Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-21 / 17. szám
1997. Január 21., Kedd R B Itt-Hon ^Borsodi Portré Vakációzó kisdiák Kazincbarcika (ÉM - LM) - Hogyan töltötte a karácsonyi szünidőt egy kisdiák Kazincbarcikán? Erről kérdeztük Virág Norbert 8 éves, 2. osztályos kisfiút, aki az Árpád fejedelem téri iskola tanulója.- December 23-án kezdődött a szünidő és január 6-ig tartott. Vártam nagyon a szünidőt, mert akkor tovább álhatók, nem kell reggel korán kelni. Szeretek iskolába járni és tanulni is, a legtöbb tantárgyból 4-es, 5-ös leszek. A szünidőre matematikát és olvasást adott fel a tanító néni, amit gyakorolni kellett. Örülök annak, hogy esett a hó, mert így szánkózhattam is. A bar- cikai sípályán és Lyukóbányán, a nagyapámnál szánkóztam a házbeli cimboráimmal, az édesapámmal és papóval. Közben hógolyóztunk és a jeges lejtőkön felborultam a szánkóval. Jártunk az erdőn is a nagy hóban. A nagyapámnál van egy őzike az erdőben, ami szelíd és fürge. A szünidő végefelé korcsolyáztam a barcikai jégpályán és a befagyott csónakázótavon a gyerekekkel. Ennek nagyon örültem, mert sokat lehettem a jó levegőn. Láttam feketerigókat, és varjakat, amelyek-csapatostul keringenek a levegőben és keresik az eledelt a nagy hidegben. Keresték az élelmet a hó alatt is, amit csipegettek. Nagyon szeretem és nagy izgalommal vártam a karácsonyt. Szüleimtől egy műsoros magnókazettát kaptam és legót, egy Dinós perselyt. Keresztanyámtól egy' videojátékot, a többi rokontól ruhaneműt és pénzt a perselybe, amit szorgalmasan gyűjtök. Én is szeretek ajándékozni, mert azzal örömet szerzek a szüleimnek, nagyszüle- imnek és rokonaimnak. Az iskolában is volt fenyőünnep. Körbeültük a fenyőfát és énekeltünk | karácsonyi dalokat. Még azért is szeretem a szünidőt, mert többet lehetek egy'ütt szüleimmel, a családdal. Anyukám és apukám is vidéken dolgoznak, j hétköznap csak este vagyunk együtt, amikor a munkából hazajönnek. De a végén már hiányzott egy' kicsit az is- j kola is. A kerékpárt elhagyva oldottak kereket Mezőcsát, Tiszaújváros (ÉM - SZA) - Az év első hónapjában sem tétlenkednek a tolvajok a térségben, akik közül sokan most leginkább tüzelőfa „gyűjtéssel” sértik meg a törvényű. A mezőcsáti Áfész tulajdonában lévő 40. sz. élelmiszerboltba január 13-ra virradóra ajtófeszítés módszerével ismeretlen tettes (tettesek) hatoltak be, és vittek el onnét 20-25 ezer forint értékben váltópénzt, dohányárút, húsárut valamint kozmetikumokat. Gelej községben sem tétlenkedtek a tolvajok az elmúlt napokban, ahol is időt és munkát nem sajnálva bontottak falat és jutottak hozzá egy özvegyasz- szony 4 kacsájához. A szárnyaskár 5 ezer forint. A vizsgálat mindkét esetben folyamatban van. Mezőcsát és Tiszakeszi térségében öt fő ellen tulajdon elleni lopás elkövetése miatt - e személyek fát igyekeztek gyűjteni - tettenérés kapcsán indult eljárás. A mezőcsáti temetőben nem volt nyugalmuk a halottaknak sem. Egy személy ugyanis gyertyákat gyűjtött a sírokról, ám miközben e tevékenységet végezte a temető gondnoka - aki egyben polgárőr is - rajta kapta a nem éppen tisztességes ügyködésen. A rendőri intézkedés után eljárás indult ellene - tudtuk meg Kiss Bertalantól a mezőcsáti rendőrőrs parancsnokától. Tiszaújvárosban és környékén sem maradtak munka nélkül az év első hónapjában a rendőrök, nyilatkozta Versényi Miklós a tiszaújvárosi rendőr- kapitányság bűnügyi osztályvezetője. Azonban lehet, hogy ennek pontosan ez a fagyos, téli hónap az oka, hiszen mint megtudtuk Igriciben, Gelejen, valamint Tiszatarjánban ismeretlen elkövetők ritkították meg az erdős-fás részeket egy kis tűzifa reményében. Az okozott kár esetenként számolva 15-30 ezer forintig teljed. A fenti esetek közül az egyikben már van gyanúsított, a többiben ismeretlen elkövetők ellen indítottak eljárást. Tiszatarjánban B. D. 21 éves helyi lakos ellen megrontás bűntette alapos gyanúja miatt indítottak eljárást, aki a múlt év decemberében több alkalommal is közösült a 13 éves sértettel - aki egyébként nem tanúsított ellenállást - tudva arról, hogy a lány még nem töltötte be a 14. életévét. A fiatalember beismerő vallomást tett. Köröm községben január 13- ra virradóra törtek be tetőbontással ismeretlen tettesek a Gabi presszóba és tulajdonítottak el mintegy 40 ezer forint értékben édességet, dohányárut és italt. Kesznyétenben a szomszédok vették észre annak a két helyi lakosnak a jelenlétét, akik egy' nyugdíjas portájáról próbáltak 1500 forint értékű tűzifát felpakolni és elszállítani kerékpárúkon. Azonban az éber szomszédoktól a tolvajok annyira megijedtek, hogy' tűzifát, kerékpárt maguk mögött hagyva menekültek el a helyszínről. Szintén nem volt szerencsés napja annak az autó tulajdonosnak, aki január 12-én Tiszaújvárosban a Tisza úton parkolt Lada Samara típusú gépkocsijával. Szakavatott kezek ugyanis slusszkulcs nélkül működésbe hozták a járművet, s ily módon el is tulajdonították azt. A keletkezett kár 850 ezer forint. (A gépkocsi rendszáma: EGU-827.) Gyerekek honi rajzasztala Levélkompozíciók Senczyszin Ilona és Éliás Nikolett sajóhídvégi tanulók alkotásai * a cimbalom, a fafaragás Stefán István a saját maga készítette cimbalmon játszik Fotó: Farkas Maya Szenvedélye Nagy Zoltán Sajószöged (ÉM) - Stefán Pista bácsi - nyugodtan szólíthatjuk így, hiszen ez év március 8-án tölti be nyolcvanadik életévét - szinte mindent végigcsinált életében, amire egy tehetséges, ügyeskezű falusi gyerek lehetőségeiből futotta. Mást ne említsünk: dolgozott konzervgyárban, elsajátította a hegesztő, majd a karosszérialakatos szakmát, volt gépkocsivezető és garázsmester, nyugdíjasként pedig cimbalomkészítéssel és fafaragással múlatta az időt és természetesen cim- balmozott saját maga és barátai szórakoztatására.- Édesapám megrokkant az. I. világháborúban, 13 éves koromban félárván maradtam. Hárman voltunk testvérek, nekem, mint legidősebbnek hamar munka után kellett néznem - kezdi életútjának felvázolását Stefán István. - Először ismerkedtem én az asztalos és a kerékgyártó szakmával is, még gyerekként találkoztam a ma Kesznyétenben élő híres fafaragóval Szabó Sámuellel. Ötven év múlva láttuk egymást újra. Aztán úgy alakult az életünk, hogy édesanyám szülésznői - akkor bábaképzőnek mondták- tanfolyamot végzett én pedig a nagybátyám révén Pestre kerültem a konzervgyárba. Tanulni is volt kedvem, beiratkoztam egy sofőr iskolába, következett a hegesztés, azt is elsajátítottam. A fiatalember szépen haladt volna, de mint ahogy az első, a második világháború is beleszólt élete alakulásába. Sofőr lett, később a parancsnok mellé osztották, majd garázsmester, benzinkút kezelő lett.- Jött a háború. Társaim kimentek a Don-kanyarba. Hu- szonnégyük közül csak hatan jöttek vissza. Én a munkámnak köszönhettem, hogy' itthon maradtam. Közeledett a front, mi hátráltunk nyugatra, majd Linznél estünk fogságba. Mehettünk volna tovább, amerikai fogságba, de úgy gondoltuk: irány haza. Három és fél évbe került, amíg hazaértünk. Eleinte romokat bontottunk, de egy' idő után lakatosmúhelybe kerülhettem a Szovjetunióban. Leleményességének köszönhetően túlélte a nehéz fogolyéletet. íme erre két példa:- Akkoriban szabász és ci- pészműhelyt is szerveztek a táborokban. ígen ám, de nem volt tű. Ezen úgy segítettem, hogy a gumiabroncsokból kiszedtem az acéldrótot, abból csináltam. Ezután pedig gyűrűket készítettem pénzérmékből, amelyeknek nagy sikerük volt az őrök között. Ezután rámbízták a központi fűtés kezelését. Ekkor látogatta meg a magyar tábort Rákosi Mátyás és Gerő Ernő. Még az orosz parancsnok is meg volt döbbenve, hiszen már hazaengedtek volna, de ők hozzájárultak, hogy' még két évig maradjunk. így csinálhattam tovább a gyűrűket. Itthon folytatta gép- és karosszérialakatos szakmáját, volt cséplőgépkezelő - akkoriban olyan évek jöttek, hogy „begyűjtötték” a cséplőgép-tulajdonosokat - műhelyfőnök, garázsmester, önálló kisiparosként karosszérialakatos.- Bütyköltem az autókat 62 éves koromig, és sok új autót én vezettem haza Pestről, mert a tulajdonosoknak még nem volt gyakorlatuk a vezetésben. Aztán jött a cimbalom... Csináltam én egy kisebbet még a fogságban és itthon nyugdíjasként folytattam. Akkoriban járt itt Béres Ferenc és öccse, János. Megnézték a munkámat és biztattak, csináljak többet. Készítettem is jó párat külföldre, itt- honra egyaránt. Került belőlük Pestre a zeneiskolába, Olaszországba, Hollandiába, Svédországba. Itthonra jobbára ezeket a kisebbeket csináltam, főleg diákoknak. Addig folytattam, amíg be nem vezették a személyi jövedelemadót, meg fel nem emelték az árakat, ma már 50 ezerbe kerülnének a hozzávalók. Abbahagytam, már nem érné meg. Stefán István a cimbalomkészítés mellett fafaragással is foglalkozik. Népművészeti ihletésű hordó fenékaljakat, székeket, más használati eszközöket mutat. Kicsiny műhelyében gyakran barkácsolnak miskolci barátjával, Kriván Antallal. A lányáékkal lakik együtt, ő is örökölte a népművészet szere- tetét, hímzéssel, riseléssel foglalkozik. _A Tartalomból Virágoszlopok A mezőkövesdi városszépítők több irányban indultak el a város felvirágo- zása érdekében. Ok maguk virágoszlopokat készítettek, hogy kihelyezzék a város főbb pontjaira és ezzel párhuzamosan a villanyoszlopokra helyeztek el virágtartókat. (2. oldal) Falutévé Szentistvánon már évek óta működik a falutévé a község lakosainak nagy örömére. Eddig az önkormányzat tulajdonában volt, de most már közhasznú társaság fogja működtetni, ennek bejegyzése épp most van folyamatban. (2. oldal) Csáti mérleg Arnóth János, Mezőcsát polgármestere a tavalya év költségvetésének készítésekor még nem bízott abban, hogy fenn tud maradni a város - ami végül is sikerült, hiszen pótlólagos forrásokhoz jutott az önkormányzat, s nyertek az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok (On- hiki) pályázatán is. (3. oldal) Önkéntesek Jellemző vonása a szeretetszolgálati tevékenységnek, hogy a munkát közel 100 százalékosan önkéntes segítők végzik. Ok, az új évtized szociális munkásai, segítik a jobbára nyugatról érkezett adományok osztását és szervezik helyben a gyűjtést. Vállalják betegek meglátogatását, igyekeznek segíteni a mozgássérülteknek, a hajléktalanoknak. (3. oldal)
