Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-19 / 296. szám

SZABADIDŐ Az ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1996. December 19. EM-Konyha Terítékre valók Miskolc (ÉM) - A gyertya­fénnyel megvilágított ünnepi asztalra kínáljuk az alábbi édes, sós különlegességeket, amelyeket leöblíthetünk házi készítésű itallal. Sajtos lapocskák Hozzávalók: a tésztához 40 dkg fi­nomliszt, 30 dkg Rama margarin, 40 dkg reszelt sajt, 2 tojássárga, 2 dl tejföl, só; a tetejére tojás, reszelt sajt. A tésztához valókat összegyűljük, majd belisztezett deszkán három- négy milliméter vastagra nyújtjuk. Ujjnyi hosszúságú rudakra vágjuk, a tetejüket tojással megkenjük, és reszelt sajttal megszórjuk. Előme­legített sütőbe tolva, erős lánggal szép pirosra sütjük. Gyömbéres mézes Hozzávalók: 90 dkg finomliszt, 25 dkg kristálycukor, 2 dl olvasztott méz, 10 dkg margarin, 3 dl tej, 1-1 evőkanál őrölt fahéj meg gyömbér­por, 1 evőkanál szódabikarbóna. A margarint, a mézet, a cukrot, a fűszereket kis lángon felmelegít­jük, jól összekeverjük, a tejet bele­öntjük, és hűlni hagyjuk. A szóda­bikarbónát a lisztbe keveijük, majd a tejes masszával tésztát gyúrunk belőle. Legalább egy napra a hűtő­szekrénybe tesszük. Lisztes desz­kán négy-öt milliméter vastagra nyújtjuk, és éles késsel tetszőleges figurákat (babákat, mézeskalács­házat, stb.) vágunk ki belőle. Elő­melegített sütőben világosbarnára sütjük és még melegen tojással megkenjük. Ha marad tésztánk, nyugodtan a mélyhűtőbe rakhat­juk, akár fél évig is eláll. Kiviszörp Nemcsak üdítő, frissítő ital a kivi­szörp, de szépen is tálalható. Két kivit alaposan megmosunk, a köze­pükből négy karikát levágunk. Négy magas pohár szélét citromlé­vel bekenjük, kristálycukorba mártjuk, és az üres poharat a hűtő- szekrénybe tesszük. Tálalás előtt a maradék kivit meghámozzuk, tur- mixoljuk, erősen ízesített limoná­déval felöntjük, és a hűtött poha­rakba töltjük. A kivikarikákat kis­sé bevágjuk, a pohár szélére húz­zuk, így tálaljuk. Gyertyás ahnadísz Az ünnepi étkezés hangulatát meg­hitté teszi a gyertyafény. A kará­csonyi asztal dísze lehet például a négy piros almából készített adven­ti koszorú. Olyan gyümölcsöket vá­lasszunk, amelyek biztosan megáll­nak a talpukon és nem gurulnak el. Az almákra megolvasztva rögzít­hetjük a gyertyákat, díszítésül szúrhatunk melléjük néhány rövid zöld ágacskát, borókaágat, színes bogyót, drótra fűzött tobozt, csipke­bogyós vesszőt. Kerek tálra téve, tujaágakkal, fenyőgallyakkal dí­szítve igazán kedves kiegészítője lehet a karácsonyesti asztalnak is. % Kétgenerációs ünnepi készülődés A Borikák főztjét valamennyi családtag szívesen fogyasztja Bodnár Ildikó Miskolc (ÉM) - Hét évvel ezelőtt költözött a négytagú Vasas csa­lád Borika nagyihoz, s azóta együtt főz anya és leánya. A va­lamikor külön tűzhely mellett serénykedő két asszony jól megfér egymás mellett a közös konyhában: egyikük az alap­anyagok előkészítésében tüs­ténkedik, míg másikuk süt, főz, ízesít. Összeszokott vegyes pá­rosukat a családtagok - a férj és a két frissen diplomázott gyermek - jóízű falatozással dí­jazzák nap mint nap.- Az egész úgy kezdődött, hogy a mama házáról le kellett cserélni a tetőt - kezdi beszélgetésünket Va­sas Józsefné, Borika. - A családi kupaktanács - féljem, két gyerme­kem, özvegy édesanyám és jóma­gam - ekkor úgy döntött: ha már a cserepeket megbolygatjuk, először egy tetőteret emelünk a régi falak fölé, és arra kerül majd a közös fe­dél. Ennek már hét éve. A régi-új házban azóta öten élünk, három generációt képviselve. S bár két konyhánk van, az egyik a földszin­ten, a másik az emeleten, inkább a lentit, a mamáét használjuk, ahol mindent ketten csinálunk. A 68 éves Borika mamán csep­pet sem látszik a kor. Lábainál ta­lán csak a kezei fürgébbek, ame­lyekkel egykettőre megtisztítja a hagymát, a burgonyát, felveri a ha­bot, felszeleteli a húst... Lánya sze­rint úgy aprítja fel a salátába való­kat, mintha csak centiméterrel mérné egymáshoz a zöldségeket.- Nagy könnyebbség számomra, hogy mire lemegyek édesanyámhoz ebédet, vacsorát főzni, már minden a kezem ügyében van. Hogy mikor mi, arról előző nap vagy még ko­rábban közösen döntünk, a többiek véleményét is kikérve - mondja az ifjabb Borika. - A karácsonyt már kevésbé tervezzük, mert a családi hagyományokat követjük ilyenkor. A szentestén feltálalt halászlé, rán­tott hal és bobajka legalább annyi­ra hozzátartozik az ünnephez, mint a plafonig érő fenyő, a csengőszó és az ajándékozás. Ä szeretet ünnepének első nap­ján a két asszony elsőként őrölt szerecsendióval és néhány cikk fok­hagymával is megízesített, arany­sárga színű húslevest kínál haj­szálvékony tésztával, amelyet 10 tojásból gyúr az idősebb Borika. Majd a hús, a főtt zöldség, a tölte­lék és a töltött káposzta után min­dig valami újjal rukkolnak elő. Fönt: Családi vacsora - ezúttal négy személyre terítve. Jobbra: Ké­szül a Du Berry-szelet Fotók: B. T.- Az idén natúrszeletre gondol­tunk Du Berry-módra, melynek hozzávalói: hat szép szelet karaj, 30 dkg gomba, 8 dkg reszelt sajt, 10 dkg vaj, 2 nagykanál olaj, 15 dkg füstölt tarja vagy sonka, 2 kanál liszt, másfél dl tejszín, 3 hagyma+3 póréhagyma, só, bors, citrom. Első­ként négy deka vajat keverek az olajhoz, majd a fölforrósított zsira­dékba teszem a hússzeleteket, és sózás, borsozás után minkét olda­lán, majd lassú tűzön még további 12 percig sütöm őket, végül kieme­lem a szeleteket a serpenyőből. Ezután a felvágott gombát citromos vízben megmosom, a maradék olaj­ba dobom a felszeletelt hagymát és a gombát, majd megpárolom mind­kettőt. Ehhez adom keverés közben a csíkokra szeletelt tarját. Az egé­szet lelisztezem, sózom, borsozom, majd hozzákeverem a tejszínt. Vé­gül a hússzeleteket megszórom re­szelt sajttal, belehelyezem a már­tásba és 15 percig nagyon meleg sü­tőben cseréptálban átsütöm., A családban a harmadik generá­ciót képviselő Erika és Péter az édességeket is nagyon kedveli, így a két Borika ezekből is többfélét készít karácsonyra. A már napok­kal előbb megsüthető mákos-diós beigli, mágnás diós és a hidegen összeállítható keksztekercs mellett joghurttorta és marcipános süte­mény keiül az ünnepi asztalra.- A gyümölcstortát nagyon sze­retik a gyermekeim, s kicsit ehhez hasonlít a joghurttorta, amelynek a legtöbb gyümölcs az alapja lehet. Én most az epret választom, amelyhez három doboz epres gyü­mölcsjoghurtot vásárolok. (Készül­het sima joghurtból vagy kefirből is.) Egy főzőtálba beleöntöm a do­bozok tartalmát, hozzákeverek 6-7 evőkanál porcukrot, egy csomag zselatint és addig melegítem, amíg párologni kezd. (Felfőzni, rotyog- tatni nem szabad!) Majd langyosra hűtöm, és óvatosan hozzákeverek 2 doboznyi, habosra vert tejszínt, ap­róra tördelt babapiskótát (lehet keksz is), végezetül nagy szemű, mélyhűtött epreket, mindkettőt tetszés szerinti mennyiségben. Az egészet egy folpackkal kibélelt őz­gerinc formába öntöm és a mélyhű­tőbe teszem. Egy óra múlva jól összeáll a „tészta”, könnyen tálcára borítható, szeletelhető. Változatos töltelékek pulykapecsenyéhez Miskolc (ÉM) - Egy átlagos bé­bipulyka kb. 4 kiló. Még kiadó- sabbá tehetjük, ha megtöltjük a család ízlésének megfelelő töl­telékkel. Ehhez kínálunk ötle­teket a legegyszerűbbtől a gesz­tenyésig, néhány praktikus sü­tési eljárással „körítve”: Mivel a pulyka húsa nehezebben puhul meg, mint a csirkéé, pirítás előtt mindig puhára pároljuk, leginkább a sütőben, zománcos tep­siben vagy római tóiban. Általános szabály, hogy ahány kilós a pulyka, annyi óráig kell puhítani. Ha zo­máncos tepsiben tesszük a sütőbe, ajánlatos az előkészített pulykát előtte dupla alufóliába csomagolni, így nem kell locsolgatni, ügyelni rá, magától is megpuhul. Ugyanígy (előzőleg fél óráig hideg vízbe ázta­tott) római tálba is rakhatjuk, és a szintén beáztatott fedőt rátéve, nem kell törődnünk vele órákon át. Csak a végén, amikor a hús meg­puhult, bontjuk szét a fóliát vagy vesszük le a római tál fedelét, és pi­rítjuk ropogós pirosra a pulykát. Egyszerű pulykatöltelék Hozzávalók: 3 zsemle, az áztatás- hoz tej, 3 tojás, a pulyka mgja, 1 kis fej vöröshagyma, 1 evőkanál olaj vagy 5 dkg füstölt szalonna, 10 dkg gomba, só, őrölt bors, 1 kis- kanál majoránna, 1 csokor petre­zselyem. Áz olaj felén vágj' a kis kockák­ra vágott, kiolvasztott szalonnán megpirítjuk a reszelt vöröshagy­mát, majd a tűzről lehúzva, elke- veijük az elkapart májjal, a tejben áztatott, kinyomkodott, összemor­zsolt zsemlékkel, a tojásokkal meg a fűszerekkel. Végül belerakjuk az apró kockákra vágott, sóval, bors­sal megpárolt gombát is. A legvé­gén kerül bele a nagyon finomra vagdalt petrezselyem és már tölt­hetjük is a pulykába. Almás-diós töltelék Hozzávalók: 3 zsemle, az áztatás- hoz tej, 15 dkg őrölt dió, 3 alma, 7 dkg vaj, 2 tojás, só, 1 csapott mok- káskanálnyi majoránna. A tejben megáztatjuk, kinyom­kodjuk és összemorzsoljuk a három zsemlét és habosra kikeverjük a puha vajjal. Ebbe belerakjuk a da­rált diót, a megtisztított, nagyon apró kockákra vágott almát, a tojá­sokat meg a fűszereket. Ha ezt a tölteléket készítjük, kívülről is va- jazzuk be alaposan a szárnyast, hogy a vaj íze domináljon a pulyka­pecsenyén. Sonkás töltelék Hozzávalók: 25 dkg főtt füstölt tar­ja, 4 kemény tojás, 3 nyers tojás, 4 ecetes uborka, 5 dkg rizs, só, őrölt bors, 1 nagy csokor petrezselyem. Ledaráljuk a húst, összekever­jük a kis kockákra vágott kemény tojással, uborkákkal, a félig főtt riz­zsel és a nyers tojásokkal. Megsóz­zuk (a hús sós!), megborsozzuk és az összevágott petrezselyemmel ízesítjük. A hasüregbe töltve a nyí­lást fogpiszkálóval összetűzzük. Gesztenyés pulykatöltelék Hozzávalók: 1 csomag mirelit sós gesztenyemassza (vagy 60 dkg főtt, áttört friss gesztenye), 10 dkg füs­tölt szalonna, 20 dkg darált sovány sertéshús, 2 tojás, 1 zsemle, egy ke­vés tej, só, őrölt bors. Villával összetörjük a gesztenye- masszát, eldolgozzuk a darált hús­sal, a nyers tojásokkal, a tejben áz­tatott, kinyomkodott, összemor­zsolt zsemlével, öt deka, kis kockák­ra vágott szalonnával a fűszerekkel. A mell-, illetve a combbór alá és a hasüregébe töltjük, és a nyílásra szalonnaszeleteket teszünk. Fényes asztal Brackó István Hagyománytisztelő, s kissé babonás nagy­anyám kínosan ügyelt arra, hogy a karácso­nyi ünnepi asztalra baromfi kerüljön, szil­veszterre pedig sertés. Az ősi regula szerint a tyúk hátrafelé kapar, a disznó pedig előre túr. Nem szabad megszegni a rendet, mert kü­lönben kizökken az idő. Vajákos tudomány híján húgommal együtt tudomásul vettük a tényeket, s ettük, ami a tányérra került. Karácsonykor tyúkleves volt. Az illatos, párálló ködön át is felsejlik ben­nem a zöldségek íze, a sáfrányos lé testes si­masága, a hús porhanvós gyönyörűsége. A máshol hagyományos pulyka valahogy elke­rült bennünket, Nagyi jobban kedvelte a ba­rátságos gyöngytyúkot. Ha a vízi ember halat hozott, annak feléből halászlé készült, a má­sik fele szép szeletekben piros-barnára sült. Nagyapám a szálka miatt nem kedvelte a pontyot. Gyorsan és sokat evett. Jobban sze­rette a kocsonyát, nyers hagymát karikázva rá, paprikával megszórva. Bejglibe való diót, mákot bőven adott a kert, s a tálcáról nem hiányzott a tepertős pogácsa. Ha vendég jött, akkor ez került az asztalra. Pálinkázás előtt, borozgatás közben. Égett a gyertya, szó szót követett, fényeseden az ünnep. A dátum miatt is. A fehér abrosz miatt is. A csak ritkán használt tányérok, evő­eszközök miatt is. Utólag jöttem rá, hogy ezek külsőségek. Szükségszerű, alkalomhoz illő eszközök. Díszek, amelyek csak csillo­góbbá teszik a patinát, de nem lényegesek. Az egyíittlét békéje aranyozta be ezeket a na­pokat. A közös ének, a haragtalan szó... így jobb ízű a falat is. Érdekes, hogy a fenyőfa alá tett ajándékoknál jobban emlékszem a porce­lánhoz koccanó kanalak csöngésére, a pa­lackból kihúzott dugó pukkanására, a testet és lelket gyönyörködtető ételek élvezetére. Próbálom idézni a múltat, hogy átmentsek valamit a mába. Szükségét érzem ennek, mert hiányérzetem van. A teríték bőségesebb, de kevesebb a vendég. Szétszóródott a család, s néhány szék mindig üresen marad. Nem az örökre eltávozottak hiányát emlegetem föl. Az élők is hiányoznak erről a torról. Nemcsak létszámban, hanem a hitben, az összetartás­ban is megfogyatkoztunk. Pedig ég a gyertya, illatozik a fenyő és gőzölög a tál. Akkor, időűző foglalatosságként tengerit pat­togattunk, a tűzhely plattniján krumplit sütöt­tünk, s felbontottuk az első cseresznye befőt­tet. Most ropit majszolva televíziót nézünk, s csak távolról halljuk a harangzúgást. Habos gesztenyetorta Hozzávalók: a tésztához egy puha, kerek pis­kóta tortalap vagy 6 tojásos piskóta; a geszte­nyetöltelékhez 25 dkg gesztenyemassza, 2 dl tejszm; a csokoládékrémhez 1 csomag csoko­ládéízű Gála pudingpor, 3 dl tej, 1 evőkanál kakaó; a bevonathoz 4 dl tejszín, 2 evőkanál porcukor, 10 dkg étcsokoládé (10 dkg geszte­nyemassza, 5 dkg vaj, 2-3 evőkanál kakaó). A tortalapot három lapba vágjuk. A geszte­nyemasszát áttörjük és a tejszínnel addig ke­verjük, amíg nagyon habos, könnyű krémet nem kapunk. Ezzel kenjük meg az alsó lapot és ráfektetjük a másodikat.. A pudingport az előírásnak megfelelően elkészítjük, de csak három deci tejet veszünk hozzá, és még egy evőkanál kakaóval erősítjük az ízét. Ezzel kenjük meg a második lapot. Ráborítjuk a harmadikat és egy napra a hűtőszekrénybe rakjuk. Tálalás előtt bevonjuk a tejszínből vert, porcukorral ízesített habbal, villával szé­pen kicifrázzuk és tetejére, oldalára csokolá­dét reszelünk. Ha korábban vonjuk be a hab­bal, zselatinnal erősítjük, amihez a zselatint egy fél deci hideg vízben simára keverjük, to­vább keverve két-három percig forraljuk, majd langyosra hűtjük. Amíg a zselatin hűl, a tejszínt kemény habbá verjük, belekeveijük a porcukrot, végül beleszűrjük a zselatint és jól összekeverjük. (ü* O

Next

/
Oldalképek
Tartalom