Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-30 / 303. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1996. December 30,, Hétfő _Téka Múzeumi újdonságok Viszóczky Ilona A Herman Ottó Múzeum Évkönyve a vidéki közgyűjtemények egyik legnagyobb hagyományú periodikája, hiszen 1957-től folyamatosan megjelenik. A kötetei az elmúlt években — alapvetően gazdasági megfontolásokból - magukba olvasztották az 1955-1993 között ugyancsak rendszeresen megjelenő, A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei című időszaki kiadványt is. A mostani összevont, XXXIII-XXXIV. sorszámot viselő könyv egyértelműen tanúsítja, hogy a miskolci Herman Ottó Múzeum a régió jelentős tudományos kutatóhelye és társadalomtudományi kutatásainak fontos szervezője, a kötet szerkesztői - Veres László és Viga Gyula - pedig a hozzáértő „könyvcsináló” múzeumi emberek, mint Komáromi József, Szabadfalvi József, Bodó Sándor tevékenységének elkötelezett folytatói. Nincs lehetőség ezen a helyen a kötet részletező ismertetésére, mivel abban 24 tanulmány és 21 kisebb közlemény tölti meg a 728 lapot, csupán néhány témára hívom fel az érdeklődő olvasók figyelmét. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kötet írásai nemcsak Borsod-Abaúj-Zemplén megye, illetve a szű- kebb régió múltját, a nemzeti kulturális örökségben elfoglalt helyét pásztázzák, hanem kitekintenek Kárpát-Európa és az öreg kontinens más vidékeire is. A régészeti tanulmányok közül B. Hellebrandt Magdolna írása, a kurityáni bronzlelet feldolgozása újra igazolja, hogy a térség központi szerepet játszik a korai műveltség megismerésében. Pusztai Tamás Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásában elért első eredményeit teszi közzé, az írás nemcsak azt tanúsítja, hogy a középkori mezőváros problematikája ma még igen sok nyitott kérdést rejt, hanem azt is, hogy a régészet tudománya egyre korszerűbb eszközökkel és módszerekkel rendelkezik ezek megválaszolásához. Megkülönböztetett figyelmet érdemel Hoffmann Tamás nagyívű tanulmánya, a szerző a Mediterráneum parasztházait vizsgálja a korai középkor időszakában. A kötet történeti-néprajzi tanulmányai a környező felföldi vármegyék, Torna, Bereg, Ugocsa, Ung népéletéhez szolgáltatnak fontos adalékokat (Paládi-Kovács Attila, Udvari István, Takács Péter), új fejezetek tárulnak fel a környezetét átalakító ember tevékenységéről a Bodrogköz és a Taktaköz példáján (Borsos Balázs, Mizser Lajos, Viga Gyula). Miskolc város történetéből Gyulai Éva, Csíki Tamás és Dobrossy István tanulmányai tárnak fel újabb időszakokat és témákat, külön tanulmány foglalkozik Tokaj zsidóságával (Bencsik János) és Borsod vármegye népének megjelenésével a millenniumi kiállításon (Fügedi Márta). Több, a város és a megye történetéhez kapcsolódó személyiség tevékenységének eddig ismeretlen vonatkozásai is feltárulnak a kötet lapjain: Szabadfalvi József Herman Ottóról, Sümegi György Szalay Lajosról, Porkoláb Tibor pedig Csorba Zoltánról értekezik. Sokakat érdekelhet Lénárt Béla írása Borsod megye népiskoláinak történetéről, és Dömötör Ákos tanulmánya a Hangony-völgy bejáró munkásainak életmódváltozásáról. A Közlemények rovatból csupán a Szinyei Merse Pál életművével foglalkozó konferencia előadásainak anyagát és Barsi Ernő írását emelem ki - utóbbi Sály tradicionális népi táplálkozását mutatja be. Úgy vélem, hogy a múzeum évkönyve hasznos olvasmány lehet mind az érdeklődő szakemberek, mind a tudomány új eredményeit az oktatásban frissen felhasználó pedagógusok, mind pedig a szűkebb-tá- gabb lakóhelyüket megismerni szándékozók számára. SZIDI-szeretet Miskolc (ÉM) - Hat éve, évente kétszer - karácsony havára és tavasszal - jelenik meg a miskolci Szilágyi Dezső Általános Iskola (SZIDD iskolaújságja. Kezdetben lelkes csapat írta, aztán ez lassan a diákönkormányzati munka részévé vált. Az idei nyitószám a szeretet - lévén karácsony, és egy pályázat, amire ezzel a számmal neveztek be - gondolata köré csoportosult. Minden osztály kapott egy- egy oldalt, hogy megfogalmazza, mit is jelent neki ez a fogalom. A címlapért pedig verseny folyt az osztályok között. Ki-ki a maga módján próbálkozott: kisfo- galmazások, rajzok, rejtvények, receptek, összegyűjtött közmondások, versek, jótanácsok, viccek. Kézzel vagy géppel írva, nyomtatva: igazi gyűjtőmunka. Sok-sok gyertyától csillogó-villogó, aranygömbös, szaloncukros fenyőfa, fenyőág. Szívek, dobozba csomagolt ajándékok, kisvonat, labda, babák. Körötte pedig a család: a kistestvér, a szülők, a pótnagymama. Mindez talán azért, mert: „A szeretetről a karácsony jut az eszembe” - írta az egyik harmadikos kisdiák. De „szeretet nélkül csupán egyszerű biorobotok íennénk”, ahogy ezt egy idősebb kollégája szavakba öntötte. Zenés iskolai helyzetkép A diák sok, a pénz és a hely kevés az Egressy Béni Zeneiskolában Az iskola alapítványára befolyt összegek jelentős részét a hangszerek felújítására fordítják Fotók: Farkas Maya Miskolc (ÉM - DK) - „Lehet az utcán is hegedülni, csak tanulni nem. A pici gyerek pici hangszere nagyon halkan szól” - válaszolja Barta Péter az Egressy Béni Zeneiskola igazgatója arra a kissé kegyetlen felvetésre, hogy hát kiálthatnának egy kalappal a járókelők közé... Szerencsére azért itt még nem is tartanak. De az tény, hogy már most is eladják - szeretnék eladni - a zenéjüket...- Néha kapunk meghívásokat különféle rendezvényekre - meséli az igazgató. - Hol a növendékek, hol a tanárok játszanak, de volt már közös fellépésük is. Ilyenkor senki nem azt nézi, ki mennyi fellépti díjat kap, a szereplésért járó összeg az iskola alapítványát gyarapítja. „Helytelen” hangszerek A szülők tanácsa által működtetett Egressy Béni Alapítvány több célt szolgál. Egyrészt hangszereket vásárolnak belőle, másrészt pedig - ez a jövő tanévtől, a tandíj bevezetésétől lesz fontos feladat - a tehetségre és a szociális helyzetre való odafigyeléssel dönthetnek a tandíjak mérsékléséről. Persze, ezzel is kevesebb jut hangszerre. Pedig a hangszer fogyóeszköz. A hegedűt, ha eltörik, egyszer-kétszer még meg lehet javítani, de többször nem nagyon. Amennyire lehet, mégis inkább felújítanak, mint selejteznek. Az iskola még Kodály szellemében úgy indult, hogy a zene mindenkié, viszont 80-120 ezres hangszereket nem nagyon tudnak a. szülők megvásárolni.- Épp’ most olvastam egy cikket arról, hogy ajánlják az iskoláknak az elektromos orgonát. Persze, nagyon szép és érdekes is volna, csak hát honnan vegyen az ember 900 ezer forintot?! De ha még pénz - valami csoda folytán - lenne is valahonnan, hely már végképp nincs... Húsz évvel ezelőtt, amikor kijöttünk a Zenepalotából, óriási minőségi változást jelentett a saját épület. Jelen pillanatban harminc helyiségben tü- dunk tanítani, ami az ottani tízegynéhányhoz képest hatalmas ugrás volt. De van 47 tanár... Amikor ebbe az épületbe kerültünk, még váltós rendszerben működtek az iskolák. Most viszont mindenki délután jön. És közel nyolcszáz gyerek jár hozzánk... Illetőleg van még egy lehetőségünk: a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában az Avason működik egy kihelyezett részlegünk. Miután a kötelező húsz óra ránk is vonatkozni fog, lehetséges, hogy még néhány általános iskolában legalább előképzés osztályt indítunk. Ebbe az intervallumba több óra nem fér. Tantervi tervek A Nemzeti alaptantervvel összefüggésben az alapfokú művészeti iskoláknak is készül egy tantervi követelményrendszer, és elvileg a tanév végére meg is jelenik.- Nagyjából 15 évenként váltották egymást a tantervek. 1981-ben készült a legutóbbi. Hosszú évek óta bebizonyosodott, hogy ez már nem egészen jó, mert amikor ’81-et írtunk, akkor egyrészt a zeneiskolák száma lényegesen alacsonyabb volt, másrészt azóta több művészeti iskolát hoztak létre, tehát egészen másfajta struktúra alakult ki az alapfokú művészeti oktatásban. Az ember azt gondolná, hogy a zene terén nem nagyon változhat a követelményrendszer. De az igazgató felvilágosít:- Megjelentek például újabb kortárs zenei kompozíciók... Valamikor régen a zenei oktatás tanfolyam jelleggel működött. Minél inkább iskolaszerű lett, és minél inkább emelkedett a színvonala, annál jobban megnövekedett a követelményrendszer. Ma azzal az anyaggal, amivel régen le lehetett érettségizni, esetleg felvételizni lehet a zeneművészeti szak- középiskolába... A zeneiskolában A és B tagozat működik. A B tagozatra a tehetségesebb gyerekek járnak. Nekik kétszer 30 perc helyett kétszer 45 percet engedélyez a minisztérium. De ez is elég kevés.- Nyugaton a képzés még rövi- debb: 22 meg 24 perc. Belegondolhatunk, hogy a hegedűs bemegy egy ilyen órára, kipakolja a hegedűjét, behangolja, éppen csak valamit el tud játszani, és pakolhatja is össze... Évfordulós értékelés Ebben a tanévben lesz az iskola 45 éves. Ennek megünneplésére rendeznek egy zenei hetet márciusban, amelyre eljön az iskola első 17 évét igazgató - ma Finnországban élő - Lenke Ruahala. Hangversenyt adnak a régi növendékek, a zenekar és az énekkar, megrendezik az északmagyarországi zeneiskolások gordonkás találkozóját, illetve egy megyei hegedűsversenyt, és lesz tanári koncert a Zenepalotában. A felkészülés természetesen már most elkezdődik. Avas-pályázat Miskolc (ÉM) - Az Avas története címmel hirdet pályázatot az Avasi Gimnázium történelmi munkaközössége az intézmény fennállásának 10. évfordulója alkalmából Miskolc általános iskolásai részére. A néprajzi, történelmi, irodalmi tárgyú jeligés dolgozatokat 1997. február 15-ig kell a következő címre eljuttatni: Avasi Gimnázium, Miskolc 3524, Klapka György u. 2. A pályaművek terjedelme maximum 5-8 gépelt oldal lehet. A jeligés borítékon fel kell tüntetni a dolgozat készítőjének, felkészítő ta- nái'ának, valamint iskolájának nevét és címét. A verseny eredményhirdetését a gimnázium jubileumi ünnepségén, 1997 márciusában tartják. Képes képzés Budapest (ÉM) - Fotó- és videofelvétel-készítő tanfolyamot indít a Magyar Művelődési Intézet Kortárs Művészetek Osztálya azon pedagógusok részére, akik a fényképezést vagy a videofelvétel-készítést alapfokon vagy haladó szinten kívánják elsajátítani. Az 1997-ben induló, hétvégekre szervezett elméleti és gyakorlati foglalkozások célja, hogy minél több tanár önmaga készíthesse el szemléltető eszközeit álló- vagy mozgókép formájában. A tanfolyamról bővebb felvilágosítás és jelentkezési lap a következő címen igényelhető: Magyar Művelődési Intézet Kortárs Művészetek Osztálya, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Anyanyelvápolók Budapest (MTI) - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia a Magyar Köztársaság kormányától kapott „Kisebbségekért” díjjal járó kétszázezer forintot az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének céljaira és a kassai Keleti Napló című lap újraindítására fordítja. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága fokozott figyelmet kíván fordítani - a költség- vetés által is támogatott programja szerint - a kisebbségben és szórványban élő magyarság nyelvi és kulturális önazonossága megőrzésére, az ifjúság magyarságtudatának erősítésére. A szervezet meggyőződése, hogy a holnap Európájában annak a népnek és nemzetnek lesz biztos jövője, amely tudatosan vállalja anyanyelvi, kulturális, hagyománybeli örökségét és azzal gazdagítani tudja környezetét is - tartalmazza a társaság nyilatkozata. Stílusváltás kellene az iskolákban Beszélgetés Balogh László pszichológussal a tehetséggondozás lehetőségeiről Balázs Ildikó Debrecen (ÉM) - Tehetség szempontjából nincs különbség a fiúk és a lányok között. Viszont a tanárok között nagyon nagy különbségek vannak, pedig rajtuk múlik, hogy felismerik-e a gyermekekben rejlő tehetséget. A tehetségkutatásról, a tehetségfejlesztő posztgraduális képzésről Balogh Lászlóval, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékének vezetőjével beszélgettünk. □ Úgy tartják, a lányok szorgalmasabbak, a fiúk - agresszivitásuk folytán - kreatívabbak. Igaz ez? • Tehetség szempontjából nincs jelentős különbség fiúk és lányok között. Egyszerűen a pedagógusokon múlik, hogy mi lesz a gyerekből, hogy felkutatják-e a benne rejlő tehetséget. Viszont a pedagógusokat meg kellene fizetni a munkájukért, és akkor eredményes lenne a magyar tehetségfejlesztés. O Vannak gyermekek, akik gyakorlati dolgokban tehetségesek. Számukra mit kínál a tehetségfejlesztő program? • Először is ki kellene lépnünk az egyoldalú intellektuális képzési rendszerből. Olyan tevékenységeket kellene felkínálni a diákoknak az iskolai oktatáson belül, amelyek az emberi élet tevékenységének stilizált változatai lennének: konyha- művészetet, újságírást, kosárfonást, különféle művészeteket kellene oktatni. □ És ezzel megnövelnék az amúgy is túlterhelt diákok óraszámát. Már most is napi nyolc-tíz órát kénytelenek ülni... Sok a gerincferdüléses, satnya gyerek... • Ennyi órát ülve tölteni nemhogy fiatalnak, de embernek nem való. Ezeket a programokat bele kellene építeni az órarendbe, hiszen ezeken a foglalkozásokon olyan gyermekek is sikerélményt élhetnének át, akiket a jelenlegi intellektuális képzés csak eltávolít az iskolától. Akkor ők is hasznosnak érezhetnék magukat a világban, érezhetnék, hogy valamiben különbek, mint a másik, és megváltozna az iskolához való viszonyuk. Jó példa erre a budapesti Balassi Bálint Gimnázium, ahol a kötelező tantárgyak mellett kötelezően választható tevékenységeket kínálnak fel, a diákok pedig féléves próbálkozás után eldönthetik, hogy megfelel-e nekik a végzett tevékenység, vagy másikat választanak. □ El tudják-e sajá-títani a tehetség- gondozó programot a tehetségtelen tanárok? • A posztgraduális képzésben szakmát adunk a tanárok kezébe, melyet meg lehet tanulni. Sok eszközt kínálunk, amelyeket nem ismernek a mostani pedagógusok, hiszen felsőfokú tanulmányaik során is legfeljebb csak érintőlegesen találkoztak velük. □ Szomorú jelenség az elnőiesedett magyar oktatásügyben, hogy nagyon sok tehetséges pedagógus hagyja ott a pályát. Ön szerint mi ennek az oka? •Ennek több oka van. A fiúk racionalitásuk folytán nem választják a pedagóguspályát, hiszen nekik majd el kell tartaniuk a családjukat, a pedagógusfizetésből pedig csak nehezen lehet megélni. De nemcsak az alacsony fizetések miatt alacsony a szakma presztízse, hanem egy-egy pedagógus alkalmatlansága és felkészületlensége miatt is. És ide kívánkozik az is, amiről eddig keveset beszéltek: a magyar családok mentálhigiénés állapota. Az oktatás amiatt is eredménytelen, mert sok képzésre alkalmatlan gyerek kerül az iskolákba. □ Ez inkább csak az általános iskolákat érinti? • Távolról sem. Az általánosban többnyire kiszűrik a szellemi fogyatékosokat, de középiskolákba és még a felsőoktatásba is rengeteg olyan diák kerül, akik komoly pszichés problémával küszködnek, de ügyesen tudják palástolni. Viszont problémáik leterhelik őket, és csak őrlődnek éveken keresztül, anélkül, hogy bárki is segítséget nyújtana nekik. Ok nem tudnak eredményesen tanulni. □ Miért van az, hogy épp’ a legtehetségesebb pedagógusok közül nagyon sokan hagyják ott a pályát? • Munkájuk eredménytelensége miatt. Teljesíthetetlen feladatok elé állítják őket az 1978-as oktatási terv, amelynek létrejötte komoly szakmai műhiba volt: az iskolák ismeretátadásra, nem pedig képességfejlesztésre szakosodtak. Más stílus kellene, oldottabb légkör, amely követelményt támaszt, de a gyerekre jobban odafigyel. A mai pedagógusnak nincs emberi kapcsolata a tanítványokkal: leadja az anyagot, és kisiet a óráról. Emlékszem, hogy negyven évvel ezelőtt tiszteltük és szerettük a tanárokat. Nyilván az én diákkoromban is volt tanár, aki elől átmentek a tanítványok az utca másik oldalára, de minden diáknak volt legalább egy-két tanára, akivel bensőséges kapcsolatot tudott kialakítani. □ Mit tudtak jobban negyven évvel ezelőtt a pedagógusok ? • Az alázatot és az odafigyelést az egyetemen már nem lehet megtanítani. Az egyetemekről kikerült tanárokat pedig köti a saját tapasztalatuk: az a fegyelmező feszesség, amelyben elteltek a diákéveik.
