Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-13 / 291. szám

1996. Decet* 13»’ PÉNTEK Háttér ESZAK-M AGYARORSZÁG 7 Alapszerződés-ratifikálás - román vélemény Bukarest (MTI) - A román kül­ügyminisztérium közlemény­ben üdvözölte, hogy a magyar Országgyűlés ratifikálta a Te­mesváron szeptemberben alá­írt román-magyar alapszerző­dést. Hangsúlyozták: a szerző­dés különös jelentőséggel bír a Románia és Magyarország kö­zötti kapcsolatok fejlődésére, a közép-európai térség stabilitá­sára és a térségben megvalósu­ló együttműködésére nézve, va­lamint a két országnak az Észak-Atlanti Szövetségbe való betagolódása perspektívájából. Csütörtökön valamennyi román lap rövidebb-hosszabb terjedelemben hírt adott arról, hogy a magyar Or­szággyűlés ratifikálta a román­magyar alapszerződést, a befolyá­sos Adevarul pedig „Útlevél a NA- TO-ba” címmel vezércikkben is kommentálja az eseményt. Dumitru Tinu főszerkesztő, aki az 1201-es ajánlás szerepeltetése miatt kezdettől fogva fenntartásait hangoztatta a dokumentummal kapcsolatban, úgy vélekedik, hogy a román ellenzék győzelme és az RMDSZ bevonása a kormányzásba egyszerű formalitássá változtatta a budapesti ratifikálási vitát. Horn Gyulának nem is volt már szüksé­ge más érvekre, elég volt megálla­pítania, hogy az alapszerződés alá­írása jó döntés volt. „Mi tudjuk, hogy jó döntés volt, mivel ez volt a parancs Washingtonból, márpedig a magyarok tudják, mi az érdekük, és megteszik, amit kell” - úja ironi­kusan Tinu, majd a következő mondatban már hozzáfűzi: „Bármiképpen legyen is, a román­magyar szerződés ratifikálása pozi­tív lépés és ilyen értelemben kell üdvözölni”. „Ezzel a szerződés kész. Buda­pest elégedett, Bukarest elégedett, a Nyugat is elégedett. Washington, anélkül hogy' beavatkozott volna a vitába, a szerződés problémájának megoldását feltételnek tekintette a NATO-ba való belépéshez”. Tinu szerint Magyarország az alapszer­ződéssel 180 fokos fordulatot haj­tott végre, elfogadva az 1201-es ajánláshoz fűzött lábjegyzetet, amely kioperálta abból az etnikai alapú területi autonómiához vezető sejteket - „ez érzéstelenítés nélkül, sietve elvégzett műtét volt, de mit meg nem tesz az embert, ha ezt kö­vetelik meg érdekei”. Tinu szerint Románia számára a ratifikálási fo­lyamat befejezése most talán még fontosabb, mint Magyarorszag szá­mára, a dokumentum érteke jelen­tősen nőtt a választási eredmények fényében. Az új bukaresti hatalom­ról radikálisan más a nyugati kan­celláriák véleménye, mint elődjéről. Az alapszerződés érvénybe lépése csak növelheti Románia esélyeit a nagy euroatlanti integrációs vizs­gán, az pedig, hogy az RMDSZ részt vesz a kormányban, végleg szétzúzza a romániai kisebbségek­kel szembeni diszkrimináció gya­núját - fejti ki az Adevarul főszer­kesztője, áld hozzáfűzi, hogy el kell ismerni: hazai (romániai) téren is jelentősen csökkent a nacionalista erők és a szélsőségesség hitele. A szerződés megfelelő keretet nyújt a Magyarországgal való kap­csolatok egészének normalizálásá­hoz. A többi probléma csak itt nyer­het megoldást, Románia állampol­gárai között, függetlenül nemzeti­ségüktől. Ami az integrációt illeti, most mindkét ország zsebében van az útlevél a NATO-ba. Meglátjuk, mi lesz a vízummal - zárja írását Dumitru Tinu. Tö/ténészvita a Harmadik Birodalom vezetőjének szerepéről Bon* (MTI) - A náci korszak né­met kutatói között egyre tere­bélyesedő vita bontakozik ki arról, hogy át kell-e értékelni Adolf Hitlernek, a nemzetiszo­cialista rendszer vezérének a zsidók tömeges meggyilkolásá­ban játszott szerepét. Az immár több fordulós vitát Hans Mommsen neves történész, a náci korszak egyik legelismertebb kuta­tója váltotta ki, amikor néhány héttel ezelőtt a Die Woche című he­tilapnak adott ’interjúban kétséges­nek mondta, hogy Hitler volt a zsi­dók tömeges elpusztításának fő kezdeményezője és követelője. Sze­rinte teljesen téves az az állítás, hogy Hitlert a zsidókkal szembeni gyűlölete vezette volna a politiku­si pályára. A Führer ugyan szélső­séges módon uszított a zsidók el­len, de nem lehet konkrétan bizo­nyítani, hogy ő adott volna paran­csot a megsemmisítő táborokban végrehajtott tömeggyilkosságok­ra. Beszédeiből ítélve egyre radi­kálisabbá vált ugyan zsidóellenes­sége, de a történész szerint való­színűleg inkább a Führer környe­zete, különösen Heinrich Himm­ler követelte, hogy a szavakat tet­tek kövessék. Mommsem cáfolja azt is, hogy gyakorlatilag a holocaustot jelen­tette volna be előre Hitler 1939. ja­nuár 30-án a Reichstagban mon­dott beszédében, amikor azt állítot­ta, hogy „a zsidó faj európai pusztu­lását vonná maga után, ha zsidók­nak ismét sikerülne háborúba ta- szítaniok a népeket”. A bochumi Leszármazottak a buchenwaldi náci koncentrációs tábor emlékművénél. Az utókor nem felejt. Fotó: AP egyetemen és az angliai Oxfordban is oktató történész szerint a radiká­lis antiszemitizmus egy régóta is­mert fenyegetését melegítette fel a náci vezér. Másrészt a kijelentés a nyugati hatalmaknak szánt fenye­getés volt, mert ezidőtájt tárgyalá­sok folytak arról, hogy a zsidók a nácik követelésére hagyják el Né­metországot. Hitler cselekvésre próbálta kényszeríteni a nyugati hatalmakat. Mommsen nézeteit annak a könyvnek az apropóján fejtette ki, amelyet a Bécsben élő Brigitte Ha­mann írt Hitlernek az osztrák fővá­rosban töltött ifjú éveiről. A kutató­im számos bizonyítékot és adatot szolgáltat arra, hogy' a huszonéves Hitlernek bécsi éveiben számos zsi­dó barátja volt és politikai antisze­mitizmusa csak sokkal később ala­kult ki. Bizonyos, hogy nem szemé­lyes élményekből táplálkozott a ké­sőbbi náci vezér gyűlölete, hiszen még Linzben anyját egy zsidó orvos kezelte, akit Hitler végig támoga­tott és 1941-ben lehetővé tette ki­vándorlását. Horváth Péter Maga se tudta, mikor ötlött eszébe a Halál­lista terve. Hiányzott belőle a képesség, .amely lehetővé teszi, hogy apróságoknak örüljünk, egy reggeli fénynek az ismert utca­sarkon, egy íznek, egy mosolynak, vagy ép: pen a szerencsének, hogy aznap se ütött el bennünket a villamos. Nem emlékezett olyan arcra, amelynek gazdája feltétel nél­kül szerette volna. Bár a gondozó- és nevelőnői általában kedvelték, érezte, hogy gyöngédségüknek határa van, s ha eljön az este, még ennek a viszonylagos és sokféle osztott törődésnek is vége szakad. Ott kell aludnia a vizeletszagú, közös hálóteremben, társai sírásától, fújtatá- sától és szuszogásától körülvéve. Volt az arcában valami kihívó, dacos vo­nás, szemében pökhendi fény, amely nem hagyta a többieket nyugodni. Eleinte szere­tett tanulni. Amit megjegyzett, másnap eszé­be jutott. Amit gyakorolt - mint az O betű kerekét vagy az L kunkorát - azt később könnyebben és szebben tudta a vonalas pa­pírra vetni. Nyolcéves korára hibátlanul írt, és folyékonyan, mohón olvasott. Akkori ne­velőnője - bizonyos Zsazsa néni - folyton dicsérte. Látjátok, mondta a habogó, hibát hibára vétő, nehéz beszédű gondozottainak, a Juli bezzeg... Társnői beleköptek az ételé­be, megverték, ha jól felelt az iskolában. Védte magát, ahogy tudta. A tanulószobában órákig böngészte az atlaszát. Álmában idegen városok utcáin bóklászott. Utasok nélküli buszok haladtak a szélés sugárutakon, vezető nélküli autók fordultak be a sarkon, az utcákon nem járt ember. Kedvelte az állatokat, a jegesmedvét, a kengurut, a tehenet és a pónilovat, tudta, hogy a vadkacsák mikor költenek, és hogy a fecskék meg a gólyák télre Afrikába repül­nek a hideg elől. A mennyországot - amely­ről egy hadari beszédű lány, bizonyos Deák Kriszta mesélt neki esténként, ha titokban összebújtak a takaró alatt - úgy képzelte, mint valami meleg, párás, forróégövi helyet, ahol nincs szükség ruhára, s ahol burjánzó fák és virágok között szabadon él minden ál­lat. Aki a mennyországba jut, fűszoknyában jár, és fekete lesz, mint a négerek. Ezen per­sze összevesztek Deák Krisztával, aki kilenc­évesen került állami gondozásba, és titok­ban imádkozott. Azt állította, a mennyor­szágnak semmi köze Afrikához. Bizonyságul megmutatott egy fényképekkel teli könyvet. A képeken pókhasú, csontsovány fekete gyerekek ücsörögtek a mocskos utcakövön, némelyik kérőn nyújtotta pálcikakarját a fényképezőgép lencséje felé. Más felvétele­ken mésszel leöntött, fekete halottak hever­tek kiterítve. Juli összetépte a könyvet. Krisz­tina zokogott dühében, azt mondta, ezért megveri az Isten. Utált fésiilködni, kócos volt, rendelten, sokszor piszkos. Teste tele volt heggel. Két­szer nyiszálta el a csuklóját az ebédlőből lo­pott tompa késsel. Meghajlított kiskanalat, törött villát nyelt le. Őrzött egy képeslapot, amelyen pufók, karácsonyi angyalok repül­tek, hátlapján szálkás betűkkel rótt, elmasza- tolt írás látszott. „Boldog karácsonyt kívánok neked, kicsi kincsem." A képeslapot Buda­pestről küldték, rajta volt a feladó teljes neve és címe. Lajos Mária, Mosony utca 27/b, 111/3. Egy napon - tíz- vagy tizenkét éves le­hetett - nevelőnője jóvoltából az igazgatói iroda könyvszekrényét ő rakhatta rendbe, belelapozott az íróasztalon felejtett nyilván­tartó könyvbe. A neve melletti rovatban megpillantotta ugyanazokat a betűket. Anyja neve. Lakóhelye. Kis ideig bámulta a rubri­kát, aztán becsukta a könyvet. Tízszer szökött meg különböző otthonok­ból, tízszer vitték vissza, legtöbbször a köze­li moziból. Minden sztár nevét tudta, képes volt felsorolni, hogy a színésznők melyik filmben milyen ruhát hordtak. Álmában an­gyal volt, fekete halálangyal, kegyeiért jók és rosszak egyaránt versengtek, csókja mérgező volt, és halálos az ölelése. A nyolcadik osztályt kétszer járta. Akkori­ban egy dunántúli nevelőotthon lakója volt. Mint mindig, megint szökni készült. Ha va­csorára nagyritkán szárazkolbászt vagy saj­tot kaptak, felcsempészte a hálóterembe, nejlonzacskóba gyűjtve tartalékolta a matra­ca alatt. Véletlenül bukott le. A nevelők lo­pott holmit keresve rajtaütésszerűen feltúrat- ták velük az ágyaikat. A nejlonzacskó már csaknem tele volt penészes kolbászkariká­val, összenyomott sajttal. Pszichológushoz küldték. Nem válaszolt egyetlen kérdésre se. Nézte a nő simára fé­sült, hosszú, szőke haját, rúzsozott száját, gondozott fogait, elképzelte holtan, dagadt, kék nyelvvel, árokban heverve. Az egyik ilyen „beszélgetésről" visszatérve írta fel a matematikafüzete hátoldalára a szót: „HALÁLLISTA''. Hetekig gyűjtötte a neveket. Hálótársai épp úgy a listára kerültek, mint a pszichológusnő vagy Amanda Lear és Ma­donna. Csak nyár végén sikerült megszök­nie. Napokig kóborolt egy erdőben, autó­stoppal csavargóit a Balaton körül, fiúkhoz csapódott, lopott, ha kellett. Csak a képesla­pot vitte magával és a szamárfüles, kockás füzetet. Folytatjuk Biztonságosabb lesz a hazai energiaellátás Párizs (MTI) - Magyarország a gyakorlat­ban is bekapcsolódott a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) munkájába. Hazánk a párizsi székhelyű testület ve­zetőségének soros ülésén először vett részt tagként, miután az IEA - Kelet-Kö- zép-Európából elsőként - még október­ben felvette soraiba Magyarországot. A tanácskozáson részt vevő magyar küldött­séget Hegyháti József, az ipari és kereskedel­mi minisztérium helyettes államtitkára ve­zette, aki a tagságot két szempontból minősí­tette különösen jelentősnek. Részben, mert a Nemzetközi Energiaügynökségbe való bebo­csátás még a párizsi nemzetközi gazdasági szervezet, az OECD tagjai számára sem auto­matikus, azaz ez a magyar energiapolitika elismerését tükrözi. Ez egyben húzóerőt is je­lent, hogy igyekezzünk mindenben megfelelni a legfejlettebb államokat tömörítő szervezet követelményeinek. A másik fontos tényező pedig az, hogy az IEA - amely a hetvenes évek elejének olajárrobbanása után jött létre, s az energiapolitikák összehangolása mellett a tagok energiaellátásának garantálásában is fontos szerepet játszik - segíti a magyar ener­getikai biztonság megteremtését, hiszen a tagállamok szükséghelyzetben kötelesek kise­gíteni egymást energiaszállításokkal. Az államtitkár-helyettes egyébként az ülé­sen elmondott felszólalásában azt hangsú­lyozta, hogs’ Magyarország az elmúlt evekben jelentős lépéseket tett energiapolitikájának korszerűsítésére: átalakította energetikai jog­rendszerét, integrálódott a nyugat-európai villamosenergia- és gázrendszerekbe, s folya­matosan végzi olajkészletének növelését is, amely már most is meghaladja a 90 napos szintet. Terrort ígérnek Az elmúlt hónapokban végrehajtott nyolc pokolgépes merénylet után ismét terrorakció­inak fokozásával fenyegetőzik a legnagyobb és legradikálisabb korzikai illegális szervezet, az FLNC úgynevezett „történelmi szárnya". Á csoportosulás közleménye szerint újrakezdik franciaországi akcióikat, méghozzá „új for­mákban". A francia lapokban egyébként megjelent egy közvélemény-kutatás, amely szerint a korzikai lakosok 42 százaléka a na­cionalista mozgalmak támogatójának mond­ja magát, 47 százalékuk viszont egyáltalán nem szimpatizál ez utóbbi szervezetekkel. A kormány határozott fellépését a korzikaiak 50 százaléka helyesli, de kétharmaduk úgy véli, hogy mindez csak szavakban valósul meg, mert a rendőrség és az igazságszolgál­tatás hatékonysága nem javult. A japán tőke továbbra is óvatos Tokió (MTI) - A japán vállalatok eddigi összes magyarországi beruházásainak több mint egyharmadát ez évi fejleszté­sek teszik ki, ezek értéke 150 millió dol­lár körül mozoghat - derül ki a tokiói magyar kereskedelmi kirendeltség ada­taiból. A Sony 20 millió dolláros fejlesztése, az Inter­continental Forum szálloda-vételéhez kapcso­lódó 50 millió dolláros fejlesztés, a Sumitomo 4 millió dolláros beruházása az Ikarus móri telephelyén, a CSK informatikai cég Graphi- softtal közös 7,5 millió dolláros fejlesztése volt a legjelentősebb idei új japán befektetés. Köz­ben a Suzuki az idén mintegy 45 millió dollár­ral emelte tőkerészesedését. Az IWO-Tomen japán-finn energetikai befektetésről, 40 mil­lió dollár erejéig, még nincs végső döntés. Az idei magyarországi működötöké befek­tetések között ezzel a japán részarány eléri a 10 százalékot. Az óvatos szigetországi befek­tetők az eddigi összes magyar tőkebehozatal­ból alig 2 százalékkal részesedtek. Japán eddigi összes működőtöké befekteté­sei 300 millió dollárt tehetnek ki Magyaror­szágon, ennek az összegnek mintegy 65 szá­zaléka a termelő szektorokban valósult meg, 20 százaléka a bankfejlesztésekhez. 15 száza­léka pedig kereskedelmi fejlesztésekhez kap­csolódódon. A japán tőkével létrehozott ve­gyes vállalatok közül hetvennek a befektetése meghaladta a 100 ezer dollárt. Hetente hár“zer menekült Kabul, Peshawa,1?,- ?#k' nem ötvenezren m1tek,el Ka‘ búiból azóta, hom,tember vf gén a tálibok el fos'a varost ' ^ ENSZ Menekültt;óbizt?ssaga‘ nak adatai szer'2.exodus ,no' vember elején amikor egyetlen hét alsbb mint 6300- an hagyták el 'arost- Jelenleg hetente minteg00'en meneküb nek el Kabulb(Vnban meSközel1- tőleg 1,4 milljnán menekült tar­tózkodik paj,tánban csaknem 900 ezer. Köz«gymillióln vannak azok, akik 0tnukat fagyva az országon beltfláltak nenedéket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom