Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-25 / 21. szám

Január 25., Szombat , ÉM-interjú, ÉM-héfvége III Tasnádi Márton szerint a színházban minden a művészetről szó! Aki szolgálatra jelentkezett Tasnádi Márton rendezéseivel a nyári színházi előadásokon találkozhatott a miskolci közönség, de a rádióban is hallhatjuk hangjátékait, emellett a televízió Múzsa című kulturális magazinjának rovatvezető-felelős szerkesztője. A színházakban jelenleg csak vendégrendezőként tevékenykedik. • Korábban, 1988 és 1992 között vezettem a Békés Megyei Jókai Színházat. De miután lejárt a szerző­désem, egy politikai akció miatt abbamaradt az ot­tani munkám. QMi köze a politikának egy igazgatói kinevezéshez'? • A kisgazdapárt helyi elnöke minden pozícióba a saját embereit nyomta be, erről nyilatkozott is Zsíros Géza. Annak idején a társulat is engem javasolt, a szakmai ku­ratórium is rám szavazatott, de még a megyei önkor­mányzat kulturális bizottsága is. Mindenki engem támo­gatott. Csak a közgyűlés nem. Mindehhez hozzá kell ten­ni, hogy a közgyűlés tagjainak többsége kisgazda volt. □ De a pályája nem Békéscsabán kezdődött! Térjünk vissza legalább a középiskoláig! • Leérettségiztem 1976-ban, elsőre felvettek rendezői szakra... □ Lehetne bővebben ? • Olasz tagozatos gimnáziumba jártam, olaszul is érettségiztem. Harmadikos koromban az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen első voltam, ne­gyedikben második. így felvétek nélkül mehettem vol­na a bölcsészkarra, de engem a színház érdekelt. Vé­gül családi nyomásra jelentkeztem a jogra, fel is vet­tek. Abból lett aztán a nagy családi botrány, hogy nem kezdtem el az évet. A biztos egyetemi felvételi helyett elmentem a Nemzeti Színház stúdiójába. Ott mondta az egyik tanárom, Simon Zoltán, hogy miért nem pró­bálom meg a rendezői szakot. □ De nem rendezőnek készült? • Először én is csak a színészeket láttam. Pontosan emlékszem, hétéves voltam, amikor édesanyám elvitt a Nemzeti Színházba, hogy megnézzem Az ember tra­gédiáját. Volt is belőle otthon egy kis szóváltás. Édes­apám szerint, aki középiskolai tanár, korai még egy hétéves gyereknek ez a darab. De kiderült, édes­anyámnak lett igaza. Hihetetlen élmény volt számom­ra. Otthon mindjárt elolvastam a Madách-művet, le­rajzoltam a díszleteket, kívülről megtanultam a lon­doni színt. Kálmán György minden hangsúlyára em­lékszem. Ez volt az első meghatározó élmény. Viszont később egyre inkább a rendezésre figyeltem. □ Jelentkezett a főiskolára. Felvették. Minden ment si­mán. Gondolom, remekül érezte magát. • Egyáltalán nem éreztem jól magam. Mi voltunk azok az első nyomorultak, akiket hat fordulóval vet­tek fel. Körülbelül ötszázan indultunk, a legutolsó fordulóban tizennégyen voltunk, és abból vettek fel Direktorjelöltek A. Chiisiié: A/ i•»/menyi gyilkosok I—É1P Lázár t'rvin: A kisfiú meg az oroszlánok Stendhal: Vörös és fekete mmmmOmr -rmmsrnm Akroixrlisz Szabadtéri Színpad kander-Ebb: Kabaré, Kacsób-Heltai-Baftonyi: kínos vitéz Kabaré a tapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon Merlin Színház, Parii Nagy Lajos: Sárbo­gárdi Jolán: A test angyala Vidám Színpad, G. Moon: Hulla-hopp kossuth-.udvai, Parti Nagy Lajos: Sárbo­gárdi Jolán: A test angyala, Akropolisz Szabadtéri Színpad Heltai: Tündérlaki lányok Pre&ser-H prvéth~Sz leva nov i tv: A pad lás Emellett kb. 60 hang játék a Magyar Rá­dióban, és a Daraló című ifjúsági rádió­játék közel 200 epizódja. hét embert. Tulajdonképpen szerettem volna a főis­kolát, de rettenetesen nyomasztottak a félévenkénti rostavizsgák. Rendesen szórták a népet. Persze, telje­sen igazuk van. Ha valakiről látszik, hogy nem elég tehetséges, ne adjanak a kezébe jogosulatlan re­ményt! A diplomarendezésem a Szegedi Nemzeti Színházban volt, utána két évadot Szegeden, egyet Pécsett töltöttem, majd három évig a rádióban dol­goztam. □ Miéit megy a rádióba egy színházi rendező? • A pályakezdésem olyan szempontból nem volt iga­zán szerencsés, hogy nem éreztem jól magam egyik helyen sem. De abból a szempontból mégis szerencsés volt, hogy a saját bőrömön tapasztaltam: hogyan nem szabad vezetni egy színházat. És amikor már rendsze­ressé vált, hogy az én színészházi lakásomban ülnek össze a zúgolódók, akkor fogalmaztam meg, ezt így nem csinálom tovább. Úgy éreztem, hogy az energiá­im nem erre kellenek. Már főiskolás koromban is ren­deztem a rádióban. Nagyon szerettem, mert hallatlan precizitást, gyorsaságot, profi munkát igényel. Ráadá­sul az ország legjobb színészeivel dolgozhattam. Gá­bor Miklóssal, Ruttkay Évával, Major Tamással, Gob­bi Hildával, Kálmán Györggyel... □ Az egykori példaképpel. Nem zavarta, hogy fiatal rendezőként olyan művészeket kell instruálnia, akik a szakma legnagyobbjai? • Az igazán nagy művészek elismerik, hogy szüksé­gük van kontrollra, csak a nagyon buta és a beképzelt emberek gondolják úgy, hogy csalhatatlanok. Úgy ér­zem, ha az ember minél többet tanul, annál jobban ér­zi, mit nem tud még. □ Rádiós rendezőként nem érezte úgy, hogy feladta a színházat? • Egyáltalán nem. Sőt, nagyon jó iskola volt számom­ra. A rádióban a vizuális élményt is hangokkal kell ki­fejezni, de dramaturgiai szempontból is hasznos ta­pasztalatokat szereztem, a színészvezetés tekinteté­ben is sokat tanultam. De közben rendeztem én szín­házban is, így például Békéscsabára is meghívtak. □ Előbb csak vendégrendezőnek... • Amikor ott dolgoztam, éppen akkor írták ki a főren­dezői pályázatot. Harmincéves voltam. Úgy gondol­tam, talán már elég érett ahhoz, hogy kipróbáljak egy ilyen nagy felelősséggel járó munkát. Végül is a hét pályázó közül engem választottak. □ A következő békéscsabai pályázatról már beszéltünk. Viszont azzal egy időben már Miskolcra is jelentkezett - nagyobb feladatra: igazgató-főrendezőnek! • Párhuzamosan futott a két pályázat. Elég sok elő­adást láttam Miskolcon, több barátom is dolgozott itt. Arra gondoltam, ha egy kisebb színházban már kipró­báltam a képességeimet, vállalkozhatok a nagyobb feladatra is. Békéscsabán sok konfliktus adódott ab-' hói, hogy külön volt igazgató és főrendező. □ Irányítson egy kéz! De egy ember képes-e odafigyelni a művészeti, gazdasági, igazgatási kérdésekre, áttekin­teni egy ilyen nagy intézményt? • Nem képes áttekinteni. Ezért olyan munkatársakra van szüksége, akik együtt tudnak működni az igazgató­főrendezővel. Persze, én azt szoktam mon­dani: egy színházban minden művészeti kérdés. Kezdve attól, hogy van-e WC-papír, tiszta-e a nézőtér. Ugyanis nem mindegy, milyen benyomásai vannak a nézőnek. Nem mindegy, hogy a portás néni mor­cos-e, mert nem tudott megvenni egy csokit az unokájának, nem mindegy, hogy megfe­lelő szerepet kap-e a színész, meg tud-e fe­lelni a színház a közönség igényeinek. □ De honnan tudja, hogy mi kell a közön­ségnek? • Ezt nehéz megmondani, erre nincs semmiféle recept. Viszont benne kell élni a mában, az emberek között kell járni. Alapvetően az emberek érdekelnek a színházban is. A színházvezetés szerin­tem szolgálat, a színház, a közönség és a város igényeinek a kiszolgálása. Egy vi­déki színháznak népszínháznak kell len­nie. Minden igényt ki kell elégítenie. Szo­ros kapcsolatot kell tartania a társintéz­ményekkel, egy ilyen városban, mint Mis­kolc, a színháznak a kulturális élet cent­rumává kell válnia. □ Nem nyomasztja a feladat? Hiszen itt egy hatalmas intézményről van szó. • Minden nagyobb vidéki városnak kö­rülbelül ekkora színháza van. Mindenhol van nagyszínház, stúdió, kamara. Lehet, hogy különböző méretűek, de ez mit sem változtat a feladat nagyságán. □ Eddig leginkább Miskolc nyári „arcát.” látta. Milyennek képzeli a további nyarakat ? • Ezzel csak szőrmentén foglalkoztam a pályázatom­ban, hiszen nem ez volt a fő kérdés. De úgy gondolom, ha a nyári színház önálló intézmény lesz, akkor sem képzelhető el a működése a színház segítsége, infra­strukturális háttere nélkül. □ Egy új vezető mindig hozza a maga csapatát, Van-c csapata? • Csapat csak itt alakulhat. Egy kapcsolat akkor te­remtődik meg, ha közös emlékeink vannak, közösen megélt nagy pillanatok. Mivel nem színházból jövök, nincs csapatom, viszont a televízióban, rádióban együtt dolgozom az ország összes színészével. Elsősor­ban az itteni társulatra építenék, de vannak lehetősé­gek a társulat bővítésére is. Mindenképpen kellenek saját sztárok, akik itt vannak évtizedek óta, vagy akik itt nevelődnek ki, és a közönség megszokta, megsze­rette őket. Nagyon fontos, hogy a közönség magáénak érezze a színházat. De az is fontos, hogy olyan színé­szeket láthasson, akiket csak a televízióból ismer. Az adott társulatra is kedvezően hat egy-egy neves ven­dégművész meghívása. □ Mivel indítaná az új évadot? • Mondjuk a West Side Stoiyval. Ez a modern „Romeo és Júlia’-történet nemcsak az örök emberi érzésekről, a szerelemről, a családi viszályról szól, hanem ami ma ezeknél is fontosabb kérdés: miért gyilkolják egymást az emberek különböző elvekért vagy elvtelenségekért. □ Tehát valami könnyed kezdést várhatunk? • Négy halottal?! Ez lenne a könnyed kezdés?! Zubornyák Zoltánt elsősorban szí­nészként ismerte meg a miskolci kö­zönség. Bár írt is, rendezett is színpa­di játékokat. Az utóbbi időben pedig televíziós műsorvezetőként is bemu­tatkozott. Melyek voltak azok a ki­emelkedő állomások, fordulópontok az életében, amelyek meghatározták szakmai előmenetelét? Honnan vette az erőt, a szakmai biztonságot, a bá­torságot a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezői pályázatához? • • A kiemelkedő pontok megnevezése he­lyett inkább időszakokra osztanám az éle­temet. Ebből meghatározó volt az a négy év, amit Major Tamás, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor osztályában töltöttem, de nem feledkezhetünk meg a kitűnő Mon- tágh Imréről, vagy az Oscar-díjas Szabó Istvánról, akik szintén tanáraim voltak a főiskolán. Következő meghatározó perió­dus az életemben a Csiszár Imrével eltöl­tött négy év 1986-tól ’90-ig, amíg a Miskol­ci Nemzeti Színház tagja voltam, azt hi­szem, ez döntően meghatározta további életutamat. Nagy periódus volt a kecske­méti Katona József Színházban és a Békés Megyei Jókai Színházban eltöltött idő, és közben nagyon fontos, és hasznos éveket töltöttem a Vidám Színpadon, a Nemzeti Színházban, Egerben. A következő fejezet 1996. január 1-jével kezdődik, amikor a tatabányai színház igazgatója lettem. Cl Ezekben a színházakban mint színész te­vékenykedett. A színházvezetést egy éve kezdte. • Igen. Előtte sok helyen dolgoztam, sok színházat láttam, sokat tapasztaltam. Mindenütt sikerült valamiféle hasznos is­meretet szereznem. Ez a sokszínűség, sok­rétűség mind-mind hozzáépült saját elkép­zeléseimhez, szakmai ismereteimhez. De szeretném leszögezni, hogy a Miskolci Nemzeti Színház pályázatához a bátorsá­got nem én vettem. Ha olyan szakembe­rek, mint Gáli László Jászai-díjas, Bor Jó­zsef Erkel- és Jászai-díjas művészek meg­keresnek azzal, hogy úgy látják, Tatabá­nyán jól megy a színház, és nem lenne-e kedvem velük pályázni, akkor nekem ezen el kell gondolkodnom. Cl Tehát hárman adták be a pályázatot? • így van. Ezt hangsúlyozni szeretném, tehát nem az én pályázatomról van szó, hanem hármunk pályázatáról. Nekem na­gyon nagy szakmai megtiszteltetés, hogy 'lyen jeles szakemberek egyáltalán méltat­nak erre a feladatra. r Hárman pályáztak, de végül is csak egy j'Suzgató-főrendező lesz! • Az én nevemre adtuk be a pályázatot, de ez hármunk szellemi terméke. Gáli László lenne a prózai, Bor József a zenés tagozat vezetője, és én pedig az igazgató. Úgy gondoltuk, hogy a Miskolci Nemzeti Színház akkora intézmény, hogy vezetése több embert kíván, meg kell osztani a munkát. Fizikai képtelenség lenne egye­dül irányítani egy ilyen nagy színházat. □ Mindössze egy éve nevezték ki Tatabá­nyán. Nem érzi úgy, hogy ez a pályázat olyan, mint egy cserbenhagyás? • Én magamtól nem pályáztam volna, ha Gáli meg Bor nem bátorít, ilyen jeles szak­mai személyiségek nem kapacitálnak, ak­kor eszembe se jut ez az egész. Pályáztam, de ettől ez én munkám becsületességét vagy tisztességét nem lehet elvitatni. Dolgozom Tatabányán, csinálom a színházat, ott ne­kem még négy évig érvényes kinevezésem van, akár napi 16 órát is munkával töltök. □ Es azzal a gondolattal, hogy talán nem folytatja azt, amit alig kezdett el... • A demokráciával együtt megkaptuk a pályázati rendszert is, hála Istennek, hogy megkaptuk. Nincs abban semmi különös, ha valaki pályázik. Szinetár Miklóstól sem kérdezte senki, hogy miért ment az Ope­rettszínházból az Operába, vagy Halasi Imrétől, hogy miért pályázott Zalaeger­szegről az Operettbe. Jobb állások, jobb helyzetek, jobb pénzek reményében éltek a pályázati demokrácia adta lehetőséggel. Nem érzem úgy, hogy bármiféle cserben­hagyás lenne, ha valaki az egyik színház­ból a másikba pályázik. De mondok egy másik példát! Attól, hogy Lisztes Kriszti­ánt elvitte a Stuttgart futballozni, senki nem kövezte meg, senki nem tartja haza­árulónak. Jobb helyzetbe jutott Lisztes Krisztián, és az ő pályáját, karrierjét nyil­ván jobban szolgálja ez az újabb lehetőség. □ Nem érzi túl nagy kihívásnak, hogy hir­telenjében ilyen nagy méretekben kell gon­dolkodnia? • Egyedül nem vállalnám. Egyedül félnék tőle. De ez a két ember összesen 40 évig igazgatott színházat. Bor Jóska Győrben háromtagozatos színházat vezetett, Gáli is Debrecenben. Velük nem félek, számomra garanciát jelent az ö szakmai tudásuk. □ Közvetlen munkatársai után nézzük a „csapatát”! Vannak-e, hozza-e a saját em­bereit? • Nagyon nem szeretem ezt, ha valaki csak bizonyos emberek árnyékában, az ő viszonylatukban művész, és egyébként nem. En nem hiszek a társulatok leváltá­sában, lefejezésében. Nem szeretem, ami­kor ilyeneket mondanak: húsz embert el­küldeni, harmincat hozni. Úgy hiszem - bár a társulatot fejleszteni kell - senkit nem kell elküldeni. Nagyon jó kis csapatot Zubornyák Zoltán Bor Józseffel és Gáli Lászlóval pályázott Színész új szerepben SZEREPEK Vidám Szül pad, I örök: Ki gyereke va­gyok én (Zimacsck Iván) Szenes - Sándor: Weekend (Vili) Játékszín, Maugham: Csodás vagy, Júlia (lom) r*' Kecskemét Maugham: Csodás vagy, Júlia (Tom) Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő (Alfréd) Csiky: A nagymama (Szeréniy Ernő) Csehov: Cseresznyéskert (Petya) Hunyady: Feketeszárú cseresznye (Főbíró) Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férj­hez menni (Bili) fű* ü' ÄHäMlM# Szigligeti: Üliomfi (Szellemit) RENDEZÉSEK: Szép Frnő: Krémes Király Cabaret Goldoni: Mirandolina lehet itt csinálni. Tényleg csak minimális változtatásokat tervezek. □ De vendégművészekre is számít? • Természetesen vendégekben is gondol­kodom. De csak olyan személyiségekben, akik hasonló mértékben meghatározói az arculatnak, mint Major Tamás jelenléte volt a Csiszár-korszakban. Tehát rendkí­vül indokolt esetben 'hívnék vendégeket. Csak akkor van értelme, ha olyan szakmai tekintélyek, olyan művészek jönnek, akik mintegy mesterkurzust tartanának itt. □ Milyen legyen ma egy vidéki színház? • Az a szerencsés helyzet adódik, hogy nem lehet, nem kell olyan profilt felvállal­ni, mint a fővárosi színházaknak. Ott szin­te már mindegyiknek jól behatárolható az arculata. Nagyon leegyszerűsítve: a Mis­kolci Nemzeti Színháznak egyszerre kell lennie az összes fővárosi színháznak. Itt nagyon széles skálán, nagyon gazdag re­pertoárt kell játszani - mindezt, persze európai színvonalon -, hogy a közönség Zubornyák Zoltán Balogh Csilla partnereként a Pisz­kos kezek című Sartre-dráma miskolci bemutatóján választhasson ízlésének, érdeklődésének és pénztárcájának megfelelően. □ Mitől lenne miskolci? Mi az, ami csak a Zubornyák-féle Miskolci Nemzeti Színház­ra lenne jellemző? • A nemzeti jelleg számomra kardinális kérdés. Azt szeretném, azt szeretnénk, ha a nagyszínház visszanyerné domináns sze­repét. Persze, minden más irányzatnak, törekvésnek helye van a színházban, de az első kérdés, hogy megbízható minőségben játsszuk-e a magyar és a világirodalom klasszikusait. □ Szerelmi játszani? Vagy az igazgatóság miatt fel kell adnia a színészséget? • Fel kell adni a színészséget, itt nincs mese. Ez egy másfajta ambíció, az ember nem lehet egyszerre színész is, igazgató is. □ És rendező? • Rendezőként szívesen dolgozom, de so­ha nem az igazgatói munkám rovására. □ A Miskolci Nemzeti Színház felújításá­val elkészült a nyári színház is. Az idén már ennek is működnie kell! • A nyári színház, a nyári játékok megtervezése na­gyobb egyeztetést igényel. Ez nemcsak színházi kérdés. Ügy gondolom, hogy arcula­tot kellene adni Diósgyőrnek egy klasszikus darab és egy opera bemutatásával, meg kellene hagyni a zenés vígjá­tékok színterének Tapolcát, a belváros pedig populáris, idegenforgalmat, turistákat vonzó előadások helyszíne lehetne. Itt tarthatnának - példákat mondok - német nyelvű operettbemutatókat, vagy folklórműsorokat, ba­lettesteket, zenei rendezvé­nyek. Ezeket nem kizárólag színházi alapon, hanem vál­lalkozók, idegenforgalmi cé­gek, befektetők bevonásával kellene megszervezni. Ezt nagyon jól ki kell találni, ehhez nem elég a színház, széles körű összefogásra van szükség. □ Nézzük végül a műsortervet! Mivel indí­taná a következő szezont? • Elég nagy felelőtlenség ma azt megmon­dani, hogy október 15-én núre megy fel a függőn}'. Lehet, hogy én azt gondolom, hogy a mostani társulat marad, és rájuk építem az első bemutatót, viszont mi van akkor, ha valaki azt mondja: ha én jövök, akkor ő megy?! Nem merném most azt mondani, hogy például a Bánk bánnal kezdünk. De az biztos, hogy klasszikus lesz, magyar klasszikus. Mert. ez az egyik alappillére az elképzelésünknek. A nemzeti színháznak nemzeti jelleggel kell működnie. Az összeállítást készítette: Filip Gabriella Fotók: Bujdos T., Dobos K,, Jármy L, Szkárossy Zs., Veres A., Jármay Gy., Strassburger A. '"K □ r.MvK /"T-n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom