Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-10 / 34. szám

4 ESZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1997, Február 10., Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Beállítási problémák Körülbelül másfél hónapja érte­sítette televízión keresztül a Vilikész Kft. a tisztelt előfizető­ket, hogy átprogramozza a si­lány minőségben sugárzott semmit, és jobb színvonalúvá teszi a vételt. „Sikerült”! Most már négy-öt adóval kevesebbet, és azt is rosszabb minőségben nézheti a bepárásodott szemű előfizető. Telefonos panaszomra tájé­koztattak, nem jó a televízióm, és ezért nem fogja a kérdéses csatornákat. Nos, mindehhez csak annyit: egyik tévénk egy TTT. Nokia (sztereo), míg a másik egy tavalyi, Videoton márkájú (automatakeresős) “roncs”. (Ezennel felhívom sors­társaim figyelmét arra: dobál­ják ki készülékeiket, mert azok a Vilikésznek nem felelnek meg! Újabb telefonomra tájékoz­tattak arról is, hogy az erősítő­ket folyamatosan cserélik. Nos, az előfizető ezt nem tudja tole­rálni, ugyanis évek óta a szol­gáltatás erősen kifogásolható. A témához még annyit: Az HBO-adást önkényesen elvet­ték tőlem tavaly év elején, hol­ott a díjat egész évre kifizet­tem. A Vilikész már csak ilyen... Tóth Zoltán, Melinda u. * Cégünk a belváros és közvet­len vonzáskörzetében biztosít­ja a kábeltelevíziós jeleket többezer előfizetőnek. A mű­sorválaszték folyamatos válto­zása, valamint a meglévő vé­teli sáv lehetőségei - sokszor kényszerűségből - a már meg­szokott csatornakiosztás meg­változtatását teszik szüksé­gessé. A változtatás kénysze­re, nevezetesen egyes progra­mok más helyre kerülése, így a készülék új csatornára tör­ténő hangolása az esetek dön­tő többségében előfizetőink­nek nem okoz gondot, illetve ha beállítási problémák je­lentkeztek, azokat a bejelen­tés után rövid idő alatt megol­dottuk. 1996 november végétől a belvárosban, a Jókai és a Szentpéteri kapui lakótelepe­ken az - előzetes tájékoztatás után - ütemezés szerint a prog­ramválasztékot módosítottuk. Az átállást több szakaszban tudjuk megoldani, figyelembe véve, hogy egy-egy készülék be­állítása a felhasználók részéről is bizonyos időt igényel. Sajná­latos, de tény, hogy a belváros egy nagyobb egységet képező részén — kb 2000 lakás, a Me­linda út is ide tartozik - a be­szabályozások és erősítőcserék a terület nagysága miatt is 1-2 héttel több időt vesznek igény­be. A programválasztékot azon­ban úgy alakítottuk ki, hogy a nézettebb csatornák minden tí­pusú készüléknél az átállás minden fázisában elérhetőek le­gyenek. A beállítással kapcsola­tos telefonérdeklődésre ügyfele­inknek elmondjuk, hogy a VHF felső zonder sávon lévő csator­nákat csak kábeltuneres készü­lékek tudják fogni, függetlenül attól, hogy ezt a készüléket mi­lyen neves cég gyártotta. A programok száma az átál­lás után nem csökken, sőt egy zenecsatornával és magyar nyelvűvel bővül. Természete­sen megértjük előfizetőink elé­gedetlenségét, és a lehetőségek­hez képest lerövidítjük az átál­lási időt. A televíziós készülé­kek beállításával kapcsolatban továbbra is soron kívül ügyfele­ink rendelkezésére állunk. Tirpák Tibor ügyvezető, Vilikész Kft. Miskolc Jogsegélyszolgálat Ma, február 10-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgá­latot tartunk a Sajtóház 11. emeletén, lapunk levelezési rovatá­nak irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos : ügyvéd, Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. WmMmM I Äü wmá - mN wá Jótékonyság — tánccal Jótékonysági bált rendezett január 18-án Miskolcon, az ITC Székházban a Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagó­giai Szakközépiskola tantestü­lete, szülői választmánya, is­kolaszéke és a Miskolci Kos- suthosok Iskolapártoló Egye­sülete. A bevételből a kiemel­kedő teljesítményt elért spor­tolókat (Patócs Petra, Tóth Tamás, Markó Gergely), a ta­nulmányi versenyeken ered­ményesen szereplőket, a di­áksportköröket, a diákszínpad produkcióit, a diákmozgalom működését, rajztagozatosok kiállításait, az iskola szavaló és prózamondó versenyeinek helyezettjeit, valamint a nyelvvizsgás és kitűnő bizo- nyítványú tanulókat támogat­ja a Miskolci Kossuthosok Is­kolapártoló Egyesülete. A rendezvényen megjelent Szűcs Erika tanácsnok, és Nyíró Pál önkormányzati kép­viselő, aki az iskolaszék és a bál védnöki tisztét is ellátta, Miután a képviselő úr a bált megnyitotta, az iskola táncos­lábú tanulói pár percre elra­gadtak minket az 1920-as évek világába, s nyitótáncként chelstont jártak el, majd a pergő ritmusokat andalító dal­lamok váltották fel, és a fiatal lányok és fiúk meglepetés gya­nánt a bál többi résztvevőjét kérték fel táncolni. A hangula­tos, igényes és kellemes zené­ről a Miskolci Dixieland Band gondoskodott. A szervezőbi­zottság biztosítva a szórako­zás folyamatosságát tombolát sorsolt, melyben szép szám­mal akadtak a résztvevők és támogatók által felajánlott nyeremények. Ezután külön­böző értéktárgyak bemutatá­sával aukció kezdődött. Zene, tánc, majd az iskola három ta­nára által rögtönzött együttes két kis dallal szórakoztatta a résztvevőket. Az igazgatóság, a tanulóifjú­ság, a szülői választmány, az iskolaszék és a Miskolci Kos­suthosok Iskolapártoló Egyesü­lete ezúton mond köszönetét a szülőknek és minden támogató­nak. Irríri Ágnes V. B osztályos tanuló Kossuth Lajos Günnázium Miskolc _Szólástér N égy fiatal lány életéért: 13 és 8 év Amióta ismerem az Észak-Ma- gyarországot, mindig érdeklő­déssel olvasom. Többek között azt a január 13-án megjelent ol­vasói levelet is, amelyet Zalán Péter nyugdíjas jogász írt „Gondolatok a halálbüntetés­ről” címmel. Végigfutva sorait, rögtön azt jutott az eszembe: a levelében közölteket akár nép­szavazásnak is felfoghatnánk, mert nagyon sokan éreznek és vélekednek úgy, mint ő. Alig telt el két hét, arról ol­vasok a lapban: Elítélték a ré­met. Ez a cikk, mintegy igazol­ta - visszhangozta - a felvetett büntetési mód iránti állampol­gári igényt. Mert miről is volt az utóbbi írásban szó? Három személy megölt négy fiatal lányt. Az elvetemült gyilkosok büntetésként életfogytiglan- ként 13 (!) illetve 8 (!) évet kap­tak. Ami azt is jelentheti, ők nem hajléktalanok, legalább is addig, amíg ülnek. Es persze biztosított megfelelő élelmezé­sük, netán még tévézésre is lesz módjuk. Ám aki eltöpreng azon, hogy négy fiatal lány éle­tét oltották ki, és hogy azok szülei ezentúl örökös gyászban, fájdalomban élnek, aligha tér­het egykönnyen napirendre afö­lött, hogy az elvetemült gyilko­sok enyhe büntetésük után sza­badulva élnek majd tovább. Kérdezem: nem érdemelték volna meg mindhárman az ál­taluk megölt vétlen négy fiatal életért cserébe a halálos ítéle­tet? Nem hiszem, hogy a gyilko­sok élete értékesebb lenne, mint az ártatlan négy lányé volt. Hát akkor miért nem lehet az elkövetett bűnt hasonlóan büntetni? A halálos ítélet meg­szüntetéséről évekkel ezelőtt rendelkeztek. Ám az Alkot­mány is módosítható. A bünte­tés visszaállításáról ugyanúgy lehetne rendelkezni, hiszen egyik is, a másik is emberi in­tézkedésen alapszik. Nem föl­dön kívüli hatalmak törvénye döntött róla. Igaz, az isteni pa­rancs így szól: ne ölj! Am ha va­laki megszegi azt, legyen ha­sonló a büntetése. Vagyis a bib­liai igazságot sem lehet így fél­reérteni, félremagyarázni. Petneházi István Tiszaújváros Hasztalan munkahelykeresésről ironizálva Hála Istennek jó a szemem, és ha már jó, azért van, hogy nézzek vele. Nem csak úgy és azt, ami naponként a szemem elé kerül, mert sok olyan tárgy meg élőlény van, amely igazándiból nem érdekel, de mégis néznem kell. Még akkor is, ha érdektelenül át kell néznem rajtuk. De nekem van egy olyan istenverte ese­tem is, ami fölött nem elég, ha csak rá­vagy átnézek, mert az egy nagyon is fontos, mondhatnám úgy is, hogy egy életbevágó­an szükséges eset, vagy esemény, amikor is arra kémek hetente: nézzek be hozzájuk a jövő héten is. Szóval megint nézzek be! És én, mint akit megbűvöltek, megint csak megfogadom és betartom a jó tanácso­kat és újra, meg újra, mint annyiszor már: benézek. Benézek, mert ráérek, van időm bőven, hiszen munkanélküli vagyok, és mint ilyen, benéző. így aztán benézek elbe­szélgetni, meg könyörögni. Mert most már második éve esedezek azért, hogy ha ne­tán, mégis csak akadna valahol bármilyen megüresedett munkahely, akkor gondolja­nak rám is, hiszen már betegnek érzem magam pénz nélkül, sőt már a szemem is fájni kezd a sok-sok benézéstól. íratnék szemüveget, de biztosan tudom, felesleges. Azzal se látnék kiutat a jobbért sóvárgó életem irányába. Most már egye­dül csak az vigasztal, hogy hetente benéz­hetek hozzájuk. Benézek, persze, hogy be­nézek, pedig tudván tudom, hogy kár a gő­zért, már csak azért is, mert szerintem, akik engem arra kémek, hogy nézzek be, azok is jól tudják, hogy hiába nézek be. De én ennek ellenére is szófogadó va­gyok, és amúgy is szeretek megalázkodni. Mert mi mást is tehetnék? Különben is minden reggel ott kezdem a kukázást... Persze, olyankor mindig benézek... Hoz­zájuk... Egy kicsit megmelegedni. Nagy Gyuláné Kazincbarcika, Herbolya Tudományosan sem adódott jobb megoldás A többjáratos megállóhelyeken mindig van várakozó Fotó: Végh Csaba Az ÉM január 27-i számában „A hullámautó­busz az új módi Miskolcon,, címmel közölt olvasói levélre az alábbiakban válaszolunk. A levélíró nehezményezi, hogy egy-egy megállóhelyen az autóbuszok időszakon­ként csoportosan jelennek meg, majd hosz- szabb ideig semmilyen járat nem érkezik, majd ismét több ér egyszerre a megállóba. Az elmúlt 6 év során kényszerűségből végrehajtott teljesítménycsökkentések ha­tására járataink követési ideje megnöveke­dett, ami a megállóhelyeken hosszabb vá­rakozást eredményezett. Az 5-6 perces át­lagos követési időhöz hozzászokott miskolci utazóközönség nehezen veszi tudomásul a kapacitás ilyen irányú csökkentését, vala­mint azt, hogy most egy - több viszonylat által érintett - megállóhelyen napközben esetleg 10-12 percet kell várakozni. Az autóbuszhullámmal kapcsolatban azt kell belátni, hogy az adott megállóhe­lyet érintő járatok követési ideje nem azo­nos. így például egy 8 perces és egy 10 per­ces követési idejű járat indítását gyakorla­tilag csak 40 percenként, azaz minden ne­gyedik indulási időben lehet összehangolni. Ugyancsak lehetetlenné teszi a hangolást az is, hogy azonos végállomásról indított já­ratok eltérő útvonalhossza - és ezzel menet­ideje - miatt még azonos követési idő ese­tén is az egyik irányban a közös megállóhe­lyet különböző időeltéréssel, sőt esetleg egyszerre érik el. Az említett összetorlódást okozhatja még a megállót érintő járatok különböző utasterheltsége (a zsúfoltabban közlekedő autóbusz lassabban halad az útvonalán), valamint a közúti jelzőlámpák piros jelzé­seinél egymásra futó autóbuszok. Mindezeket figyelembe véve - mivel já­rataink közel 50 különböző végállomásról indulnak, és más járatok útvonalával több­szörösen fonódnak -, tökéletesen egyenle­tes közlekedést biztosítani ilyen vonalháló­zaton nem tudunk. A fenti feltételek miatt teljes összehangolást csak a 12-14, az 1, 1/A, 101-es autóbusz, illetve az 1-2-es villa­mos vonalán tudjuk megoldani. Ennek ellenére a Jbuílámautóbusz” nem mondható általánosnak, bár az utas, mivel naponta azonos időben veszi általában igénybe a járműveket, ezt jellemzőnek vél­heti. A teljes hálózatot figyelembe véve, fel­méréseink szerint csak egy-egy időszakban és megállóhelyen fordul eíö az egyenetlen­ség miatt a már észrevehető járattorlódás. Felkérésünkre a Közlekedéstudományi Intézet 1996-ban végzett tudományos vizs­gálata sem tudott a jelenleginél optimáli­sabb megoldást adni a tökéletesen egyenle­tes közlekedésre a teljes vonalhálózaton. K olozsváry István Grieger Ernő ált.- és controlling ig.h. forg. divízió vezető Csak állunk, és azt kérdezzük: ezt akartuk?” „Már kisgyermekkorom óta szerettem írni. Először azért, mert azt hittem, hogy ettől nagyobb és okosabb leszek. De erről a tév­eszmémről nagyon hamar letérített egy-egy félresikerült irományom, amely inkább csak egy kibontakozó elme vadhajtása volt. Most, így utólag már látom! Azóta bizony sokat fordult a világ! Olyanok lettek semmivé, akikről hajda­nában ódákat zengtünk (írd és mondd, el is hittük), de mi itt maradtunk. Itt és most élünk. Nem üldöztek minket politi­kailag, hiszen amikor ezt lehetett volna, mi még csak egy-egy homályos jövőkép hús-vér megtestesítői voltunk. Lapoz­zunk! Minket nem is igazán vertek meg a Lánc­hídon! (csak messziről néztük.. Mi ez?) Ne­künk nem úgy szólt a rock and roll, hogy only you, még nem is úgy, hogy get no!, ha­nem a nagy példaképek tanítványai után igyekeztünk utat találni. Volt, akinek sike­rült... így harminc körül... Akinek ez nem igazán, az igyekezett tisztességes polgári foglalkozás után nézni. Tedd hasznossá magad! Ezért is szeretem a kilencvenes éve­ket. Végre elérkezett az a hőn áhított szólásszabadság. Most végre mindent elmondhatok. Kimehetek a terekre, az utcákra, vihetek magammal bármit, Mi­cimackót, papírsárkányt, vagy nullára írt értékpapírokat. De most vigyázz! Ne vidd magaddal a meggyőződésedét! Te egy senki vagy, ha nincs nálad leg­alább négy-öt „Masters-kártya”, minimum egy beszélgetésre is alkalmas két balkezes elektromos borotva... Mi pedig csak állunk, és azt kérdezzük: Ezt akartuk mi? Pedig nem is olyan régen féltve őrzött, széltől is óvott szőke hajú kisfiúként kezd­tük ezt a furcsa játékot mindannyian. Ui.: a lányok is hozzávetőleg így indul­tak! ifj. K. /• (Pontos név és cím) Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspont- játtükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszte­ni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom