Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-20 / 16. szám

8 ÉS ZAK~Magyarország Kultúra 1997- Ianuár 20-, Hétfő Kultúránk napja Miskolc, Mezőkövesd, Kazincbarcika (ÉM) - A magyar kultúra napja alkalmából a Rónai Művelődési Központban (Miskolc, Mindszent tér 3.) január 21-én, kedden este 6 órától rendeznek műsort a ház művészeti cso­portjai, az Avas Néptáncegyüttes, a Sajó Né­pizenekar, a Forrás Kamarakórus és a Kelet Irodalmi Alkotócsoport közreműködésével. Kölcsey Ferenc, a Himnusz költőjének em­lékére táblát helyez el a Magyar Irodalomtör­téneti Társaság B.-A.-Z. Megyei Tagozata ja­nuár 22-én, szerdán délelőtt il órakor Miskol­con, a Széchenyi utca 38. számú ház falán. Eb­ben a házban lakott ugyanis a költő 1930-ban Kraudy Sándor János görög kereskedőnél. Élő népművészet címmel a magyar kultú­ra napja tiszteletére rendez kiállítást a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet az Avasi Gimnázium­ban. A tárlatot január 22-én, szerdán délelőtt 10 órakor Csáki Imre, a megyei önkormány­zat főosztályvezetője ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe. Konstruktív álmok - 25 éve a szeretet nyelvén címmel Kletz László képzőművész, a Diósgyőri Képzőművész Stúdió vezetőjének alkotásaiból nyílik kiállítás január 22-én, szerdán délután 5 órától a diósgyőri Ady End­re Művelődési Házban. Miért szép? címmel a városháza díszter­mében (Miskolc, Városház tér. 8.) Dráfi Má­tyás, a Komáromi Jókai Színház érdemes mű­vésze tart előadóestet január 23-án, csütörtö­kön délután fél 6-tól. Műsorában a magyar irodalom klasszikusai, többek között Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Gál Sándor és Tőzsér Árpád versei hangzanak el. Közreműködik a Kassai Thália Színház két tagja, Kövesdi Sza­bó Mária és Pólós Árpád. Mezőkövesden január 22-én délután 5 órá­tól rendeznek ünnepi műsort a Szent László Gimnázium és Szakközépiskola dísztermében. Előadást tart Cs. Varga István irodalomtörté­nész. A műsorban a Szent László-templom kó­rusa mellett közreműködnek a Szent László Gimnázium és Szakközépiskola tanulói is. Kazincbarcikán szintén január 22-én, szer­dán délután 5 órától kezdődik a magyar kul­túra napja tiszteletére rendezett ünnepi mű­sor az Áfész székházban. Közreműködik Kul­csár Imre színművész, valamint a Reményi Ede Kamarazenekar. A Miskolci Galéria kiállításai január 22- én, szerdán, a magyar kultúra napja alkalmá­ból ingyenesen látogathatóak reggel 9 és dél­után 5 óra között. A Rákóczi-ház (Rákóczi út 2.) emeleti kiállítótermeiben Rékassy Csaba grafikusművész emlékkiállítása, a Kamarate­remben a Miskolci Képes Műhely Töblet(t) cí­mű kiállítása, a Petró-ház (Hunyadi u. 12.) emeleti kiállítótermeiben Szalay Lajos rajzai és Kondor Béla grafikái, a Miskolci Képes Műhely földszinti Kisgalériájában Pataki Já­nos festőművész kiállítása látható, valamint megtekinthető a Színháztörténeti és Színész­múzeum (Déryné u. 5.) állandó kiállítása. Salinger-könyv Alexandria, Virginia (MTI) - Harmincnégy esztendei hallgatás után új könyvvel jelentke­zik J.D. Salinger, a neves amerikai író. A Hapsworth 16, .1928 című kisregényt az Or­chises Press, egy kis alexandriai kiadó jelen­teti meg, amely Roger Lathburynek, a George Mason Egyetem angoltanárának tulajdona. A 78 esztendős szerző új könyvének megje­lenését Phyllis Westburg, az író szóvivője is megerősítette a The Washington Postban. A példányszámot azonban nem volt hajlandó elárulni, mondván, hogy nem gyűjtőknek, ha­nem olvasóknak szánják a könyvet. A kisre­gény nem első közlés, eredetileg a The New Yorker magazinban jelent meg 1965-ben. Ré­sze Salinger híres Glass-családtörténetének. Salinger utolsó könyve, a Magasabbra a te­tőt, ácsok 1963-ban jelent meg. Ezen kívül az író 1951 óta még három könyvet publikált, a Zabhegyezőt, a Franny és Zooeyt és a Kilenc történetet. Salinger, aki New Hampshire-ben él, elégettette vagy kidobatta levelezését, ta­valy pedig ügynökei útján megakadályozta, hogy az Internet számítógépes világhálózaton helyet szenteljenek munkásságának. Keretszámemelés Sárospatak (ÉM) - A keretszám bővítése miatt február 15-ig még jelentkezhetnek az Árpád Vezér Gimnáziumba (Sárospatak, Arany János út 5-7.) azok a nyolcadikos ta­nulók, akik az 1997/98-as tanévben a heti 8 órás angol, illetve német tagozaton, valamint a heti 20 órás angol nyelvű alapítványi osz­tályban szeretnének tanulni. Áz általános tantervű osztályokba jelentkezők lapját is február 15-ig fogadják el. Azok a hatodik osz­tályos tanulók, akik a gimnázium tehetség- gondozó hat évfolyamos osztályában szeret­nék az 1997/98-as tanévet elkezdeni, szintén. február 15-ig jelentkezhetnek az iskolába. Bő­vebb információ a (47) 312-140, vagy a 312- 130-as telefonszámon kérhető. Dirigens kettős szereposztásban Kovács László zongoraművészként és karmesterként is fellép Kovács László most a zongoránál vezényel Fotó: Vajda jános Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Kovács László idén 13. esztendeje a Miskolci Szimfonikus Zenekar művésze­ti vezetője. A dirigens azonban nem babonás, hiszen ma este fél nyolckor a Miskolci Nemzeti Színházban kettős szereposz­tásban is fellép: zongoramű­vészként Beethoven Hármas­versenyét játssza a zenekar művészeinek - Iván Klára (csel­ló) és Gál Károly (hegedű) - közreműködésével, majd a mű­sor második részében ismét el­foglalja helyét a pulpituson. A szombat délelőtti próba után többek között arról beszélget­tünk vele, miért érzi magát job­ban a bőrében, ha zongoramű­vészként szerepel, és miért vá­gott bele ebbe a picit rizikós vállalkozásba. □ Kinek volt az ötlete, hogy ez a ze­nekarral kibővített kamaradarab is bekerüljön az évad programjába? • Az enyém. Tavaly nyáron szólis­taként játszottam a művet Német­országban, és egyszerűen belesze­rettem. Pedig több probléma is van vele. Egyrészt ez egy három szóló- hangszerre írt kamaramuzsika ze­nekari tuttikkal kiegészítve. Bee­thoven versenyműveiben a szóló- és a tutti részek ritkán egyenrangúak, meglehetősen külön állnak egymás­tól. Ez erre a darabra fokozottan igaz. A másik „baj”, hogy a mű elég hosszú, mintegy harmincöt perces, ezen kívül Beethovennek nem is a legjobb alkotása, de rendkívül han­gulatos, ezért bízom abban, hogy a hallgatók is megszeretik. A harma­dik probléma, hogy itt nagyon sok múlik a szólistákon. A cselló- és a hegedűszólam tele van kőkemény buktatókkal, irdatlanul nehéz ré­szekkel, amelyeket nem lehet kike­rülni, nem lehet rajtuk átsiklani. Egészen apró kis finomságokon áll vagy bukik az előadás sikere. Bee­thoven V. szimfóniáját lehet bármi­lyen „pocsékul” eljátszani, sikere lesz. Ézt a darabot viszont csak na­gyon jól szabad megszólaltatni. Úgy gondolom, hogy ez ettől is szép fel­adat és komoly megmérettetés a művészeknek. ü A darabon belüli kettős szerep- osztás mennyire nehezíti meg az Ön feladatát? • Borzasztóan. Amikor „csak” szó­listaként játszottam a művet, az számomra gondtalan lebegés volt, hiszen zongoristaként felmentőd­tem a zenekar kontrollálása alól. Arra ott volt a karmester, az össz­hangzással neki kellett törődnie. Ebben az esetben azonban három­szoros terhet jelent a feladat, hi­szen nemcsak dirigálni és zongo­rázni kell, de a hangzást is nekem kell összefognom. □ Ilyen esetben mi „dolgozik” in­kább önben: a szólista vagy a kar­mesteri • Alapvetően karmesternek tekin­tem magam, de a zongora is na­gyon közel áll hozzám, bár néha hosszú évek is eltelnek anélkül, hogy egyetlen billentyűt is leütnék. Ebben az esetben azonban a két dolognak össze kell forrnia, és csak a zenésznek szabad működnie. A fejemben már összeállt a darab, tu­dom, hogy kellene megszólalnia, és ezt próbálom az ujjaimmal eljátsza­ni, a mozdulataimmal pedig eldiri­gálni. Máeok az eszközök, de egy helyről jön az egész. Az a jó, ha egyik sem kerekedik a másik fölé, mert az azt jelenti, hogy benne va­gyok a darabban, nyugodtan lubic­kolhatok. U A próbán elhangzottak mennyi­ben rímelnek az elképzelt hangzásra ? • Azt hiszem, megfelelően felké­szültünk. Apró finomításokat, csi- szolgatásokat végzünk már csak az előadásig. □ A Hármasverseny sikeres, vagy ne adj’ Isten, kevésbé sikerült elő­adása mennyiben fogja befolyásolni a műsor második felében színpadra lépő karmestert? • Semennyiben. Ha egy darab vé­gére kitettük a pontot, akkor ott annak vége van fejben és ujjban egyaránt. Mindent ki kell kapcsol­ni, hiszen adott a következő fel­adat, arra kell minden létező ideg­szállal koncentrálni... Közönségtalálkozó Miskolc (ÉM) - Közönségtalálko­zót rendez a Miskolci Nemzeti Szín­ház társulata január 24-én, pénte­ken délután fél 4-től a színház néző­téri társalgójában. Az esten a nézők és az alkotók közösen értékelhetik az elmúlt hónapok sikeres vagy ép­pen kevésbé sikeres előadásait, színházi eseményeit. A találkozón részt vesznek a műsoron lévő elő­adások szereplői, rendezői. A publi­kum számos információt tudhat meg az évad további terveiről is. Humorock Sárospatak (ÉM) - Maksa Zoltán Humorock címmel készítette el leg­újabb műsorát, amelyet január 22- én, szerdán este 7 órától láthat a közönség Sárospatakon A Művelő­dés Házában. Á színházi előadás­ban - mely a Vidióta lettem folyta­tása - közreműködik Aradi Tibor és a My Cream együttes. Tábori tárlat Bodrogkeresztúr (ÉM) - Az Encsi Országos Képzőművészeti Alkotótá­bor anyagából nyílik kiállítás ma délután 5 órától a bodrogkeresztúri faluházban. A tárlatot Mezey István grafikusművész ajánlja az érdeklő­dők figyelmébe. A megnyitón közre­működik a Bodrogkeresztúri Hu­mán Stúdió Kulturális Egyesület. Az 1982 óta Encsen működő kéthe­tes képzőművészeti műhely részt­vevői festő, grafika, kerámia és fotó szekcióban alkotnak Mezey István grafikusművész irányítása alatt. A fiatalos szemléletű kísérleti mun­kák magukon viselik a tábor szelle­miségét. Az utóbbi években az al­kotótáborban határainkon túl élő magyar fiatalok is részt vesznek, az ő alkotásaikból is válogattak a bodrogkeresztúri kiállítás rendezői. A tárlat február 15-ig látogatható. Bábos játszóház Miskolc (ÉM) - Játszóházzal egy­bekötött bábelőadást szervez a Mélyvölgy utcai magánóvoda. A Kalamajka Bábszínház január 22- én, szerdán délelőtt fél 10-től mu­tatja be az Ordas farkas című elő­adását. A rendezvényre várják a környékbeli gyerekeket, szüleiket. A nagy árverés A kard marad a következő árverésre... A szerző felvétele Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Műtárgyaukció- hirdeti a szórólap. Helye: Miskolc, Széchenyi u. 1.1. em. (a volt Avas Szálló). Az aszta­lon már ott a kalapács.- Á, nem fogok licitálni, csak ér­dekel, mi lesz itt - köszönt az is­merős képzőművész, mikor felfe­dezzük egymást a nagy teremben. Vagyis a terem csak az első fi­gyelmetlen pillantásra tűnik nagynak, ha jobban szétnézünk, kiderül: egy tükör dupláz meg bennünket. És a tárgyakat, ame­lyek vitrinekben, illetve itt-ott, asztalon, földön, fürdőszoba-kilin­csen várják további sorsukat, új gazdáikat.- Pedig van néhány szép dolog, amit szívesen elvinnék - jegyzi meg a festő a következő összefu­tásnál. Ebben aztán meg is egye­zünk. Hiszen én is elfogadnám például a (működő) Continental írógépet, ár - kikiáltási - 24 ezer forint, szépek az üvegtárgyak, az egyszerű porcelán ételhordó tető­vel, a szecessziós szekrényes fali­óra (sajnos „bél” nélkül), vagy a patinás kard, de ahhoz szalon is kellene. Szimpatizálok a bajonet- tel is - milyen jó lenne az íróasz­talra papírvágó késnek... Nem kell a parasztpár Kicsit késve, de szerencsésen megérkezik Pavliscsák József, az Első Miskolci Aukciós Ház vezető­je, aki a mostani árverést, is veze­ti. A „tömeg” (kábé ötven ember, a szervezők azt mondják, nem rossz szám) kimegy az előtérbe, s elfog­lalja a székeket - a harmadik sor­tól hátrafelé. Sőt, a harmadik sor­ban is csak egyetlen hölgy ül, ka­lapban, hátára vetett bundában, talán ő az, aki leginkább „ideil- lik”, akiről ránézésre feltételezhe­tő, nem tér haza üres kézzel... Na most, mindjárt kiderül, mi mennyit ér. Vagyis mi, kinek mennyit ér.- Égyes tétel. Gorka Lívia jel­zett kerámia-kávéskészlet. Tíz­ezer forintért. Ki tartja? - szól a kikiáltó. De senki nem mondja, hogy én. Persze erre nincs is szükség, hiszen itt számos cédu­lák felemelésével jelzik a résztve­vők vásárlási szándékukat.- Ha senki, akkor köszönettel vissza - zárul le a csészetéma. S ez a mondat még 28-szor megis­métlődik. Nem kel el a 34 centi magas fésülködő nő, a kerámia­maci, a hollóházi parasztpár, és még 180 forintért sem kell senki­nek az aquincumi Győr-látképes kisváza, A kikiáltó egyre feszélye- zettebb és rezignáltabb. A közön­ség zavartan nézelődik. A volt Avas Szálló teremmé lett folyosó­részletének igazi arcát fehér dra­périamaszk próbálja elbújtatni a polgárosodó miskolciak szeme elől. Mert itt most - úgymond - polgári értékek kerülnek kalapács alá. És hát az Avas Szálló büszkesége volt a polgári Miskolcnak. A Fehér-te­rem kitűnő hely lehetne például az aukciókhoz is, de ott most bútor­raktár van... És a jég megtörik- Porcelán, kézzel festett női figu­ra, 29-es tétel. 2600 forint. Aján­lat nincs, köszönettel vissza... - téved nagyot a már szinte csak rutinból szóló kikiáltó. Majd fel­derül az arca: - Ja, van, aki tart­ja? Ez nagyszerű... Aztán elkel a 36-os, később a 46-os tétel, a 60-asra már licitáló is akad, csak mire a 6 ezret 7 ezerre növelné a jelentkező, Pav­liscsák István kalapácsa koppan. És az pontot jelent... A kicsit sérült talpas papírföldgömbre háromezer helyett tízezer forin­tos megbízásuk van, de a jelen­lévők többet adnak, mint a fogla­ló, így hát 13 ezerért lel új író­asztalra a dísz.- Bajonett, tok nélkül, 67-es tétel.. És mit látok?! A „íögadkozó” képzőművész felemeli a kezét. Övé a kés. Egy üvegkehely fedéllel pe­dig a mellette ülő férfi otthonába vándorol, aki mint kiderül, vörös­bort tart majd benne...- 77-es tétel: Zsolnay eozinmá­zas váza... Megvették. - Pedig milyen ronda színe van - jegyzi meg egy fiatalember, aki ezzel a mondat­tal elárulja, hogy nincs túl sok kö­ze a műfajhoz. De talán lesz. ha eljön meg egyszer-kétszer, s eset­leg feltűnik neki, hogy ha eozin- mázat mondanak, mindig ilyen színű tárgy érkezik. Csütörtökön ugyanitt Még tanulnunk kell. Az eladóknak és a vevőknek egyaránt. Hiába mondja Sashalmi László, az aukci- ósház-tulajdonos SEM Rt. vezér- igazgatója, hogy tényleg értékeket szeretnének továbbadni, nem cse­csebecséket, azért bizony vannak itt giccsgyanús tárgyak... De a szervezők már végzik a becsüstan- folyamot. Az aukció fogalmát pe­dig újra be kell vezetni a városban. Hetente, minden csütörtökön dél­után 5 órától várják majd az ér­deklődőket. (S talán lesznek majd ezüsttárgyak, régi fényképek - ka­pom el az igényekről szóló beszél­getés darabkáit.) És egy idő után remélhetőleg már az irigykedőktől sem kell tartaniuk a nagyvonalú vásárlóknak, s az „ideillő” hölgy is adja a nevét gondolataihoz. Azt mondja, szükség van az árverésre azért is, mert így megtörhetik a képkereskedók monopóliumát, akik rendkívül drágán adják az al­kotásokat... Itt sem olcsó, de a hölgy végül is vett négy képet...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom