilágosító” műveire, amelyek ugyancsak hangzatos címeket viseltek: A valódi Biblia, Mi az igazság a vallás körül? Természetesen a stílus do- mensztikáltabb, emelkedettebb, szakszerűbb. Ettől függetlenül, hogy biblikusán szóljunk: a hang Jákobé, de a kezek Ézsau kezei! Armstrong kísérletet tesz arra, hogy egyfajta szellemtörténeti enciklopédiát hozzon létre. Az anyag óriási terjedelme miatt, főleg könyve utolsó részében, a felemlített — kétségkívül jelentős — gondolkodókat úgy jellemzi, mintha lexikonszócikket próbálna öt-tíz sornyira zsugorítani. Kétséges, hogy ezektől bárki is kedvet kap olvasásukhoz, megismerésükhöz. De legalább nem személyválogató! Ugyanolyan mostohán bánik a zsidó Martin Buberrel, mint a keresztyén Kari Barthtal. Ez azonban nem zavarja, hiszen amit bizonyítani szándékozik, az is elmondható néhány mondatban: az istenesz- me változik a korokkal együtt, illetve alkalmazkodik azokhoz. Így folyamatosan alakul, „fejlődik”, s talán egyszer majd feleslegessé is válik, ha meg tudunk szabadulni attól az Istentől, aki felesleges nyűgöket rakott ránk, s állandó fenyegetettségben — ítélet, kárhozat — tart bennünket. Evvel az ötvenes éveket idéző gondolatmenettel nem tudok vitatkozni, de nem is érdemes. Azonban annyit meg kell jegyeznünk, hogy Karen Armstrong — főleg az izraeli vallás tárgyalásánál, Mózes öt könyve esetében — mintha nem volna „up to date”. Olyan elméleteket hangoztat, melyeket ha el nem törölt is az idő, mára lényegesen módosított, illetve helyükre újabbakat állított. Nem ártott volna ezek közül is bemutatni néhányat. Annál inkább, mivel a könyv nem szakemberek számára íródott, s így a gyanútlan olvasó könnyen azt hiszi, hogy a közvetített információk a dolgok jelen állását tükrözik. Ejtsünk azért néhány szót arról is, amiért ezt a könyvet mégis érdemes elolvasni. Először is — ebben a témában — ilyen terjedelmű munka magyar nyelven még nem látott napvilágot, így nincs választási lehetőségünk. Másodszor: nincs rossz könyv, ha megfelelő kritikával olvassuk. Legalább annyit elér, hogy töprengeni kezdjünk: tényleg így van ez? Innen már csak egy lépés utánanézni, illetve olvasni, hiszen a világvallások eredeti szövegeinek nagy része ma már magyarul is hozzáférhető. Harmadszor, de ez már inkább a „hivatásosoknak” szól: Armstrong könyve szinte provokál, hogy bizonyítsuk, lehet, sőt kell — szóban és írásban — ennél jobbat és „fair play”-ebbet az asztalra tenni ebben a témában, mert ez — a címmel ellentétben — nem Isten története, hanem Karen Armstrongé. A vízisí és a mélytengeri búvárkodás egyaránt sport. A vízisíző a felszínen halad, és mindig vontatják. A mélytengeri búvár munkája nem látványos, sokszor merül le, de néha kincseket talál. Részemről: éljenek a búvárok! (Európa, 672 l. 950 Ft.) Marjovszky Tibor A polgári Könyvért Bt. boltjának népszerűségi listája Szőke Józsefné vezető közlése alapján, í. Robin Cook: Ragály 2. Stephen King: Nem jön szememre álom 3. Danielle Steet: Gyalázat 4. V. C. Andrews: Ruby 5. Evelyn Marsh: Fény és árnyék 6. Audrey de Milland: Boldogtalan boldog évek 7. Robert Ludlum: A szenátor 8. Angol-magyar kéziszótár 9. Magyar—angol kéziszótár 10. Felsőoktatási intézmények felvételi tájékoztatója „A szimbólumalkotás egészen a köznapi beszédig, a szóhasználatig kiterjedő tevékenység”, írja könyve előszavában Hans Biedermann. Vaskos munkájában a legfontosabb jelképeket a néprajzi, a művészettörténeti, a régészeti, a vallástörténeti és a mélylélektani kutatások eredményeire támaszkodva tárgyalja. Csaknem 700 raj: illusztrálja az Európa, Egyiptom, Mezopotámia, India, Japán, Kína, Mexikó és Peru kultúrájában meghatározó jelképeket feldolgozó, míves kiállítású kötetet. (Corvina, 450 L, 2900 Ft). Serfőző Simon József Attila-díjas író 1942-ben született, 1965 óta él Miskolcon. 1968-tól a Napjaink munkatársa, 1991-1993-ban a Holnap című folyóirat főszerkesztője volt, azóta az Új Holnap főmunkatársa és a Feísőmagyarország Kiadó vezetője. A kiadó fennállásának pár éve alatt Északkelet-Magyarország fontos szellemi műhelyévé vált, 1996-ban 25 szépirodalmi és tanulmánykötettel jelent meg a piacon. Szerzőik között nemcsak helyi alkotók, hanem országos hírű írók is vannak. I Mikor, hogyan, miből jött létre a Felsőmagya- rország Kiadó? — 1983-ban az észak-magyarországi irócsoport titkáraként azzal a javaslattal kerestem meg a megyei tanács akkori vezetőit, hogy támogassák egy évente két-három könyvből álló sorozat kiadását. Az ötlet kedvező fogadtatásra talált, így született meg az egyszerű kivitelű sorozat, amelyben az évek során számos szépirodalmi kötet látott napvilágot. 1991-ben már látszott, hogy a megyei tanács megszűnésével a Serfőző Simon kezdeményezésnek vége szakad, s ekkor, a Holnap című folyóirat főszerkesztőjeként úgy gondoltam, hogy könyvkiadói tevékenységet is folytatni kellene. A folyóirat kiadására szerveződött Felsőma- gyarország Irodalmi Alapítvány elnevezés mintájára jött létre a Feísőmagyarország Kiadó. Ebbe a munkába a régi tanácsnak, illetve a szerkesztőbizottságnak már nem volt beleszólása, magam vettem kézbe a dolgok irányítását. • Milyen anyagi háttérrel indultak? — Az önkormányzattá átalakuló megyei-városi tanácstól kaptunk némi támogatást, s ekkor kezdtek létrejönni az alapítványok. Eleinte nagyon kevés pénzből gazdálkodtunk, a művelődési minisztérium juttatott csekély összeget, aztán megalakult a Magyar Könyvalapítvány és a Magyar Kulturális Alap, ahová már lehetett pályázni. 1993-ban jelent meg Finta Éva, Dajka Gábor, Kabdebó Lóránt, Benkő Zoltán kötete. I Volt-e határozott elképzelése a kiadó profilját illetően, vagy munka közben, személyes kapcsolatai, érdeklődése révén alakult ki szerzőik névsora? — Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy hol kezdte meg működését a kiadó. E vidéknek gazdag irodalmi hagyománya van, amiről nagyon keveset tudnak az emberek. Itt született meg az első folyóirat, ez a nyelvújítás, a Bibliafordítás földje, ezen a részen élt vagy él Fábry Zoltán, Márai Sándor, Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kovács Vilmos, Gaál Sándor, Balia D. Károly, Kalász László, Ratkó József. A kiadó profilját nem deklaráltuk. Azokat a könyveket részesítem előnyben, amelyekről úgy gondolom, hogy olvashatóak, mert valóságkö- zeliek, valóságlátók. Kiállításukban is elfogadható minőségű köteteket igyekszünk megjelentetni. Amikor az alkotók a könyvek sorozatából megérezték, hogy nálunk milyen művek jelennek meg, önmaguktól jelentkeztek nemcsak közvetlen kömyezetünből, hanem az ország valamennyi részéből, Budapestet beleértve. Örömmel nyugtázzuk, hogy Debrecenből is egyre többen kopogtatnak kézirattal. Tervünk, hogy a kört szlovák, lengyel és ukrán szerzőkkel is bővítjük. I Postacímként az ön lakása van megjelölve. Ez legendásan hangzik. Idol található, kikből áll a Feísőmagyarország? — Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy a kiadó a táskám és a lakásom. S ennél nem is sokkal több, mert nincs szerkesztőségünk. Akikkel dolgozunk, azok többnyire Miskolcon élnek. Fölkért, megbízásos lektoraink, korrektoraink, könyvtervezőink vannak, akiknek ízlésében, értékítéletében megbízom. — Számottevő helyi szellemi kapacitásnak adnak elfoglaltságot. A tervezés, a szerkesztés és a kivitelezés azonban csak egyik része a kiadó működésének. Ki kezeli gazdasági ügyeiket? — A felügyelő kuratórium minden felelősséggel felruházva engem bízott meg a kiadó vezetésével. Minden munkát, így a gazdaságit is, megbízás alapján vé- ^ geztetünk el. A ka- pott összegekről fillérre kell elszámolnunk a . támogatóknak. I A kuratóriumot említette. Kikből áll ez a testület? — Nem hatalmaztak fel, hogy a tagok névsorát nyilvánosságra hozzam. I Nagyon rejtélyes. Beszéljünk hát arról, ami felelősségkörébe tartozik. Kiadványaik között milyen az irodalmi és nem irodalmi művek aránya? — A kiadó bizonyos mértékig ki van szolgáltatva annak, hogy mire kap támogatást. Tőkénk, forgatható pénzünk nincs, bevételeinkből csak a napi fenntartásra futja. A véletlen- szerűség abban is jelentkezik, hogy kapok-e arra és akkora támogatást, amire szükség volna. > A két forráson, a Magyar Könyvalapítvá- nyos és a Nemzeti Kulturális Alapon túl mire és kire számíthatnak még? — Esetenként az önkormányzatokra. A kiadó nem üzleti vállalkozás, könyveink veszteségesek. Kis példányszámú esszé-, tanulmány-, verseskötetek után nem számolhatunk nyereségre. Egy 7—700 példányban megjelenő könyv előállítása 3-400 ezer forintba kerül, s ha 4-500 forintos árban gondolkodunk és levonjuk belőle a kereskedők 40-50 százalékos hasznát, könnyen kiszámíthatjuk, milyen egyenleget kapunk. Ahhoz, hogy egy könyv nyereségessé váljon, olyan nagy példányszámban és papírminőséggel kellene megjelentetni, amit a jelenlegi magyar könyvpiac képtelen felvenni. Arról pedig nem lehet szó, hogy bankkölcsönt vegyünk igénybe. ► Nincs igény az irodalomra, vagy a-kereskedők óvakodnak a kockázatvállalástól? — A boltok biztosra mennek, nem érdekük az, hogy szűk réteget érdeklő tanulmány- kötetből vagy szépirodalmi műből egy-két példányt tartsanak. Ha Magyarország összes boltjába minden munkából eljuthatna két-három kötet, jóval nagyobb lehetne a példányszám. I Minden könyvkiadó ilyen nehézségekkel küzd? Vagy ez a miskolciak jrrivilégiuma? — Természetesen nem mondhatom azt, hogy egyenrangúak volnánk a vezető tővárosi kiadókkal, az Osiris-szel, a Pesti Szalonnal, a Balassival vagy a Magvetővel, de túlságosan előnytelen helyzetben sem vagyunk. Kétségtelen hátrányunk, hogy csak három-négy éve létezünk, hogy nincs tőke mögöttünk, s emiatt nem tudunk szabadabban gazdálkodni, megtérülő kiadványokba befektetni. Jó volna, ha a megyei és a miskolci önkormányzat is látná azt, hogy milyen erőfeszítések tartják életben ezt a kiadót, és milyen színvonalú könyvekkel jelentkezünk. Hiszen ez a régiónak is jó hírverés. ► Ha a FeLsőmagyaror- szág elsősorban támogatásokból tartja fenn magát, amely támogatásokról a fővárosban székelő kuratóriumok döntenek, menynyiben tekinthető függetlennek a kiadó? Hogy lehet így saját kiadáspolitikát megvalósítani? — Olyan könyvekkel pályázunk, amelyek megfelelő színvonalúak, az irodalmi termés legjavához tartoznak. Ezt vagy elfogadják, vagy nem. • S ha nem? — Akkor tudomásul kell vennünk, hogy nem fogjuk megjelentetni azt a könyvet. De kénytelenek nagy százalékban elfogadni tervezeteinket, mert olyan munkákkal jelentkezünk, amelyeket nem lehet lesöpörni az asztalról. Hogy csak egyetlen példát említsek: az írószövetség által adományozott „Az év könyve” címet tavaly a nyíregyházi Jánosi Zoltán Nagy László mitikus költői világa című munkája nyerte el. Nálunk jelent meg... Túri Gábor Névsor J-’omogáts Béla, Signumd István, Mó- Tes Attila, Utassy József, Kocsis István, Márkus Béla, Szabó Lőrinc, Széles Klára, Sarusi Mihály, Dob- rentei Kornél, Péchy Qyörgyi, Kabdebó Lóránt és mások.
