Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-20 / 16. szám
4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés, Szólástér 1997. Január 20., Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Kérés az automobil-kedvelőkhöz Magyarországon 1895-ben pöfögött először automobil, és öt évvel később megalakult a Magyar Automobil Club. A fővároson kívül az egyik legelső ilyen jellegű szerveződés az Esz'ak-ma- gyarországi Automobil Club. (Rövid ideig Bükk- és Mátravidéki Automobil Club.) 1926-ban alakult szakosztályaival behálózza az egész régiót, s idővel egybegyűjtötte az autók és motorok szerelmeseit. Kiállításokat, versenyeket szerveztek, utakat építettek az agilis klubigazgatóval, Si- poss Gézával az élen. Jómagam amatőr, ám de lelkes kutatója vagyok a magyar motorizáció történetének. Az egykori nyüzsgő klubélettel, a miskolci autókiállítással, különböző versenyekkel kapcsolatos fotókat és egyéb információkat ezért mindenkitől nagyon szívesen fogadok. Gyűjteményemet, ha arra lehetőségem nyílik, alkalmasint publikálom. Ám addig is kérem azoknak az olvasóknak a támogató segítségét, akik a témában felvilágosítással szolgálnának. Címem január végéig: Miskolci Egyetem, Bolyai Kollégium, 315-ös szoba, illetve a későbbiekben Budapest, 1462 Pf. 503. A segítséget előre is köszöni: Négyest Pál Ellopták a sírkőre összegyűjtött pénzt Csak szomorúság fog el, amikor a rádió és a televízió napi híreiben ismételgetik: itt-ott robbantottak, lőttek, gyilkoltak, raboltak. Persze a külföldön történtekkel kezdik a rossz hírek közlését, hogy á hazai gonoszok így kapjanak ötleteket. Nagy baj van hazánkban a köz- biztonsággal is. Szomorúság fogott el, amikor a napokban egyik ismerősömtől arról értesültem, hogy szülőfalumban világos nappal egy özvegyasszony háza előtt kiszállt három női személy. Először csak egyikük ment be a kapun, hogy a gyásztól, fájdalomtól megtört asszony figyelmét lekösse azzal, hogy különféle használt ruhafélék megvásárlására rábűja. Ezzel lekötötte az özvegyasszony figyelmét a nyári konyhában, míg a másik két nő zavartalanul bement a nyitva hagyott lakásba. A szobában kinyitották a szekrényt, és a táskájából kiloptak 120 ezer forintot, majd gyorsan távoztak. Elképzelhető, hogy a szegény özvegyasszony milyen helyzetbe került, hiszen 1996- ban temette el a leányát és három hétre rá a férjét. Sírkőre gyűjtötte a pénzt. Egyébként ebben a faluban üresen áll a volt csendőrlaktanya, rendőrség nincs, de hiába fordult az önkormányzathoz is panaszával, a tettesek a mai napig nem kerültek kézre. Pedig azon a napon egy másik özvegyasszony lakásába is bemerészkedtek a tolvajok, akitől aranyékszereket loptak el. Sajnos Miskolcon is hallhatóak ezekhez hasonló bűncselekmények. Csak egyet említek. Egy gimnáziumi leányt korrepetálok latin nyelvből, akinek édesanyja szomorúan közölte velem, mi történt az egyik avasi általános iskolában tanuló fiával. Január 10-én új télikabátban ment az iskolába, amiért 9 ezer forintot fizettek a szülők. Amikor a tanítás befejeződött, a fiú nem találta az új kabátját a fogason - valaki ellopta. Hát már itt tartunk! Mit lehet tenni olyankor, amikor az emberek előtt már semmi sem szent, amikor barátságok, szerelmek, emberi kapcsolatok szakadnak meg vélt vagy valós előnyökért, vélt vagy valós sérelmek miatt, amikor az emberek számára tulajdonképpen - eltekintve az igen ritka kivételektől - semmi sem fontos... Serfőző János Miskolc Segélykérés a segélykérő telefonokért Miskolcon, a MÁV-telep 202-es számú ház előtt van egy nyilvános telefon, amely tapasztalatom szerint november 24-e óta nem működik. Akkor még be tudtam szólni azon a készüléken a 03-as hibabejelentőnek. A vonal végén lévő hölgy közölte: intézkedik. Ma már 1997- et írunk, de a készülék most sem használható. Azóta én is többször szerettem volna hívni az orvosi ügyeletet, mert gyermekem beteg volt. Szerettem volna tudatni munkahelyemmel, az óvodával, hogy miért hiányzunk, de ez a mai napig sem sikerült, nemcsak nekem, másnak sem. Éjnek idején kell ébreszteni szomszédainkat, ha orvosi segítségre van szükség, mert ugye legközelebb A kártyás telefonok ritkábban rosszak, de az érmésekre is olykor életbe vágóan szükség lehet Fotó: Vajda János Hirdetés= csak a Tiszai pályaudvaron van nyilvános telefon. Úgy gondolom, nemcsak nekem, hanem a telepen többeknek problémát és nehézséget okoz a telefon használhatatlansága, amelynek sürgős megjavítását kérjük. Ha már egyszer szolgáltatásról van szó, akkor tudjak is vele élni annyiszor és ahányszor akarom. Ugyanakkor lenne egy javaslatom: szereljenek fel a mostani készülék helyett olyat, amelyik kártyával működik. Ebből a készülékből nincs mit elvinni - a pénzre gondolok - és így várhatóan hosz- szabb életű lenne. Amit még kérni szeretnék: gondoljanak az idős, beteg emberekre és kisgyermekes családokra, akikhez néha orvost kell hívni. Hétvégén, ünnepnapokon ne állítsanak minden készüléket segélyhívásra, mert az orvosi ügyelet is segélykérés, de az bizony nem hívható. A Tiszai pályaudvaron öt készülék van, plusz egy a MÁV- telepen, de sajnos, mint említettem, a fenti napokon csak a 0-val kezdődő számokat kapcsolja. Végezetül annyit: amennyiben átállítjáük a pénzérmés készülékeket, egyet hagyjanak meg a régi szerint, mert telefon- kártyával sem mindig rendelkeznek az emberek. Sajnos a fenti problémákat nem csak én, hanem barátaink, ismerőseink és kollégáink is tapasztalják - városszerte. Gombámé Tóth Mária MÁV-telep A gyanútlan vásárló és a csipogó esete A METRO üzlethálózat egyik áruháza 1996. augusztus 8-án nyílt meg Miskolcon. És, hogy milyen volt az érdeklődés? Mi sem bizonyítja jobban, mint a megnyitás előtt kígyózó hosszú sor. Ä város egyik legkorszerűbb áruháza tárult elénk, benne bő áruválasztékkal, csakugyan sok minden jóval... A sok jó hír hallatán ismerősöm többször szeretett volna ott szétnézni, végül is a karácsonyi nagybevásárlásával „avatta fel” az áruházat. Egyebek mellett egy farmeringet, flanellinget, és egy fehér inget vásárolt. A pénztárhoz érve leblokkolták a többi áruval együtt az ingeket is, miközben a pénztárosnő ismerősöm által teljesen ismeretlen mütyürke tárgy után matatott az ingekben. Kettőt meg is talált, amiket aztán a már korábban összegyűjtöttekhez tett. A harmadikra viszont sehogyan sem talált rá. Végül is azzal engedte útjára ,ismerősö- met, hogy majd a kijáratnál a kollégák megtalálják, megkeresik azt. A pénztárosnő semmiféle felvilágosítást nem adott a mütyürkékkel kapcsolatban, így ismerősöm az egészből semmit nem értve, gyanútlanul ment a kijárat felé, és mivelhogy becsületesen fizetett, távozni akart. Ekkor érte a hidegzuhany, Megszólalt a csipogó, (most már tudjuk, a biztonsági rendszerhez tartozó mütyürke), mire két férfi eredt a nyomába és feltartóztatták. Ezek voltak hát a pénztárosnő által emlegetett kollégák. Ismerősömet iszonyatos érzés kerítette a hatalmába. Tulajdonképpen az volt a látszat, hogy ő most lopott. Ott állt leforrázva, megalázva, hiszen a vásárlók nem tudták, tudhatták, hogy az egész a pénztárosnő tájékoztatásának elmulasztása, hanyagsága miatt történt. Természetesen ezek az urak megtalálták a csipogót. Viszont amíg tisztázódott az eset, s amit akkor ismerősöm átélt, nem kívánja senkinek. Kár ilyen súlyos mulasztással, esetleg mulasztásokkal az áruház jó .hírnevét, hitelét csorbítani. Pásztor György Miskolc Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken de. 10-től du. 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. r reálbank Lombard hitel Magánszemélyek és cégek részére részvény, Pick, BorsodChem, Richter, Chinoin, EGIS, Zwack, Matáv, MÓL, TVK, stb. államkötvény, vagy zárolt bankszámla fedezete mellett, 90 napos futamidőre. Hitelfolyósítás akár 2 órán beiül. Napi fix kamat: 0,0725% Címünk: Miskolc, Király u. 2. (telefon: 46/412-427,412-837). _ SZÓLÁSTÉR Kossárik Nándor: Országháza (Vörösmarty Mihály aktualizálva) Bár hazánknak van már háza, Fiainak nem hazája!! Gőgös fajnak játék-pálya, hol a hazát csak rongálja, kincseinknek rossz gazdája. Szégyen bizony, és gyalázat, kongás tölti meg e házat. Urai a millióknak kik gyűlölnek és dacolnak; Csaló, s megcsalt egy személyben ki magával sincs békében. Üres fejből rideg szívből feltör ott a jegek árja s a nép vérét átaljárja. A nemzetünk áll fagyottan, egyre gyötrőbb fájdalomban. Nem hangzik szó, összehangzó honatyáknak ajkáról. Nincs közös tett a széttépett, meggyalázott nemzetünkért! S minek van hazánknak háza? Nem hevít ott a múlt láza. Ez idő tájt szent nevére nem adnak ott amit kére. Sok kifacsart cifra szóban milyen hasznos, s mennyi jó van?! A látványos semmiért, hogy adhatnak ottan bért?! Látszattá lesz tán a béke, s áldozatnak nem lesz vége?! S a hazának mint anyának millió gyermek körében, örömért vívott pőrében mért nem derül boldog napja, fejét szenny, s gyász mért takarja?! Idejutva Földön futva E ház nevét otthon, réten emlegetik átokképen! Neve: szolgálj és ne kérj bért! Neve: fizess és ne tudd mért! Neve: pusztulj más javáért. Neve: gyalázat és átok! Meddig élhet így hazátok?! A szerkesztő megjegyzése: ebben a rovatban nem szoktunk verseket közölni. Első és talán utolsó alkalom, hogy ezt a vitatható mívességű poémát közreadjuk. Tesszük ezt azért, mert a szerzőt a nemesen jobbító indulat rímes beszédre késztette. Reméljük, hisszük, hogy a fortyogó szándék nem válik parttalanná. Még mindig jobb, ha a kéz tollat ragad, s „egy mondatot ír a zsarnokságról”, mintha ökölbe szorul, ütésre lendül, vagy föltépi az utcakövet... Januári hidegzuhany Minden év utolsó napjaiban, akaratlanul is derűlátóbban várjuk az új esztendőt. Hátha... Szóval bizakodunk, hogy valami jobb jön, különösen ha ezt a bizakodást az ország vezető emberei is erősítik bennünk, így volt most is, amikor valamit felcsillanni véltünk az elhangzott nyilatkozatok után. De jött az ünneprontó hidegzuhany. Nem is egy, hanem egész zuhatag. A Mól emelte az üzemanyagok árait, mondván, hogy emelkedett a fogyasztási adó és az útalapba fizetendő hozzájárulás. Vagyis még mindig az autós emberek az állam legfontosabb fejőstehenei. A Mól (saját bevallása szerint), 95-ben tizenhét százalékos forgalomvisszaesést volt kénytelen elviselni, amihez 96-ban újabb tízszázalékos visszaesés társult. Egyszerű logika alapján: ha a régi árak mellett ilyen mértékű a forgalom csökkenése, akkor lényegesen magasabb árak még további takarékosságra kényszerítik a fogyasztókat, tehát további csökkenés várható, ami legalább tíz százalékot tesz ki. Az üzemanyagár emelkedése kb. tíz százalékos, így a költség- vetés a fogyasztási adó növeléséből annyit lát majd, mint a vak ember. Végzett-e valaki egyáltalán hatásvizsgálatot? A másik nagy zuhanyt a Matáv engedte a nyakunkba. Ez igen, az már döfi! A mézesmadzag-politika „ragyogó” példája! Először buzdítsuk az embereket: részletfizetéssel vezettessétek be a telefont, mert az ugye ma már nem luxus, sőt, második vonal esetében további kedvezmények stb... Aztán, amikor már jó sok az előfizető, csapjunk a nyakuk közé. Telefon kellett neked? Akkor fizess! Vagy gondold meg és szereltesd le! Mert a Matáv pénzéhes és nagyétvágyú urai gondoskodtak arról, hogy a beszélgetések számának esetleges csökkentésével ne tudjál takarékoskodni. Igen rafinált módon az előfizetési díj közel harmincszázalékos emelésével biztosították a profitjukat. Tudott dolog, hogy ma az országban az egyik legjobban jövedelmező üzletág a távbeszélő szolgáltatás. Mi indokolja ezt a nagymérvű díjemelést? A még nagyobb profit megszerzése! Már megszoktuk, hogy az áremelések indoklása sablonos és legtöbb esetben mellébeszélés. Adám Mátyás Bogács Ha nem miskolci lennék... Hideg téli reggel van, hajnali hat óra. Nem vagyok elég gazdag, ezért vonattal igyekszem úticélom felé. Tájékozódni szeretnék utazásom lehetőségeiről. A Tiszai pályaudvar előcsarnokában keresem az információt. Egy sötétnek látszó szobácskábán sejtem azt, egy pislogó jelzőtábla alapján. Belépve, csendes félhomály fogad. Várnom kell, mert mások is érdeklődnek. A fejemen valami koppan. Felnézek, és látom, hogy a mennyezet átázott és onnan kapom, na nem az égi áldást. Az ablaknál ülők kedvesen tájékoztatnak kérdéseim alapján. Mikor a mennyezetre mutatok, elnézően széttárják a karjukat. Szóval, ha nem miskolci lennék, nem biztos, hogy fokozná érdeklődésemet a város iránt egy ilyen kellemetlen tapasztalat. Ha a városba érkezőt öntöző vízzel fogadják, talán kellemetlen élményre is számíthat. Mivel azonban miskolci vagyok, tudom, hogy nem régen fejezték be az épület felújítását, és szeretett szülő- és lakóvárosom érdekében kérem az „élmény” lehetőségének megszüntetését. Elismerem a pénzhiányt a MÁV-nál, és a város kaszájában is, de ilyen „apróságon” is múlhat a városira érkező hangulata és tartózkodási kedve. S. M., Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
