Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

1997» Ianuár 2.t Csütörtök Háttér ÉSZAK-Magyarország 11 Kinek lehet hasznos a válás? Nem szabad érzelmi alapon dönteni egy település jövőjéről A Berente-Kazincbarcika válás országszerte ismert, és tipikus eset Európában egyre több a másodállás Köln (MTI) - Európában egyre többen dolgoznak másodállásban. Amint a Német Gazdasági Intézet (IW) által a közelmúltban Kölnben nyilvánosságra hozott adatokból kiderül, a több munkahelyen dolgo­zók száma 1987 óta megduplázó­dott, és 5,1 millióra nőtt. A keresőképes lakosság összlétszá­múhoz képest ez még mindig csak 3,4 százalék, egyes országokban azonban - mint például Svédor­szágban (8,3 százalék), Dániában 5,7 (százalék) vagy Portugáliában (5,6 százalék) - ez a hányad jóval magasabb. Az intézet adatai sze­rint a legkevesebb a másodállásban dolgozó Olaszországban (1,3 száza­lék). Németország Európában hátulról a negyedik helyen áll, itt 980 ezren dolgoznak több állásban. A munka­adókhoz közel álló IW az alacsony szám legfőbb okát az iparban még mindig igen jól fizetett főállások­ban látja. Az IW felmérése szerint a legtöbb munkavállaló önként és nem szük­ségből dolgozik több munkahelyen, miközben a másod- vagy harmadál­lásokat nem szabad részmunkaidő­ben végzett munkákkal vagy idénymunkákkal azonosítani. 70 százalékuk rendszeresen dolgozott különböző helyeken, különösen a szolgáltatószektorban vagy amikor önállósulni kezdett. Átlagos mun­kaidejük hetente mindent össze­vetve 46 óra volt. Pápai adományok Kubának Vatikánváros (MTI) - II. János Pál pápa személyes megbízottja utazik csütörtökön Kubába, a pá­pai állam és Kuba közötti kapcsola­tok javulásának üjabb jeleként, s az illető Havannába adományt visz, amely mintegy jelképes bírá­lata a Kubával szembeni, 34 éve fenntartott amerikai embargónak. Az II Giornale olasz lap értesülése szerint a pápai különmegbízott Ca­millo Ruini, az olasz püspöki konfe­rencia elnöke lenne, aki Havanná­ban találkozik majd Fidel Castro kubai vezetővel, s neki adja át a kubai szegények megsegítésére szánt pápai adományt. II. János Pál sokszor bírálta már eddig is az amerikai embargót, különösen a szigetország szegényeire gyakorolt hatása miatt. A pápai küldött látogatása újabb lépés a kubai-vatikáni kapcsolatok javulásában. Fidel Castro novem­berben, egy római látogatása kap­csán látogatást tett a pápánál, aki elfogadta a kubai vezető kubai uta­zásra szóló meghívását. Az erre vo­natkozó terveket azonban egyelőre nem véglegesítették, többek között, mivel a Vatikán szabta feltételek között szerepel, hogy Kuba biztosít­son az eddiginél nagyobb szabadsá­got az egyháznak, s ezen belül te­gye lehetővé, hogy külföldi papok is segíthessék az ország 200 papjának munkáját. Videóra írt iszlám terror London (MTI) - Véres leszámolá­sok, brutális kivégzések sorjáznak azokon a videofelvételeken, ame­lyeket a Nagy-Britanniában műkö­dő iszlám szervezetek terjesztenek akadálytalanul a londoni mecsetek­ben, az algériai szélsőséges iszlám csoportok megbízásából. A The Sunday Times - amelynek munkatársai beszereztek egy pél­dányt a hat fontért árult kazetták­ból - leírja: a képsorok egyike egy nyugat-algériai rendőrőrs elleni ro­ham jeleneteit ábrázolja; a táma­dás során több tucatnyi rendőrt mészároltak le. A lap megszólaltat­ta a londoni szimpatizáns csoportok egyik vezetőjét, aki nyíltan elmond­ta: a kazetták Algériából érkeztek, s a vérben úszó képsorokat rendsze­resen bemutatják a brit fővárosban működő iszlám közösségek találko­zóin. A brit kormány jó ideje nemzetközi bírálatok célpontja. A hatóságok te­hetetlenségét a GIA robbantásos merényleteitől szenvedő Franciaor­szág kormánya ugyanúgy kemé­nyen ostorozza, mint az izraeli ve­zetés, amely szerint a londoni me­csetek környékéről a dél-libanoni terrorcsoportok számláira is bőség­gel érkezik anyagi utánpótlás. Schöffer Jenó Budapest (MTI) - Korábban összetartozó települések szét­válásáról a helyi közvélemény általában megosztott. A kezde­ményező településrész lakói üdvözlik, a válást passzívan „elszenvedők” viszont helytele­nítik már a kettészakítás gon­dolatát is. Lehet-e igazságot, sőt: egyáltalán valamit is tenni ez ügyben? És vajon milyen - többé-kevésbé deklarált - érde­kek indokolják a kezdeménye­zést? Erről beszélgettünk Lac­kó Lászlóval, az Államigazgatá­si Főiskola professzorával. • Az ilyen szándéknak többnyire jól fölismerhető szubjektív és objek­tív rugói vannak. A kezdeménye­zők nézőszögéböl feltétlenül érthe­tőek, ha nem is mindig elfogadha­tóak - állítja a professzor. □ Mondana példákat? Nem kedvelik a közöst • A leggyakoribb válóok: a kisebbik településrészen jelentős bevételi forrás van, amely a közös kalapban eloszlik, ahelyett - hogy mint egye­sek értelmezik a települési önálló­ságot - ott maradna, ahol keletke­zik. Ilyen például Kazincbarcika és Berente, Szeged és Algyó, Ózd és Farkaslyuk ügye. A háttérben az önkormányzatok finanszírozásának rendszere áll, amelynek fontos be­vételi forrásként a személyi jövede­lemadónak az önkormányzatoknál hagyott hányadával számol. E pénz elosztása könnyen lehet konfliktu­sok forrása, s - mint az adott helye­ken - másutt is racionális indoka lehet a válási szándéknak. Csak­hogy másutt a szubjektív okok nyomnál? sokat a latban! □ Mire gondol t • A korábbi évek gyakran erősza­kos település-összevonásainak re­akciójára, amit fólerősített az 1990- es törvényben kinyilvánított önálló­ság eufóriája. Az önkormányzatok komolyan veszik a lehetőséget, s nem akarnak egyszerű részek lenni a nagyobb egészben. Olykor még abban az'esetben sem, amikor e szándékuk valóra váltása megold­hatatlan helyzeteket teremtene. Például azt, hogy saját iskolájuk lesz - tanulók, saját orvosi rendelő­jük - eltartó forrás nélkül, miköz­ben önálló hivatali apparátust Budapest (MTI) - A vasút része­sedése a fuvarpiacon az idén 31 százalékra nőtt. A tervezett 48 millió tonna helyett azonban év végéig várhatóan csak 43 millió tonna árut tudnak elszállítani. Ez a teljesítmény közel van az 1993-as áruszállítási mélypont­hoz, amellett hogy az ez évi költségkeretet maradéktalanul kimerítették - nyilatkozta Si­pos István vezérigazgató a tár­saságjelenlegi helyzetéről. Az 1996-ra vállalt 10 százalékos teljesítménynövelésből mindössze 2-3 százalék valósul meg. A vesz­teség a tervezett 9,4 milliárd fo­rint helyett túllépi a 10 milliárd forintot. A bérkiáramlás is meg­haladja a vállalt 19,5 százalékot, több, mint 21,3 százalékos. Ez utóbbi nem jelentene problémát, hangsúlyozta a vezérigazgató, ha a teljesítmény is ezzel összhang­ban nőtt volna. Az átlaglétszám is magasabban alakult: a bérkifize­tést 1 milliárd forinttal növelve, az első félévben felvettek 1500 munkavállalót, amely belső átcso­portosítással elkerülhető lett vol­na. A létszám ezzel együtt év vé­gén 60,5-61 ezer körül alakul. A rossz teljesítmény mögött kül­ső és belső okok egyaránt találha­tók. A búzakivitel a tavalyi 3 millió tonnáról 300 ezer tonnára esett visz- sza, a Szerbiát sújtó embargó felol­dását követően nem érkezett annyi áru, mint amennyire számítottak. A társaság felsővezetésén belül ha­talmi harc, a kereskedelmi és üzemviteli főosztályok között pedig viták alakultak ki. kénytelenek működtetni, a hozzá szükséges szakemberek nélkül. És nem utolsósorban tetemes költsé­gekkel, amelyekre a pénzt mástól kell elvonni. □ Ez nyilván nem helyeselhető tö­rekvés, csakhogy: van-e valamilyen mód arra, hogy ezt kívülről meg­akadályozza bárki? • Természetesen nincs, hiszen eh­hez módosítani kellene az érvény­ben lévő törvényeket. Nem hihet­jük, hogy akadna olyan politikai erő, amely vállalná az adminisztra­tív beavatkozások kezdeményezé­sével járó antidemokratikus minő­sítést. És ha volna is, nem képvi­selné a többség akaratát. Fontos indokok □ Pedig szakmailag akár ilyen be­avatkozás is indokolt lehetne? • Ha valóban csak a szűkén vett közigazgatást tekintjük szakmai plénumnak, akkor igen. Hiszen az indokolatlan válások megakadályo­zásával számos későbbi gondot is elkerülhetnének az érintett telepü­lések. Nem csökkenne, hanem fej­lődhetne a helyi közigazgatás szín­vonala, mert az alkalmas szakem­berek nem szóródnának szét a két hivatali apparátusban, ahelyett, hogy képzetlenekkel töltenék fel kényszerűségből azokat. A közszol­gáltatások terén is többre képes az egységes település. Ami a források elosztását jelenti, az persze egészen más ügy. Ha rossz - és tapasztal­juk, bizony sok esetben rossz - az A vasúttársaságnak eddig 106 milliárd forintnyi adósságállomá­nyát szanálta a kormányzat. Ez­zel a MÁV a megbízott vezérigaz­gató megítélése szerint kedvező helyzetbe került. Annak érdeké­ben, hogy a teljesítmény javuljon, a társaságnak növelnie kell áruto­vábbítási gyorsaságát, amely egyelőre minden kapcsolódó tevé­kenységet is számbavéve 3 kilo- méter/óra. Ezzel szemben a köz­úté 30 kilométer/óra. Át kell ala­kítania továbbá a tarifapolitikát, növelni kell a szolgáltatás mennyiségét, és javítani kell a mi­nőséget és a teljesítőképességet. nem a törvény, hanem a helyi de­mokratikus intézményrendszer gyengeségének a következménye. De szakmai rosszallásomat az is ki­váltja, hogy a folyamat homlokegye­nest ellenkezik minden modern külföldi gyakorlattal, s még saját országunk integrációs törekvéseivel is - legalább elvben - szembe kerül. □ Ön oktat, előadásokat tart, felvi­lágosít. Milyen gondolkodásmódot, cselekvési irányokat ajánl ahhoz, hogy az esetleg csak a jövőben érin­tett településeken célszerűen döntse­nek a válás kérdésében, ha az ko­molyan szóba kerül? • Három alapvető dologra hívom fel a figyelmet. Az egyik: maga a szemlélet váljon végre racionálissá! Az érzelmeket próbáljuk kihagyni már a döntések előkészítési szaka­szából is. Megjegyzem, ez csak ak­kor éri el a célját, ha a törvényho­zással szinkronban születik a felis­merés: itt már tényleg tenni kelle­ne valamit. A másik: az ésszerű társulásokat jobban, eredménye­sebben és - ami most oly gyakran hiányzik -a kellő pénzeszközöket is biztosítva kell ösztönözni. Végül pedig egy intelem a politikai pár­toknak. Ne csak abban versenyez­zenek, hogy a formális demokráciát melyikük kívánja jobban kiteljesí­teni, hanem azt mérjék fel végre: hosszabb távon mi válik hasznára az országnak. □ Ez az igazán jó válás: a hasz­nunkra válás. • Egyetértek. Kálnoki Kis Sándor, a MÁV Rt. elnöke a társaság informatikai fej­lesztéseivel kapcsolatban elmond­ta, hogy a MÁV a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium egyetértésével üvegszálas adatátvi­teli rendszer kiépítését határozta el törzshálózata mentén. A cég egy­ben távközlési társaság alapításá­ról is döntött. A társaságban külföl­di cégek - az Unisource és az AT and T - kisebbségi érdekeltséggel vesznek részt. A létrejövő társaság részvényeit tőzsdére szánják és 2001-től a koncesszió lejártával nyíltláncú beszédátvitellel is foglal­kozni kívánnak. A mélyponthoz közelített a MÁV A tervezettnél ötmillió tonnával kevesebb árut szállítottak A teljesítmény az 1993-as mélyponthoz közelít Fotók: Farkas Maya Hollandiában egyre több az eutanázia Antwerpen (MTI) - Az elmúlt öt évben 33 százalékkal emelkedett az eutanáziaese­tek száma Hollandiában - állapította meg az ottani egészségügyi és igazság­ügy-minisztérium közös felmérése. Ta­valy az orvosok összesen 3600 esetben segítettek meghalni az ezt kívánó, gyó­gyíthatatlan betegeknek, miközben a ké­rések száma elérte a 9700-at, ami 37 szá­zalékos növekedés. Az összes haláleset közül 1990-ben 1,9, tavaly 2,6 százalék volt ebbe a kategóriába sorolha­tó. A kegyes halál alkalmazása mindazonáltal nem azért gyarapszik, mert azt Hollandiában engedélyezik, hanem azért, mert nő az ezer főre eső halálozás aránya, és egyre több az olyan rákos megbetegedés, amelynél a beteg eutanáziáért folyamodik - mutat rá a felmé­réshez fűzött elemzés. Bizonyos feltételekkel... Hollandia jelenleg az egyetlen európai ország, ahol bizonyos feltételek között nem bűn a ha­lálos betegek halálba segítése. Jóllehet a bün- tetótörvénykönyv még mindig 12 év elzárás­sal sújtja, az említett felmérésből az derül ki, hogy 1990 és 1995 között 120 eutanáziaesetet vittek bíróság elé, ám ebből csupán húsz ügy­ben folyt valódi per, és mindössze hat orvost ítéltek el - egyiket sem hat hónapnál hosszabb börtönre és valamennyiüket felfüg­gesztve. Több esetben egyébként nem titkol­tan csupán azért folytatták le a pert, hogy az ítélettel kitöltsenek egy-egy joghézagot. A parlament sokéves vita után három év­vel ezelőtt fogadta el azt a szabályozást, amely engedélyezi a módszer alkalmazását, ha gyógyíthatatlan, elviselhetetlen fájdalom­tól szenvedő betegről van szó, aki legalább kétszer egyértelműen, szabad akaratából ki­jelenti, hogy meg akar halni. Az orvosnak elő­zőleg pontosan tájékoztatnia kell páciensét állapotáról, hogy az más lehetőségeket is fi­gyelembe vehessen. Ha a beteg ragaszkodik a halálhoz, az orvosnak konzultálnia kell a kér­désről egy kollégájával, majd az eutanázia minden esetéről értesítenie kell a halottké­met, és az előírásoknak megfelelően részletes dokumentációt kell készítenie. Ezzel együtt tavaly még csupán az esetek 41 százalékát je­lentették be hivatalosan, a jelentés készítői szerint azért, mert az orvosok félnek a pertől, önmaguk és családjuk meghurcoltatásától. Aggok, gyermekek A szabályok lehetővé teszik a méltó halál al­kalmazását olyan esetekben is, amikor a be­tegnek nincs már módjában kifejezetten kér­nie azt. Tavaly 950 alkalommal vetettek vé­get olyan szenvedők életének, akik már nem voltak eszméletüknél, aggkori elmegyenge­ségben is szenvedtek, illetve beszélni még nem tudó kisgyermekek voltak. Közülük azonban 53 százaléknyian betegségük koráb­bi szakaszában már jelezték, hogy nem kí­vánnak tovább élni. Tavaly a halálba segítettek nyolcvan szá­zaléka rákos volt, akiknek egybehangzó orvo­si vélemények szerint kevesebb mint egy he­tük volt hátra. Az akaratukat kifejezni tudók hetvennégy százaléka azért kért eutanáziát, mert elviselhetetlennek és hiábavalónak érez­te fájdalmát, 56 százalékuk pedig már semmi másra, mint méltó halálra vágyott. Szép számmal akadtak mindazonáltal olyanok is, akiknek nem hagyták jóvá a ké­rését. Az orvosok az esetek 35 százalékában nem találták elviselhetetlennek a fájdalmat, 32 százalékban úgy ítélték meg, hogy még nem próbálták ki minden lehetséges gyógyí­tási módszert, 31 százalékban pedig a beteget vélték túl feszültnek vagy depressziósnak ahhoz, hogy kellő higgadtsággal mérje fel helyzetét. Lelki kin miatt is Hollandiában nagyon jelentős tábora van az eutanázia támogatóinak. Egy idén készült felmérés szerint a lakosság nyolcvannégy szá­zaléka egyetért a módszer végső megoldás­ként való alkalmazásával. Az eutanáziát a legtöbb politikai erő is támogatja, ellenzőiket pedig a jelentős pártok közé tartozó keresz­ténydemokraták vezetik, miként a jó halált elvető legjelentősebb társadalmi szereplő az egyház. A legelszántabb támogatók viszont immár azt feszegetik, hogy ne csak testi, ha­nem lelki szenvedés is minősülhessen elvisel­hetetlennek, és akiket ilyen kínoz, úgyszintén kérhessék életük gyors és fájdalommentes ki­oltását. Megoszlanak a vélemények arról, hogy az eutanáziát jó halálként, kegyes halálként, kö­nyörületes halálként vágj' méltó halálként kell-e meghatározni. Filozófusok, nyelvészek, orvosok, etológusok, szociológusok, papok, po­litikusok törik a fejüket azon, hogyan lehetne legtalálóbban nevén nevezni. Fizikailag vi­szont egyszerű az eset: egy piciny szúrás vágj' egy tabletta, amely pillanatok alatt elernyesz­ti a szenvedő izmait, köztük a szívizomzatot is. A hollandok felmérésének tanúsága sze­rint az elmúlt öt évben az esetek 90 százalé­kában ezt a módszert nevezték aktív eutaná­ziának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom