Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-14 / 11. szám

1997. Január 14-, Kedd 2 Ms Itt-Hon _Nekünk írták Ruzsinszőlői reagálás Mélységes csalódottságunknak és fel­háborodásunknak szeretnénk ezúton hangot adni mi, ruzsinszőlősiek, mivel arról értesültünk az Észak-Magyaror- szág Itt-Hon mellékletének december 3-ai számából, hogy a képviselő-testü­let a belterületbe vonásról szóló hatá­rozat 13. pontját, ami a Ruzsinszőlő be­vonásáról szólt, érvénytelenítette. A közpénzen elvégzett környezetvédelmi - zajterheléssel és porszennyezettség­gel kapcsolatos mérések - „olyan érté­kekről szólnak, amelyek a lakóterüle­ti funkcióval összeegyeztethetetlenek”. Mi, akik itt lakunk, maximálisan tilta­kozunk és nevetségesnek tartjuk, hogy egy felelősen döntő képviselő-testület a por- és zajértékekre hivatkozván dönt több száz családot érintő területről. Szerintünk a javaslatot elvető testület nem igazán vette figyelembe a Ruzsin- szőlő pozitív adottságait. Ennek a te­rületnek kifogástalan az útminősége - ami nagyon sok belterületi útról nem mondható el, a 29-es buszjárat vona­lán helyezkedik el, az idén új vízveze­tékrendszert fektettek le, kiépített vil­lany- és telefonhálózat van, a belváros­hoz képest kicsi a zaj és jó a levegő. A cementporral szórt Pesti úton a teherautók több tíztonnás terheikkel óránként százával dübörögnek, ugyan­ekkora a Szentpéteri kapu forgalma, vagy figyelmükbe tudnánk ajánlani a József A. - Baross G. utcai keresztező­dést, ahol naponta több ezer autó ont­ja magából a lámpák piros fényénél a kipufogógázt! Nos, Tisztelt Képviselő- testület, itt szíveskedjenek már por- és levegőszennyezettséget mérni és a ka­pott paramétereket összehasonlíta­ni a Ruzsinszólőben mért értékekkel! Ezeken a helyeken mérés nélkül is ér­zékelhető az emberi szervezet számá­ra egészségtelen többszörös normaér­ték. De valószínű, itt megengedett, mert ez belvárosi?). Ezúton kérjük, hogy a döntést ho­zó testület elhamarkodottnak tűnő ha­tározatát bírálja felül és a belterület­be való csatolással, a város eme zöld­övezetét, lillafüredi turistaútvonalát felvirágzásra, megszépülésre ítélni szí­veskedjék! Csala János Miskolc, Ruzsinszőlő 20. Itt-Hon Az Észak-Magyarorszóg regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsv-Zs. út 15. Telefon/fax: 46/341-866 Terjesztési panaszaival hívja a 46/412-542 , vagy a 46/358-522 telefonszámot. Decemberi, januári hóesésben Öröm őket megajándékozni Rekordhideg sok hóval Miskolc (ÉM - EGY) - Or­szágszerte havazott. Miskolcon is nagy pelyhekben hullt a hó. Sok-sok hópehely ide-oda lebeg­ve és körtáncot járva érkezett a földre. Az úttestet már több centiméteres hóréteg takarta, ehejtve helyenként az alatta lé­vő fagyos felületeket. Fotó: Bujdos Tibor A hóesésben jöttek-mentek az emberek. Kik bátrabban, kik óvatosabban lépegettek. A Dó­zsa György úti járdán egy idős férfi megcsúszott és elesett. Esernyője és táskája kirepült a kezéből, rövid ideig mozdulat­lanul feküdt a földön, majd für­készve nézett körül. Meglátta ezt egy diáklány és odasietett.- Nem történt baja? - kérdezte.- Szerencsére nem. Csak a könyökömet ütöttem meg. — hangzott a válasz. A fiatal felsegítette az idő­set a földről. A férfi esernyőjét és táskáját magához véve meg­köszönte a segítséget. Mindketten tovább mentek, de ellenkező irányba. Néhány másodperc múlva az idős férfi egy nagy huppanást hallott a hóban. Hátra nézett, s a diák­lányt látta a földön fekve. Rög­tön ott termett.- Nem történt baja? - kérdezte.- Szerencsére nekem sem. Csak a hátamat ütöttem meg egy kicsit. Most az idős segítette fel a fiatalt. Majd mindketten — a némi ijedtség elmúltán - megmosolyogták a történte­ket, és komolyan, szinte egy­szerre mondták: „Jótett he­lyébe jót várj!” Hozzá kell tenni, hogy egymás segítése a bajban szép emberi megnyil­vánulás. De nem csak szép dolog, hanem mindannyiunk kötelessége is. Miskolc (ÉM - Bil) - A gyer­mekeknek mindig érdemes ad­ni, öröm őket megajándékozni - mondja meghatottan, könnyekkel küszködve Zalán Péterné, a martintelepi nyug­díjas klub vezetője, aki a mis­kolci Gyermek Egészségügyi Központba vitte el két-három klubtársával a saját maguk ál­tal készített játékokat, babá­kat, mesefigurákat. Élőször voltunk itt - mond­ja Jolika -, egy ilyen csodála­tos karácsonyi ünneplésen, kö­Felsőzsolca (ÉM - P.F.) - De­cemberben tartotta múlt évi utolsó ülését Felsőzsolca képvi­selő testületé. Először a lejárt határidejű határozatok végre­hajtásáról és a két ülés közöt­ti időszak eseményeiről tár­gyaltak, majd Fehér Attila pol­gármester beszámolt a patikap­rivatizációval kapcsolatos leg­újabb fejleményekről és a tes­tület határozott a Libra Gyógy­szerkereskedelmi Rt.-ben lévő, közel 3,5 milliós névértékű részvények sorsáról. A második napirend keretében az 199!/ évi munkatervet állították össze és fogadták el a képviselők, ez­zel száz gyereknek tudtunk ajándékot adni. Mi már egy hó­napja azért dolgoztunk a klu­bunkban, hogy a beteg és az ar­ra rászoruló gyermekeknek ajándékainkkal kedveskedni tudjunk. A sok csillogó szem­pár láttán az ember lelke szin­te beleremeg a sugárzó öröm­től, hogy érdemes adni! Juhász Györgynének, a 3. gyermekosztály főnővérének is összeszorult a torka a megha­tottságtól a színvonalas műsor és az ajándékok láttán, hiszen után a szociális ellátásokról ké­szült beszámolót vitatták meg. Ilyen célokra közel 45 millió fo­rintot fordítottak ’96-ban. Egy felszólaló a tanulmányi segély­ben részesülők szelektálását, a feltételrendszer kidolgozását hiányolta, s vitát váltott ki, hogy vajon indokoltan-e vagy érdemtelenül kapják a közép- és felsőfokú oktatási intézmé­nyek tanulói a támogatást. A múlt évben 345 diák részesült ebből. Végül a képviselők egyértelműen állást foglaltak a támogatási forma és módszer mellett. Az ülésen elismerő sza­vak hangzottak el a közhasznú itt a GYEK-ben zajlanak ilyen és hasonló ünneplések, amelyek mind a gyerekeknek, mind a fel­nőtteknek maradandó emlékek.- Ezek a gyerekek itt egy nagy családban élnek, szeretet- ben, gondoskodásban van ré­szük, s nemcsak ilyenkor, ka­rácsonykor, hanem az év min­den napján - mondotta Juhász- né, egyben elismerésüket és kö- szönetüket tolmácsolva a mar­tintelepi nyugdíjas klubnak emberséges, szeretetteljes kez­deményezésükért. Utolsó testületi ülés 1996-ban 1997. Január 14., Kedd Itt-Hon Ms 7 Csatasorban a három muskétás Sérülésük után bizakodva várják a tavaszt Diósgyőr (ÉM - SG) - A DFC NB Il-es labdarúgócsapatá­ban, az ifjúsági korú játéko­sokat nem számítva, jelen­leg három saját nevelésű fo­cista található. Márpedig az ilyen mindig nagy kincsnek számít. Főleg, ha hozzá­vesszük, hogy mindhárman egy-egy rövid kitérőtől elte­kintve, végig a piros-fehér színeket szolgálták. Sorsuk­ban az is közös, hogy az ősz folyamán mindegyikük sú­lyos térdsérülésen esett át, így vagy egyáltalán nem, vagy csak keveset szerepel­tek az őszi első együttesben. Most azonban újra csatasor ba álltak. Nagy a hideg, nagy a hó, de nem nagy a csönd. A DFC ugyanis jó hangulatban vonul a „gödörben” található salakpá­lyára, ahol a nehéz, fagyos ta­lajon néhány fütógyakorlat kö­vetkezik. A fiúk szorgalmasan végzik a különböző feladatokat, soraikban a három „lábadozó­val”. Danes Attila A keménykötésű játékos 1985- ben mutatkozott be a vasgyári együttesben és többnyire a kö­zéppályán vagy a védelemben kapott lehetőséget. 1991-ben a Siófok elleni hazai derbin ját­szotta élete első NB I-es mér­kőzését, amikor is a nagyon erős Balaton-partiak 2-0-ra le­győzték a stadionban az újonc Diósgyőrt. 1994 őszén a III. ke­rülethez igazolt, de az új esz­tendő már ismét az Avas-alján Danes Attila találta. Ó a DFC első számú csapatkapitánya.- Sérülésemhez képest egé­szen jól vagyok - mondja a lab­darúgó. — Amit ilyen körülmé­nyek között el lehet végezni, azt a csapattársakkal együtt én is meg tudom csinálni. Ha az első fordulókban még nem is, de nagyon remélem, hogy ké­sőbb már komolyabb szerepet tudok játszani, mint ősszel. Farkas János Első diósgyőri mérkőzésére 1985 őszén került sor - csatár­ként. Érdekes, hogy az NB I-es Farkas János bemutatkozásakor szintén tá­madót játszott: Váczi Bélával próbálták meg feltörni a Siófok védelmét a hét év utáni első él­vonalbéli mérkőzésen 1991-ben. Többször középpályásként is szerepelt, majd az 1993-as ki­esést követően a védelem jobb oldalára került és azóta általá­ban a hátvédsort erősíti. Egy fél évig Győrben játszott, majd Danes Attilával együtt visszat­ért a Vasgyárba, ahol ő is több­ször felhúzhatta a csapatkapi­tányi karszalagot.- Szerencsére javul a sérü­lésem. Úgy érzem, körülbelül nyolcvan százalékos állapotban vagyok, elsősorban erőben kell utolérni magamat. Csak rajtam, no és természetesen az edzőmön múlik, hogy újra bekerülök-e a csapatba. Eléggé óvatos vagyok, vigyázok a lábamra, hiszen ezen a fagyos talajon ez fokozottan szükséges. Nagyon remélem, hogy a bajnoki rajton már én is ott leszek a többiek kö­zött - bizakodik a védő. Vitelki Zoltán A labdarúgót Palicskó Tibor dobta mélyvízbe, miután visszahozta az MVSC-nél tett rövid kitérője után. „Vitya” meghálálta a bizalmat, nagy érdemeket szerezve a feljutás kiharcolásában. Csakúgy mint Danes Attila és Farkas János, ő is a Siófok ellen mutatkozott be az NB I-ben és ő is többször lehetett a Diósgyőr csapatkapi­tánya. Általában középpályás­ként szerepelt, de csatárként is voltak emlékezetes mérkőzései, gondoljunk csak a Videoton- Waltham elleni 1992-es mérkő­zésre (2-0), és a BKV Előre el­leni idegenbeli osztályozóra (1-0-ás diósgyőri győzelem és bennmaradás).- Úgy érzem, rendben lesz a lábam - reménykedik a já­tékos. - Persze még nem töké­letes, de sok mozgással egyre jobban meg kell majd erősíte­nem. Több mint fél évet ki­hagytam és nagyon jó lenne már újra játszani. Nagy vá­gyam, hogy tökéletesen rend­be jöjjön a lábam és ismét be­kerüljek a csapatba. * A három labdarúgó tehát biza­kodik, mind a saját, mind a DFC tavaszi szereplését illető­en. Mindannyian egyetértettek abban, hogy nehéz menetelés vár a piros-fehérekre, de reá­lis az esély a célkitűzés eléré­sére, a feljutás kivívására. S akkor újra első osztályú talál­kozókat láthatnánk a stadion­ban. Úgy legyen. Vitelki Zoltán Fotók: B.T., V.Cs. PrCXÍRAM AIÁMAT Kiállítások Rákóczi-ház: Január 26-ig: Rékassy Csaba grafi­kusművész emlékkiállítása. Miskolci Képes Műhely: Január 26-ig: Pataki János képzőmű­vész kiállítása. Ady Endre Művelődési Ház: Január 22.: 17 óra: a Magyar Kultú­ra Napja tiszteletére: Kletz László kép­zőművész kiállítása. Belvárosi Kulturális Menedzser­iroda: Január 16.: 17.30: Városházi esték: Az én zeneszerzőm: Kodály Zoltán emlék­hangverseny, a városháza dísztermé­ben. Csodamalom Bábszínház Január 19.: Misi mókus vándor- úton (bemutató előadás) Ifjúsági és Szabadidő Ház: Január 16.: 19 óra: Miskolci Dixieland klub Január 18.: 14-19 óra: Lemezbörze. MAB-székház: Január 17.: Jézus élete és tanításai (Jézus kihallgatása). Kazinczy Értelmiségi Klub Január 16.: 14 óra: Ä japán ipar si­kerének titkai. (A menedzsment sze­repköre a vállalati termelékenység fej­lesztésében.) Természetjárás MVSC Természetjáró Szakosztálya Január 18.: Majálispark - Vadas Je- nő-forrás - Fehérkőlápa - Bükkszent- kereszt - Bükkszentlászló. Találkozó 8 órakor a Majálisparkban. Túravezető: Dóczé Ivánné. Miskolci Helyiipari Természetba­rát Egyesület Január 19.: Ómassa - Szentlélek - Odvas kő - Buzgó kő - Mária-forrás - Jubileumi forrás - Ómassa. Indulás 8.30-kor a Majálisparkból. Túravezető: Varga Adrien. (Az év minden vasárnapján a Helyi­ipari forrásnál idős, nyugdíjas túratár­sainkat és kedves vendégeinket szalon­nasütésre váija Pálfy István túraveze­tőnk! Indulás 8 órakor a Majálispark­ból.) Diósgyőri Természetbarát Egyesü­let Január 15.: Szerdai túra. Ómassa - Vadász-völgy - Kerekhegy - Jávorkút - Tekenős völgy —Közép-Garadna. In­dulás 8.55-kor a Majálisparkból indu­ló 15-ös autóbusszal. Túravezető: Bo- hus László. Január 19.: Ómassa - Szentlélek - Kapubérc - Kemesnye - Kmesnye-völ- gy - Csondró-völgy - Mária-forrás - Háromkúti völgy - Garadna. Indulás 8.10-kor a Majálisparkból induló 15-ös autóbusszal. Túra vezető: Váradi Zsó­fia. foglalkoztatás erkölcsi és rész­ben kézzel fogható hasznáról. A következő napirendként az 1996. évi költségvetési rendele­tet, ezt követően a helyi adó­rendeletet módosították. A testületi ülésen Nagy Mag­dolna, a B.-A.-Z. megyei Levél­tár fómunkatársa emlékezett meg a száz éves községről, mi­vel Felsőzsolca először 1896. feb­ruár 29-én vált nagyközséggé. Végül kedves hagyomány foly­tatódott, amikor a polgármester köszöntötte a község szolgálatá­ból az évben nyugdíjba vonuló­kat, megköszönve a településért •végzett munkájukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom