Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-23 / 19. szám

6 ÉSZAIOMagyarország Háttér 1997- Tanuár 23., Csütörtök. Magyar nyugdíj — brit elemzés London (MTI) - Magyarország a nyugdíj- rendszer lappangó válságának szorításában hamarosan az első olyan kelet-európai ország lesz, amely beengedi a magánszférát a nyug­díjfinanszírozásba, ehhez azonban a kor­mánynak először meg kell törnie a befolyásos, hivatalos nyugdíjönkormányzat ellenállását - úja elemzésében a Financial Times. A parlamentben előteijesztett reformter­vezettől a kormány a rendszer közvetlen át­alakítása mellett azt is reméli, hogy a magán­kezelésű nyugdíjalapok olyan hosszú távú for­rássá is válhatnak, amelyekre igencsak szük­ség lenne a gazdaságfejlesztés finanszírozásá­hoz és a növekedés gyorsításához. A kormány munkabizottságának külföldi főtanácsadója ugyanakkor elmondta a lap­nak: ha nem változik semmi, akkor csak egyvalami biztos, mégpedig a nyugdíjrend­szer csődje. A szakértő „ketyegő időzített bombának” nevezte a mostani magyar nyug­díjhelyzetet. Az elemzés szerint a jelenlegi rendszer bé­nultságát súlyosbítja a széles körű adócsalás és a szüntelenül romló demográfiai helyzet. A lap által név nélkül idézett szakértők úgy tartják, hogy a demográfiai tényező hatását a nyugdíjkorhatár tavaly elhatározott jelen­tős emelése sem lesz képes hosszú távon el­lensúlyozni. A cseh-német megbékélésről : Akik megbékéltek: Klaus cseh miniszterelnök (balra) és Kohl német kancellár (jobbra) a szerződésre koccint Fotók: AP Bonn, Prága, Pozsony (MTI) - A jogba és az erkölcsi elvekbe ütközőnek kellett volna minősíteni a csehek kitelepítését a szudéta- német területről csakúgy, mint a szudétané- metek deportálását Csehszlovákiából. Le kellett volna szögezni, hogy a szudétanéme- tek deportálása miatt nem támasztanak anyagi igényt Csehországgal szemben - rea­gáltak német újságok a cseh-német nyilat­kozat keddi aláírására. Vélemények szerint az első tételt azért nem vállalták a politiku­sok, mert a cseh lakosságban uralkodó véle­mény szerint a németeket jogosan távolítot­ták el az országból. A második megállapítás kimondására azért nem vállalkoztak, mert a bonni kormány attól tartott, hogy ebben az esetben a szudétanémetek vele szemben lép­ték volna fel kártérítési igénnyel. Igazi meg­könnyebbülésről senki nem beszél, mivel a német-cseh viszonyban hiányoznak azok a széles körű kapcsolatok, amelyek Lengyelor­szág és Magyarország vonatkozásában már teljesen természetesek. Az elégedetlenség tűnik ki a szerdai cseh lapokból is. Prága azért nem egészen elége­dett, mert minden igyekezete ellenére sem sikerült elérnie azt, amit legfőképpen akart: véglegesen lezárni a 2. világháború után Csehszlovákiából kitelepített mintegy 2,5 millió szudétanémet elkobzott vagyona sokat vitatott kárpótlásának az ügyét. Helmut Kohl kancellár kijelentése, misze­rint a szudétanémetek kárpótlási követelé­seinek ügye a megbékélési nyilatkozat aláí­rását követően is nyitott, „sokkolta a cseh politikusokat”. „A nyilatkozat - állítják többen - alapál­lás, amelyben a jószándékú emberek mege­gyeztek annak érdekében, hogy formálják a jövőt, és fokozatosan tisztázzák a múltat. Se több, se kevesebb.” Kohl kancellártól eltérő­en Prága úgy látja, hogy a szudétanémetek vagyoni követelései egyszer s mindenkorra lezártnak tekintendők. A cseh kormány nem tárgyal, és nem is fog soha közvetlen tárgya­lásokat folytatni ebben a kérdésben a szudé­tanémetek képviselőivel. Jozef Sesták szlovák külügyminisztériu- mi államtitkár üdvözölte a cseh-német meg­békélési nyilatkozat aláírását, és emlékez­tet, hogy Prágához hasonlóan Pozsony is kér kárpótlást a nácizmus szlovák áldozatai ré­szére. Németország azonban mindaddig el­zárkózik a szlovákok kárpótlásáról folyta­tandó tárgyalás elől, amíg a kérdést Csehor­szággal nem rendezik. Természeti értékeink védelmében Következik a magántulajdonban lévő védendő földek kisajátítása Budapest (MTI) - Az idén folyta­tódik a védett természeti terü­letek állami tulajdonba és ter­mészeti kezelésbe vétele. A visszavásárlás tavaly kezdődött meg, az oltalom alá vont termé­szeti területek védettségi szint­jének helyreállításáról szóló 1995-ös törvény nyomán. E jog­szabály az Alkotmánybíróság döntése alapján rendelkezik a természetvédelmi érdekek ér­vényesítéséről. Az Alkotmány- bíróság azért foglalkozott az üggyel, mert egy korábbi ren­delkezés lehetővé tette a védett természeti területek magántu­lajdonba adását. A visszavásárlási program 2001-ig tart, s előreláthatóan 6-8 milliárd forintba kerül. Tavaly összesen 30 ezer hektárt sikerült megvásárolni 500 millió forint értékben; az idén és jövőre 80-80 ezer hektár, a to­vábbi három évben pedig 25-25 ezer, illetve 20 ezer hektár átvétele a cél. Az első évben még szinte ki­zárólag mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek voltak az eladók; rész­ben azért, mert a szövetkezetek tu­lajdonában lévő védett területek a jogszabályok szigorodása folytán már nem kerülhettek magánkézbe, másrészt azért, mivel az általános földtulajdonváltást az ingat­lannyilvántartás képtelen volt nyo­mon követni, a vásárláshoz viszont ismert tulajdonos nélkül úgyszól­ván lehetetlen. Ugyanezen ok mi­att igyekeztek megvenni a nemzeti parkok a felszámolás alatt álló nagyüzemek védett területeit, hi­szen ezeket egy esetleges új tulaj­donostól már nehezebben és drá­gábban vásárolhatták volna meg. A hazai nemzeti parkok tavaly együt­tesen 17 megye 57 mezőgazdasági termelőszövetkezetétől vették meg a 30 ezer hektárnyi területet, ám a következő években már a magántu­lajdonban lévő védendő földek kisa­játítása következik. A Bükki Nemzeti Park (BNP) a felügyelete alá eső régióban tavaly több mint négyezer hektárnyi vé­dett területet vásárolt vissza - mondta el Duska József, a BNP he­lyettes vezetője. Elsősorban gyepte­rületeket és vizes élőhelyeket, szi­keseket vettek meg. Az előbbieket a borsodi Mezőség körzetében, utóbbiakat pedig Tokaj és a Bod- rogzug térségében. Olyan vízjárta, galériaerdős térségekről van szó, amely a vonuló állatok táplálkozó és pihenő helye. Mindehhez az el­múlt évben 52 millió forint állt ren­delkezésre, s hasonló összegre szá­mítanak az idén is. A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) 8600 hektárnyi visszavásá­rolt védett természeti területtel bő­vült az elmúlt esztendőben, s ha­sonló nagyságú gyarapodásra szá­mítanak az idén is. Gencsi Zoltán, a nemzeti park igazgatóhelyettese arról számolt be, hogy a legna­gyobb összefüggő területek Tisza- csege, Balmazújváros és Nagyiván térségében kerültek vissza. A HNP tavaly 85,5 millió forintot fordít­hatott a védett területek megvéte­lére. A Hortobágy környékén egyébként a nem oda való építmé­nyeket eladó tulajdonosokkal le­bontatják, s az eredeti állapotnak megfelelően, de a helyreállítási költségekkel megnövelt áron ve­szik meg a területeket. A Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) döntően a mezőgazdasági termelés számára értéktelen, ám a természetvédelem számára megha­tározóan értékes földeket vásárolt a Duna-Tisza közén - mondta Töl- gyessy István, a KNP igazgatóhe­lyettese. A központi költségvetésből erre a célra kapott 53 millió forint­ból 4100 hektár földet tudtak ven­ni, kilencven százalékban gyepet. A természetvédelmi kezelésbe került területeken jónéhány, csak az e tá­jon vagy legfeljebb a kárpát-me­dencei homokvidékeken megtalál­ható állat-, növényfajok élnek, mint például a parlagi vipera, a túzok, a lilavirágú homoki kikerics, csak­nem félszáz orchideafaj, valamint a világon sehol máshol fel nem lelhe­tő tartós szegfű, illetve a magyar botanikusról, Jávorka Sándorról el­nevezett fénypeije. A Duna-Dráva Nemzeti Park az igazgatóság az elmúlt évben 2228 hektárnyi területet vásárolt vissza az állam számára. A nyolcvanmil­lió forintos „bevásárlás” hektáron­kénti 35 ezer forintos átlagárát Iványi Ildikó a nemzeti park igaz­gatóhelyettese reálisnak tartja. El­mondta, hogy olyan értékek kerül­tek állami tulajdonba, mint So­mogybán a különleges barcsi ősbo­rókás, a Duna legdélebbi szakasza mentén fekvő egykori Béda-Kara- pancsa tájvédelmi körzet, a nyu- gat-drávai tájegység rétjei, a Bo- ronka melléki tájvédelmi körzet, Tolna megyében pedig a dél-mező- földi tájvédelmi körzet. Az ország egyik legritkább természeti értéké­nek számító barcsi ősborókósból egyébként tavaly sikerült megven­ni 698 hektárt, s még ugyanennyi hiányzik ahhoz, hogy az összesen 3400 hektárnyi terület teljes egé­szében állami tulajdonba kerüljön. Kormánytekintéíy vagy korrupció Bukarest (MTI) - Emil Constant)' nescu román államfő szerint a kor­rupció révén működő fekete gazda­ság az állami költségvetés kétsze­resét teszi ki. Az államfő állítását a Román Hírszerző Szolgálat, a SRI egyik korábbi jelentésére alapozza. Mint mondotta: a legális gazdaság számára így elveszett összeg 40 ezer milliárd lejt képvisel, míg a ta­valyi költségvetés 20 ezer milliárd lej volt. Ezért - fejtette ki - a kor­rupció elleni küzdelem nemcsak az állam tekintélyének helyreállításá­hoz fontos, hanem az az alap amelyre a gazdaságot lehet építem- Az áilamfő elmondta: a bankrend­szer ellenőrzésekor kitűnt, hogy a külföldnek szállított áruk ellenérte­kéből 2,8 milliárd dollár nem érke; zett meg az országba. A korrupció rányomta bélyegét az eddigi priva; tizációs folyamatra is. Az Állam1 Tulajdonalap és a Magán Tulajdo­nalap és a bankok összejátszva alulértékelték a vagyont, hiten nyújtottak a részvényekre, majd egymás között felosztották a nyere­séget. Szükségesnek nevezte e te­kintetben az elnök a kivizsgálást es a bírói felelősségre vonást, annak visszaszerzését, amit még lehet, s a többi esetekben is az eddigi gyakor­lat megszüntetését. Folytatódik a túszdráma A limai japán nagykövetségen a Túpac Amaru Forradalmi Mozga" lom szélsőbaloldali gerillacsopod fegyveresei továbbra is 73 - köztük húsz japán diplomatát és üzletem­bert - emberi tartanak fogságban- A 36 napja tartó válságra égyélöre nincs megoldás. A terroristák tú­szaikért cserébe börtönben lévő társaik kiengedését követelik. Meg­figyelők úgy látják, hogy a perui ' és a japán kormány - a túszszedők kifárasztására rendezkedik be. Súlyosbodó energiaválság Kárpátalján Ungvár (MTI) - Az idei év első há­rom hetében tovább súlyosbodtak az energiagondok Kárpátalján. Mindenekelőtt a villanyáram- és földgázellátás folyamatossága ke­rült ismét veszélybe, mert tavaly december óta ugrásszerű növeke­désnek indultak a már korábban tetemes összegre rúgó energia­számla-tartozások. A megye jelen­leg 14 millió hrivnyával tartozik a felhasznált áramért, míg a gáz­számlatartozás meghaladja a 88 millió hrivnyát. A közel három hétig tartó ünne­pi idényt követően, az illetékes ha­tóság most ismét áramkorlátozáso­kat helyezett kilátásba a rendkívü­li túlfogyasztás és az adósságtör­lesztés elmaradása miatt. A Kárpátaljai Áramszolgáltató Rt. elnöke válságosnak nevezte a helyzetet, mivel a megye villamos- energia-szükségletének csak 60 százalékára van fedezet. A ellátás helyzetét azonban tovább súlyos­bítja, hogy a megye 350 ezer áram­fogyasztójának csak a 40 százalé­ka egyenlíti ki rendszeresen a vil­lanyszámlát. Marad tehát a tavaly már teljes lendülettel alkalmazott módszer - az áramellátás akár napi több órás, kidolgozott menetrend sze­rinti szüneteltetése a megye egész területén. ács Vathy Zsuzsa Egyik délután a következő üzenetet találta Pálma a postaládájukban. „Szabó-Kovács József és Sze­keres Anikó házasságukat közös megegyezéssel felbontották." Dátum, semmi más. Elindult, papírral a kezében, gyalog a negye­dik emeletre. Még nem sírt, az később volt. Ment fölfelé, minden lépcsőfok után világosabb lett, és mire fölért, mintha nem létező lámpák gyullad­tak volna ki a feje fölött. Egy kéz kinyúlt felé, és hívta, jöjjön, jöjjön, egy hang pedig tudtára adta, a terv így lett egész. A boldogtalanság két éve csak a legnagyobb örömökhöz vezető út állomá­sa volt. Hozzájárulás a szenvedésekből emelt ka- tedrálishoz, egy gyámkő, egy akantuszlevél, egy lépcsőfok a bejárati ajtó előtt. Csak egy állomás, ami nélkül továbblépés semmi sincs. Egymásra- találásuk nagyszerű terve, a megismerkedés a próbatétel, a boldogság így egész. Egy évvel később erről a boldogságról, ami már egy éve megvolt - és ha megengedjük ma­gunknak, hogy az egész szinonimájaként használ­juk a teljest -, Pálma a barátnőjének azt mondta: sohasem hitte volna, hogy része lesz benne. Egy emeleti, udvari lakásban ültek, jóépítésű, régi ház, boltíves, szép függőfolyosók, a barátnő miniszoknyában és mezítláb, két négyéves iker­fia pizzát evett az asztalnál. Mostanában, mond­ta, hetente legalább kétszer pizzát ebédelnek. Ezt kérnek, most ez a kedvenc. Gombás, mondta az egyik négyéves, húsos, mondta a másik. Ettek. Soha olyan boldog nem volt, mondta Pálma jó tíz évvel fiatalabb barátnőjének, mint abban a két hétben. Férjét meghívták Londonba egy nem­zetközi konferenciára, ment örömmel, nagy szó volt, hogy találkozhatott azokkal, akiknek addig csak a munkáit ismerte! És talán nem is vallotta be magának, de már kezdett terhére lenni a há­zassága. - Pálma nevetni kezdett. - Vagyis én. Nagyon nehezére eshettem. - Újra nevetett, és a kisfiúk azt hitték, a kedvükért csinálja,, utánozni kezdték. - Megértem, hiszen! A barátnő itt közbevágott, és azt mondta, ő igazán nem szokott nőknek bókot mondani, de Pálma nagyon megszépült az utóbbi időben. A külföldi kozmetikai szerek is biztosan jót tesz­nek, a bőre hamvas, mintha tegnap „radírozták" volna, a kikészítése pedig elegáns. És végre nem árad a szeméből az a csüggesztő, kocsonyás bá­nat'. Kocsonyás? - kérdezte Pálma, és elnevette magát. Brrr! A barátnő megrázkódott, azt mond­ta, igen, békaszemre emlékeztető, kocsonyás bá­nat volt. Nevettek. Pálma a nagymama pöttyös ruháját viselte, egy másik barátnőjével alakították át, kimélyítet­ték a kivágását, az elejét átszabták, apró kis gom­bokkal gombolósra csinálták. A nagymama biz­tosan tiltakozott volna, ruhán ennyi gomb? Talán pongyolán! Pálma és Ági barátnője, ellentétben a kiscső- szi nagymamával - akiről azt mondják, hullott almából taníttatta a gyerekeit, a földre hullott al­mát fölszedte, megaszalta, és eladta - nemcsak gombokat rakott a ruhára, hanem ezeket a gom­bokat combközépig nyitva hagyta, s így, járás közben, aki akarta, láthatta a térdek, térdhajla- tók, a comb sejtelmes tájait. Mióta vagytok így, együtt, kérdezte a barátnő? Egy éve. - És Pálma, mert barátságuk még nem ré­gi keletű, elmondta neki szerelmük rövid történe­tét. Ennek az utolsó felvonása úgy kezdődött ugye, hogy Miklós elment Londonba, a kutatók konfe­renciájára, ő kikísérte, és alighogy hazaért, a repü­lőtérről telefonált a volt munkahelyéről Klára, jók­ká üzeni, menjen be tizenegyre, találkozni akar ve­le. És hogy tegnap óta szabad ember, de ezt ő már úgyis tudta a postaládában talált üzenetből. Nem tudtom elmondani azt a két hetet, mondta Pálma, szinte semmit nem aludtam, csak két telefon között. Nappal együtt voltunk, éjjel, amikor a gyerekek elaludtak, telefonáltunk. Öt­hat órát egy éjszaka. Két telefon között aludtam, sírtam és nevettem. Két éve vártam erre a bol­dogságra. Kettő?! Mióta megszülettem. Milyen jó ilyeneket hallani, mondta egy kicsit orrhangon a barátnő, már négyévesek az ikrek, és ő esténként még mindig úgy esik bele az ágy­ba, hogy azonnal elalszik. A szerelem csak reg­gel jöhet számításba, ezt tudja a férje, este nem is próbálkozik. Azt olvastam, mondta Pálma komolyan, az ember a memóriájának csak egytizedét használ­ja ki egy átlagos élet során; én ehhez annyit te­szek hozzá, hogy a testi vágyainkat is ilyen állan­dó tartalékon tartjuk. Hogy érted? - kérdezte a barátnő. Úgy, mondta Pálma, hogy amikor Jokkával szerettük egymást, a testi vágy, vagy nevezd aminek aka­rod, vonzalom, kívánság, olyan forró és hatalmas volt, és annyi újabb erőt, energiát, vágyat szaba­dított fel, mintha nem belőlünk jött volna, ha­nem másból. Erős és hatalmas lényekké váltunk, amekkorák az Atlaszok, Herkulesek, Vénuszok, Nikék, nem földi ember erejéhez mért tűz égetett bennünket. És nemcsak az erőnket képzeltük sokszorta nagyobbnak, hanem, mintha hatal­munkban állt volna mindenre kisugározni, min­dent megváltoztatni vele. Hasonlót még soha nem éreztem, és máig sem értem, miből lett ez a tűz, ez az erő? Belőle? Belőlem? És hová lett? Vagy bennünk van most is? De hol? Á barátnő átkapcsolta a televíziót egy másik csatornára, hogy a gyerekek megnézhessék a rajzfilmet, és azt kérdezte? miért? hát elmúlt? El - mondta Pálma, és belepirult. Bizony, el­múlt. Se Rómeó, se Júlia, mondta a barátnő, egy kis kárörömmel, és kibontott egy doboz gyümölcsle­vet az ikreknek. Kínálta Pálmát, igyon ő is, de Pálma.nem kért. Azt mondta, indulnia kell, talán már el is ké­sett, egy világhírű természetgyógyász előadását akarja meghallgatni. A barátnőt a gyerekekkel együtt meghívta hozzájuk, Eperke boldog lesz, mondta, nagyon szereti a kicsiket, és elrohant. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom