Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-05 / 284. szám
6 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Háttér 1996. December 5., Csütörtök □ „Igen”, a nehéz időkben Feczkó János Miskolc ÍÉM) - „Furcsának találom, hogy tulajdonképpen még ki sem neveztek országos főkapitánnyá, egyesek máris me- nesztenének...” - nyilatkozta Forgács László, az országos rendőrfőkapitányi tiszt várományosa tegnap munkatársunknak. □ Soha jobban nem „forrongott” még az alvilág, mint mostanság. Kétségtelenül nagyon nagy kihívást fogadott el tehát, amikor vállalta az ORFK vezetését. Sokan (és nem feltétlenül rossz szándéktól vezérelve!) szkeptikusak is: sikerül-e önnek, ami megoldhatatlan feladat elé állította elődeit? 0 Vitathatatlanul „nehéz időben” mondtam igent a felkérésre. Ugyanakkor, azt gondolom, nem megoldhatatlanok a velem szemben támasztott követelmények. Természetesen a sikeres munkához szükségem lesz mind a kormányzat, mind a kollégák segítségére. Ugyanakkor kissé furcsának találom, hogy tulajdonképpen még ki sem neveztek országos főkapitánnyá, egyesek máris menesztenének... □ A kormányzati segítség alatt vélhetően a rendőrség közel 3 milliárdos adósság-problémájának megoldását érti. 0 Elsősorban igen. Hiszen ilyen nagyságrendű adósságot eltüntetni senki nem tud, ehhez - mint ahogy végig hangsúlyoztam a bizottsági meghallgatás előtt, alatt, illetve után - feltétlenül kormányzati segítség szükségeltetik. Kuncze Gábor egyébként ezt illetően (is) támogatásáról biztosított. □ Köztudott, hogy az ORFK egyetlen „el nem mozdított vezetője” lgnácz István bűnügyi főigazgató néhány hónapja még az ön irányítása alatt dolgozott Borsodban - sikeresen. Lehet-e köze az önök korábbi jó együttműködésének a mostani kinevezésnek? • Kinevezésem miértjeiről elsősorban a belügyminiszter urat lenne szerencsés kérdezni. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy lgnácz Istvánnal valóban nagyon jól együtt tudtunk működni, s ez esetleg nyomhatott a latba. Ami tény: a B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság élén sikeres volt az együttműködésünk. □ A megüresedett posztok utódlásával kapcsolatban tud-e már konkrétumokkal szolgálni. Gondolok itt a legfelsőbb vezetésen kívül az eddigi rendőrségi szóvivő, Garamvölgyi László lemondására, illetve Borsod megye leendő főkapitányára, aki - belső berkekből származó információink szerint - Sárközi Ferenc ezredes lesz. 0 Sem a megyei főkapitány, sem pedig az országos vezetés egyes tagjainak neve nem fogalmazódott még meg bennem egyértelműen. Ami pedig Garamvölgyi Lászlót illeti: még nem kaptam kézhez a felmondását. Ami kétségtelen a korábbiaktól kicsit másféle, például nyíltabb, esetleg jobb kapcsolatot szeretnék kialakítani a sajtóval. Olyasfajta kontaktust, amilyet Borsodban sikerült megteremteni az újságírókkal. □ A szervezeti átalakításra december 31-ig kapott határidőt. Ezt alapul véve vélhetően napokon belül elkészül az új állománytábla, amelyen már az egyes megyékben is hely jut a szervezett bűnözés elleni osztályoknak. 0 Elképzeléseim vannak bár a szervezeti módosításokat illetően, de úgy vélem korai lenne ezekről beszélni, mielőtt tisztázódnának a - tőlem független - pénzügyi, illetve a létszámot érintő feltételek. □ Aligha újdonság az ön számára a közszájon forgó „pletyka”, miszerint az alvilág nem csupán súrolja már, de el is érte a felsőbb politika köreit. Lehet ebben igazság? 0 Nem szeretnék feltételezésekbe bocsátkozni, s mielőtt konkrétumokat tudnék, addig hagyjuk függőben ezt a kérdést. Jeget találtak a száraznak hitt Holdon Ha a felfedezés bizonyossá válik, akár emberi települést is létrehozhatnak a világűrben r A'jégtömeg ^helyezkedése, melyet a déli'féltekéhez kőzet felfedeztek Nyugalom-tengere Apollo H leszállásának helye Scott A kráter jBjb Alikén* medence Hold-tó Az űrhajós héiküíi Clementine űrrepülő a Hold déli felén hatalmas jégtömeget fedezett fél egy kráterben. A kráter kétszer akkora, mint Puerto Rico és több mint 13 kilométer mély. j A " I?.....Irt ÁU«f' Hz Clementine 1994: január 25-én bocsátották 0}£: AP/EM A washingtoni védelmi minisztérium - amely a NASA-val együtt finanszírozta a Hold-kutatási programot - kedden bemutatta a Clementin jelentésének részleteit Fotó: AP Washington (MTI) - Minden jel szerint hatalmas kiterjedésű jégmezőre bukkant a Clementine amerikai katonai űrszonda a Hold felszínén, felvetve annak lehetőségét, hogy önellátásra alkalmas emberi kolónia alakulhat az égitesten. A felfedezés egyúttal véget vethet annak a tudományos vitának, vajon a Hold felszíne teljesen kiszáradt vagy pedig van rajta víz, és belső magja forró kőzetekből áll. Az amerikai védelmi minisztérium által közzétett jelentés szerint a Clementine radarsugarai egy kráter mélyén, a déli pólus közelében észlelték a jég jelenlétét. A rendelkezésre álló információkat tudósok megvizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a mélyedésben található anyag bizonyosan megfagyott víz. A szóban forgó kráter ötödma- gyarországnyi kiterjedésű, és legmélyebb pontja eléri a tizenhárom kilométert. Falain belül állandó sötétség uralkodik, és a hőmérséklet mínusz kétszázharminc Celsius-fok körül lehet. Maga a jégmező olyan, mint egy kisebb tó, és mélysége három és harminc méter között mozog. A radarsugarak tanulsága szerint az anyag szinte tökéletes tisztaságú jég. A nyilatkozó tudósok elmondták, hogy ha a felfedezés minden kétséget kizáróan bizonyossá válik, akkor hatalmas távlatok nyílhatnak a jövőbeli űrkutatások előtt. A jégből ugyanis víz és oxigén nyerhető, lehetővé téve egy állandó és önellátó emberi település létrehozását az égitesten.- A víz segítségével szinte mindent meg lehet oldani: növényeket termeszteni, élelmiszert előállítani, levegőhöz jutni és üzemanyagot fejleszteni - közölte Anthony Crook, a Los Angeles-i Griffith Csillagvizsgáló professzora. A kutatók körében már jó ideje folyik a vita arról, vajon létezik-e víz a Hold felszínén. Mivel az égitest kis tömegű és gravitációs ereje alacsony szintű, ellenben a felszínén napközben uralkodó hőmérséklet viszonylag magas, a tudósok feltételezték, hogy a felszínének csapódó üstökösök által hurcolt vízmolekulák azon nyomban felbomlottak oxigénre és hidrogénre, majd eltűntek a világűrben. A védelmi minisztérium szakértői valószínűnek tartják, hogy a kráter fenekén talált jég ugyancsak egy üstökös becsapódásának a mellékterméke: a vízmolekulák nem bomlottak fel, hanem összegyűltek az örökkön sötétben lévő mélyedésben. A két égitest találkozása 3,6 milliárd évvel ezelőtt történhetett. Amelyből megtudjuk, milyen az élet az óvóhelyen. Megtalálja-e sötétben a gyermek az anya mellét? Bombázás után is lehet pálinkát mérni, utcán bútorokat őrizni, a légvédelmi tanfolyamokon tanultak viszont nem érnek semmit. A pincét szitában rázzák, ringatják, vagy egyszerűen elejtik. Reggel szekeret fogadtunk és haza mentünk Szat- márra. A napok megint csak úgy múltak, mint ( azelőtt. Azzal telt az idő, hogy vártuk, vártuk mi lesz? Este a szobában ültünk mindenféle lehetséges és lehetetlen eshetőséget mérlegelve. Harisnyát stoppoltam, de ez is olyan hiábavalónak tűnt. A rádió bekapcsolva, a légoltalmi csomag készenlétben, mint mindig, lestük a jelentéseket. Egyszerre, egész váratlanul felhangzott: „Légiveszély! Légiveszély!" Felkaptuk a légócso- magot és rohantunk a tőlünk harmadik házban lévő óvóhelyre. Mire az utcára értünk, a Sztálin- gyertyák már lógtak a levegőben. A nagy levegőtérben tündérín világítottak, mint óriási karácsonyfák. Beugrottunk a pincébe és máris hullottak mögöttünk a bombák. Az első bombák rettenetes pánikot idéztek elő. Az egyik asszony ki akart rohanni a pincéből, a többi birkózott vele. Aki ki akart rohanni, folyton azt kiabálta: „rögtön elájulok". Hogy kívántam, bár ájulna el, legalább nem ordítozna. Az asszonyok vízzel akarták itatni, az egész kannát emelték a szájához, de a nagy hadonászásban kiütötte a kezükből. Ettől hirtelen lecsendesedett. Mély letargiába esett, mintha már nem is halláná a bombák becsapódását. Megadta magát sorsának. Az asszonyok elkezdtek imád- I kozni, ez olyan módon történt, amit csak ez a I helyzet idézhetett elő. A miatyánkot összezavar- I ták az üdvözléggyel, halottaikat hívták segítségül. Különösen egy nemrég meghalt fiatal lány volt az őrangyal. Ahogy sírva imádkoztak hozzá az asszonyok, olyan volt, mint valami sirató. Egy anya pár hetes gyermekével volt a pincében. Az anya csodálatosan nyugodt volt, de a kis pólyás sírt, ahogy a torkán kifért. Első légitámadását élte át. Az anya meg akarta szoptatni, de a sötétség- i ben nem találta meg a mellével a gyermek száját, I aki folyton kapkodta a fejét. Szerencsére nálam I volt a zseblámpám, ezzel világítottunk, hogy a I gyermeket meg lehessen szoptatni. Valaki kiabált, I oltsuk el, mert célponttá válunk. Mit számított az I a kis fény, amikor kint nappali világosságot áraszVáros, Sztálin-gyertyás fényárban tottak a Sztál in-gyertyák, és mit számított ez a néhány élet, mikor kint ebben a pillanatban százak haltak meg. * Amikor kijöttünk a pincéből, furcsa, soha nem érzett szag terjengett a levegőben. Első percben az volt az érzésem, még a föld is ég körülöttünk. Sűrű poron át mindenfelől tűz derengett. Megindultunk az utcán megnézni, mi is történt. A volt gettó lángokban állt. A németek Todt szervezete - az útépítők - itt ütötték fel hadiszállásukat. Az érdekes az volt, hogy az a kis összekötő utca, amelyben ideiglenesen laktunk, egy bombát sem kapott, de körülötte a többi utca mind lángolt. A foszforos bombák felgyújtottak minden éghetőt. Az utcán összeverődött emberek rémülten nézték ezt a megtestesült poklot. A német katonák, a Todt szervezet tagjai egykedvűen nézték az égő máglyákat. Kis idő múlva emberek jöttek a város másik vége felől. Megrohantuk őket kérdésekkel, mi van a városban. Annyit tudtak mondani, hogy az állomás alig kapott találatot, de másfelé mindenütt nagy a pusztulás. Ott az utcán sokan elhatározták, hogy hajnalban elhagyják a várost. Litteckit nem lehetett a város elhagyására bírni. * Virradatkor elmentünk megnézni, mi van otthon. Soha nem tűnt ez az út olyan hosszúnak mint akkor. Mindenütt lebombázott házak, égnek meredő kémények. A bombatölcséreket állandóan kerülgetnünk kellett. Ezen az úton halottam először azt a jellegzetes zajt, ami azután hónapokig kisért. üvegcserepeken, téglatörmelékeken járva romokat taposva, mindig ezt a szomorú, idegtépő csikorgást hallottam. Szomorú út volt ez a reggeli hazatérés, Demjén hentes házánál az egyik ablak nyitva. Az éjszakázástól gyűrött, fázó emberek ácsorogtak az ablak előtt. Pálinkát mértek ott és Demjén nem sajnált fantasztikus árat kérni egy pohár pálinkáért. A Sugárúton az égő házakból sebtében kihordott és kihajigált bútorok hevertek szerte széjjel. Néhol a tulajdonos maradt vagyona Littecki Kraus Ilona, temesvári magyar-zsidó grafikus _____________________emlékei m ellett, gubbasztott egy fotelban, vagy fázósan j topogott mellette. Az emberek akik hónapokig jártak légoltalmi kurzusokra a légitámadás percében úgy elfelejtettek mindent, mintha soha nem hallottak volna ilyesmiről. Hogy valaki a légitámadás idején felmenjen a háztetőre és ott, nagy hálóból készült lapátszerű szerszámmal a szikrákat csapdossa, ilyet el sem lehetett képzelni. Elértük az utcánkat. Kis zöld házunk állt, de a féloldaláról hiányoztak a gerendák a tetőn, cserépnek pedig még híre sem volt. Eszünkbe sem jutott valamit megigazítani. Akkor az ilyesminek nem volt értelme. Este átmentünk az óvóhelyre. Legyünk ott idejében, ha megint légitámadás lenne. A házigazda, Littecki fiatalkori barátja egy kapukulcsot adott, így veszély esetén bármikor bejuthattunk a házba. A teraszon ültünk esténként, pokrócba csavart lábakkal, mert már nagyon hű- | vös volt. Időnként nagy robajjal beomlott egy-egy j bombázott ház. Egyszerre üvölteni kezdtek a szi- f rénák. Emberek ugrottak be a kapun, ismeretle- | nek jöttek le velünk a pincébe. A pincében szót- I lanul ültünk egy hosszú pádon. Azt hiszem, min- | denki búcsúzott mindenkitől és saját magától. Az | első raj átrepült rajtunk, anélkül, hogy csak egy j bombát is ledobtak volna. A következő rajnak I már a város volt a célpontja. A légnyomás felrántotta az ajtót és ide-oda csapkodta, a pince ugrált mintha szitában rázták volna, hol meg hintázott. A ruhám a légnyomástól lobogott mintha szélben ülnék. A leszakított ajtó nyílásán át bevilágítottak a Sztálin-gyertyák. Egy asszony félelmében I a pad alá bújt és a szoknyámat igyekezett a fejére húzni. A pince most már olyanokat zökkent, mintha állandóan leejtették volna. Végre a gépek eltávoztak. A pincéből előbújva ugyanazt a jellegzetes szagot éreztük, ugyanazt a vörös porfelhőt láttuk mint tegnap. Szinte sűrű volt a levegő, nehezen lehetett lélegezni, de Litteckit ezután sem lehetett a város elhagyására bírni. Este összeszámoltuk magunkat. A környező utcákból összesen kilencen maradtunk. Megbeszéltük, hogy újabb légitámadás esetén, ha valaki hiányzik, a többinek kötelessége segítségére, esetleg felkeresésére indulni. Minden eshetőségre gondolni kellett. (folytatjuk) Lejegyezte: Gyöngyösi Gábor
