Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
ÉM-interjú ÉM-riport Műhely A közterhek, növekedésével Mennyi baj, munka van A kedélyesen konzervatív olyan lehetetlen helyzet kezd a gyümölcspálinkával, mentalitás hordozójának kialakulni, amikor az eleve és milyen sokba kerül még tekintett Lévay-oeuvre kényszert vállalkozók annak is, aki megtermeli az a „Pátriárka” halála után kénytelenek a szürke- vagy alapanyagot. A végeredmény is „megszentelt hagyomány” feketegazdaságba menekülni. pedig egy romboló ital maradt. II. oldal III. oldal VII. oldal Lillafüredi jégfüggöny Fotó: AP A hét embere Bikfalvi Tünde, aki jégre vitte a miskolciakat Bánhegyi Gábor Ha valaminek, akkor a műkorcsolyasportnak aztán nagyon nem volt hagyománya Miskolcon. Egészen négy évvel ezelőttig, amikor a Kolozsvárról érkezett mű- korcsolyázó, Bikfalvi Tünde a fejébe vette, ha nincs hagyomány, altkor ő teremt.- Nyolcéves koromtól versenyszerűen korcsolyáztam a kolozsvári Olimpiában, majd a Munkásban. Az ottani körülmények szinte kísértetiesen megegyeztek a miskolcival: fedetlen jégpálya, kis vidéki egyesület a fővárosi nagy klubok árnyékában. Ennek ellenére nágyon szép eredményeket tudtunk elérni. A megyei bajnokságokon többször nyertem aranyérmet, a romániai országos bajnokságon a legjobb eredményem egy második hely volt. 16 éves koromban befejeztem az aktív sportolást, de nem „akasztottam szögre” a korcsolyacipőt, hanem azonnal áttértem az oktatásra. 1991-ben jöttünk Miskolcra. Hogy ide készültünk? Nem. De a féljem itt talált magának munkahelyet. A sportcsarnoknál jelentkeztem, ahol felvettek korcsolyaoktatónak, így sikerült megtalálnom a módját annak, hogy folytathassam a hobbimat. Érdeklődni kezdtem, és kiderült, hogy ebben a városban nemhogy jelene, de múltja sincs a műkorcsolyázásnak. Egy év után megalakítottam a Jégvirág klubot, magamhoz vettem a tehetségesebb tanítványaimat, és munkához láttunk. Arra a közbevetésre, köny- nyen rá lehetett-e venni a gyerekeket arra, hogy a kezdetben amúgy is meglehetősen sikamlós jégről elemelkedjenek, és mindenféle kunsztokat produkálva a levegőben még élre is érkezzenek vissza - szelíd mosolyjelenik meg Bikfalvi Tünde arcán.- Egy műkorcsolyaedzőnek jó pszichológusnak is kell lennie, segítenie kell a gyerekeknek, hogy legyőzzék természetes félelmüket. Minden ember fél a fájdalomtól, ezért azzal kezdjük az oktatást, hogy megtanítjuk a gyerekeket esni és felállni. A tulajdonképpeni munka csak ezután következik. Ebben a sportban fokozottan igaz, hogy a tehetség fontos ugyan, de talán a legelhanya- golhatóbb, hiszen egy egész apró mozdulat, vagy egy ugrás rögzüléséhez is rengeteg gyakorlás, kitartás és borzasztó nagy akaraterő szükségeltetik. Azt is fontosnak tartom, hogy egy edző ne csak elméletben oktasson. Még a mai napig is minden alkalommal korcsolyát húzok, és mindent megmutatok, amit meg akarok csináltatni. Bár Kolozsvárott egy olyan 83 éves bácsi volt az edzőm, aki a kora miatt már csak magyarázott, de annyira tökéletesen és aprólékosan elmagyarázta az egész mozdulatsort - az elrugaszkodástól a pörgéseken át a jégre érkezésig -, hogy ennek alapján is meg tudtuk csinálni, amit kért. A műkorcsolyaklub mindössze két évet „élt”, majd átalakult formációs műkorcsolya egyesületté, ami sajátos ötvözete a jégtáncnak, a formációs táncnak és a szinkronúszásnak.- Ez a sport a szinkron- úszástól még annyival nehezebb, hogy itt minden látszik, nem csak az, ami a vízfelszín felett történik, leginkább azonban mégis a jégtánccal mutat rokonságot. Számomra ez azért okozott nagy kihívást, mert én világéletemhen a műkorcsolyával foglalkoztam, ahol ugrások, emelések vannak. A jégtánc azonban más mozdulatokat kíván, mások a lépések, a szakkifejezések, így „vén” fejjel megtanultam a jégtáncot a gyerekekkel együtt. A Jégvilág Formációs Műkorcsolyaklub 1995-ben alakult, de egy év után junior kategóriában megnyerték a magyar bajnokságot olyan egyesületek előtt, akik egész évben fedett pályán tudnak készülni.- A mi lányaink a helyi adottságok miatt egy évben legfeljebb négy hónapot töltenek jégen, ezért hatalmas eredménynek tartom az ob-győzel- met. Talán az is segített ebben, hogy bírói vizsgával is rendelkezem, így a tréningeken kicsit ítészként is nézem a gyerekeket, és gyakran elmondom nekik, lehet, ez vagy az a mozdulat jobban tetszik nekik, de tudomásul kell venni, hogy a versenyeken nem ők, hanem a bírók pontoznak. Ez a kettős szereposztás annak idején válaszút elé is állított. Lehettem volna bíró, utazhattam volna nemzetközi versenyekre, nem lett volna a vállamon akkora felelősség, megszabadultam volna a verseny-stressztől, na de hát... Akkor le kellett volna mondanom az edzősködésről, nem láthatnám többet a gyerekeim arcán az akarást, nem ugranának a nyakamba egy- egy sikeres verseny után, nem láthatnám a szemükben az öröm csillogását, ezért maradtam edző. Tudom, hogy jól döntöttem. Pá rtérdekellen tétek Görömbölyi László Alig egy hónapja, december első felében a KDNP belviszályáitól volt hangos a magyar belpolitikai élet, azután rövid csend következett, majd most ismét a vihar. A történet jól ismert az érdeklődő olvasó előtt. A lényeg: a mostanában esedékessé vált tisztújítás súlyos válságot okozott a pártban. Vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy a két elnökjelölt, Ciczy György és Latorcai János háborúsága csupán felszínre hozta a mélyben régóta növekvő feszültséget? Ami hangos viták után (ki hívhatja össze az országos választmányt?) bírósági perhez vezetett, s kedden megszületett az elsőfokú (tehát egyelőre nem jogerős) döntés: a decemberi összejövetel érvénytelen, következésképpen érvénytelenek az ott született döntések - Giczy György elnök újraválasztásával egyetemben. SAondhatnánk erre, nem több ez a szokásos politikai cirkuszoknál, talán nem is kellene annyit foglalkozni egy párt belíigyével - az újságírók meg majdcsak kitalálják, hogyan illessék a jogerős döntésig Giczy Györgyöt, a KDNP elnökét-nemelnökét. Ha ezt mondanánk, igazunk is lenne - ha a KDNP helyzete nem lenne olyannyira sajátos. Ez annyit tesz: ami a kereszténydemokratáknál történik, az ma alapvetően meghatározza az ellenzéki pártok együttműködési lehetőségeit, ezzel együtt alapvetően befolyásolhatja '98-as választási esélyeiket is. S nem csupán azt, hogy nyerhet-e vagy sem a mostani ellenzék - ez érintettség vagy szimpátia szerint lehet fontos kinek-kinek. Az viszont hosszabb távon mindenkinek érdeke, hogy kiegyensúlyozottak legyenek a parlamenti erőviszonyok. Az erős ellenzék ugyanis - mivel a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben is erősebb versenytárs - nagyobb önfegyelemre, erőfeszítésre, hatékonyabb munkára készteti az éppen hatalmon lévőket, a kormánypártokkal együtt pedig magát a kormányt is. Emlékszünk még arra, hogy a '94-es választások után a Fidesz, áz MDF és a KDNP között már-már létrejövő polgári szövetséget éppen Giczy György elnökké választása tette lehetetlenné. Azóta él a két, az együttműködés lehetőségeit meglehetősen különbözőképpen látó irányzat. A közvetlen pártvezetés (Giczy, Füzessy, Hasznos) az MDF-barátság mellett határozottan kisgazda-, s egyre nyilvánvalóbban MIÉP-orientáltságú; míg a választmányi elnök Latorcai, a frakcióvezető lsépy, valamint a korábbi elnök, Surján nevével fémjelzett másik szárny az MDF mellett inkább a Fideszt és az MDNP-t tekinti lehetséges szövetségesnek. Inkább jobbra, vagy inkább a politikai közép felé? - ez itt a kérdés. A válaszra várnunk kell, nem tudni meddig - nem tudni még, mit hoz a másodfokú bírósági döntés. Giczy György bejelentette a fellebbezést, tehát a per folytatódik. Mint ahogy a civakodás is, most már törvényszerűen. A pártelnök keményen fogalmazott: lsépyék fordulhattak a bírósághoz, de a KDNP tagságához soha többé nem, tőlük párttisztséget nem remélhetnek. Hozzátette: értelmetlen a pereskedés, mert ha újra összehívják a választmányt, ugyanazokat választják meg, mint decemberben. Azt már én teszem hozzá: ebben Giczy Györgynek valószínűleg igaza van. De ha ő is így gondolja, miért kellett siettetni a decemberi választmányt, miért nem tudott várni januárig (Latorcai János, a választmány korábbi elnöke akkorra hívta össze a testületet), miért kockáztatta az alapszabály-ellenességet, a pervesztést, az ezzel járó átmeneti állapotot, a párton belüli bizonytalanságot? (Vajon mit gondolhatnak most a borsodi kereszténydemokraták, akik Latorcai jelölését támogatták?) Bizony, legalábbis kérdéses: azok rontják a KDNP presztízsét, akik bírósághoz fordultak, vagy azok, akik lehetőséget, okot adtak arra, hogy bírósághoz lehessen fordulni? A kérdések sora folytatható. Giczy György megfogalmazta gyanúját: az eljárás kezdeményezőinek talán egy másik párt ígért sorain belül pozíciókat, s ők e biztos háttér tudatában próbálják szétverni a KDNP-t... Lehet, hogy a Fideszre célzott? Mert az egykori miskolci ügyvédről talán nem feltételezi Giczy György, hogy a jelenlegi kormánypártok valamelyikénél pályázna tisztségre; annál talán meg okosabbnak tartja, hogy az alig ismert MDNP-nél remél politikai karriert. Marad a Fidesz, amely párt aligha értékeli barátságos gesztusként ezt a megjegyzést. Igen, egyet kell érteni azokkal, akik szerint a KDNP-t a széthullás fenyegeti. Ami egyértelműen erősíti a kormánypártok helyzetét, merthogy (lásd fentebb) gyengíti egy erős ellenzéki blokk esélyét. Mint ahogy az is nehezen vitatható, hogy a párton belüli ellentétek botrányos kirobbanását Giczy György decemberi, választmányt összehívó döntése előzte meg. Akkor hát most ki veri szét a KDNP-t, ki szolgálja más pártok érdekeit? D
