Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-10 / 8. szám

1997. Ianuár 10.« PÉNTEK Háttér ÉSZAK-Magyarország 7 r A szenteltvíz nem véd a nyelvőrtől A szlovákiai Új Szó szerint Glatz Ferenc „kibicel" a törvényhez Perelt csomagolóanyag Budapest (MTI) - Pert indított a GEKO Hungária Élelmiszeripari és Kereskedelmi Rt. a Dr. Oetker Magyarország Kft. ellen. A GEKO azzal vádolja az Oetker Kft-t, hogy megsértette a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényi rendelkezéseket - tájé­koztatott Gehri Júlia, a GEKO Hungária Rt. vezérigazgatója. A vezérigazgató szerint az Oetker Magyarország Kft. olyan helyzetet teremtett, hogy a GEKO Hungá­ria nem jutott időben csomagoló­anyaghoz. Gehri Júlia kijelentet­te: bizonyítékokkal rendelkezik arról, hogy az Oetker Kft. bielefel- di tulajdonosa az ugyancsak biele- feldi székhelyű, de Magyarorszá­gon működő Packet Nyomda Kft.- nek megtiltotta, hogy a GEKO ré­szére csomagolóanyagokat nyom­tasson, illetve az elkészült termé­ket leszállítsa. így a GEKO Hun­gária Kft.-nél több millió forintos kár keletkezett. A pudingok és különféle édesipari termékek gyártásával is foglalkozó cég nem tudta termékeit piacra vinni a ka­rácsony előtti hetekben, a legfor­galmasabb időszakban. Hosszabb nyitva tartás Bécs (MTI) - Az Ausztriában ja­nuár 1-jétől érvényes új nyitvatar­tási szabályozás - az üzletek heti 66 órát tarthatnak nyitva, szom­batonként reggel 7.30-tól 17.00-ig amely elsősorban a kiskereske­delemben teszi lehető, hogy szom­batonként tovább tartsanak nyit­va, több ezer új dolgozót követel. Villámfelmérés szerint egyértel­mű irányzat rajzolódik ki a rész­foglalkoztatottak és a kisegítősze­mélyzet iránt. Ott, ahol szakmai hozzáértésre van szükség, például a villamossági üzletekben, első­sorban részmunkaidőben alkal­maznak új munkaerőt. Az élelmi­szer- és cipőboltokban alacso­nyabb végzettségű dolgozóval is beérik. A nagyobb kereskedelmi hálózatok általában 900-1100 új embert akarnak fölvenni a hosz- szabb nyitvatartás miatt. Tavaly Ausztriában a munkanélküliek átlagos száma 230 507 volt, ez 7 százalékos aránynak felelt meg, az 1995-ös 6,6 százalék után. 1996-ban éves átlagban 6,9 száza­lékkal nőtt a munkát keresők szá­ma 1995-höz képest. Pozsony (MTI) - Január elsejé­től érvényesíthető az egyéb­ként egy éve hatályos szlovák nyelvtörvénynek az a rendelke­zése, amely szerint annak meg­szegőit immár félmillió koroná­ig terjedő bírsággal sújthatják. A legnagyobb példányszámban megjelenő szlovák napilap, a Novy cas arra emlékeztet, hogy a házas­ságra lépő szlovákiai magyarok az anyakönyvvezető előtt már csak szlovákul mondhatják ki a boldogí­tó „ánót”, hogy az orvosok kerülni kötelesek a latin szakkifejezéseket, és a 12 évnél fiatalabb gyerekek­nek ezentúl „nem lenne szabad kapcsolatba kerülniük a cseh nyelvvel” Ezzel arra utal, hogy a cseh nyelvet értő szlovák gyerekek számára a cseh nyelvű vagy más nyelvből cseh nyelvi-e szinkronizált filmek, videokazetták szlovákra szinkronizálandók - Donald kacsa tehát csak szlovákul „szólalhat meg”. A szlovák jégkorong-váloga­tott mezén sem állhat ezentúl az, hogy Slovakia - helyére a Slovens­ko felirat kerül. A magyar bácsika pedig a hivatalban nem szólalhat Moszkva, Bukarest (MTI) - Az évszakhoz képest is szokatlan, tartósnak ígérkező hideghul­lám számos emberéletet köve­telt. Körképünk az időjárás vi­szontagságait, valamint annak következményeit kísérli meg vázlatosan számba venni. Moszkvában az év eleje óta 9 em­ber fagyott meg az utcákon és 162- en kerültek fagyási sérülésekkel kórházba. A változatlanul kemény tél halálos áldozatainak száma ez­zel elérte a 30-at. Bukarestben öt hajléktalan halt meg az utóbbi két napban. Velük együtt már 56-ra emelkedett a Szenteste óta tartó romániai hideg­hullám halálos áldozatainak száma. A köd miatt számos légijáratot töröltek tegnap a milánói nemzet­közi repülőtéren, a leszálló gépeket pedig másfelé irányították. Tízen életüket vesztették, négyen súlyosan megsérültek és 29-en eltűn­tek az erős havazás miatt a Kína meg többé magyarul - említi a lap, majd felteszi a kérdést: „Mi ez? Ta­lán a monarchiabeli évtizedek ma­gyarosításáért járó elégtétel? Vagy a második világháború miatti bosz- szú? Vagy (csak úgy suttogva) ta­lán a megtorlások kezdete?” Mint megjegyzik: ezek után két lehető­ség marad. Vágj' tiszteletben tarta­ni a törvényt, vagy keresni a kiska­pukat. , Az Új Szó munkatársa arról írt, hogy a pozsonyi pályaudvaron egy­más közt magyarul beszélő árusok a magyarul beszélő vevőnek szlová­kul válaszolnak; hogy Jókán, az egyik mátyusfóldi faluban január elsejétől már nem két nyelven szó­lal még a helyi hangosbeszélő; hogy az egyik galántai orvos a nyolcvan- négy éves pácienséhez január else­je óta már csak szlovákul beszél - jóllehet ősszel még barátságos han­gon, magyarul társalgóit vele, mert „biztos, ami biztos alapon most már csak államnyelven szólal meg”. „A somorjai templomban sem az ördögtől félnek, az ellen ott a szenteltvíz, hanem a nyelvőrtől, mert hátha rajta nem fog. Ezért a karácsonyi ünnepek előtt egy északnyugati részén. A hóesés mint­egy ezer személyt szigetelt el a külvi­magyarul gyónni kívánó asszonyra rá lehetett szólni a gyóntatószék rácsos ablaka mö­gül, hogy gyónjon csak szépen szlovákul, elvégre ami a nyelv­őröket foglalkoztató kultuszmi­nisztériumnak tetszik, az bizo­nyára az Úrnak is kedves” - írta a pozsonyi magyar napilap. Az Új Szó szerint „mindehhez már csak hab a tortán, hogy Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Vasárnapi Újság című rádióműsorban úgy be­szélt a szlovák nyelvtörvényről, mint követendő példáról” - mert „a kiváló történész az amerikanizaló- dó Nyugat egyre szorosabb közelsé­gében és a készülő nagy európai in­tegrálódásban a kis nepek nyelveit félti a világnyelvek expanziójától, s a szlovákiaihoz hasonló nyelvtör­vényben látja a védekezés lehetősé­gét”. A lap megjegyzi, hogy Glatz Ferenc „beállt kibicnek” a szlovák nyelvőrök mellé - „nem gondolva végig, hogy az (a szlovák nyelvtör­vény) korántsem az angolt hivatott kiszorítani a hivatalos érintkezés­ből. hanem a szlovákiai magyarok anyanyelvét”. lúgtól, és 186 ház omlott össze a de­cember 27-i, első vihar kitörése óta. Az ítéletidő az évforduló után is maradt Macska mirtusszal Vathy Zsuzsa v Öt perc alatt ott volt a régi munkahelyén. Akar­ta, nem akarta, amikor látogatóba ment egykori munkahelyére, mindig megdobbant a szíve. A színes mozaikablakok, a rózsaszín, sárga már­ványlépcsők, az oszlopok, az árkádos belső ud­varok, lenn a kávéház, és benn az irodák - élete első és egyetlen munkahelyét jelentették. Mikor a kiadói vállalkozás tönkrement, csak tíz embert tudtak megtartani, és neki el kellett jönnie, azt hitte, vége az életének. Fél évig a lábát sem tud­ta betenni az épületbe, de lassan elmúlt a sértett­sége, most már szívesen jön. Régi kollégái nagyon kedvesen fogadták. A gyerekeit kérdezték, ő az ő gyerekeiket, valaki megmutatta az új személyi igazolványát, színes fénykép volt benne, azután végignéztek egy re­ceptkönyvet, jó üzlet lesz, rengeteg pénzt keres­hetnek vele, és mire a boldogságnak-boldogta- lanságnak a felemás érzése elfogta: itthon van, két év után is mintha itthon volna - megjött Jókká. Ahogy álltak egymás mellett, a válluk össze­ért. Átmentek egy másik szobába, és ott is összeért a válluk. Az összetartozásukat és az örömüket fénylő szemmel nézték a munkatár­sak, mert részeseik voltak kapcsolatuk minden eddigi fordulatának. A hirtelen fellobbanó szere­lemnek, a két év próbaidőnek, és a végkifejlet­nek, amikor váratlanul minden jóra fordult, mintha a szerelem ült volna diadalt a hétközna­pok felett, úgy ünnepelték őket, és vele magukat is. Jokkát érzékeny és fanyar humoráért szeret­ték a munkatársak, cinikusnak látszó kívülállásá­ért, amivel ellentétben állt a pirulása. Ha zavar­ba jött vagy mérges lett, fehér bőre rózsaszínre változott. Pálma elhozta volt kollégáinak az ígért koz­metikai cikkeket, az alkoholmentes tonikot, a körömvirágolajos bőrregenerálót, és a méregdrá­ga liposzómás krémet. Összeszedte a múlt havi rendelések árát - fizetésnap volt - (okká pedig eltette a Forradalom tragikus asszonyáról szóló kéziratot. Majd keres rá kiadót, vagy megpróbál­ja ő maga - az utcán odaadta Pálmának, hogy olvassa el, nagyon kíváncsi a véleményére, job­ban megbízik benne, mint saját magában. Végül megebédeltek a kiadó ebédlőjében, hogy még egyszer megmártózzanak a munkahelyek ké­nyelmében: filléres ebédek, olcsó üdülök, in­gyen irodaszerek, telefonok, télen a meleg iro­dák és a mindenkori boldog fecsegések. Ezután elindultak a „kis sufni", lókká bérelt irodája felé. Alig tettek pár lépést az utcán, egy kéz kinyúlt előttük, feléjük nyújtott egy poharat, és megkérdezte, megkínálhatja-e őket egy kok­téllal? Egymásra nézve kortyolták a kétszázöt­ven-féle gyógyfüvet tartalmazó jeges italt - egy cég reklámja volt -, és nem hittek a szemüknek, történhet másokkal ilyen? Könnyűek lettek a könnyű koktéltól, és nem tudva betelni a sza­badság örömével, nem kell bujkálni, csak sétál­nak, mindenki szeme láttára, ketten egymás mel­lett, mindig a napos oldalon, egy pillanatra me­gint maradéktalanul boldogok lettek. Jókká irodájában, „Szabó-Kovács József me­nedzser igazgató", ez állt a névjegyén, könyvek, folyóiratok, egymásra tornyozott papírdobozok rendetlenségében leültek egy íróasztalhoz. Kinn, az ablak alatt bordó és sárga virágok virítottak, s mert éjjel esett az eső, most különösen ünnepi színben pompáztak. Margit néni, a nyugdíjas tit­kárnő, Jókká vállalkozásának egyetlen fényűzé­se, aki csaknem ingyen, munkaszeretetből dol­gozott, egy dossziét tett Jókká elé. Ajánlatok jöt­tek és megrendelések, mondta sugárzó arccal, amint a jó hírekhez illik. A „Cívis", Jókká vállalkozása reklám- és pro­paganda irodaként lett bejegyezve. Vállaltak tel­jes reklámozást, újságban, rádióban, televízió­ban, emblématervezést, fantázia-névadást, dísz­dobozkészítést, csomagolást, egyenruhák terve­zését légikisasszonyoknak, áruházaknak és al­kalmi rendezvények dolgozóinak, mindent el­vállaltak, hogy majd egyszer könyvkiadók le­hessenek, mint amikor elindultak, és rövid egy év alatt meg is buktak. )okka megfogadta, ha új­ra könyveket adhat ki, csak történelemmel fog­lalkozik majd, újra kiadja az elfelejtett szerzőket, az ismeretlen külföldieket, megajándékozza az embereket álmaik könyvével. Később talán gaz­daságtörténetet, kultúrtörténetet, tudománytörté­netet is megjelentet, és „az életemet teszem rá", hogy sikerüljön, mondta, ha belebukom, újra­kezdem és megint újrakezdem. Ilyenkor piros foltok jelentek meg az arcán, szemében a szelíd pára helyett kemény fény, az álla alatt remegő kis toka ereszkedett. Tíz évvel idősebbnek lát­szott ilyenkor, de Pálma ezt az arcát még jobban szerette, mint a másikat. Kivett a dossziéból egy cégjelzéses levelet és meglobogtatta Pálma előtt. Találd ki, mit rendel­tem Ausztriából? - Nevetett, mint aki jó tréfát eszelt ki, lobogtatta a papírt, azután nem várt to­vább, megmondta: kukákat. Mit?! Kukákat! Pálma hátradőlt, a szék két hátsó lábára, pon­tosan úgy, ahogy a gyerekei szokták, bár nem szabadott nekik, és a meglepetéstől alig tudott szóhoz jutni. Kukákat? Jól hallja? Olyan kukákat közvetítek, mesélte |okka, hogy gombnyomással egy egyszerű szerkezet a negyedére préseli ösz- sze benne a szemetet! Nem naponta, hanem, csak négynaponként kell kiüríteni! Pálma örült, de ahogy férje kristályaiból is csak az illatuk, színük érdekelte, a kukák leírását is csak felületesen nézte át. Egy fax jött, igazgató úr, mondta Margit néni, s Jokkára ugyanolyan odaadó tekintettel nézett, mint negyven éves titkárnösége alatt valamennyi főnökére. Mielőtt kiment, Jókká egy köteg újságot tett Pálma elé, olvasson, amíg kint lesz.-Szeretlek, mondta amikor elment pálma mellett. (Folytatjuk.I A személyes kérdések órája Horn az Interneten Miskolc (ÉM) - Az összesített statisztikák szerint 14 ezren voltak kíváncsiak a ma­gyar miniszterelnök első Internet-sze­replésére, amelyet az iNteRNeTTo elekt­ronikus újság szervezett szerdán. Horn Gyulát az „adás” egy órája alatt több ezer, nem egyszer személyes(kedő) kér­déssel szembesítették az „elektronizált” állampolgárok. Ezekből a kérdésekből és válaszokból adunk most közre néhányat. B. Csaba Bp„ azt kérdezte: - Önt hogyan szólítja a felesége, gyermeke, barátnője, ha van? Horn: - A feleségem apunak hív, gyermeke­im is hasonlóan, a barátnőm pedig, ha lenne is, akkor sem árulnám el. Eöri Szabó Zsolt kérdezte: - Mire használ­ja az Internetet, a Miniszterelnök úr, egyálta­lán használja-e? Horn: - Nem használom, de becsülöm, sót, hajói tudom, Magyarországon többen kapcso­lódnak az Internethez, mint Franciaország­ban. Ez is mutatja a fontosságát. Eöri Sz. Zs.: - Mióta saját email-címe van, többen zaklatják-e? Horn: - Nem számolom, hogy hányán zaklat­nak, de az ország lakosságához képest elég sokan. L. G..: - Önt nagy taktikusnak tartják, de pél­dául Stumpf István politológus néhány hónap­pal ezelőtt azt írta önről, hogy „nem látni ben­ne a stratégiát, a jövőképekből építkező politi­kust”. Én azonban olvastam egy stratégiai nyi­latkozatát. Azt mondta, hogy közösségi típusú kapitalista rendszert szeretne. Az núlyen? Horn: - Sokféle véleményt olvasok, s ha mind­egyiket mellre szívnám, már rég nem lennék életben. Vajon nem lehet-e stratégiának minő­síteni azt, hogy’ az ország csatlakozni kíván a fejlett államok közössegéhez, ami hosszú és nagyon kemény munkát igénylő folyamat? Én szociális piacgazdasagot szeretnék, amelyben a különböző civil és szakmai közösségeknek az állam mellett meghatározó szerepük lenne. Úgy például, ahogy Németországban működik. Gszor@geometria.hu kérdése: - Ön sze­rint az eredeti mentalitás miatt, vagy az utóbbi rendszerek es kormányok szívós jel­lemformáló tevékenysége nyomán alakult ki az a helyzet, hogy ma Magyarországon senki­nek nincs lelkiismeretfurdalása, ha adót csal, vagy feketegazdálkodik, vagy ügyeskedik? Horn: - Nem igaz, hogy mindenki csal, lop, de tény, hogy sokan. Az átalakulás egyik legsú­lyosabb problémája, hogy óriási súlya van az ügyeskedésnek, a törvények kijátszásának stb. Ezen változtatni csak hosszú évek alatt lehet. asoka@banki.hu kérdezi: - Ön ellátogatott fél évvel ezelőtt egy újpalotai általános iskolá­ba. Előtte azonban az ön tiszteletére az összes kátyút befoltozták az úton. És azokat az el­sős, másodikos gyerekeket sem láthatta, akiknek a feleségem, a tanítónőjük csomagol­ja az uzsonnát, mert éheznek. Horn: - Nem tudtam róla, de örülök, hogy az újpalotai iskolában tartott lakossági fórum előtt betömték a kátyúkat. Ha időm lenne, fölkeresném az ország valamennyi iskoláját. Egyébként létrehoztam egy alapítványt évek­kel ezelőtt, amely a gyerekek iskolai étkezte­tését finanszírozza. Az igazi megoldást azon­ban a szülők anyagi helyzetének javítása je­lenti. Erre már 1997-ben is van esély. Egyéb­ként, több mint 50 éve dolgozom, és amikor a legszegényebbek voltunk, gyermekként is megtettem mindent azért, hogy’ a testvéreim ne éhezzenek. Aki képes mozogni, talán tud olyan kereseti lehetőséget találni, hogy a gyermekét táplálja, étkeztesse. G. Nándor kérdése: - Nem tartja-e nevetsé­gesnek, hogy egy állami kutatóintézet diplo­más kutatójának 38 ezer forint a bruttó fize­tőse? Gusztustalan, hogy ilyen mértékű elsze­gényedés mellett a föemberek fizetése ilyen magas, sőt még az inflációt meghaladó mér­tékben emelkedik is. Ehhez azt tenném hoz­zá: hogyan lehetséges az, hogy a közszolgálati televízió vezetőjének fizetése majdnem há­romszor akkora mint a Miniszterelnök Úré? Horn: - Teljesen egyetértek, hogy a teljesít­ményt produkáló tudományos kutatók jöve­delmét emelni kell, miként az egész tudomá­nyos kutatás támogatását. Ami az állami ve­zetők jövedelmét illeti, növekvő bérfeszültség van a reálszféra és a közigazgatás alkalma­zottainak a jövedelmei között. Ezen is változ­tatni kell. A tv-elnök fizetését a parlament ál­tal választott kuratórium állapítja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom