Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 24. szám

6 ESZAK'Magyarország Háttér 1997. Január 29., Szerda EIB: új típusú kölcsön a társultaknak Brüsszel (MTI) - Az Európai Unió pénzügy­miniszterei úgy döntöttek, felhatalmazzák az Európai Beruházási Bankot (EIB), hogy dol­gozzon ki egy olyan új kölcsöntípust, amely egyrészt kifejezetten a társult tagok EU-csat­lakozásának előkészítését szolgálja, másrészt nem igényel központi garanciát. A rendelke­zésre álló összeg nagyságára az egyéb feltéte­lekkel együtt a bank tesz majd javaslatot, de a hétfői határozat értelmében .jelentős” hitel- lehetőségről van szó. A pénzügyi tanács ezzel együtt jóváhagyta az EIB idén januártól három évre szóló köl- csönhatárait. A kelet-európai társult államok­nak szóló kölcsönök felső határát az Európai Bizottság keretjavaslatához képest 70 millió ECU-val (80 millió dollárral) megemelték, és az így elérte a 3,52 milliárd ECU-t (4,4 milli­árd dollárt). A most elhatározott új lehetőség ezen felüli összeget jelent. A mediterrán or­szágoknak szóló keret 2,31 milliárd ECU (2,9 milliárd dollár) lesz. Az EIB-mandátumoknak elvileg legkésőbb tavaly decemberben meg kellett volna szület­niük. A miniszterek azonban egészen most hétfőig nem tudtak megegyezni a társultak­nak nyújtott kölcsönökre kötelező garancia nagyságában. Az november óta világos volt, hogy az eddigi 100 százalékos garanciahatárt 65 és 75 százalék közé csökkentik. Abban azonban csak most tudtak megegyezni, hogy a határ 70 százalék legyen. A holland javas­latra hétfőn elfogadott új kölcsönlehetőség egyáltalán nem igényel majd garanciát az EU-tól vagy tagországaitól, a bank saját koc­kázatára nyújthatja azt. A bankot, amely áprilisban először tartja közgyűlését kelet-európai országban - Buda­pesten -, felszólították arra, hogy rendszere­sen konzultáljon az Európai Bizottsággal a kölcsönzés ütemének és nagyságának állásá­ról. Az EU így jobban a társult tagok fizetési szükségleteihez tudja igazítani a további köl­csönöket. Boldog lehet a kiátkozott Savonarola Firenze (MTI) - Egyházi források szerint megkezdődött a kiátkozott, majd 1498-ban máglyára küldött Girolamo Savonarola firen­zei dominikánus hitszónok és vallási vezető boldoggá avatásának eljárása. Innocenzo Venchi atya, a firenzei dominikánus kúria tagja két hónappal ezelőtt kérte Silvano Pio- vanelli bíborost, Firenze érsekét, hogy rendel­je el a boldoggá avatáshoz szükséges hivata­los eljárás megkezdését. A bíboros azóta már kinevezte annak az illetékes egyházi testület­nek a tagjait, amely Savonarola írásait fogja tanulmányozni, illetve azt a történészbizott­ságot, amely a boldoggá avatási kérelem jogo­sultságáról nyilvánít majd véleményt. Ezt kö­vetően a Vatikánnak a szentekkel foglalkozó kongregációja hozza meg a végső döntést. Az 1452-ben Ferrarában született Savona- rolát a bűnbánatra buzdító prédikációi tették híressé. Miután VIII. Károly francia király betört Itáliába, Savonarola politikai vezető­ként lépett fel, Firenzében teokratikus, de egyúttal demokratikus kormányzati rend­szert vezetett be, intézményi reformokat haj­tott végre. Heves támadásokat intézett VI. Sándor pápa ellen, aki kiátkozta. Eretnek­ként halálra ítélték és kivégezték. IMF: 48 milliárd dolláros válságalap Washington (MTI) - A Nemzetközi Valuta­alap (IMF) 48 milliárd dolláros válságalap lét­rehozásáról döntött. Ez arra szolgál, hogy gyorsan és hatékonyan lehessen beavatkozni a nemzetközi pénzügyi rendszert fenyegető gazdasági válságokba. Az alap létrehozásával megkétszereződik az az összeg, amely az IMF rendelkezésére áll fenyegető válságok leküz­désére. Az alap létrehozását a két évvel ezelőtti mexikói pénzügyi válság indokolta, amely gyorsan átteijedt más piacokra, és veszélyez­tette a nemzetközi pénzügyi rendszer stabili­tását is. Michel Camdessus, a Nemzetközi Va­lutaalap vezérigazgatója mérföldkőnek nevez­te a pénzalap létrehozását az IMF szerepének növelésére irányuló törekvések sorában, de hozzátette: ez sem. helyettesítheti az IMF alaptőke-emelését, ha a pénzintézet meg akar felelni a jelenlegi világhelyzet kihívásainak. 25 állam és pénzintézet nyilatkozott úgy, hogy szükség esetén pénzt bocsát az IMF vál­ságalapjának rendelkezésére. A legnagyobb hitelező az Egyesült Államok 6,712 milliárd dollárral, Japán és a német Központi Bank (Bundesbank) egyaránt 3,557 milliárd dollár­ral. Az „Új Hitelegyezmény” (New Arrange­ments to Borrow - NAB) akkor lép életbe öt évre (érvénye utána megújítható), mihelyt a tagországok legalább 41 milliárd dollárt ren­delkezésre bocsátottak. Európa negyedszázados sebe Belfast (MTI) - „Beszélhetsz bármit, mondani azonban ne mondj semmit” - a Nobel-díjas ír-északír költő, Séamus Hea­ney egysorosa minden vaskos elemzésnél, útikönyvnél többet elmond a félelemről, az északír protestáns és katolikus szekér­táborok mélyére kövült para­noiás gyanakvásról, s arról, hogy negyedszázaddal Nyugat- Európa elfelejtett polgárhábo­rújának legvéresebb epizódja után az egymásnak osztott se­bek fájóbbak, mint valaha. Csípős, de napos reggelen gyüleke­zett mintegy 15 ezer katolikus tün­tető 1972. január 30-án Ulster brit­ellenes nacionalista fellegvárában, Londonderryben - Heaney szülővá­rosában - arra a felvonulásra, amelynek meghirdetett célja a til­takozás volt az előző augusztusban bevezetett statáriális intézkedések ellen. Ezek lényege az volt, hogy bí­rósági ítélet nélkül internálhatták a terroristagyanús személyeket. A városban akkor már jó ideje egy­mást érték az IRA, a radikális ka­tolikus fegyveres mozgalom akciói, s az ideges brit hatóságok, tartva a tiltakozás ellenőrizhetetlenné válá­sától, betiltották a felvonulást. Ez azonban nem gátolt meg semmit, sőt, nyilvánvalóan olyanokat is az utcára vezérelt, akik „rendes”, en­gedélyezett tüntetésre nem mentek volna el. A bajok az első útelzárásnál kezdődtek: a rendőrség barikádot emelt a városközpontba vezető út­vonalon, s nem engedte át az egyre dagadó tömeget. A radikális fiatal A '96. február 9-i, londoni merény­let után. Ezzel ért véget a tűzszünet. tüntetők kövekkel válaszoltak, mi­közben a szervezők igyekeztek el­kerülő útra terelni a sokaságot. Er­re azonban már nem volt lehetőség: egyszerre több tucatnyi fegyver dördült, a pánikba esett tömeg fu­tott, amerre lehetett. Mire három perc múlva az egésznek vége lett, tizenhárom holttest feküdt az út­testen, további tizenhármán több lőtt sebből véreztek. A halottak kö­zül heten még nem voltak 18 éve­sek. A célzott, éles sortüzet a brit hadsereg szinte kommandós jellegű ejtőernyős dandáijának rendterem­tésre kivezényelt egyik alakulata adta le - hogy miért, az 25 évvel a vérfürdő után is viták tárgya. Bármi történt is, Londonderry „véres vasárnapja” történelmi for­dítókorongnak bizonyult, amely az addigi furcsa, szurkálódó minihá­borút a totális terrorhadjárat vágá­nyára terelte át. Katolikus fiatalok, akik esetenként 60-80 százalékos munkanélküliség sújtotta körze­tekben éltek, szinte sorban álltak az IRA toborzói előtt, alaposan fel- duzzasztva a katolikus mozgalom fegyveres szárnyát. A tiltakozás polgárjogi mozgalmi jellege vég­képp elenyészett, s maradt a pusz­ta terror, amely a saját hátországot sem kíméli, s mindenkit kollabo- ránsnak minősít, aki bármi módon kapcsolatba kerül a gyűlölt brit uralom megtestesítőivei. Az IRA és politikai képviselete, a Sinn Fein a Szicíliából ismerős „majd mi rendet tartunk a magunk portáján” hangzatú ideológia örve alatt gyakorlatilag tiltja a katoli­kus lakosságnak a „brit zsoldba szegődött” északír rendőrség segít­ségül hívását, s ha egy katolikus otthon előtt akár csak egy betörés felderítésére megáll a RUC rendőr­autója, a lakók bizton számíthat­nak az álarcos számonkérő osztag hamaros feltűnésére is-... A kisebbségi lét és a britek el­űzésének küldetése által együtt gerjesztett, több évtizedes ostrom­hangulat közepette szinte csoda volt, amikor megfeszített tárgyalá­sok után, és az újabb, végül soha meg nem valósult tárgyalások re- ményében 1994 augusztusának utolsó napján az IRA lábhoz tette a fegyvert. Szűk másfél évig ott is tartotta. Az azóta végrehajtott újabb merényletek jelzik: a sebek olyan mélyre rágódtak 25 év alatt, hogy tartós kikezelésük egyelőre reménytelen feladatnak tűnik. Magándetektívek az adócsalók nyomában Würzburg (MTI) - Németország­ban a kincstár magánnyomozókat is alkalmaz a vállalati adócsalások felderítésére - jelentette a würz- burgi „Markt und Mittelstand” ma­gazin. A pénzügyi hatóságok egy új rendeletéről beszámolva a lap leg­újabb számában az írta, hogy külö­nösen azok a cégek érintettek, amelyek külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek és az a gyanú velük szemben, hogy levélszekrény-válla­latokat működtetnek. A rendelet szerint a jövőben a Ids- és közepes vállalatokat ellenőrzik sűrűbben. Különösen a vállalati kocsival kap­csolatos elszámolásokat, a hozzá­tartozóval kötött szerződéseket és a részidős munkaerőt ellenőrzik fo­kozottabban, s ehhez kellenek a magándetektívek. Regenerálódik az ózonréteg San Jósé (MTI) - A nap káros ibo­lyántúli sugarait megszűrő ózonré­teg 50 év alatt regenerálódik - je­lentette ki Costa Ricában a holland Paul Crutzen, az 1995-ös kémiai Nobel-díjas. Paul Crutzen hozzátet­te, hogy ha az eddiginél is többet tesz az emberiség az ózonrétegnek legkárosabb ipari szennyezőanya­gok felszámolására, eltávolítására a mindennapi életből, akkor már 10-15 éven belül sokkal biztatób­bak lesznek az eredmények, mint amit a jelenlegi előrejelzések jósol­nak. Egyébként Paul Crutzen is a klorofluorkarbonokat (CFS) tartot­ta az ózonréteget legjobban károsí­tó anyagoknak. Brit ételmérgezés: már 18 halott London (MTI) - Tizennyolcra emelkedett a halálos áldozatok szá­ma Nagy-Britannia eddigi legsúlyo­sabb ételmérgezési katasztrófájá­ban; ezútt-alis egy■ idős*skót'nőbeteg- hunyt el az e-coli fertőzésben. A ha­tóságok továbbra is egyetlen mé­szárszéket tartanak felelősnek a több száz embert ágynak döntő mérgezésért, mégpedig azt a la- narkshire-i családi vállalkozást, amelyet tavaly az „Év skóciai hen­tese” kitüntetéssel illettek. A cég szolgáltatta a húsételeket ahhoz a főként idősek, illetve gyermekek részvételével szervezett jótékonysá­gi rendezvényhez még november­ben, amelynek látogatóinál első­ként jelentkeztek a súlyos tünetek. A mérgezés azóta közvetlen átfertő- ződéssel is teljed Nagy-Britanniá- ban; több kórházban a betegekkel foglalkozó egészségügyi személyzet számos tagja is megkapta a kórt. A szakértők szerint az ételmérgezést okozó húskészítmények az e-coli ne­vű vírussal voltak fertőzöttek; a kórokozó belső vérzéseket és vese­elégtelenséget válthat ki. Messzebbre, pontosabban Atomlézert fejlesztettek ki az Egyesült Államokban. A Massachusetts Insti­tute of Technology forradalmi vívmánya az alapkutatásban és az iparban hoz majd jelentős fejlődést. Az új lézer fényrészecskék, úgynevezett foto­nok helyett atomokat bocsát ki - tudatta a kutatócsoport vezetője, Wolf­gang Ketterle professzor. Ezzel az eljárással sokkal jobban tudják egy pont­ra összpontosítani a sugarat, ezenkívül az atomok jóval hosszabb távolság­ra jutnak el, mint a fotonok, anélkül, hogy szétszóródnának. Fotók: AP Di Pietro: az első megnyert per Róma (MTI) - A monzai bíróság hétfőn összesen 61,5 millió líra kifi­zetésére kötelezte Umberto Bossit, az Északi Liga nevű párt vezetőjét, miután úgy találta, hogy Bossi megsértette becsületcbeo-Antonio' Di Pietro volt milánói helyettes ál­lamügyészt, az olasz korrupció elle­ni harc legismertebb alakját. Di Pi­etro eddig 215 rágalmazási pert in­dított az őt eszközökben nem válo­gatva támadó politikusok, újság­írók, kiadók, közéleti személyisé­gek ellen. A Bossi ellen indított per alapjául egy 1995 decemberében megjelent újságcikk szolgált. A Berlusconi család tulajdonában lé­vő II Giornale című napilap ismer­tette az Északi Liga vezérének egyik beszédét, melyben Bossi Di Pietróval kapcsolatban az Olaszor­szág déli részén élőket becsmérlő, Észak-Olaszországban meglehető­sen elterjedt kifejezést használta. Bossi emellett azzal is vádolta a volt helyettes államügyészt, hogy „az Északi Liga ellen tevékenyke­dett”. A liga vezetője azóta áll ha­ragban Antonio Di Pietróval, mióta ő miatta perbe fogták és elítélték. Szeptember volt, vénasszonyok nyara, szokatla­nul szép idő. Egy barátjuk odaadta a balatoni házukat, Pálma és a gyerekek töltsék ott a hét végét. Ilyenkor a legszebb a Balaton, mondta, csak megy az ember, néz, ül a vízparton, és nem tud betelni a szeme a sok gyönyörűséggel. Pálma hívta az anyját, nem volna-e kedve ve­lük menni, de idősebb Pálma nem ért rá, így M. barátnőjét vitte el magával. Az idő, mint augusz­tus elején, csak a fátyolos ragyogás, a minden- honnét felszálló, fényes pára és a vérvörös levél- zuhatag jelezte, hogy ősz van. Igen jól érezték magukat. A gyerekek kétszer is megfürödtek, büszkék voltak magukra, hogy bele mertek menni az északi tengerrel vetekedő hideg vízbe, végül, a szép idő miatt meg­hosszabbították a hét végét, még egy napig ma­radtak. Hétfőn délelőtt, sétájuk közben egy asszony csatlakozott hozzájuk. - Látom, maguk is idege­nek, mondta az asszony, én is az vagyok, har­minc évvel ezelőtt jöttem ide férjhez. Azóta itt élek, de Somogy a hazám. Mentek együtt, az asszony kötényben, egy üres vesszőkosárral, fején kendő, és amíg a krumpliföldjükhöz értek, elmesélte, hogy a nagyfia egy vegyigyárban dolgozik, a kisebbik gépész a szomszéd faluban - ha tud hazajön, és „kisgéppel" megkapálja a szülei kukoricáját. És amikor egy öregember robogón elment mellet­tük, az asszony rámutatott: az ott meg, ni, az uram. Azután, mert az út hosszú volt, elmesélte új­ra, majd harmadszor mesélte el ugyanazt, és kedvenc szófordulatukká vált, „én is idegen va­gyok, Harminc évvel ezelőtt jöttem ide". Míg Kati és Eperke fürödtek, Pálma a barátnő­jével leült egy nádfödelű kávézó-borozóba, ahol a fapadok, faasztalok, hagyma- és paprikafüzérek mellett játékautomata és televízió is volt. A barát­nő Pálma régi osztálytársa volt. Vagy tíz évvel ezelőtt elvált a férjétől, Svájcban élő barátjával jártak át egymáshoz, egyszer a férfi ide, egyszer ő oda. Élénk figyelemmel kísérte Pálma és Jókká kapcsolatát, többnyire gyakorlati tanácsokkal lát­ta el a szerinte „fellegekben járó" barátnőjét. És mit mondtál neki, miért nem mész hozzá, kérdezte Pálmát? Ő egy kis töprengés után Jókká különös természetéről beszélt, a lányáéról, és hogy nem tudja megmondani, miért, de érzi, sőt, biztos benne, hogy hibát követne el, ha hozzá­menne. - Majd a nehezen megfogalmazható ér­vekhez, meglepő módon hozzátette: biztos ben­ne, hogy egy hetet sem bírna ki abban a zajos, negyedik emeleti lakásban. Tűzfal, kő, aszfalt mindenütt. Otthon, mondta, reggel hétkor rigó ébreszti fel, besüt a nap a szobába, és este tücsökciripelésre alszik el. Kora tavasztól virágzik az akác, a hárs, az olaj, a jázmin. Ä barátnő ivott a vörösboros kólából, a tulaj­donos ajánlotta, most ez a divat, mondta, a kül­földiek csak ezt isszák, és elmerengett azon: ők is mennyit átkozták a régi világot, a „vasfüg­gönyt", hogy nem lehet hazajönni, nem lehet át­települni, utazni sem lehetj és mióta nincs, azóta sem találkoznak többet. És ha a barátja szóba hozza, miért nem házasodnak össze, magában azt gondolja: minek? Pálma sóhajtott, a Purgatóriumról beszélt, ez jutott nekünk, nem a paradicsom, mondta. Itt nincs szenvedés, de igazi boldogság se. A barátnőt a dolognak ez a része egyáltalán nem érdekelte, inkább azt kérdezte: férjed mit szól ehhez? Anyagilag hogy tudjátok megoldani a külön-együttélést? Pálma azt mondta, nagyon egyszerűen, Miklós fizeti a tejes rezsit, azonkívül a vásárlást, ő pedig a többit. Valamilyen kész­pénztartozásról is beszélt, amit Miklós nagylel­kűen elengedett neki. Kértek még egy vörösboros kólát, majd a ba­rátnő arról érdeklődött, mi lesz, ha Jókká mégis csak megunja majd a feleség nélküli életet, és odavesz valakit? Erre azonban nem kapott választ, mert az egyik vendég bekapcsolta a televíziót, és amit a képernyőn láttak, hallottak, elnémította őket. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom