Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-21 / 17. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Háttér 1997, íanuár 21., Kedd Arany Glóbusz-díjak Washington (MTI) - A hagyományos külsőségek közepette, sztárok egész sorát felvonultató, impozáns gálaműsor keretében osztották ki sorrendben ötvenne- gyedik alkalommal az Arany Glóbusz-díjakat vasárnap este Los Angelesben. A tavalyi év filmterméséből válogatott műveknek a nyolcvankilenc tagú Hollywoodi Külföldi Sajtószövetségbe tömörült kritikusok ítélték oda a díjakat, összesen huszonnégy kategóriában. A filmvígjátékok és musicalek műfajában a legjobb filmért járó díjat a magyar származású producer, Andy Vájná vehette át a részben Budapesten forgatott Evitáért. A gálaest másik magyar vonatkozású eseményét a drámai filmek versenyében kihirdetett eredmény jelentette: a legjobb alkotás ugyanis a sivatagkutató Almásy László gróf ellentmondásos alakjára épülő, háromórás mű, Az angol beteg (The English Patient) lett. (A műben egyébként Sebestyén Márta hangján felhangzik a Szerelem, szerelem magyar pépdal is.) A legjobb rendezőnek járó díjat Milos Formánnak ítélték oda az egyéni küzdelem és szólásszabadság témakörét feldolgozó, Larry Flynt pere című filmjéért. A drámai műfajban Geffrey Rush, a Fény (Shine) című film zseniális zongoraművészét játszó főszereplője vehette át a legjobb színészi teljesítményt elismerő Arany Glóbuszt, míg a legjobb filmszínésznő Brenda Blethyn, a Titkok és hazugságok (Secrets and Lies) főszereplője lett. A filmvígjáték-musical kategóriában a legjobb színésznőnek a népszerű énekes sztárt, Madonnát választották az Éva Peront megelevenítő alakításáért (Evita), a férfiak közül pedig Tom Cruise-t, a Jerry Maguire főszereplőjét jutalmazták. Madonna „glóbusza" Fotó: AP A legjobb eredeti filmdalért járó díjat az Evi- tában felhangzó „You Must Love Me” alkotói - Andrew Lloyd Webber és Tim Rice - kapták. A legjobb idegennyelvű film a cseh „Kolja,, lett. Harminc évet felölelő életművéért Cecil B. DeMille különdíjjal tüntették ki az Oscar-dí- jas Dustin Hoffmant. A vígjátékok közül aratott az NBC társaság 3rd Rock From the Sun című show-ja, a drámai műfajban pedig Az X-akták című sorozat és a Raszputyin című HBO-film vitte el a pálmát több kitüntetéssel. Jóllehet az Arany Glóbusz még ma sem ragyog olyan fényesen, mint az Oscar-szobrocs- ka, odaítélése a nyolcvanas évek végétől mégis egyre élénkebb érdeklődést vált ki a szakmai körökben. Nem utolsó sorban azért, mert a díjazott filmek listájából következtetni lehet az Oscar-díjra esélyes alkotásokra. Az utóbbi években jó néhány olyan film (köztük a Schindler listája és a Forrest Gump) részesült a legmagasabb kitüntetésben, amely előzőleg a Glóbuszt is megkapta. Chirac útjának visszhangja Párizs (MTI) - Tartható az a francia köztársasági elnök által Budapesten felvázolt menetrend, amely szerint Magyarországnak (és Lengyelországnak, valamint Csehországnak) 2000-től az Európai Unió tagjává kellene válnia. Ezt ugyanis nem pusztán Jacques Chirac, de Helmut Kohl német kancellár is akarja - írja a legtekintélyesebb francia napilap, a Le Monde. Az újság vezércikke leszögezi: Franciaországnak és Németországnak igaza van, hiszen miként is lehetne létrehozni az új Európát Prága, Varsó és Budapest nélkül, amelyek annak idején - s Nyugat-Európa cinikus közönye közepette - képesek voltak harcolni a szabadságért. - Ha az öreg kontinensnek szüksége van arra, hogy egy kis demokratikus energiát fecskendezzenek belé, akkor ezt erről az oldalról kapja majd meg - vélik. - A magyarok, a lengyelek, a csehek manapság nap mint nap olyan áldozatokat hoznak, amelyek Nyugat-Európa java részét (ha ők kényszerülnének ilyenre) hat hónapos általános sztrájkba kergetnék. Márpedig ezen kettős címen, azaz a demokratikus értékekhez való ragaszkodás, valamint gazdaságuk fájdalmas átalakítása révén ezek az országok megszerezték a belépőjegyet az Európai Unióba: s a többi már csak „szakaszok kérdése”. Ők ugyancsak „megjárták” Szibériát Az orosz fél tartozása miatt késik a borsodi munkavállalók fizetése Faragó Lajos Miskolc (ÉM) - Oroszországi munkára toborzott szakembereket a budapesti székhelyű Generals Építőipari Kft. és több alvállalkozója közül a TD- Technik Kft. is. A zömében borsodi építőipari munkások le is dolgozták a szerződés szerinti három hónapjukat, ám a dollárban beígért munkabér egy részével máig is adós a munkáltató. A dolgozók keresik igazukat, de többnyire félnek még nyilatkozni is. Van viszont, aki munkabérét már peres úton próbálja megszerezni. Az első telefont lapunk ez ügyben karácsony előtt, december 19-én kapta, amely szerint a Generals Építőipari Kft. a hosszú ideje elmaradt béreket Miskolcon, a Tiszai pályaudvaron fizeti ki a munkásoknak 19-én délután egykor. Erről a dolgozókat értesítették. Fizetésre várva A dolgozók - a korábbi sikertelen próbálkozások miatt - nem igazán bíztak benne, hogy pénzt látnak, de azért a jelzett időpontban ott voltak a Tiszáin. Telt az idő, de a be-í- gért fizetés még két órára sem érkezett meg. Valamikor négy óra felé aztán igen, de csak előleg formájában és forintban kifizetve. A pénzükre várakozóktól megtudtuk, hogy az elmúlt év áprilisában három hónapra dolgozni mentek ki a szibériai Nyizsnyevar- tovszkijba. Aggtelekről, Ózdról, Edelényből, Kazincbarcikáról, szinte a megye minden részéből 150-en, valamennyien szakmunkások. A toborzók annak idején paradicsomi állapotokat ígértek a munkavállalóknak és azt, hogy hazatérve egy darabig biztosan nem lesznek anyagi gondjaik. Aztán minden hitegetésnek bizonyult. Olyannyira, hogy teljes bérüket - mintegy ötve- nen - a mai napig sem kapták meg. Megszólal a munkáltató- Mit szól a vádakhoz? - kérdeztük Tóth Istvánt, a Generals Építőipari Kft. ügyvezető igazgatóját.- Kijelentem: a paradicsomi állapotokról részünkről soha senki nem beszélt. Ellenkezőleg! A munkásoknak mindig elmondjuk, mi vár rájuk. De már maga a hely - Szibéria - sem hiszem, hogy paradicsomi állapotokat sugallna. Egyébként pedig, ha olyan kegyetlenek lennének a körülmények, akkor a több száz munkavállaló nem akarna folyamatosan újra és újra bekerülni a három hónapos turnusba.- Az élet- és munkakörülményeket, a feltételeket szerződésben rögzítették a munkavállalókkal?- Azt, hogy milyen körülmények között lesznek elhelyezve, nem tartalmazza a szerződés, de azt igen, hogy mennyi fizetés jár. Idehaza a mindenkori minimálbér forintban, kint pedig szakképesítéstől függően változó a fizetség. Három hónapos turnusokra utaznak ki az emberek, amikor ez lejár, hazajönnek, egy- két-három hetet itthon töltenek, és ha szükség van a szakmájukra, vagy személy szerint órájuk, akkor újra visszamehetnek további három hónapra. Ha valakivel először találkozunk, akkor az bruttó 36 USA dolláros napidíjat kap, nemcsak a munkanapra, hanem a munkaszüneti napokra is. Van, aki 50 dollárt kap, és akad, aki 70-et is.- Ez nagyon kecsegtető, viszont a munkások nem kapták meg a pénzüket. Vagy legalábbis nem kapták meg időre.- Ez így igaz. Ennek semmi más oka nincs, mint az, hogy tavaly igen nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. Nekünk sem fizetett a partnerünk, így mi sem tudtuk kifizetni a munkásainkat. Ez őket nyilván nem vigasztalja, de soha nem mondtuk azt - és most sem mondjuk -, hogy nem fogják megkapni a bérüket. Kamatostól is kifizetjük, ha így kérik. Egyébként összesen mintegy ötven embernek tartozunk.- Az ország egész területéről, vagy kimondottan Borsodból toborozzák a munkásokat?- Alapvetően Borsodból. A mai napig is tömegesen jönnek hozzánk levelek, amelyekben munkára jelentkeznek. Egyébként nem volt szándékos, hogy Borsodot választottuk, ám pár évvel ezelőtt egy nagyobb turnust innen szerveztünk és utána ennek híre szájról szájra terjedt. Azt viszont nagyon érdekesnek tartom, hogy a sajtó csak most érdeklődik irántunk. Már hat éve végezzük ezt a tevékenységet, mintegy 1200 embernek - közülük legalább 1000 borsodi munkanélkülinek - adtunk munkát. Előre és normálisan fizettük őket. Erről azonban az újságok nem írtak. Arról sem, hogy Kazincbarcikán, Ede- lényben, Sajószentpéteren és Miskolc környékén az építőipari szakmával rendelkező munkanélkülieknek mi adunk munkát. De akkor, amikor felmerül, hogy pár tucat munkásnak fejenként pár száz dollárral tartozunk - valakinek esetleg 1000 dollárral, de olyan is akad akinek csak 30-cal -, akkor ez rögtön ilyen nagy ügy lesz. Öncsődről szó sincs- A munkásoktól azt is hallottuk, hogy valahol külföldön, bankban „parkoltatják” a szóban forgó összeget. Óncsődöt jelentenek majd, aztán új néven újraindulnak- immár jelentős tőkével. Volt munkásaik pedig futhatnak a pénzük után.- Teljes határozottsággal állíthatom, hogy ez nem igaz! Miért viselnénk el a ránk nehezedő nyomást - egyrészt az alvállalkozók, másrészt a munkások oldaláról -, hogy ha tudjuk: igazából ezt meg tudjuk oldani? Hogy csődöt jelentünk és újrakezdjük és más tőkével...? Nézze! Ezt réges-régen megtehettük volna, és akkor most nem válaszolgatnék az ön kérdéseire és nem állnék ki minden áldott alkalommal a munkások szeme elé. Akkor én a lábam lóbálnám valahol.- Mikor juthatnak teljes bérükhöz a dolgozók?- Abban reménykedem, hogy rövid időn belül tudunk fizetni. Terveink szerint legkésőbb a jövő hónap elején mindenki megkapja az őt megillető jogos járandóságát.- Az említett anyagi nehézségek ellenére mégis tovább toborozzák a munkásokat...- Három kollégám jelenleg is kint van azért, hogy a jogos járandóságunkat megszerezze, illetve, hogy erre az évre az esetleges szerződéseket megkösse. Csak akkor viszünk ki munkásokat, hogyha ki tudjuk őket fizetni. Nekünk muszáj fenntartani magunkat azon a piacon is, de természetesen ésszerűen mérlegelni kell a lehetőségeket. Azon az áron semmiképpen sem megyünk bele az üzletbe, hogy ez a munkásaink elvesztését jelentené. Annál is inkább, mert Magyarországon nincs olyan óriási nagy választék jól képzett építőipari szakemberekben. Tehát nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezekről a Borsodból kivitt emberekről lemondjunk. Természetesen ehhez hozzájön az is, hogy tartozásainkat rendezzük, és nem teljed el az a hír: nem fizetünk. Mert akkor ők sem jönnek hozzánk dolgozni. lacska mirtusszal Előfordult, mert rá hasonlított az asszony, első pillanatban feltűnt, az ő arcát viselte. Arcának tönkrement, idegbeteg, roncsváltozatát, egy olyan asszonyét, akit nem védett meg a gondviselés, és a jószerencse. Ő nem juthatott volna ugyanide? Amikor szomorúsága betegséggé, sőt idegbajjá változott? Rá ki vigyázott? Ki óvta? Milyen szerencsecsillag védte meg, hogy az ép lelkű emberek közé visszakerült? Egy évig volt beteg. Férje, talán mert szerette - talán, mert hiányzott belőle a tisztánlátás képessége - vak volt. Szeretsz? - kérdezte tőle, amikor ő a távoli szeretője után sírt. Szeretlek - hazudta. És napközben, ha munkahelyéről hazatelefonált: ettél már, szívem? Ettem - hazudta. Dolgoztál valamit? Beszélgettél a szomszédokkal? Igen, beszélgettem, igen, dolgoztam. Elolvastad az újságokat? Épp itt van a kezemben az egyik - hazudta. Pedig mondhatta volna nyugodtan, hogy nem. Felhívlak egy óra múlva telefonon, mondta a férje, tanítókra emlékeztető hangon, nézd meg addig a többit is, és tényleg felhívta. Ő pedig nem vette fel a telefont, feküdt mozdulatlanul az ágyán, és szidta Miklós konok- ságát, amiért húsz csengetésnél előbb sose hagyja abba. Később azt mondta, a közértben volt, ebédnek valót vásárolt Ebéd persze nem volt. Egyszer Kati főzött, egyszer Miklós, a tejbedara készítését Eperke is megtanulta. Miklós szülei egyszeregyszer eljöttek meglátogatni - félnapot utaztak vonattal -, furcsálkod- va néztek rá, nemigen kérdezősködtek, és harmadszorra nem jöttek. Akkor azért főzött, amikor eljöttek meglátogatni a kollegái. Jól érezték magukat, s Pálma előtt felcsillant a lehetőség, újra dolgozni, jókedvűnek lenni, ugyanolyannak lenni, mint mások. Szinte érezte, hogy visszatér az ereje, az életkedve. Kollégáinak megígérte, összeszedi magát, és egy hónap alatt meggyógyul. Férje hazajött, beleszimatolt a levegőbe, és boldogan kiáltott: „éljen a paprikáskrumpli". Bosszúságára a konyhában csak piszkos edényeket és üres lábost talált, a maradékot is kitörölte valaki. Fene a dolgukat, mondta, levágott egy szelet kenyeret, egy darab szalonnát, és tojást sütött rá. Pálma a szemrehányásra sírva fakadt, s egy pillanatra azt hitte, férje sérelme és a maga szégyene miatt sír, pedig másért. Most robbant föl benne bombaként a hír, amit kolleganője, Klári búcsúzáskor odasúgott neki, hogy Jókká házassága teljesen rendbe jött, jól vannak, reméli, ők is Miklóssal. Pálma hangosan sírt, férje abbahagyta az evést, és zavartan kérlelte, ne sírjon, nem akarta megbántani. Belőle pedig, mint zsilip alól, ömlött a kétségbeesett sírás. A gyerekek ijedten odatérdeltek az ágya mellé, simogatták, majd lábujjhegyen elmentek lefeküdni, férje nyugtatót adott neki, és a kezét simogatta. Két borzalmas hét következett. Pálma minden nap azzal az elhatározással kelt fel, valamilyen módon ma igazán véget vet az életének, de legtöbbször annyi ereje sem volt, hogy a fürdőszobáig elmenjen. Falfehéren feküdt az ágyban, s ébren, félálomban mindig ugyanazt a képet látta maga előtt: Jókká ül a feleségével, magas széken, egy elegáns bárban, felesége fekete bubifrizurát visel, és a szája erősen ki van festve. Beszélgetnek, nevetnek, azután csókolóznak. Játékos, könnyű csókokkal. Egyik nap pedig azt álmodta, felakasztotta magát. Megvárta, míg Kati és Eperke elmegy az iskolába, akkor fölkelt, a fürdőszobában egy széket a fregoli tartója alá húzott, hosszú selyemsál- ját a nyakára kötötte, másik végét a szárító füg- gesztőjére. Hogyan érte fel a székről a mennyezetet, arra már nem emlékezett. Mikor fölébredt, elhatározta, többet nem foglalkozik az öngyilkosság gondolatával, de ettől meg furcsa érzés hatalmasodott el rajta, keménység és émelygés, mint aki megveti az embereket, az életet is megveti, mindenkit megvet. Azért még többször megkísértette a halál-angyal. Anyjától elkérte apja gyógyszerkönyvét és tanulmányozni kezdte, természetesen, a mérgeket. Váratlanul eszébe jutott egyik tanárja - kémiatanár volt -, aki, amikor megtudta, hogy felesége nem szereti, egy zacskómarék híganyve- gyülettel kiment a város szélén lévő erdőbe, és megmérgezte magát. Fokozatosan bénult meg - így akarta, a lábától felfele, és amikor a méreg a szívét is elérte, meghalt. Anyja elhozta neki a családi gyógyszerkönyvet, és mérgesen odacsapta az asztalra. Szokatlan hangon beszélt vele, az ilyen idegbajokat, mondta, az ő fiatalkorában hideg vízzel és pofonnal szokták gyógyítani, és ha nem nézné, hogy a lánya elmúlt negyven éves, két nagy pofont adna neki. Ezután az anyja sírva fakadt, és az ő drámai színésznői hangján elpanaszolta, mindennek az az oka, hogy a férje húsz éve meghalt, nem fordulhatna elő a családban ez az önsorsrontó butaság, ez a szégyen, ez a megfuta- modás, amit az ő lánya csinál! Milyen szerencsétlen is ő, a nagyobbik lánya elment külföldre, a világ túlsó felére, a másik itthon van, de mintha nem is lenne. Megtörölte a szemét, és még mindig inkább mennydörögve, mint kérve azt mondta, most pedig Pálma felöltözik, és azonnal eljön vele bőrgyógyászhoz. Napról-napra több piros folt borítja a bőrét, ő tudja, hogy allergia, de aki nem látott ilyet, nyugodtan gondolhatja, hogy a lánya egy vérbajos - és a tiszteletre méltó asszony nem teketóriázott, kimondta, micsoda. Ettől egy kicsit meg is könnyebbült. Pálma megmakacsolta magát, eszébe sincs orvoshoz menni, végülis megegyeztek abban, hogy ma nem, de holnap elmennek. Idősebb Pálma ezután hazament, s bár látszólag megenyhült, mégis döngve csapta be maga után az ajtót, de még előtte visszaszólt, hogy a gyerekek ezen a héten nála lesznek, ne várja őket, már megbeszélte velük. (Folytatjuk) A dermesztő hideg ellenére kitartóan vártak a megkésett fizetésre a Tiszáin Vathy Zsuzsa
